PÜ BH 2009/274
PÜ BH 2009/274
2009.09.01.
A lakóingatlan kikiáltási ára a Vht. 160. § (2) bekezdésének megfelelő mértékre – azaz a becsérték feléig – az ötödik, és az azt követő árveréseken szállítható le.
Az adósok ellen indult végrehajtási eljárásban az önálló bírósági végrehajtó a 2007. november 20. napján megtartott negyedik árverésen – az adósok tulajdonában álló és lakóhelyéül szolgáló – S., H. u. 24. szám alatti ingatlan kikiáltási árát a becsérték 50%-ára szállította le. Az árverési vevő az ekképpen leszállított kikiáltási áron, beköltözhető állapotban megvásárolta az ingatlant.
Az árveréssel kapcsolatban az adósok nyújtottak be végrehajtási kifogást. A kikiáltási ár összegét és leszállításának mértékét sérelmezték, valamint azt, hogy az árverési értékesítés ,,beköltözhető'' állapotban történt, holott további ingatlannal nem rendelkeznek és két kiskorú gyermeket nevelnek.
Az elsőfokú bíróság végzésével megsemmisítette a 2007. november 20. napján megtartott ingatlanárverést, egyebekben az adósok kifogását elutasította. A kifogást a kikiáltási ár leszállításának mértékére vonatkozóan találta alaposnak és – a Vht. 159. § (1)–(3) bekezdéseinek valamint 160. § (1) bekezdésének összevetése alapján – azzal indokolta, hogy a Vht. 160. §-ának (2) bekezdése az árverések sorrendjében négy sikertelen árverést követően, azaz legkorábban az ötödik árverésen teszi lehetővé a kikiáltási ár 50%-ra leszállítását, ugyanis a ,,Vht. és annak miniszteri indokolása'' értelmében ekkor már nem indokolt a lakóingatlant védő speciális rendelkezések alkalmazása. Mivel a kifogással érintett árverés csupán a negyedik volt, a végrehajtó törvénysértést követett el, amikor a becsértéket 50%-ra szállította le.
A kifogásnak helyt adó rendelkezés ellen a végrehajtást kérő és az árverési vevő fellebbezett.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét. A jogerős végzés indokolásában a másodfokú bíróság kihangsúlyozta: a Vht. 160. § (1) és (2) bekezdésének nyelvtani értelmezésén túl vizsgálni kell a jogalkotó akaratát is, amely az említett rendelkezést beiktató 2000. évi CXXXVI. törvény 89. §-ához fűzött indokolásból egyértelműen megállapítható. A törvény indokolása szerint: ha ,,az eljárás során tartott négy árverés már sikertelen volt ... nem indokolt a lakóingatlan funkcióit védő speciális rendelkezések alkalmazása az eljárás során tartott, sorrendben az ötödik és az azt követő értékesítések során.'' Ha a Vht. megfogalmazása nem is mindenben teljesen egyértelmű, a jogalkotói cél szem előtt tartása mellett a szabály adósra nézve kedvezőtlenebb, szigorúbb értelmezése nem lehetséges; a jogalkotó akaratával szemben a végrehajtást kérő nem hivatkozhat a követelés gyorsabb megtérüléséhez fűződő érdekére.
A jogerős végzés ellen – a kifogásnak helyt adó rendelkezések hatályon kívül helyezése és a kifogás teljes terjedelmű elutasítása végett – a végrehajtást kérő, valamint az árverési vevő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Érvelésük szerint a bírói gyakorlat – a jogszabály szövegének nyelvtani és logikai értelmezése alapján – következetes abban, hogy a Vht. 159. § (3) bekezdése a harmadik árverés lebonyolítására ad előírást, ennek következtében a Vht. 160. § (2) bekezdése a negyedik árverésre vonatkozik. Az ettől eltérő gyakorlat az árverések elhúzódását, a végrehajtást kérők érdekeinek súlyos sérelmét okozná.
Az adósok a felülvizsgálati kérelemre nem tettek észrevételt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos: az ügyben eljárt bíróságok helytállóan értelmezték és alkalmazták a Vht. 160. § (2) bekezdését.
A végrehajtó az első és a második árverés kitűzéséről a Vht. 139. § (3) és 156. § (1) bekezdésének megfelelően intézkedik; ha a második árverés is sikertelen volt és a végrehajtást kérő nem vette át az ingatlant, a harmadik árverést a Vht. 159. § (1)–(3) bekezdéseinek figyelembevételével tartja meg. Ha a harmadik árverés sem vezetett sikerre, a végrehajtást kérő a Vht. 160. § (1) bekezdésének feljogosítása alapján választhat: átveszi az ingatlant, vagy újabb árverést kér (amely az árverések sorrendjében a negyedik). A Vht. 160. § (2) bekezdésének – az ügyben eljárt bíróságok által már idézett – megfogalmazása szerint: az (1) bekezdésében említett (a negyedik) árverést ,,követően tartott'' (tehát az ötödik) árverésen szállítható le a lakóingatlan kikiáltási ára a becsérték feléig.
Ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott, a Vht. 160. § (2) bekezdésének előbbiekben részletezett értelmezését a rendelkezést beiktató 2000. évi CXXXVI. törvény 88-89. §-aihoz fűzött indokolása egyértelművé teszi: a törvény indokolása szerint a jogalkotó négy sikertelen árverést követően, a ,,sorrendben ötödik, és az azt követő értékesítések során'' engedi meg a tulajdonszerzést a becsérték felének megfelelő árért.
Mindezekre figyelemmel a jogerős végzés nem jogszabálysértő, hanem megfelel a Vht. 160. § (2) bekezdése helyes értelmezésének, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Vht. 9. §-ának és 219. §-ának megfelelően alkalmazott Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. I. 21.443/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás