KÜ BH 2009/31
KÜ BH 2009/31
2009.01.01.
A bíróság által megismételni rendelt új eljárás eredményeként hozott határozatot támadó perben a korábbi közigazgatási határozattal szemben újabb jogszerűségi kifogások nem hozhatók fel (1952. évi III. tv. 229. §; 2004. évi CXL. tv. 111. §).
Az elsőfokú hatóság 2004. augusztus 5-én építési engedélyt adott ki K. I. ütem közösségi műsor- és jeltovábbító rendszer (KMJR) építésére, majd 2004. augusztus 31-én e határozatát visszavonta, a visszavonást tartalmazó határozatot pedig az alperes 2004. október 28-án kelt határozatával megsemmisítette.
A 2004. október 23-án kelt határozatával az elsőfokú hatóság a felperest 5 159 129 Ft bírsággal sújtotta, mert a felperes az építési engedélyezés lezárta előtt megkezdte a II. ütem KMJR építését.
A határozat indokolása szerint a hálózat K. községben 90%-ban megépült, a SZ. Kft. kivitelezésében.
A felperes fellebbezéssel élt a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2005. január 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Ezen határozatok ellen a felperes által benyújtott keresetet a megyei bíróság alaposnak értékelte, és a ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte.
A megismételt eljárásban az alperes az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a bírság összegét 4 751 458 Ft-ra csökkentette, figyelemmel a megyei bíróságon beszerzett igazságügyi szakvéleményben foglaltakra.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy nem a felperes épített, hanem a SZ. Kft., mégpedig anélkül, hogy erre szerződés lett volna; a felperes csak a terveket adta át.
Hivatkozott arra, hogy az alperesi hatóságtól telefonon közölték, hogy a kábeleket nem kell leszerelni, hanem célszerű megegyezni a felperesnek a SZ. Kft.-vel.
A felperes álláspontja szerint a jogalkotó szándéka nem lehetett az, hogy a teljes beruházási költség után bírságot kelljen kiszabni; különös tekintettel arra, hogy az építésügyi hatóság később megadta az engedélyt.
Pontosított keresetében előadta, hogy az elsőfokú hatóság 2004. augusztus 5-én kelt – építést engedélyező – határozata a határozattal szembeni fellebbezés elutasítása miatt 2004. augusztus 5-én emelkedett jogerőre. Ebből adódóan az elsőfokú hatóság 2004. szeptember 23-án végzett helyszíni ellenőrzése során nem tehetett volna megállapítást arra nézve, hogy a kivitelezés 2004. augusztus 5. előtt is az építési engedélyben foglalt előírások megsértésével történt.
A per első tárgyalásán a felperes a jogorvoslati jog sérelmét is megjelölte azzal összefüggésben, hogy a megismételt eljárást nem az alperes elsőfokú hatósága folytatta le. Előadta, hogy 2004 őszén a költségek kb. 20-30%-a jelenhetett meg csak ténylegesen a megvalósult építkezésen, vagyis az alperes nem tisztázta azt, hogy 2004. október 28-áig mennyi volt pontosan az a költség, amit a 29/1999. (X. 6.) KHVM rendelet (a továbbiakban: KHVM rendelet) 24. §-a alapján figyelembe lehetett venni.
Sérelmezte a felperes, hogy az alperes megsértette a célhoz kötöttség, közérdeknek való megfelelés, és a jóhiszeműség alapelveit és kiemelte, hogy közérdek-sérelem nem történt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és azt elutasította.
Ítéletének indokolásában elsődlegesen kifejtette, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 171. § (1) bekezdésére figyelemmel megállapítható, hogy a megismételt eljárásra 2005. november 1. napját követően – függetlenül attól, hogy korábban az Áe., vagy a Ket. alapján járt el a hatóság – a Ket. szabályait kell alkalmazni; e tekintetben tehát az alperesi határozat törvényes.
A Ket. 111. § (3) bekezdésére hivatkozással leszögezte az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a megismételt eljárás során hozott döntéssel szemben kezdeményezett perben nem sérelmezheti alappal a jogorvoslati fórumrendszernek a bíróság ítéletével szükségképpen összefüggő alakulását.
Hivatkozott az elsőfokú bíróság a Pp. 229. § (1) bekezdésére és kifejtette, hogy a felperes vitatta a bírság jogalapját. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság – az alperessel egyetértve – a Ket. 111. § (3) bekezdése alapján utalt arra, hogy a megyei bíróság ítéletének indokolásában a bírság jogalapja tekintetében határozottan akként foglalt állást, hogy a felperes – mint építtető – a perbeli tényállás mellett bírságolható; e tekintetben tehát a Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogerő beállott.
Megállapította azt is a bíróság, hogy a megyei bíróság – azáltal, hogy a perben igazságügyi szakértőt rendelt ki – abban a kérdésben is állást foglalt, hogy a KHVM rendelet 24. § (3) bekezdés a) pontja alapján mi minősül tényleges kivitelezési költségnek.
Az ítélet indokolásából megállapítható, hogy a szakértői véleményt sem az alperes, sem pedig a felperes nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tehát a megyei bíróság ítéletének indokolásában az összegszerűség vonatkozásában tett megállapítás az alperest szintén kötötte, attól törvényesen eltérnie nem lehetett.
Megjegyezte a bíróság ezzel kapcsolatban, hogy a megyei bíróság – a szakvéleményben foglalt pontos összegszerűség ellenére – az alperes határozatát azért helyezte hatályon kívül, mert a bíróságnak azon hírközlési tárgyú ügyekben, amelyekben a közigazgatási eljárás kétfokú, nincsen megváltoztatási jogköre.
A megyei bíróság tehát a perben lefolytatott bizonyítási eljárás során lényegében meghatározta azt a pontos összegszerűséget a szakvéleményre utalva, amelyet az alperesnek a megismételt eljárásban figyelembe kellett vennie.
Az elsőfokú bíróság ezért – jelen per keretein belül – nem tartotta értékelhetőnek azon felperesi előadást sem, amely arra vonatkozott, hogy az elsőfokú hatóság a bírság összegének meghatározása körében az I., vagy II. ütem készültségét vette-e figyelembe. Hasonlóan az ellenőrzésről való tájékoztatás kapcsán tett felperesi előadás vizsgálatára is, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság előtt folyt perben nyílt csak lehetőség.
Nem osztotta az elsőfokú bíróság a felperes azon álláspontját sem, amely szerint az építési engedélyezésről szóló elsőfokú határozat 2004. augusztus 5-én jogerőre emelkedett. E tekintetben az elsőfokú bíróság csak utalt az Áe. 77. § (3) bekezdésére, azzal, hogy e szempont részletesebb értékelése is a megyei bíróságon folyamatban volt perben lett volna lehetséges.
Az elsőfokú bíróság összességében megállapította, hogy az alperes által megismételt eljárásban nem voltak a felperes által eljárási szabálysértésként megjelölt hibák. A bírság jogalapja, valamint összegszerűsége vonatkozásában alapvetően azért volt megalapozatlan a kereset, mert e tekintetben a megyei bíróság jogerős ítéletében már állást foglalt, attól az alperesnek törvényesen eltérnie a Ket. 111. § (3) bekezdése alapján – figyelemmel a Pp. 229. § (1) bekezdésére is – nem lehetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ket. 111. § (3) bekezdését, és tévesen alkalmazza a Pp. 229. §-át.
Kifejtette, hogy a közigazgatási perben is kötelező az eljáró bíróságokra a keresethez kötöttség elvének alkalmazása, amiből következik, hogy a res judicata csak a kereseti kérelem keretei közötti viszonylatra értelmezhető; azokra a kérdésekre, amelyekre a kereset nem terjed ki, értelemszerűen nem kell alkalmazni.
A Ket. 111. § (3) bekezdése csak azokra a kérdésekre vonatkoztatható, amelyek az akkori keresetnek részét képezték. Az ítélet értelmezésének a keresetben nem szereplő kérdésekre való kiterjesztése a keresethez kötöttség elvével ellentétes.
Kifogásolta a felperes, hogy az elsőfokú bíróság a korábbi közigazgatási per anyagát ilyen szempontból nem vizsgálta, azt a megyei bíróságtól be sem kérte. A kereset ismeretének hiányában nem is lehet eldönteni, hogy az akkori ítélet milyen keretek között, milyen keresetre értelmezendő, vagyis nem volt megállapítható, hogy tartalmát tekintve mi az ítélt dolog.
A korábbi felperesi keresetben pl. nem szerepelt az a kérdés, hogy a felperes a jogalapot amiatt vitatja, hogy az engedély nélküli építkezés semmiféle közérdeket nem sértett. Az összegszerűség nem került vizsgálatra az I. és II. ütem összemosása tárgyában, míg az eljárási kérdések a korábbi tervben egyáltalán nem képezték részét a keresetnek. Így az sem szerepelt benne, hogy a 2004. augusztus 5-ei határozat visszavonásának megsemmisítése következtében 2004. augusztus 5-én bekövetkezett-e a jogerő; vagyis e kérdésekben nyilvánvalóan nem hozhatott döntést a megyei bíróság, így ezekben a kérdésekben az ítélet értelmezését sem lehet kiterjeszteni az alperes határozatára. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi határozat eljárási hibáira a felperesnek csak jelen perben volt lehetősége keresetet előterjeszteni, így a res judicata szóba sem jöhet.
A felperes álláspontja szerint a közérdek sérelmének hiányát mi sem bizonyítja jobban, hogy a módosított KHVM rendelet 4. § (2) bekezdés j) pontja értelmében az eljárás alapjául szolgáló építési tevékenység nem is engedélyköteles, tekintettel a felülvizsgálati kérelemhez mellékelt okmányra, amely tanúsítja, hogy a hálózat az áramszolgáltató kisfeszültségű hálózatának, tartószerkezetének és nyomvonalának igénybevételével létesült.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vont le.
A perben rendelkezésre állt iratanyag tanúsága szerint – ideértve a megyei bíróság periratait is – a megyei bíróság a 2006. május 10. napján kelt jogerős ítéletével az alperes 2005. január 6. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte.
Ezen jogerős ítélet rendelkező részéből és indokolásából kitűnően a hatályon kívül helyezés az alperes másodfokú határozatára vonatkozott, az alperes számára írta elő a megyei bíróság a másodfokú eljárás megismétlésének kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalása értelmében a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. Ha a bíróság a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapítja meg, más – a megjelölttől érdemben eltérő – jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását nem alapíthatja. Ez azt jelenti, hogy a bíróság a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértés körében kell, hogy vizsgálódjék, és ha a határozatot más vonatkozásban találja jogszabálysértőnek, erre nem alapíthatja döntését.
Ebből az következik, hogy a bíróság megsérti a kereseti kérelemhez kötöttség Pp. 215. §-a szerinti szabályát a közigazgatási határozat felülvizsgálata során, ha az ítéletében a kereseti kérelmen, ellenkérelmen vagy fellebbezésen túlterjeszkedő okra, vagy jogszabályra alapítja döntését.
E rendelkezésből következően a megyei bíróság a felperes által indított korábbi perben csakis a kereseti kérelem keretei között vizsgálhatta felül a keresettel támadott alperesi határozat törvényességét. E vonatkozásban jogerős ítélet született, amelynek helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogerejét.
A közigazgatási perekben érvényesülő perindítási határidőre (30 nap) tekintettel a korábbi perben támadott közigazgatási határozatok felülvizsgálatára egyébként már ezen okból – elkésettség okán – sem lenne törvényes lehetőség.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a Ket. 111. § (3) bekezdés értelmezésére és alkalmazására vonatkozó jogi álláspontjával.
A megyei bíróság jogerős ítélete – az abban előírt új eljárás tekintetében – a közigazgatási szervet kötötte a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása is.
Az alperes a megismételt eljárásban a bíróság által beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján döntött a bírság összegszerűsége tárgyában, a megyei bíróság által meghatározott módon és összegszerűségben, így az nem tekinthető jogszabálysértőnek.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság – utalva a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra –, hogy az alperesnek a másodfokú eljárást kellett lefolytatnia; azaz a korábbi eljárásban hozott elsőfokú határozat elleni felperesi fellebbezést kellett ismételten elbírálnia – a megyei bíróság által adott iránymutatásnak megfelelően.
A megismételt eljárás során helyesen került megállapításra, hogy az építést az építési engedély jogerőre emelkedése előtt megkezdték.
A KHVM rendelet 24. § (1) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja alapján az eljáró hatóságnak nincs mérlegelési joga sem a bírság kiszabása, sem annak összegszerűsége tekintetében. Engedély nélküli építkezés esetén bírsággal kell sújtani az építtetőt.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy helyesen foglalt állást az alperesi hatóság és az elsőfokú bíróság is a tekintetben, hogy az építtető felperes és a kivitelező SZ. Kft. közötti vita eldöntése nem tartozik az alperesi hírközlési hatóság hatáskörébe, az polgári peres úton rendezhető.
A felperes kivitelező SZ, Kft. építkezésére hivatkozással nem mentesülhet – mint építtető – a bírságfizetési kötelezettség alól.
Helytállónak értékelte a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet arra utalását, hogy az alperesi határozat jogszerű megállapítást tett a tekintetben, hogy az elsőfokú határozat a bírság összegének meghatározását illetően jogszabálysértő volt, a fellebbezésre tekintettel sem tett eleget a tényállás-tisztázási kötelezettségének.
A megismételt másodfokú eljárás során a tényleges kivitelezési költség összegének meghatározásakor az alperesi hatóság a megyei bíróság eljárása során kirendelt Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatala Igazságügyi Szakértői Intézetének 2006. február 28-án kelt igazságügyi mérnök-szakértői véleményében foglaltakat vette alapul a bírság meghatározása során, arra tekintettel, hogy a megismételt közigazgatási eljárás tartalmát meghatározó megyei bírósági jogerős ítélet indokolásában ezen szakvéleményt, az abban foglalt megállapításokat és összegszerűséget is aggálytalannak minősítette.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a megismételt eljárás eredményeként hozott alperesi határozatot támadó – a jelen felülvizsgálati eljárás előzményét képező pert indító – keresetét is kizárólag arra alapította, hogy nem társaságuk épített, hanem a SZ. Kft., ők csak a tervet adták át nekik; a teljes beruházásköltség utáni bírságfizetés tekintetében pedig a jogalkotó szándékára hivatkozott.
Téves a felperesnek az a felülvizsgálati kérelembeli érvelése, hogy a res judicata csak a kereseti kérelem keretei közötti viszonylatra értelmezhető. Közigazgatási perekben a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdésének megfelelően a keresettel támadott határozat jogszerűségét vizsgálja felül, és jogszabálysértés megállapítása esetén a határozatot helyezi hatályon kívül – mint ahogy az a jelen esetben is történt –, és ír elő új eljárási kötelezettséget.
A közigazgatási per speciális szabályaira (perindítási határidő, kereseti kérelemhez kötöttség szabályának érvényesülése, stb.) nem értelmezhető az a felperesi érvelés, hogy a korábbi perben támadott határozatokkal szemben akkor fel nem hozott kifogásait a megismételt eljárás során hozott határozattal szemben kívánja érvényesíteni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.359/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás