PÜ BH 2009/326
PÜ BH 2009/326
2009.11.01.
Az építésügyi hatóság kárfelelőssége szempontjából a rendszeres hatósági ellenőrzés törvényi követelménye nem jelenti az építési munka folyamatos ellenőrzését (Ptk. 339. és 349. §, 1997. évi LXXVIII. tv. 34. és 45. §).
A felperes keresetében 3 848 000 forint kára és ennek kamatai egyetemleges megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Indokolása szerint az I. r. alperes a Ptk. 100. §-ába és a 101. § (1) bekezdésébe ütközően a fő- és melléképületét azok hátsó földtámaszától megfosztotta, a statikai tervnek megfelelő rögzítésükről nem gondoskodott, s ezáltal a melléképület hátsó fala bedőlt és a főépület szerkezete is károsodott. Az építésügyi hatóság II. r. alperes közreható magatartását abban jelölte meg, hogy időben nem ellenőrizte és nem észlelte az I. r. alperesnek a tervtől eltérő bontási tevékenységét és a hatósági intézkedések megtételét. Állította, hogy az I. r. alperes helyett tévesen kötelezte őt a 300 000 forint helyreállítási az 1 048 000 forint veszélyelhárítási költség viselésére.
Az I. r. alperes érdemi indokolás nélkül, a II. r. alperes jogellenes magatartás hiányában kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kártérítésként az I. r. alperest 3 283 600 forint és ennek 2004. május 21-től számított kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Döntésének indokolása szerint a felperes károsodása azért következett be, mert az I. r. alperes az általa végzett bontás során eltért a hatósági engedélyekben foglalt előírásoktól és mellőzte az alapvető szakmai szabályokat is. Kárfelelőssége a Ptk. 100. §-ára figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésén alapul. Az I. r. alperes meg is állapodott a felperessel, hogy az ingatlanában keletkezett kárt megtéríti, a hibákat kijavítja.
A II. r. alperessel szembeni keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. Indokolása szerint ,,...a Pp. 206. §-ában foglalt mérlegelési jogköre alapján akként foglalt állást, hogy a II. r. alperes oldalán közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére alapot adó tevékenység vagy mulasztás nem volt megállapítható''. A II. r. alperes eljárásában kisebb hiányosságokat feltárt ugyan, ezek azonban – az aggálytalannak tartott szakértői vélemények szerint is – a felperest ért kár tekintetében ,,...az oksági láncon kívül esnek''.
Ítéletében az elsőfokú bíróság részletesen elemezte, a II. r. alperes miként tett eleget döntéshozatali és ellenőrzési kötelezettségének, figyelemmel a tevékenységét meghatározó jogszabályi rendelkezésekre, kiemelten is az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) továbbá az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) előírásaira. Ez alapján jutott arra a következtetésre, hogy a II. r. alperes nem tanúsított olyan jogellenes és felróható magatartást, amely miatt kárfelelőssége megállapítható lenne. A helyreállítási, veszélyelhárítási költségeket érintően azzal érvelt, hogy a felperes a rendes jogorvoslatot elmulasztotta, így az erre vonatkozó igényét a II. r. alperessel szemben nem érvényesítheti [Ptk. 349. és 339. §-ai (1) bekezdései].
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a II. r. alperest is kérte marasztalni, az I. r. alperessel egyetemlegesen. Állította, hogy a károsodásához vezető folyamat elindítása és a károsodásának a bekövetkezése ugyan az I. r. alperesnek az engedélyezett tervektől eltérő magatartása volt, a II. r. alperesnek azonban felróható, hogy elmulasztotta a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételét. Tévedett abban is, hogy nem az I. r. alperest, hanem őt kötelezte az épület megerősítéséhez, állagának megóvásához szükséges munkák elvégzésére.
A II. r. alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét úgy változtatta meg, hogy a II. r. alperest az I. r. alperessel egyetemlegesen kötelezte 2 550 000 forint és kamatai megfizetésére [Ptk. 349. és 339. §-ai (1) bekezdései].
A másodfokú bíróság is tényként rögzítette, hogy a felperes melléképületének falazata 2004. május 20-án azért dőlt ki, mert az I. r. alperes az előírások ellenére a bontási munkálatokat az alapszintek feltárása nélkül végezte, a felperesi építményeket pedig megfosztotta a földtámasztól anélkül, hogy annak pótlásáról gondoskodott volna. A bontási és az egyidejűleg benyújtott építési engedélyezési kérelem elbírálása előtt a II. r. alperes 2004. március 16-án tartott először, majd 2004. április 13-án újabb helyszíni szemlét. Az építési engedélyt 2004. május 4-én adta ki. Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes legkésőbb az építési engedély iránti kérelem elbírálásáig nem ellenőrizte a helyszínen az I. r. alperes bontási tevékenységét, így nem észlelte az I. r. alperes szakszerűtlen, a vonatkozó előírásokat figyelmen kívül hagyó munkavégzését. Az elsőfokú bíróságnak – az indokolása szerint – téves az a megállapítása, hogy a II. r. alperes a 2004. április 13-án tartott helyszíni szemléjével ,,a bontás során őt terhelő ellenőrzési kötelezettségének'' tett eleget. A másodfokú bíróság szerint ugyanis az e szemléről készült jegyzőkönyv nem tartalmaz megállapításokat az I. r. alperes bontási tevékenységéről.
Az előbbiek szerinti súlyos mulasztásával a másodfokú bíróság szerint a II. r. alperes is közrehatott abban, hogy a felperes épületeiben az I. r. alperes kárt okozott. Fennáll tehát az egyetemleges felelőssége a felperes által is elfogadott 2 550 000 forint mértékű kár vonatkozásában. Az ezt meghaladó kárigényre vonatkozóan a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokolásával is.
A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a II. r. alperes annak hatályon kívül helyezését és őt érintően az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság törvénysértően, jogellenesség és felróhatóság hiányában állapította meg a kárfelelősségét. Tévesen értelmezte az Étv. 34. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat és iratellenes az április 13-án tartott helyszíni szemlével kapcsolatos, az ő felelősségét megalapozó megállapítása.
A felperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
A másodfokú bíróság a II. r. alperes kárfelelősségét az ellenőrzési kötelezettségének elmulasztására alapította. Miután a felperes kára az I. r. alperes bontási tevékenységével függ össze, a jogalkalmazó II. r. alperes magatartását is ebben a körben kellett megítélni.
A perben nem volt vitás, hogy a II. r. alperes a 2004. március 16-án tartott helyszíni szemlét követően meghozott bontási engedélye megfelelt mindazoknak a követelményeknek, amelyek a jogszabályokban és az egyéb szakmai szabályzatokban kerültek előírásra. Szerepelnek benne azok a feltételek is, amelyek megtartása a szomszédos felperesi épületek biztonságát szolgálták [Étv. 34. § (4) bek.].
A másodfokú bíróság alappal hivatkozik az Étv. 34. §-ának (3) bekezdésére, amely szerint ,,Az engedélykérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles helyszíni szemlét tartani''. Téved azonban, amikor e rendelkezésből arra a következtetésre jutott, hogy a II. r. alperes csak a bontás befejezése után tartott helyszíni szemle alapján engedélyezhette volna az I. r. alperes részére az építkezést. Indokolása szerint ilyen eljárás mellett észlelhette volna az I. r. alperes szakszerűtlen tevékenységét. A törvényi előírás egyrészt nem tiltja az építésügyi hatóság párhuzamos eljárását, ugyanakkor ennek az értelmezésnek az adott esetben jelentősége sincs, hiszen a peradatok szerint a károsodás nem a bontás befejezésekor, hanem a bontási munkálatok közben történt.
Az építésügyi hatóság tevékenységének valóban kiemelkedően fontos részét képezi az ellenőrzés. Az Étv. 45. §-ának (3) bekezdése elő is írja, hogy ,,Az építésügyi hatósági ellenőrzést rendszeresen – a külön jogszabályban maghatározott építmények esetében az építési munka végzése során legalább két alkalommal – kell végezni''. A rendszeres ellenőrzés azonban nem jelenthet folyamatos ellenőrzést. Amikor tehát a kárfelelősséget az ellenőrzés elmulasztására hivatkozással kéri a fél megállapítani, a mulasztás bíróság általi vizsgálata során indokolatlan az építésügyi hatósággal szemben olyan igényt támasztani, amely adott esetben csak a felelős műszaki vezetővel szemben lehet jogos.
Iratellenes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a március 21-ei falbontást megelőzően, március 16-án megtartott helyszíni szemlén a II. r. alperes a bontással nem is foglalkozott. A periratok szerint a helyszíni szemlét kifejezetten az I. r. alperes bontást irányító vezetője kérte, jelezve a felperes épületének veszélyt jelentő állapotát. A II. r. alperes még aznap határozatban kötelezte a felperest épületének azonnali hatályú megerősítésére, egyúttal felhívta az I. r. alperest, hogy a bontást a konkrétan meghatározott részben – további intézkedésig – ne folytassa.
A fentiekre figyelemmel jogellenesség és felróhatóság hiányában kötelezte a másodfokú bíróság a II. r. alperest – az I. r. alperessel részben egyetemlegesen – a felperes kárának a megfizetésére, a Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet ebben a részében hatályon kívül helyezte és a Pp. 270. §-a (1) bekezdésének utaló szabályára figyelemmel az elsőfokú bíróságnak a II. r., alperest érintő jogszerű ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. V. 20.512/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás