KÜ BH 2009/29
KÜ BH 2009/29
2009.01.01.
A parlagfűvel fertőzött terület – a helyszíni eljáráson – főbb töréspontjának meghatározásával kell azonosítani – Az ingatlan nyilvántartási adatait és tulajdonosát (használóját) ennek alapján az ingatlanügyi hatóság közli (2000. évi XXXV. tv. 7. §).
A megyei bíróság ítéletének indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonát képezi I. külterületén egy szántó és egy gyümölcsös. Az ingatlanokon az alperes 2005. július 12. és 21. napján ellenőrzést tartott, melyen egy mezőgazdász is részt vett, aki az általa helyszínen tapasztaltakról mindkét esetben jegyzőkönyvet vett fel. A jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a perbeli területek parlagfűvel, illetve száras-leveles de még nem virágzó növénnyel fertőzöttek 30%-ot meg nem haladó mértékben, továbbá hogy a művelés nyoma nem látható. A megállapítások alapján az alperes elsőfokú szerve határozatával 20 000 Ft növényvédelmi bírságot szabott ki a felperessel szemben, majd közérdekű védekezést rendelt el, mindkét ingatlan vonatkozásában. A felperes a területén a gyommentesítést a közérdekű védekezés megtörténte előtt elvégezte, erről a hatóságot a megbízott vállalkozó kiszállása előtt értesítette, ezért az elsőfokú szerv őt csak a védekezést elrendelő hatóság és az illetékes földhivatal eljárásával költségként felmerült 12 469 Ft és 13 635 Ft megfizetésére kötelezte.
Az alperes 2006. június 8. napján kelt határozataival a költségeket megállapító határozatokat helybenhagyta, a 2005. december 29. napján kelt határozatával pedig a gyümölcsös ingatlan vonatkozásában elrendelt közérdekű védekezés elrendeléséről, valamint a bírságról rendelkező határozatokat is helybenhagyta.
A határozatok felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet, kérte azok hatályon kívül helyezését arra hivatkozva, hogy védekezési költség nem merülhetett fel, mert a gyomirtást maga végezte el. A helyszíni ellenőrzésen tanú nem volt jelen, fényképfelvétel nem készült, így kétséges, hogy az ellenőrzés az ő területeit érintette volna. A megyei bíróság az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint a helyszíni ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben tanú nem szerepel, a földmérési pontok alapján az ingatlan beazonosítására utólag a földhivatalban került sor, magából a jegyzőkönyvből egyértelműen nem állapítható meg, hogy az ellenőrzés ténylegesen a felperes ingatlanait érintette, ezért az alperesi határozatok jogszabálysértők voltak.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezésével a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a jogszabályoknak megfelelően járt el. Az ellenőrzést végző személy a bíróság tárgyalásán a jegyzőkönyvbe foglalt megállapításokat tanúvallomásával megerősítette. Azt az egyéb tanúvallomások nem támasztották alá, hogy az ellenőrzés tényleges időpontjában az ingatlanok parlagfűvel fertőzöttek ne lettek volna. Jogszabálysértésként a Pp. bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályait jelölte meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A megyei bíróság ítélete ellen anyagi és eljárási jogi okból is van helye felülvizsgálatnak. Ez azt jelenti, hogy a bizonyítékok mérlegelésén alapuló (Pp. 206. §) ítélet is támadható. A felülvizsgálat ebben az esetben akkor eredményes, ha a tényállás iratellenesen került megállapításra, illetve a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen volt. A jelen perben a megyei bíróság a földhivatali ügyintéző tanú kihallgatása után jutott arra a meggyőződésre, hogy az az ingatlan, melyen az ellenőrzés parlagfüvet talált egyértelműen nem azonosítható felperesi ingatlanként. Ennek indokát a bíróság abban adta meg, hogy az ellenőrzést végző személy a kérdéses napon több ingatlan területén járt el, és az ingatlanok azonosítására nem a helyszínen, hanem az ingatlanügyi hatóságnál került sor. Mindezen körülmények a bíróság álláspontja szerint kétségessé teszik, hogy kinek a területén nőtt parlagfű, további hiányosság, hogy az ellenőrzésen nem alkalmaztak hatósági tanút sem.
A növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Növtv.) 5. §-ának (3) bekezdése szerint a földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágzását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani. A Növtv. 7/A. § (3) bekezdése értelmében helyszíni ellenőrzést – az 5. § (3) bekezdésében foglaltak betartásának ellenőrzése érdekében – a földhivatal hivatalból a veszélyeztetett területeken, bejelentés alapján más területeken végez. A helyszíni ellenőrzésről a földhasználó előzetes értesítése mellőzhető. Az ellenőrzéshez – lehetőség szerint – hatósági tanút kell alkalmazni. A 7/A. § (4) bekezdése értelmében az helyszíni ellenőrzés során – amennyiben bizonyítást nyer, hogy a földhasználó nem tett eleget az 5. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének – fertőzött területet főbb töréspontjainak meghatározásával be kell azonosítani. A földhivatal az azonosító adatokat, a terület helyrajzi számát, a földhasználó kilétét és a rendelkezésére álló bizonyítási eszközöket további intézkedésre megküldi a közérdekű védekezés elrendelésére jogosult hatóságnak. Amennyiben a földhivatal más allergén gyomnövény jelenlétét észleli, arról szintén tájékoztatja a közérdekű védekezés elrendelésére jogosult hatóságot.
Az idézett rendelkezésekből megállapíthatóan az ellenőrzést végző a fertőzött területet főbb töréspontjainak meghatározásával azonosítja be, és ezen azonosító pontok figyelembevételével az ingatlanokat és az ingatlanok használóit a földhivatal állapítja meg. Az iratokhoz csatolt jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az ellenőrzést végző személy jegyzőkönyvében a fertőzött terület főbb töréspontjait meghatározta, így ennek alapján az ingatlanok beazonosíthatók voltak. A beazonosíthatóság hiányára vonatkozó megjegyzést a jegyzőkönyv nem tartalmaz. Az alperes e jegyzőkönyv és az ingatlanok meghatározása után tehát jogszerűen járt el, amikor a határozataiba foglalt jogkövetkezményeket alkalmazta. Az eljárásnak a jogszabály idézett rendelkezése szerint az sem volt akadálya, hogy a szemléről a földhasználót előzetesen nem értesítették, és hatósági tanút sem alkalmaztak. Tény, hogy a felperes nem kötelezhető arra a nemleges bizonyításra, miszerint az ő földjén nem termett parlagfű. Arra vonatkozó bizonyítás azonban terheli, hogy a jegyzőkönyvben feltüntetett koordináták alapján miért állítja, hogy azok nem az ő ingatlanait fedik. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ingatlanokat a helyszínen pontos telekkönyvi adatokkal nem lehet meghatározni, mert a földeken ilyen jelölés nem található. Ezért rendeli el a jogszabály a koordináták alapján való földhivatali azonosítást, ami szükségképpen nem a helyszínen történik. A fentiekből az következik, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor a felperes állítását elfogadva lényegében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ingatlanok földmérési pontok alapján egyértelműen nem határozhatók meg, jóllehet jogszabály az azonosítást a fertőzött terület főbb töréspontjainak meghatározásával írja elő, további feltételt ehhez nem fűz. Az alperes határozatainak jogszabálysértése nem volt megállapítható, ezért a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján azok hatályon kívül helyezéséről nem lehetett dönteni.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.395/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás