PÜ BH 2009/272
PÜ BH 2009/272
2009.09.01.
I. A gyám a gyámolttal szembeni végszámadás alapján őt terhelő tartozásba a gyermek tartására fordított kiadásait beszámíthatja. A gyermeknek a gyám vállalkozásában éveken keresztül, rendszeresen végzett munkáját azonban – a családi pótlék és az árvaellátás mellett – ezek fedezeteként számításba kell venni [Csjt. 104. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 141. §].
II. Nem tekinthető köztudomású ténynek, hogy egy gyermek eltartásával tételesen milyen kiadások merülnek fel (Pp. 163. §).
Az 1986. március 10-én született felperest a rendőrség 1994. december 20-án ideiglenes hatállyal intézetbe utalta, azt követően, hogy édesanyja ismeretlen helyre távozott, édesapját pedig előzetes letartóztatásba helyezték. Az alperes, aki a felperes anyai nagynénje, kérte az ideiglenes hatályú beutalás megszüntetését és a gyermek nála történő elhelyezését. A gyámhatóság 1995. november 24-én jogerős határozatával a felperes gyámjául az alperest rendelte ki, a bíróság pedig az 1997. december 11-én jogerős ítéletével a kiskorút nála helyezte el.
A felperes apja 2000. április 24-én elhunyt, törvényes örököse a felperes volt, aki – többek között – megörökölte a B., K. utca 103. X. em. 41. szám alatti társasházi öröklakás ingatlan 1/2 részét. Hagyatéki teherként temetés címén 133 920 forint, elmaradt közüzemi díjak és közös költség címén 80 000 forint, közjegyzői díj és költség címén pedig 21 380 forint szerepelt a hagyatékátadó végzésben.
Időközben a felperes édesanyját holttá nyilvánították, így a felperes törvényes örököse lett a K. utcai ingatlan másik 1/2 részének is. Hagyatéki teherként 22 000 forint közjegyzői díj merült fel.
2001. október 17-én az alperes kérte, hogy a gyámhatóság engedélyezze a felperes nevére szóló gyámhatósági betétkönyvből 560 657 forint kifizetését, ebből az összegből a temetési költséget, a két közjegyzői díjat, a K. utcai lakással kapcsolatban az elmaradt közüzemi díjhátralékot, a gyermek beiskolázását, illetve a K. utcai lakás felújítását kívánta kiegyenlíteni.
A gyámhatóság a fenti összeg felvételéhez hozzájárult, egyben az alperest a felvett pénzre vonatkozóan 60 napon belüli eseti számadásra kötelezte. Az alperes a 2001. évre vonatkozó rendes számadása során ennek nem tett eleget, a 2003-as évről szóló, 2004. február 25-én benyújtott számadásában 487 440 forint bevétellel és ugyanennyi kiadással számolt el, melyhez csatolta azt az igazolást is, hogy a gyámhatósági fenntartásos betétkönyvből 2001. október 20-án 560 657 forint került kivételre, csatolt továbbá egy 2004. március 5-ei dátumú adásvételi szerződést is, mely szerint az alperes részére szekrénysort, ágyneműtartót és franciaágyat vásárolt, 25 000 forintért.
Gy. Város Gyámhivatala az alperes 2003. évről benyújtott rendes számadását 2004. április 5-én kelt határozatával elfogadta, egyben megállapította, hogy a felperes nagykorúvá vált, így gyámsága, illetve az alperes gyámi tisztsége megszűnt. Felhívta az alperest, hogy a vagyonkezeléséről a felperesnek végszámadással tartozik, illetve a felperes a volt gyámját szükség esetén per útján is elszámoltathatja.
A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 6 hónapra visszamenőleg az árvaellátás és a családi pótlék címén felvett összeg megfizetésére, a K. utcai ingatlan bérbeadásából származó 900 000 forint bérleti díj, továbbá a takarékbetétből felvett 56 657 forint megtérítésére, illetve az összesen 1 705 479 forint után a törvényes mértékű kamat megfizetésére is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, illetve 3 187 860 forint összegű beszámítási kifogást terjesztett elő a felperesi követeléssel szemben.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 356 521 forintot kamataival együtt, kötelezte továbbá egy fagyasztószekrény kiadására is.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy az alperes a felperes tartásáról megfelelően gondoskodott, tisztességgel nevelte és taníttatta őt, a felperes után felvett árvaellátás és családi pótlék nyilvánvalóan erre került felhasználásra, ezért evonatkozásban a felperes keresetét elutasította.
A perben megállapítást nyert, hogy a felperes éveken keresztül munkát végzett az alperes – lakóhelyén működtetett – könyvkötészetében, melyért díjazásban nem részesült, azonban az alperes nyilatkozata szerint a felperest az árvaellátás és családi pótlék összegéből nem tudta volna megfelelő szinten ellátni, ehhez a vállalkozásából befolyt összegre is szükség volt. A Csjt. 104. §-ához fűzött miniszteri indokolás értelmében, ha a gyermeknek munkával szerzett keresménye van, ebből köteles a tartásához hozzájárulni.
Az alperes tagadásával szemben a perben bizonyítást nyert, hogy a felperes K. utcai ingatlanát 2001. decembere és 2004 januárja között összesen 900 000 forintért bérbeadta, amit a gyámhatósággal nem közölt és a pénzt nem helyezte el a felperes betétkönyvében sem.
A felperes takarékkönyvéből felvett 560 657 forinttal összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes ebből csak a közjegyzői díjat, a felperes édesanyja holttá nyilvánítási eljárási illetékének költségét, 33 506 forint elmaradt rezsiköltséget, valamint 25 000 forint összegű bútorvásárlást, összesen tehát 104 136 forint kiadást igazolt. A felvett és a jogszerűen felhasznált összeg különbözetét, 456 521 forintot az alperes köteles a felperesnek megtéríteni. A 900 000 forint bérleti díjjal együtt tehát 1 356 521 forinttal tartozik az alperes a felperesnek.
Az alperes beszámítani kérte a felperesi követeléssel szemben öt évre visszamenőleg a felperes lakhatásával összefüggő kiadásokat, a felperes étkeztetésének, ruházattal való ellátásának, iskoláztatásának, a vele kapcsolatosan elvégzett házimunkának a költségeit (mosás, takarítás stb.), amit a felperes után felvett járandóság csak részben fedezett, összesen 3 187 860 forint értékben.
Az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogásnak nem adott helyt, mivel a felperessel kapcsolatos kiadásokat a gyám által felvett családi pótlék és árvaellátás, illetve a felperes által az alperes vállalkozásában végzett munka ellenértéke fedezte. A tartásra vonatkozó igény egyébként is csak hat hónapra visszamenőleg érvényesíthető a Csjt. 68. § (1) bekezdése szerint, illetve az alperes a beszámítási kifogásként feltüntetett igényét a bíróság felhívása ellenére sem bizonyította.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Sérelmezte, hogy a bíróság a 2006. június 22-én előterjesztett beszámítási kifogásának nem adott helyt, pedig annak a Ptk. 296-297. §-ai szerinti feltételei fennállnak. Jelen esetben a Csjt. 68. § (1) bekezdése nem alkalmazható, mivel őt a felperes tartására jogszabály nem kötelezte, ezért az általa nyújtott szolgáltatások teljes körűen elszámolhatóak.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – indokai alapján – helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság okszerű mérlegeléssel, helyesen állapította meg a tényállást és ennek alapján a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott.
Az alperes beszámítási kifogása valóban nem a Csjt. 68. § (1) bekezdése szerint, hanem azért nem volt alapos, mivel az alperes a felperes tartásához megfelelő bevétellel (árvaellátás, családi pótlék, a felperes keresménye) rendelkezett, ami fedezte a gyermek lakhatását, tartását, a nevelésével kapcsolatos kiadásokat.
Nem vitás, hogy a gyámot tartási kötelezettség nem terheli, a gyermek ellátását a gyermek jövedelméből kell biztosítani, ezt a gyám a saját pénzeszközeiből nem köteles kiegészíteni. Amennyiben a rendelkezésre álló összeg a gyermek tartására nem elég, a gyám a Csjt. 83. § (2) bekezdése alapján kérheti a gyermek vagyonának meghatározott részletekben történő felhasználását a gyámhivataltól, erre azonban jelen esetben nem került sor. Mindez azt támasztja alá, hogy a kiskorú felperes jövedelme eltartásának költségeit fedezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte, másodsorban pedig a perben eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását.
Az alperes álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok súlyos jogszabálysértést követtek el, amikor a beszámítási kifogásának nem adtak helyt. Az alperest a felperessel szemben tartási kötelezettség nem terhelte. Részletesen, tételesen felsorolta azokat a szolgáltatásokat, amelyek a perben elszámolhatóak lehettek volna. Erre vonatkozóan tanúbizonyítást is felajánlott lányának, T. M.-nek személyében, meghallgatását azonban a bíróság mellőzte.
A beszámítási kifogásban rögzített tények, tehát, hogy milyen kiadások merülnek fel a gyermeknevelés körében, egyébként is köztudomásúak, melyeket a bíróság a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján valónak fogadhat el.
A felülvizsgálati kérelmében az alperes hangsúlyozta, hogy a beszámítás Ptk. 296-297. § szerinti feltételei jelen esetben fennállnak. Hivatkozott a 3/2000. számú Polgári jogegységi határozatra is, mely szerint nincsen olyan eljárási szabály, amely a beszámítást az ellenkövetelés azonnali és kétségtelen bizonyítottságához (likviditásához) kötné. A bíróságnak együttesen kell vizsgálnia a követelés, illetve az ellenkövetelés megalapozottságát és a bizonyítási eljárás eredményéhez képest kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a beszámítás folytán a felperes követelése egészben vagy részben megszűnt-e. Ezt az együttes bizonyítást a perben eljárt bíróságok nem folytatták le.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Arra hivatkozott, hogy az alperest ugyan tartási kötelezettség nem terhelte, de gyámi tisztségéből fakadóan elszámolási kötelezettség igen, hiszen elvállalta a gyámságot. A beszámítási kifogásnak nincs jogalapja, az alperes nem bizonyította, hogy a saját jövedelméből is fordított volna a felperes tartására, amit egyébként is csak hat hónapra visszamenőleg érvényesíthetett volna.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Csjt. 104. §-ának (1) bekezdése szerint a gyám működéséért díjazást nem követelhet, a gyermek megélhetését szolgáló juttatásokat (tartásdíj, gondozási díj, árvaellátás stb.) azonban az ő kezéhez kell folyósítani.
A gyámhatóságokról, valamint a gyámhatósági eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 141. § (1) bekezdése értelmében a gyám (a gondnok) működése közben – ha jogszabály másként nem rendelkezik – indokoltan felmerült kiadásainak megtérítését igényelheti, ha a gyermek (a gondnokolt) megfelelő jövedelemmel rendelkezik. A kiadások szükségességét, a felmerült összeg helyességét a gyámhivatal a számadás elbírálása során állapítja meg.
A fent idézett jogszabályi rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy milyen bevételek szolgálhatnak a gyámság alatt álló kiskorú eltartásának fedezetéül, illetve, hogy a gyám a saját jövedelméből a gyermek tartásához nem köteles hozzájárulni, ugyanakkor – értelemszerűen – főszabályként a gyermektől sem követelhet annak nagykorúvá válását követően térítést a korábbi tartása fejében.
Beszámítási kifogásként ugyanakkor – elvben – helye lehet ilyen jellegű követelés érvényesítésének, azonban jelen esetben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a felperes eltartására nem csupán a családi pótlék és az árvaellátás szolgált, hanem az alperes vállalkozásában végzett felperesi munka ellenértéke is. A perben számos tanú egybehangzóan vallotta, hogy a felperes éveken keresztül naponta több órát dolgozott az alperes vállalkozásában, magas színvonalon. Munkájáért fizetségben nem részesült, tevékenységének eredménye ugyanakkor biztosította tartásának a családi pótlékkal és árvaellátással nem fedezett részét. Az alperes nyilvánvalóan erre tekintettel nem élt a Gyer. 141. § (1) bekezdésében foglalt lehetőséggel.
A fentieken túlmenően helyesen mutattak rá a perben eljárt bíróságok arra is, hogy az alperes a beszámítási kifogásként feltüntetett igényét a bíróság felhívása ellenére sem bizonyította. A tanúként bejelentett T. M.-et ugyanis az alperes nem a beszámítási kifogással kapcsolatban kérte meghallgatni. A 2006. május 10-i beadvány értelmében ,,nevezett teljes körben tud nyilatkozni a felperesi követelés megalapozatlanságáról''. A 2007. október 1-jén megtartott tárgyaláson pedig az eljáró bíró tájékoztatta az alperesi képviselőt, hogy a beszámítási kifogásában előadottak vonatkozásában a bizonyítási teher rá hárul. Ezt követően az alperes jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy ,,tudomásul veszem, de nincs bizonyítási indítványom''.
Ezen túlmenően téves az alperes álláspontja, hogy a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján a gyermekneveléssel kapcsolatos tételes kiadásokat a bíróság köztudomású tényként fogadhatta volna el. Nem vitásan ténykérdés, hogy a kiskorú gyermek a tartásra rászorul, nevelése, gondozása jelentős költségkihatással jár. Azt azonban, hogy jelen esetben a felperes tartása tételesen milyen kiadásokat tett szükségessé, így – többek között – minden évben négy farmernadrág és újabb iskolatáska vásárlása ténylegesen megtörtént-e, a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján alperesnek bizonyítania kellett volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.378/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás