BÜ BH 2009/317
BÜ BH 2009/317
2009.11.01.
I. Csalás elkövetése esetén az elkövetési magatartás (a tévedésbeejtés) kifejtésének és az eredmény bekövetkezésének helye mellett a károkozó magatartás kifejtésének a helye is megalapozhatja a bíróság illetékességét [Btk. 318. §, Be. 17. § (1) bek., (4) bek.].
II. Felülvizsgálati okot nemzetközi jogi egyezménysértés csak akkor valósíthat meg, ha a nemzetközi szerződés valamely rendelkezésének a megsértését olyan nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv állapította meg, amely joghatóságának a Magyar Köztársaság alávetette magát [Be. 416. § (1) bek. b) pont].
III. A többszörös visszaesői minőség (Btk. 137. § 16. pont) nem a bűncselekmény jogi minősítésének része, ezért az erre vonatkozó megállapítás vagy annak hiánya összességében felülvizsgálati okot nem képez [Btk. 137. § 16. pont, Be. 416. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2007. június 26. napján kihirdetett és jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki P. I. I. r. és Cs. G. II. r. terheltet társtettesként, folytatólagosan elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettében, továbbá az I. rendű terheltet bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, a II. rendű terheltet pedig magánokirat-hamisítás vétségében.
Ezért az I. r. terheltet, mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül – 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra; a II. r. terheltet pedig mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül – 2 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.
A jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt esetében a K.-i Városi Bíróság a 2002. április 10. napján jogerős ítéletével összbüntetésbe foglalta a korábban csalás bűntette és más bűncselekmények miatt kiszabott büntetéseket, melynek tartamát 1 év 10 hónapi börtönbüntetésben állapította meg. E büntetésből az I. r. terhelt – 1/4 feltételes kedvezménnyel – 2002. július 5. napján szabadult.
A II. r. terhelt esetében a Sz.-i Városi Bíróság az 1999. április 20. napján jogerős ítéletével összbüntetésbe foglalta a korábban csalás bűntette és más bűncselekmények miatt kiszabott büntetéseket, melynek tartamát 4 év 2 hónap börtönbüntetésben állapította meg. E büntetésből a II. rendű terhelt – 1/4 feltételes kedvezménnyel – 2000. április 5. napján szabadult azzal, hogy a büntetés kitöltésének időpontja 2001. április 20.
A II. r. terheltet a Sz.-i Városi Bíróság a megyei bíróság határozata folytán – 2004. május 6. napján jogerős ítéletével csalás bűntette és más bűncselekmény miatt, mint különös visszaesőt, főbüntetésként 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte.
2003. január 10. napjától az I. r. terhelt az A. Kft. tulajdonosa és egyben önálló képviseletre jogosult ügyvezetője is volt. 2003. évben a – már 2002-ben veszteséges – Kft. tényleges gazdasági tevékenységet nem végzett, ez nem is állt szándékában. Erre az évre adóbevallást nem teljesített, éves mérleget, eredmény-kimutatást nem készített. Mindezzel az I. r. terhelt személyes ismerőse, Cs. G. II. r. terhelt tisztában volt.
2004 elején az I. r. és a II. r. terhelt utasítást kapott arra, hogy a Kft. nevében kártyás üzemanyag vételezésre jogosító szerződést kössenek.
2004. március 22-én a két terhelt közösen kiállított egy ,,euroshell card adatlapot'', melyben a Kft. tevékenységére vonatkozó valótlan adatokat tüntettek fel. A Kft. ügyintézőjeként valótlanul ,,T. G.'' nevű személyt tüntettek fel, aki valójában a II. rendű terhelt volt. Ettől kezdve a II. rendű terhelt ezt az álnevet használta. 2004. március 23-án a II. rendű terhelt az adatlapot faxon eljuttatta a S. H. Zrt. sértetthez.
2004. április 5-én a terheltek újabb, valótlan tartalmú adatlapot készítettek, melyben a Kft. számára 12 db üzemanyag kártyát igényeltek a sértettől. 2004. április 6-án a II. r. terhelt faxon az újabb adatlapot is eljuttatta a sértetthez.
Ezt követően a II. r. terhelt – az I. r. terhelt tudtával és támogatásával – 2004. február 12-ei dátummal, a Kft. 2003. évi tevékenységéről hamis (valótlanul kedvező pénzügyi adatokat tartalmazó) mérleget és eredmény- kimutatást készített. 2004. április 6-9. között ezen okiratokra rákerült a 2002-ben elhunyt könyvvizsgáló pecsétje. Az I. r. terhelt az okiratokat (tudva arról, hogy felhasználásra kerülnek) a Kft. képviseletében aláírta.
A II. r. terhelt (T. G. nevén eljárva) a hamis okiratokat személyesen elvitte a sértetthez. Az okiratok tartalma alapján a sértett és egy hitelminősítő cég a Kft.-t a legkedvezőbb (,,A'' kategóriás) adósi minősítésben részesítette.
Ezt követően – 2004. április 9-én – a két terhelt együtt megjelent a sértett központjában, ahol az I. r. terhelt a Kft. képviseletében eljárva a sértettel, az euroshell kártya használatára vonatkozó megállapodást kötött és írt alá.
A megállapodás szerint a sértett vállalta, hogy a Kft. birtokába és használatába ad a sértett elfogadó helyein kedvezményes üzemanyag vételezésre jogosító kártyákat; a Kft. számára 4 500 000 forint hitelkeretet biztosít, melynek erejéig megelőlegezi a vételárat a kártyahasználattal történt vételezéstől a leszámlázást követő határidőben való teljesítéséig. A Kft. kötelezettséget vállalt arra, hogy a sértett számlája szerinti ellenértéket határidőben megfizeti.
A megállapodás megkötésekor az I. r. és a II. r. terhelt szándéka arra irányult, hogy a sértettet jogtalan haszonszerzés végett (a Kft. pénzügyi helyzete tekintetében) tévedésbe ejtve, a sértettnek kárt okozzon. A Kft. a tervbe vett üzemanyag vételezések ellenértékét nem tudta, és nem is akarta kiegyenlíteni.
2004. április 14-étől az I. r. terhelt más ügyben fogvatartásba került.
2004. április 16. napján a II. r. terhelt a sértettől átvett összesen 12 db euroshell üzemanyagkártyát, amit egyidejűleg továbbadott az utasítójának.
2004. április 28. napján a sértett a Kft.-nek külön engedélyt adott a d.-i töltőállomáson történő, 80 000 forint feletti kártyás vételezésre.
2004. április 16. és május 17. között a sértett által a Kft. rendelkezésére bocsátott kártyák felhasználásával, ismeretlen személyek a sértett d.-i, a sz.-i, az é.-i és du.-i töltőállomásain üzemanyagot vételeztek. A vételezett üzemanyag ellenértékét a Kft. nem egyenlítette ki.
Ezáltal az I. r. és a II. r. terhelt (ismeretlen társaikkal) a sértettnek összesen 14 341 803 forint kárt okoztak. 2004. május 18. napján a sértett az üzemanyag-kártyákat letiltotta. 2004. augusztus 17-én pedig a Kft. ellen csődeljárás indult; a cégjegyzékből 2006. március 22. napján törölték.
A bíróság jogi értékelése szerint az I. r. és a II. r. terhelt társtettesként a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettét; továbbá az I. r. terhelt bűnsegédként, a II. r. terhelt pedig tettesként a Btk. 276. §-ba ütköző magánokirat-hamisítás vétségét valósította meg. Ezért mindkét terhelttel szemben a Btk. 43. § a) pontja alapján börtönbüntetést szabott ki.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontját megjelölve, valamint a II. r. terhelt, a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját megjelölve terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
A megyei főügyészség 2007. december 7. napján, a II. r. terhelt terhére – a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve – szintén felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, megváltoztatás érdekében.
Az I. r. terhelt indítványának lényege szerint az eljárt bíróság az ügyben nem volt illetékes, mivel a sértettel való megállapodás megkötésének, valamint a kár bekövetkeztének helye egyaránt Budapest volt.
Hivatkozott arra, hogy 2004-ben a BRFK előtt ellene több eljárás volt egyidejűleg folyamatban, melyeket – álláspontja szerint – a BRFK törvénysértően tett át különböző bíróságok illetékességébe. Ez eljárásjogi helyzetét megnehezítette, s a több elítélés hátrányosan érintette.
A II. r. terhelt – 2007. november 13. napján kelt, illetve azt kiegészítő, 2008. május 20. napján kelt, az emberi jogok és az alapvető szabadságok Egyezményének 6. cikkére is hivatkozó – indítványának lényege szerint az eljárt bíróság ítélete iratellenes, a tényállás nincs felderítve. Nem vizsgálta a bíróság az adott ügynek az egyidejűleg, más bíróság előtt folyamatban lévő üggyel való összefüggését.
Az indítvány szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, hogy a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, mivel illetékességi szabályt megszegve járt el.
Kifejtette, hogy miután a megállapodás megkötése Budapesten történt, a sértett banki háttere, a hitelező székhelye (tehát ahol a kár bekövetkezett) szintén Budapesten van, a sértett feljelentésére pedig az utolsó kártyafelhasználást követően több hónappal került sor, így a kártyafelhasználás helye (mint elkövetési hely) illetékesség megállapítására nem ad alapot. Az eljárásra budapesti székhelyű bíróság lett volna illetékes. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság nem megfelelő formában utasította el az ügy áttételére vonatkozó indítványát, ami lényeges kihatással volt az ügy elbírálására.
Az II. r. terhelt indítványa szerint a rövidített indokolást tartalmazó jogerős ítélet nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra, mivel a bíróság megsértette az indokolási kötelezettségét. Az indokolás egyes részei az iratellenesség, valamint felderítetlenség folytán ellentétesek a rendelkező résszel.
A II. r. terhelt indítványa szerint törvénysértő a bűnösség megállapítása is. Az eljárt bíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy az ügy egy láncolatos cselekménysor része; s a II. r. terhelt közreműködése (vallomása) folytán vált lehetővé más ügyben az elkövetés, illetve az elkövetői kör felderítése. Ehhez képest pontosan megállapítható lett volna a bűncselekmények értelmi szerzőinek, a tényállás szerinti utasítást adók személye.
A társtettesség kapcsán figyelmen kívül maradt, hogy a Kft. ügyvezetője objektíve felelős a Kft. – általa tudottan hamis – okiratának ellenjegyzése, felhasználása, és a sértettel való megállapodás megkötése, aláírása esetében. Az pedig közömbös, hogy a II. r. terhelt álnevet tüntetett fel.
A II. r. terhelt (de az I. r. terhelt is) mind a csalás, mind a magánokirat-hamisítás esetében csupán kiegészítő – a fel nem derített kilétű utasítást adók magatartását segítő – tevékenységet végzett; így csak bűnsegédi magatartást fejtett ki.
A II. r. terhelt sérelmezte a mellékbüntetés kiszabását is. Álláspontja szerint ugyanis – tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának konkrét döntésére – a választójog gyakorlását korlátozó közügyektől eltiltás alkalmazása jogsértő.
A megyei főügyészség – a II. r. terhelt terhére bejelentett – felülvizsgálati indítványa szerint az eljárt bíróság megsértette a Btk. 42. § (3) bekezdését, amikor nem állapította meg, hogy a II. r. terhelt egyben többszörös visszaeső is és fegyház helyett börtönfokozatban szabta ki a 2 évi szabadságvesztést.
Az indítvány lényege szerint jelen ügyben a II. r. terhelt a Btk. 137. § 16. pontja alapján többszörös visszaeső is, mivel a 2004. május 17. napjával bezárólag elkövetett bűncselekményeket megelőzően, őt a Sz.-i Városi Bíróság – a megyei bíróság határozata folytán – 2004. május 6. napján jogerős ítéletével szándékos bűncselekmény miatt, mint különös visszaesőt, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában az I. r. és a II. r. terhelt indítványát részben alaptalannak, részben törvényben kizártnak tartotta, míg a megyei főügyészség indítványát – annak indokaival egyetértve – fenntartotta; és a megtámadott határozat II. r. terheltre vonatkozó büntetéskiszabási részének megváltoztatását, egyebekben pedig hatályban tartását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint, miután az alapügy tárgyát képező egyik bűncselekmény sem tartozik kizárólagos illetékesség alá, így a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont c) alpontjában írt felülvizsgálati ok sem áll fenn.
Mindemellett az eljárt bíróság az illetékesség általános szabályát sem szegte meg, ugyanis a csalás egyik tényállási eleme, a károkozás a P.-i Városi Bíróság illetékességébe tartozó D.-on lévő benzinkútnál valósult meg.
A II. r. terhelt csalásban társtettesi, magánokirat-hamisításban pedig tettesi elkövetői minősége törvényes. A további kifogások pedig a tényállást támadják.
Az I. r. és a II. r. terhelt – a Legfőbb Ügyészség átiratára tett – észrevételében egyrészt megismételte az indítványában foglaltakat. Másrészt – a Be. 46. § a) és b) pontjára hivatkozva – sérelmezte, hogy a nyomozás során több ízben védő jelenléte nélkül hallgatták ki.
Ezen túlmenően a II. r. terhelt hivatkozott arra is, hogy a főügyészi indítványnak megfelelő határozathozatal sértené az Egyezmény szerinti tisztességes eljárás követelményét; s ekként a Be. rendelkezése szemben áll az Egyezmény rendelkezésével.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen az I. r. terhelt és védője, valamint a II. r. terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal, az ügyész pedig szintén fenntartva indítványát az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel.
Az I. r. és a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos; a megyei főügyészség indítványa alapján pedig felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ebből következően nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés mértékének vitatására sem.
Ehhez képest törvényben kizárt a felülvizsgálat az II. r. terhelt indítványának a bizonyítás terjedelmét, a felderítetlenséget sérelmező kifogásai esetében.
Ugyancsak nincs helye felülvizsgálatnak a nyomozás – mindkét terhelt indítványban sérelmezett – esetleges eljárási szabálysértései miatt, mivel azok nem tartoznak a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában kimerítően meghatározott szabályszegések közé.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetve 373. § (1) bekezdés II. pontjának c) alpontja alapján valóban – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértés, ha a bíróság más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.
A Be. 17. § (5)–(6), illetve (7) bekezdése kimerítően meghatározza a (tárgyi szempontból) valamely bíróság kizárólagos illetékesség körébe tartozó bűncselekményeket.
A Be. 17. § (5)–(6), illetve (7) bekezdése a bűnösség tárgyát képező egyik bűncselekmény elbírálását sem vonja a kizárólagos illetékesség körébe. Következésképpen a terheltek indítványa szerinti kifogás felülvizsgálati okot sem alapoz meg.
E bűncselekményekre az általános illetékesség [Be 17. § (1)–(4) bekezdése szerinti] rendelkezései vonatkoznak; amit egyébként az eljárt bíróság szintén nem sértett. Csalás elkövetése esetében ugyanis az elkövetési magatartás (a tévedésbeejtés) kifejtésének és az eredmény bekövetkeztének helye mellett a károkozó magatartás kifejtésének (így a kártyák felhasználásának) helye is alkalmas az illetékesség megállapítására.
Az illetékességről való döntés, illetve annak mikéntje (az alakszerű határozat esetleges hiánya) pedig ugyancsak nem képezheti felülvizsgálat tárgyát.
Az irányadó tényállás szerint a terheltek – egymás tevékenységéről tudva – valótlan cégadatok feltüntetésével, illetve bemutatásával tévedésbe ejtették a kártyát kibocsátó Zrt. sértettet. A kártyahasználatra jogosító megállapodás megkötésekor sem állt szándékukban, hogy kártyahasználat ellenében fennálló fizetési kötelezettségét a Kft. teljesítse. Az ellenérték megfizetése nem is történt meg. Mindezek alapján a csalás – mindkét terhelt esetében – tényállásszerű.
A II. r. terhelt esetében szintén tényállásszerű a magánokirat-hamisítás, mivel ő volt az, aki – társával közösen, a kártyahasználat jogosultságának megszerzése végett valótlan cég- és személyi adatot tartalmazó – magánokiratot felhasználta, a sértettnek átadta. Az I. r. terhelt az okirat készítéséhez segítséget nyújtott; ezért bűnsegéd.
Kétségtelen, hogy a terheltek a tényleges károkozó magatartásban nem vettek részt. A kártyákat nem ők, hanem a tényállás szerinti ismeretlen ,,utasítók'' használták fel, akikkel azonban mindketten kapcsolatban voltak.
A terheltek csalás miatt megállapított bűnössége, a jogi minősítés, illetve az elkövetői minőség szempontjából azonban közömbös az utasítást adók személyének ismeretlenül maradása, illetve esetleges bűnösségük meg nem állapítása.
Kétségtelen ugyanis, hogy a terheltek szándékegységben – jogtalan haszonszerzés végett – tévedésbeejtő (valótlanságot valóként feltüntető), ekként társtettesi magatartást fejtettek ki. A kár bekövetkeztével pedig a csalás befejezetté is vált.
A terheltek tévedésbeejtő magatartása okozta a Zrt. megtévesztését. Ezáltal a Zrt. tévedésben volt, amikor a kártyahasználatra vonatkozó megállapodást megkötötte és a vételezési jogosultságot biztosító kártya átadásával saját vagyona felett rendelkezett. A megtévesztett Zrt. vagyonjogi rendelkezése és a bekövetkezett kár között pedig szintén okozati összefüggés áll fenn.
Közömbös az a körülmény, hogy a kár nem a terheltek tevékenysége (nem a terheltek általi kártyahasználat) folytán következett be. Csalás esetében a kárt ugyanis közvetlenül valójában nem az elkövető cselekménye, a tévedésbeejtés (vagy tévedésben tartás), hanem az általa megtévesztett sértett vagyonjogi rendelkezése okozza.
A II. r. terhelt indítványa szerinti esetleges nemzetközi jogi egyezménysértés csak akkor képezheti felülvizsgálat tárgyát, ha valamely, nemzetközi szerződéssel létrehozott olyan emberi jogi szerv, mely joghatóságának a Magyar Köztársaság alávetette magát, annak tényét a terhelt adott jogerős elítélése vonatkozásában megállapította [Be. 416. § (1) bek. g) pontja]. Jelen ügyben azonban erről sincs szó.
Ugyanez a helyzet a II. r. terheltnek a mellékbüntetés kiszabását sérelmező kifogása esetében. A Btk. 53-55. §-ának mind az elkövetéskor, mind pedig az elbíráláskor (és egyébként a felülvizsgálat időpontjában is) hatályos rendelkezései vonatkozásában alkalmazási akadály nem áll fenn. Az Alkotmány 70. § (5) bekezdése alapján nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján közügyektől eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését tölti.
A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa törvényben kizárt.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
A Btk. 137. § 16. pontja szerinti többszörös visszaesői minőség a bűncselekmény jogi minősítése szempontjából közömbös. Megállapítása nem feltétele, hanem következménye a jogi minősítésnek.
Következésképpen nem érinti a bűncselekmény minősítésének törvényességét, ha a bíróság – a Btk. 137. § 16. pontja szerinti feltételek megléte ellenére – nem állapítja meg, hogy az elkövető többszörös visszaeső. Az erre vonatkozó megállapítás vagy annak hiánya felülvizsgálati okot nem képez.
Ha pedig a bűncselekmény minősítése törvényes (mint jelen esetben), akkor a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, önmagában a büntetés miatt csak akkor van helye felülvizsgálatnak (s ekként a határozat megváltoztatásának), ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik.
Kétségtelen, hogy a Btk. 42. § (3) bekezdése alapján fegyházban kell végrehajtani (ekként főszabályként fegyházfokozatban kell kiszabni) a 2 évi, vagy ennél hosszabb szabadságvesztést, ha az elítélt többszörös visszaeső.
E rendelkezés azonban nem a kiszabandó büntetés nemét, vagy mértékét határozza meg, hanem a kiszabott szabadságvesztés fokozatát; melynek kapcsán a Btk. 45. § (2) bekezdése mérlegelést is enged. Következésképpen – az egyébként többszörös visszaesőnek tekintendő terhelt esetében – a 2 évi szabadságvesztés börtönfokozatban való kiszabása nem jelenti, hogy e büntetés neme vagy mértéke a büntető anyagi jog valamely mérlegelést nem tűrő szabályát sérti. Ekként pedig felülvizsgálatának sincs helye.
A kiszabott szabadságvesztés büntetés fokozatának kérdése a felülvizsgálat törvényi okain kívül esik. Önmagában a fokozatra vonatkozó törvényi rendelkezés megsértése bizonyos esetekben a Be. 556. §-a szerinti különleges eljárásban orvosolható; egyébként pedig legfeljebb a XIX. fejezet szerinti jogorvoslat tárgyát képezheti.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a terheltek felülvizsgálati indítványainak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján mindkét terhelt tekintetében hatályukban fenntartotta; míg a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította; a bűnügyi költség viseléséről pedig a Be. 429. § (1) bekezdés záró-fordulata alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Bfv. III. 358/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás