PÜ BH 2009/298
PÜ BH 2009/298
2009.10.01.
Ha a gyermek az egyik szülőjével Magyarországról jogszerűen az Európai Unió másik tagállamába költözik és ott szokásos tartózkodási helyet szerez, a másik szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás újraszabályozása tekintetében a költözést követő három hónapig a magyar joghatóság fennmarad. Azt, hogy a magyar hatóságok közül melyik szerv köteles eljárni, a hazai jog szabályai szerint kell eldönteni [2201/2003. EK., Csjt. 92. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 22. §].
A peres felek házastársak voltak, 1997. augusztus 7-én született F. Á. nevű gyermekük. Házasságukat a bíróság 2001. november 8-án kelt ítéletével felbontotta. Az eljárás során a házastársak egyezséget kötöttek, ennek értelmében kiskorú gyermekük az alperesi édesanyánál került elhelyezésre. Ezt követően a felek kapcsolata átmenetileg rendeződött, 2002 januárjától 2004 júniusáig élettársak voltak, ekkor azonban a kapcsolatuk végleg megszűnt. 2005 februárjáig Á. a felperessel élt, ezt követően a jogerős egyezségnek megfelelően az édesanyjával.
A felek között 2005 őszétől a kapcsolattartással összefüggésben problémák jelentkeztek. A szülők 2006 novemberében a bírói egyezségben foglalt kapcsolattartás módosításáról, újraszabályozásáról egyezséget kötöttek, melyet a gyámhivatal jóváhagyott.
2007 nyarán a felperes tudomást szerzett arról, hogy az alperes Ákossal együtt Olaszországban tartózkodik, és ott kíván letelepedni. Emiatt kezdeményezte a gyermek jogellenes külföldre vitele miatti eljárás megindítását. A magyar Központi Hatóság megkeresése alapján a V.-i Bíróság a szükséges eljárást lefolytatta, majd határozatában megállapította, hogy az alperes a felperes hozzájáruló nyilatkozata nélkül, jogellenesen vitte az Á. utónevű gyermeket Olaszországba, ahol tartózkodása nem ideiglenes jellegű, hanem végleges szándékkal költözött oda, élettársi kapcsolatot is létesített. A V.-i Bíróság a gyermek felperes részére történő átadásáról rendelkezett, amely 2008. március 1-jén meg is történt. A V.-i Bíróság határozatában azt is rögzítette, hogy a magyar bíróságnak van hatásköre annak eldöntésére, hogy a kisfiú Olaszországban éljen-e az édesanyjával vagy az apánál nyerjen elhelyezést.
A felperes a Gy.-i Városi Bíróságon pert indított a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt, figyelemmel az anya jogellenes magatartására. Előadta, hogy már abban az időszakban is, amikor Á. az édesanyjával Magyarországon tartózkodott, nehezen volt biztosítható a gyermekkel való együttlét, kapcsolattartás, amióta pedig a kisfiú az édesanyjával Olaszországban él, ez méginkább problematikus, ellehetetlenült. A felperes nem látja a továbbiakban biztosítottnak a gyermek megfelelő elhelyezését az alperesnél, az olaszországi bizonytalan tényezők miatt. Ellenzi Á. külföldi tartózkodását. A felperes tartásdíjat is igényelt, valamint a kapcsolattartás szabályozását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és viszontkeresetet támasztott a gyermek olaszországi tartózkodási helyének kijelölése és a kapcsolattartás újraszabályozása iránt.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte, nem járult hozzá, hogy a gyermek lakóhelye Olaszországban legyen.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, illetve az alperes viszontkeresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye értelmében mindkét szülő érzelmileg kötődik gyermekéhez, ugyanakkor mindkettőjüknél megállapítható aszociális viselkedés, ami gyermeknevelési alkalmasságukat hátrányosan módosíthatja. Az Á. nevű gyermek kinyilvánította a szakértő előtt, hogy édesanyjával szeretne élni, vele biztonságban érzi magát.
A perben megállapítást nyert, hogy mindkét fél jó anyagi körülmények között él, lakáskörülményeik rendezettek, a gyermek elhelyezése mindkét családnál biztosított.
A Csjt. 72/A. § (2) bekezdése szerint a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy mindkét fél körülményeiben lényeges változás következett be. A felperes újabb házasságot kötött, házastársának előző házasságából származó két kiskorú gyermekét a közös háztartásban együtt nevelik. Az alperes Olaszországba költözött, ahol élettársi kapcsolatot létesített. Erre tekintettel olaszországi tartózkodása nem átmeneti jellegű.
Az alperes a felperes előzetes tájékoztatása, illetve a gyermek felkészítése nélkül döntött az olaszországi letelepedéséről, a szükséges engedélyek beszerzése, az édesapa, valamint a gyámhatóság jóváhagyása nélkül, és nem mérlegelte azokat a nehézségeket, amelyek ezzel mind a gyermekre, mind a felperesre hárulnak. Döntését az apa jogait, gyermeke iránt érzett szeretetét, ragaszkodását, a gyermek hozzá és Magyarországhoz való kötődését figyelmen kívül hagyva hozta meg.
Ugyanakkor a bíróságnak a gyermek elhelyezése (annak megváltoztatása) során mindenekelőtt a gyermek érdekét kell szem előtt tartania. A perben bizonyítást nyert, hogy a kisfiú édesanyjához érzelmileg erősebben kötődik, hiszen születése óta vele töltött el több időt. Az alperes alkalmas a gyermek nevelésre, nem merült fel olyan tényező, amely indokolná a gyermekétől való elválasztását. Az eset összes körülményét mérlegelve az elsőfokú bíróság nem találta indokoltnak a gyermekelhelyezés megváltoztatását és a felperes keresetét elutasította.
Nem találta megalapozottnak ugyanakkor az alperes viszontkeresetét sem, ugyanis mind a gyermekkel, mind a felperessel szemben méltánytalan, visszafordíthatatlan és hátrányos folyamatokat idézhetne elő, ha a bíróság az anya olaszországi lakóhelyét jelölné ki a gyermek tartózkodási helyéül. Az elsőfokú bíróság döntése meghozatalánál különös figyelemmel volt azon anyai nyilatkozatra, mely szerint ha az apa a gyermeket látni akarja, utazzon ő Olaszországba és viselje annak költségeit. Ezen kijelentés arra enged következtetni, hogy az anya saját érdekeit helyezi előtérbe, figyelmen kívül hagyva a gyermek és az apa érdekeit, jogait.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az Á. utónevű gyermek tartózkodási helyéül az alperes olaszországi lakóhelyét jelölte ki. A kapcsolattartás szabályozásának megváltoztatására vonatkozó kereseti és viszontkereseti kérelem tárgyában a pert megszüntette és elrendelte az ezzel kapcsolatos iratok megküldését a gyámhivatal részére.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló keresetet elutasította, az ugyanis nem áll a kiskorú érdekében. A lefolytatott bizonyítási eljárás során nem merült fel olyan adat, hogy az alperes a gyermeket nem megfelelő módon gondozná, látná el, illetve olyan körülmény nem volt megállapítható, ami indokolttá tenné a gyermekelhelyezés megváltoztatását, a kiskorú felperesnél történő elhelyezését.
A másodfokú bíróság ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak a gyermek tartózkodási helyének kijelölése iránti kérelem elutasításával kapcsolatos okfejtését nem találta megalapozottnak.
A 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet (Csjtr.) 33. §-ának (1) bekezdése szerint a közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog körében a különélő szülők közötti vita esetén bármely szülő kérelmére a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróság nemperes eljárásban, soron kívül határoz.
A Csjtr. 34. §-a értelmében a gyermek tartózkodási helyének kijelölése kérdésében – a különélő szülők közötti vita esetén – a bíróság akkor dönt, ha a szülői felügyeletet gyakorló szülő a kiskorút tartósan állandó lakásán kívül más személynél (intézményben), vagy tartósan (egy évet meghaladóan) külföldön kívánja elhelyezni.
Amikor az elsőfokú bíróság úgy döntött, hogy a gyermekelhelyezés megváltoztatása jelen esetben nem indokolt, ezt abban a meggyőződésben tette, hogy a gyermek anyai elhelyezése nem tekinthető érdekeivel ellentétesnek. A kisfiú Olaszországban lakókörnyezetébe, illetve az iskolai közösségbe beilleszkedett, mind a bíróság, mind a szakértő előtt úgy nyilatkozott, hogy jelenlegi lakóhelyén, az alperesnél szeretne élni. Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság a gyermek tartózkodási helyéül – a tényleges helyzetnek megfelelőn – az alperes olaszországi lakóhelyét jelölte ki ítéletével, nem találta indokoltnak ugyanis ezen kérdés vonatkozásában a felek felhívását egy újabb, nemperes eljárás megindítására.
A kapcsolattartás szabályozásának megváltoztatására vonatkozó kereseti és viszontkereseti kérelmek tárgyában a másodfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontjára, megszüntette, a Csjt. rendelkezéseire tekintettel.
A Csjt. 92. §-ának (5) bekezdése értelmében, ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni. A kapcsolattartásra vonatkozó egyezség bírói jóváhagyása (2001. november 8.) óta azonban már több mint két év eltelt, ezért a kapcsolattartás szabályozása, illetve annak módosítása a gyámhatóság hatáskörébe tartozik.
Figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság a kiskorú gyermek tartózkodási helyéül az alperes olaszországi lakóhelyét jelölte ki, indokolt és szükséges a felperes és a kiskorú gyermek közötti kapcsolattartás újraszabályozása, amelyre a felperesi kereset, illetve alperesi viszontkereset irányul. Ezért a másodfokú bíróság a per megszüntetése mellett – a szükséges intézkedések megtétele érdekében – elrendelte a vonatkozó iratok megküldését a gyámhivatal részére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a kapcsolattartás tekintetében hozott permegszüntető és a kapcsolattartás szabályozására a gyámhivatalt kijelölő rendelkezések hatályon kívül helyezését és e körben a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való kötelezését kérte, illetve – vagylagosan – azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, a gyermek érdekeinek szem előtt tartásával. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet mind eljárásjogi, mind anyagi jogi szabályokba ütközik, ezért jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a bíróság a kapcsolattartás vonatkozásában a pert végzés helyett ítélettel szüntette meg, noha a Pp. 212. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben – ideértve a per megszüntetését is – végzéssel határoz. Akkor járt volna el helyesen a bíróság, ha a pert – a feltételek fennállása esetén – külön íven meghozott végzéssel szünteti meg.
A „többen a kevesebb” rendezőelvre tekintettel az ítélet több kereseti kérelem esetén tartalmazhat olyan rendelkezést is, amely – ha arról a bíróság külön döntene – végzés formájában hozandó meg. Ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor – figyelemmel arra, hogy a gyermekelhelyezésre vonatkozó fellebbezési kérelemről ítélettel kellett döntenie – külön végzés meghozatala nélkül, ítélettel határozott arról, hogy a kapcsolattartás szabályozásának megváltoztatására irányuló kereseti és viszontkereseti kérelem tárgyában a pert megszünteti, tekintettel arra is, hogy egymással összefüggő kérdésekről (gyermekelhelyezés, tartózkodási hely kijelölése, kapcsolattartás) volt szó.
2. A felperes felülvizsgálati kérelme szerint a magyar gyámhivatal nem rendelkezik illetékességgel a kapcsolattartás szabályozására, arról csak az olasz hatóság dönthet. A gyermekvédelmi és gyámügyi feladat- és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. §-a szerint a városi gyámhivatal dönt a gyermek és a szülő, illetve más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartásáról. A 21. § (1) bekezdése értelmében az eljárásra az a gyámhatóság illetékes, amelynek területén a gyermek szülői felügyeletet gyakorló szülőjének, gyámjának a lakóhelye található. Jelen esetben pedig – nem vitásan – a szülői felügyeletet az alperes gyakorolja, akinek lakóhelye Olaszországban van.
Figyelemmel arra, hogy a felperes Magyarországon él, míg az alperes és a kiskorú gyermek szokásos tartózkodási helye Olaszországban van, elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy melyik állam rendelkezik joghatósággal a kapcsolattartás szabályozására. Az Európai Unió tagállamai között – főszabályként – ezt a kérdést az dönti el, hogy melyik államban van a gyermek jogszerű, szokásos tartózkodási helye.
Speciális eset, amikor a gyermek korábbi szokásos tartózkodási helye akként változik meg, hogy a gyermek szülőjével egyik államból a másikba költözik. Ez rendszerint felveti a gyermekkel való kapcsolattartás módosításának szükségességét, figyelemmel arra, hogy a kapcsolattartási jog általában már nem gyakorolható olyan módon és gyakorisággal mint korábban, amikor a szülők még egy államban (esetleg egy városban) éltek.
A fenti esetre vonatkozóan a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK rendelet (2003. november 27.), az ún. Brüsszel II. Rendelet 9. cikke speciális, átmeneti rendelkezést határoz meg a gyermek korábbi szokásos tartózkodása helye szerinti joghatóság fennmaradását illetően. Ennek értelmében, ha a gyermek az egyik tagállamból a másikba jogszerűen költözik és ott új szokásos tartózkodási helyet szerez, a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam (eredeti tagállam) bíróságaihoz a gyermek láthatására jogosult szülő a költözést követően még három hónapig a láthatást szabályozó határozat módosítása iránti kérelemmel fordulhat.
Jelen esetben – nem vitásan – az alperes jogellenesen vitte el a gyermeket Olaszországba, a gyermek visszaviteléről olasz bíróság határozott. Ezt követően azonban a magyar bíróság a felperes keresetét elutasítva, a gyermek alperesnél történt elhelyezésén nem változtatott, a másodfokú bíróság 2008. november 12-én jogerős ítéletével pedig Á. tartózkodási helyéül az alperes olaszországi lakóhelyét jelölte ki. E döntésekkel pedig jogszerűvé vált a gyermek Olaszországba költözése, olaszországi tartózkodása. A jogerős ítélet keltétől nyílt meg az a három hónapos határidő, amelyen belül a kapcsolattartás módosítását még a magyar hatóságtól lehetett kérni, és ennek érdekében a másodfokú bíróság az ítélethozatalával egyidejűleg intézkedett is, a felek keresetére, illetve viszontkeresetére tekintettel.
A kifejtettekre tekintettel a Gy.-i Városi Hivatal a korábban szabályozott kapcsolattartás módosítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik, figyelemmel a gyámhatóságokról, valamint a gyámhatósági eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 22. §-a (4) bekezdésének b) pontjába foglaltakra, mely a hivatkozott EK rendeletre tekintettel kimondja, hogy a kapcsolattartásra jogosult szülő a gyermek külföldre költözését követő három hónapon belül kérheti a gyámhivatalból a kapcsolattartás szabályozását, újraszabályozását, ha a gyermek a törvényes képviselőjével az Európai Unió valamely tagállamába jogszerűen távozik. Bár a Brüsszel II. Rendelet a kapcsolattartás újraszabályozásával összefüggésben „bírósági” hatáskörről szól, azonban a magyar jogi szabályozás értelmében a kapcsolattartás rendezésére vonatkozó hatáskör – a Csjt. 92. §-ának megfelelően – megoszlik a gyámhatóság, illetve a bíróság között. Jelen esetben pedig – a korábban kifejtettek szerint – a kapcsolattartás újraszabályozására a gyámhatóság rendelkezik hatáskörrel.
3. A felperes felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy a Csjt. 92. § (4) bekezdése értelmében, ha házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról azért a bíróság dönt, mivel birtokában van mindazoknak az adatoknak, melyek a kapcsolattartás megfelelő, a konkrét ügyben előállt élethelyzethez alkalmazandó szabályozásához szükségesek. Erre tekintettel a bíróságnak kell döntenie a kapcsolattartásról akkor is, ha a gyermekelhelyezés megváltoztatásáról határoz.
Az egységes bírói gyakorlat értelmében a Csjt. 92. §-ának (4) bekezdése alapján jár el a bíróság, amikor a gyermekelhelyezés megváltoztatásával összefüggésben újra szabályozza a kapcsolattartást, mivel a kapcsolattartásra jogosult szülő személye megváltozik. Jelen esetben azonban a bíróság a gyermek elhelyezését nem változtatta meg, így nem kerülhetett sor a kapcsolattartás – gyermekelhelyezés megváltoztatásával összefüggő – újraszabályozására. A kapcsolattartásnak a gyermek külföldi tartózkodási helyére tekintettel szükséges módosításáról pedig – a korábban kifejtettek szerint – csak a gyámhatóság dönthet.
A Gy.-i Városi Gyámhivatal egyébként megfelelő ismeretekkel rendelkezik a felekről, kiskorú gyermekükről, illetve az ügy egyedi jellegzetességeiről, figyelemmel arra is, hogy korábban ő hagyta jóvá a felek kapcsolattartás módosítására vonatkozó egyezségét.
4. A felperes szerint a másodfokú bíróság azzal, hogy a kapcsolattartás szabályzását mellőzte, megsértette a Csjt. 1. §-ának (2) bekezdésében írt azon alapvető szabályt is, mely szerint a törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. A gyermek érdekét pedig jelen esetben az szolgálta volna, ha a különélő szülővel való kapcsolattartást a másodfokú bíróság szabályozza újra.
A különélő szülők esetében a kiskorú gyermek érdeke, hogy mindkét szülőjével szoros kapcsolatot tarthasson fenn. Amennyiben a körülmények változnak, a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezéseket – szükség esetén – ehhez igazodóan módosítani kell. A gyermek kapcsolattartáshoz fűződő jogos érdeke azonban csak a jogszabályok keretei között érvényesülhet, jelen esetben pedig kizárólag a gyámhivatalnak van e vonatkozásban döntési joga és kötelezettsége. A másodfokú bíróság megsértette volna a Csjt. rendelkezéseit, amennyiben a gyámhatóság hatáskörét elvonva, a két éves időkorlátot figyelmen kívül hagyva maga módosítja a korábban a gyámhatóság által jóváhagyott kapcsolattartást.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős határozat nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.622/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás