PÜ BH 2009/328
PÜ BH 2009/328
2009.11.01.
A többletköltségek fedezeteként külföldön kapott költségtérítés a gyermektartás alapjaként nem vehető figyelembe, a tartásdíj mértékének meghatározása során azonban értékelni kell, hogy a tartásra kötelezettnek a saját megélhetését nem teljes egészében a tartás alapjául szolgáló jövedelemből kell biztosítania (Csjt. 69/C. §).
A felperes többször módosított keresetében – egyebek mellett – az alperes arra való kötelezését kérte, hogy az 1987. október 30. napján született K. és az 1992. április 15. napján született F. utónevű gyermekei után a 2005. szeptember 1. napjától 2006. szeptember 30. napjáig terjedő időszakra fizessen meg neki gyermekenként havi 45 000-45 000 forint meghatározott összegű gyermektartásdíjat, valamint az ennek alapulvételével őt megillető és az alperes által ténylegesen tejesített összeg különbözeteként keletkezett gyermektartásdíj-hátralékot.
Az alperes a többször módosított érdemi ellenkérelmében a módosított kereset jogalapját gyermekenként havi 30 000-30 000 forint gyermektartásdíj és ennek alapulvételével a két gyermek után 13 hónapra összesen kb. 100 000 forint erejéig elismerte, ezt meghaladóan pedig annak elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság – a részbeni hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban hozott – ítéletével megállapította, hogy a peres feleknek a városi bíróság végzésével jóváhagyott egyezsége az alperest az 1987. október hó 30. napján született K. és az 1992. április hó 15. napján született F. utónevű gyermekei tartása fejében 2005. november 1. napjától kezdődően terhelő, az alperes minden díjazása gyermekenkénti 20–20%-ában, de legalább havonta gyermekenként legalább 10 000–10 000 forintban meghatározott gyermektartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontja és a fizetési kötelezettség mértéke tekintetében érvénytelen. Kötelezte az alperest az 1987. október 30. napján született K. és az 1992. április 15. napján született F. utónevű gyermekei tartására 2005. szeptember hó 1. napjától kezdődően 2006. szeptember 30. napjáig terjedő időre gyermekenként havi 30 000 forint határozott összegű gyermektartásdíj fizetésére. Az alperes időközi teljesítéseit beszámítva megállapította, hogy a K. utónevű gyermek után 48 500 forint, a F. utónevű gyermek után 43 500 forint tartásdíj hátraléka áll fenn, és kötelezte őt annak 15 napon belüli megfizetésére. A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 42 000 forint részperköltséget, és megállapította, hogy a felek az ezt meghaladó költségeiket maguk viselik.
Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek házasságából 1987. október 30. napján K., 1992. április 15. napján pedig F. utónevű gyermekek születtek. A városi bíróság a felek között folyamatban volt házassági bontóperben a 2005. november 2. napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett végzésével olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá a felek között, amelyben – egyebek mellett – az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a fentebb nevezett gyermekei után 2005. november hó 1. napjától kezdődően minden hónap 1. napjáig előre esedékesen megfizeti a felperesnek minden díjazásának a gyermekenkénti 20%-át, de gyermekenként legalább havi 10 000 forintot gyermektartásdíjként. Az egyezségkötés időpontjában az alperes tartás alapjául szolgáló jövedelmeként annyi volt ismert, hogy az alperes 2005. június 2-áig minimálbéres alkalmazásban állt, ezt követően az SZ. Bt.-ben dolgozott, ahol június elejétől július egy részéig terjedően összesen 108 000 forint keresetet ért el. Az alperes elhallgatta, hogy 2005 júliusában már az R. Kft.-vel németországi munkavégzési munkahellyel munkaviszonyt létesített. E munkáltatónál 2005 júliusától 2006. október 2-áig állt munkaviszonyban. A júliusi töredékhónappal együtt 15 hónapot dolgozott, a havi nettó jövedelme 244 269 forintot tett ki, ez a jövedelem azonban magában foglalta a napi 15 eurós költségtérítést is, mely egy hónapra vetítve 400 euró, forintra átszámítva pedig 100 000 forint volt. 2006. január és február hónapokban fizetés nélküli szabadságon volt, mert a munkáltató erre az időre nem tudott a részére munkát biztosítani.
A perrel érintett időszakban a K. utónevű gyermek középiskolai tanulmányokat folytatott, majd az Sz. Szakmunkásképzőbe vették fel fodrásztanulónak. A F. utónevű gyermek ugyanezen az időszakban részben általános, részben középiskolába járt. A felperes kézbesítő, nettó keresménye havi 66 000–70 000 forint körül volt.
Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta. Rámutatott arra, hogy a városi bíróság – alapperben hozott – ítélete jogerőre emelkedett rendelkezéseinek figyelembevétele mellett a felek által a városi bíróság végzéssel jóváhagyott egyezségnek a tartásdíj fizetési kötelezettség kezdő időpontjára vonatkozó része is érvénytelen, ezért az alperes tartásdíj fizetési kötelezettségét – általa sem vitatottan – a keresetre tekintettel 2005. évi szeptember hó 1. napjától kellett megállapítani. A fizetendő tartásdíj összegszerűségének meghatározása során – a Csjt. 69/A–69/C. §-aiban foglalt rendelkezések szem előtt tartásával – a gyermekek indokolt szükségletének figyelembevétele mellett, továbbá, arra a tényre is tekintettel, hogy a K. utónevű gyermek nagykorúságának elérését követően is még a perbeli időszakban megkezdett középiskolai, illetve szakképzettséget adó tanulmányokat folytatott, a felperes jövedelme pedig jelentősnek nem tekinthető, meghatározónak tekintette az alperes keresetét.
Kiemelte, hogy a módosított 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 10. §-ának (6) bekezdése értelmében nem képezi a tartásdíj alapját a költségtérítés, étkezési hozzájárulás, illetve a hasonló egyéb járandóság. A munkáltató közléséből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes adóterhet nem viselő járandóságának összege magában foglalja a napi 15 eurós költségtérítést is, amely 30 napra vetítetten 112 000 forintnak felel meg, így az alperes tényleges havi nettó jövedelme csak 132 000 forint. Erre tekintettel a keresetet gyermekenként havi 30 000 forint határozott összeg erejéig találta megalapozottnak, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperesnek a perbeli időszakban gyermekenként összesen 390 000 forint tartásdíjat kellett volna megfizetnie, de ténylegesen a K. utónevű gyermek részére 341 500 forintot, az F. utónevű gyermek részére pedig 346 500 forintot teljesített, a tartásdíjhátralék összege ennek megfelelően K. vonatkozásában 48 500 forint, F. vonatkozásában pedig 43 500 forintot tesz ki, ezért az alperest az ilyen összegű hátralék 15 napon belüli megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben az ítélet keresetet elutasító rendelkezésének a megváltoztatását és a perbeli időszakra vonatkozóan az alperes gyermekenként havi 45 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére való kötelezését, valamint a hátralékos gyermektartásdíj összegének ennek megfelelő felemelését kérte.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig megváltoztatta, és az alperesnek az 1987. évi október hó 30. napján született K. és az 1992. évi április hó 15. napján született F. utónevű gyermekeivel kapcsolatos tartásdíj fizetési kötelezettségének a mértékét havi 45 000 forintra, a K. utónevű gyermekkel szemben fennálló tartásdíj hátralék összegét 243 500 forintra, a F. utónevű gyermekkel szemben fennálló tartásdíj hátralék összegét 238 500 forintra, az alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét pedig 65 400 forintra felemelte, míg a felperes keresetfelemelését elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 11 700 forint másodfokú perköltséget.
A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság az alperes tartás alapjául szolgáló jövedelme vonatkozásában – a munkáltatói közléseket félreértve – tévesen állapította meg a tényállást, ezért téves az összegszerűség tekintetében levont következtetése is.
Helyes ugyan az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a költségtérítés nem képezi a tartásdíj alapját, téves viszont a bizonyítékok értékelésén alapuló azon ténymegállapítása, hogy az alperes a perbeli időszakban napi 15 euró költségtérítésben részesült, amelynek a havi összege 112 000 forintnak felelt meg, ezért a tartás alapjául szolgáló jövedelme havi 132 000 forint volt.
Az alapper iratai között elfekvő munkáltatói adatközlésből ugyanis kitűnik, hogy az alperes nem csak munkabért, hanem napidíjat is kapott, továbbá, hogy a jogszabály 15 eurót fogadott el napi adómentes költségtérítésként. Ez az összeg azonban csak az adójogi szabályok szempontjából értékelendő, nem tekinthető viszont azonosnak a dolgozó részére ténylegesen kifizetett költségtérítéssel, hiszen az a jogszabályban meghatározott napi mértéktől mindkét irányban (lefelé is, felfelé is) eltérhet.
Rögzítette a munkáltató hivatkozott közlése azt is, hogy a Magyarországon érvényben lévő jogszabályok szerint számított jövedelmi adatokat küldte meg a bíróság részére, a részletes munkáltatói közlésből pedig megállapítható az is, hogy az ,,az adókedvezmény'' rovatban tartalmazza az elismert napidíj értékét is.
Az alperes tartásdíj alapjául szolgáló nettó összjövedelme a 2005. augusztus 1-jétől 2006. augusztus 31. napjáig terjedő időszakban 2 750 253 forint volt, melynek havi átlaga 212 327 forint, a költségtérítés összegén felül.
A másodfokú bíróság ezt az összeget tekintette a tartásdíj alapjának az alperesi munkáltató iratok között elfekvő részletes kereset-kimutatás ,,különbözet'' oszlopában foglaltakra tekintettel, mellőzte azonban a 2005. július hónapra, mint töredékhónapra kifizetett összeget, valamint a 2006. szeptember hónapra a munkáltatói közlésben meghatározott összegeket. A töredékhónap ugyanis több mint egy éves munkaviszony esetén meghatározó bevételnek nem tekinthető, a munkáltató utóbbi 2006. szeptemberre vonatkozó közléséből pedig a költségtérítés forint összege nem állapítható meg.
Ennek megfelelően módosította a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének 12. oldal utolsó bekezdésében foglalt tényállási elemeket.
Az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott jogszabályhoz kapcsolódó bírói gyakorlat szerint a költségtérítés nem képezi ugyan a tartásdíj alapját, de a tartásdíj összegszerűségének megállapítása során jelentőséggel bír. Belföldi munkáltatónál belföldön történő munkavégzés esetében ugyanis a dolgozó jövedelme egészben a tartásdíj alapját képezi, holott ebből a saját megélhetését biztosítani kell. Külföldi munkavégzés esetén kapott költségtérítés a tartásdíj alapjául szolgáló jövedelemnél figyelembe nem vehető, de az a tény, hogy a tartásra kötelezettnek a saját megélhetését nem a tartás alapjául szolgáló jövedelemből kell biztosítani, értékelendő.
A Csjt. 69/C. § (1) bekezdése szerint tartásdíjként általában a kötelezett tartás alapjául szolgáló jövedelmének 15–25%-a állapítható meg. A gyermekek tényleges tartásáról gondoskodó felperes jövedelme szerény, a – részben már nagykorú – leánygyermekek indokolt szükségletének kielégítésére a havi 45 000 forint tartásdíj eltúlzottnak nem tekinthető. Az alperes tartás alapjául szolgáló jövedelmének 20%-a kerekítve 42 500 forintot tesz ki, a költségtérítésként kapott összeg értékelése mellett a felperes 45 000 Ft/hó gyermekenkénti tartásdíjra irányuló igénye eltúlzottnak nem tekinthető.
Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy az említett összeg meghatározása során nem az alperes jelenlegi vagyoni- jövedelmi viszonyainak van jelentősége, hanem annak a ténynek, hogy a perrel érintett időszakban elért keresete alapján milyen összegű tartásdíj fizetésére lett volna köteles.
A tartásdíj mértékének felemelésére figyelemmel az elsőfokú ítéletben meghatározott összegű tartásdíjhátralék gyermekenként (13 hónap ¤ 15 000 Ft/hó =) 195 000 forinttal megemelkedik, ugyanakkor az alperes által időközben történt teljesítést figyelembe véve 10 000 forintot az alperes javára kell elszámolni, ennek megfelelően került sor a tartásdíjhátralék felemelésére.
A peres felek között nem kötelmi jogviszony áll fenn, ezért az alperesnek a Ptk. 301. §-ban írtak alapján kamatokban történő marasztalása fogalmilag kizárt, hiszen az alperes legfeljebb az ítéletben írt teljesítési határidő elmulasztásával eshet késedelembe. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a felperes keresetfelemelésben előterjesztett kamatigényét elutasította.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint – annak tartalmát tekintve – az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt.
A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet sérti az akkor hatályos 29/1997. (XII. 12.) IM rendelettel módosított 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet 10. § (6) bekezdését, mert annak a téves értelmezése útján jutott arra a téves jogkövetkeztetésre, hogy a tartásdíj alapjaként a költségtérítés összege is figyelembe vehető.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
I. Alaptalanul hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a perbeli időszakban a tartás alapjául szolgáló havi nettó jövedelmének az összege nem haladná meg az elsőfokú bíróság által meghatározott 134 000 forintot.
Az alperes tartás alapjául szolgáló külföldön elért – napidíjat, illetve költségtérítést nem tartalmazó – munkabéré-nek az összegét az elsőfokú bíróság a 2005. július 25. napjától 2006. október 2. napjával bezárólag terjedő időszakra vonatkozóan – 15 hónap alapulvételével – havi nettó 244 269 forintban határozta meg, de ezt az összeget napi 15 euró költségtérítés alapulvételével havi (15 EUR x 30 nap x 250 Ft/EUR =) 112 000 forinttal, tehát havi (244 269 – 11 000 =) 132 000 forintra csökkentette, a másodfokú bíróság pedig a 2005. augusztus 1. napjától 2006. augusztus 31. napjával bezárólag terjedő időszakra vonatkozóan – 13 hónap alapulvételével – a költségtérítés összegén felül összesen 2 750 253 forintban és havi nettó 212 327 forintban állapította meg. Sem az első-, sem a másodfokú bíróság ítéletének indokolásából nem tűnik ki azonban az, hogy az általa megállapított tartás alapjául szolgáló havi átlagos nettó jövedelem összegét a munkáltatói igazolás, illetve részletes adatközlés mely adataira alapította.
Az alperes munkáltatójának az alapperben elfekvő adatközléseiből az tűnik ki, hogy a perbeli időszakban Németországban tartós kiküldetésben dolgozó alperes Magyarországon szerzett jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezett, ezért – a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadók területén Budapesten, 1977. évi július 18-án aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1979. évi 27. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) értelmében – Magyarországon személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége ténylegesen nem keletkezett ugyan, a munkaszerződésében rögzített – minimálbérnek megfelelő összegű – személyi alapbére után azonban Magyarországon nyugdíj-, egészségbiztosítási- és munkavállalói járulék fizetési kötelezettség, valamint magán-nyugdíjpénztári befizetés is terhelte. E kötelezettségeinek a magyarországi munkáltató általi teljesíthetősége érdekében a Németországban keletkezett bruttó béréből a magyarországi minimálbérnek megfelelő összeg fentebb részletezett járulékokkal csökkentett része Magyarországon forintban, a bruttó bére Németországban maradó hányadának a – német adójogi szabályok szerint őt terhelő – jövedelemadó összegének a levonása után fennmaradó része pedig Németországban euróban került kifizetésre.
Az alperes nettó jövedelmére vonatkozó munkáltatói igazolás adatai szerint a 2005. július 25. napjától 2005 decemberével bezárólag terjedő időszakban az alperes Németországban keletkezett adóterhet nem viselő járandósága 1 592 452 forint, a Magyarországon megfizetett járulékok összege 38 559 forint, a járulékterhekkel csökkentett, adóterhet nem viselő járandóságának az összege pedig 1 556 893 forint, míg 2006 márciusától 2006 augusztusával bezárólag a Németországban keletkezett adóterhet nem viselő járandósága 1 885 695 forint, a Magyarországon megfizetett járulékok összege 52 328 forint, a járulékokkal csökkentett, adóterhet nem viselő járandóságának az összege pedig 1 833 367 forint volt.
A 2005. július 25-étől 2006. augusztus 31-éig terjedő időszakban az alperesnek a magyar törvények szerint őt Magyarországon terhelő járulékokkal csökkentett, adóterhet nem viselő munkabérének az összege mindösszesen (1 556 893 + 1 833 367 =) 3 390 260 forint, a 2005 júliusi töredékhónap figyelmen kívül hagyásával pedig (3 390 260 – 70 417 =) 3 319 843 forint volt, amely utóbbi havi átlagban (3 319 843 : 13 =) 255 372,50 forintnak felel meg.
Ez az összeg azonban nem azonosítható sem az alperes külföldi munkavégzéséből eredő nettó bevételével, sem pedig a nettó bérével. A munkáltató bíróság megkeresésére adott válaszából ugyanis kitűnik, hogy a munkáltatói igazolás az akkor hatályos magyar adótörvények alapulvételével került összeállításra, azzal a céllal, hogy amennyiben az alperes a perbeli időszakban Magyarországon is adóköteles jövedelemmel rendelkezett volna, úgy az adóbevallása elkészíthető legyen.
Erre tekintettel a munkáltatói igazolásban ,,adóterhet nem viselő járandóság"-ként feltüntetett adat nem csak bérjövedelmet (azaz keresményt), hanem a Magyarországon elismert ,,napidíjátalány'' feletti költségtérítés összegét is tartalmazza, mert az Németországban teljes egészében adómentes költségtérítésnek minősül ugyan, Magyarországon azonban a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a magánszemélynek a kifizetőtől külföldi kiküldetés címén származik bevétele – ide nem értve a külszolgálatra tekintettel kapott összeget –, akkor annak összegéből levonható – figyelemmel az erre vonatkozó átmeneti rendelkezésekre is – 30 százalék, de legfeljebb az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség, amely utóbbi 2005. évben napi 10 USD, 2006. évben pedig napi 15 euró volt.
A munkáltató részletes adatközlésében ,,bruttó bérként'' a Németországban és a Magyarországon kifizetett bér, valamint az adó együttes összege került feltüntetésre, azzal, hogy a ,,bruttó bér'' a havi bér és a napidíj együttes összegét tartalmazza, a ,,havi bért'' azonban az adatközlés külön nem tünteti fel. Az adatközlés első oszlopában viszont a 2005 júliusától decemberével bezárólag összesen 890,16 euró, 2006 márciusától augusztusával bezárólag pedig összesen további 1201,80 euró, tehát mindösszesen (890,16 + 1201, 80 =) 2091,96 euró, a júliusi töredékhónap figyelmen kívül hagyásával pedig (2091,96 – 46,76 =) 2045,20 euró napidíj kifizetése is szerepel, míg a kifizetőtől külföldi kiküldetés címén származó bevételből levonható – az Szja. tv. fentebb idézett 28. § (2) bekezdése szerinti – 30%-át az adatközlés 2005. évre vonatkozóan összesen 478 810 forintban, 2006. évre vonatkozóan pedig 642 040 forintban, tehát mindösszesen 1 120 850 forintban, a júliusi töredékhónap figyelmen kívül hagyása esetén pedig (1 120 850 – 22 089 =) 1 098 761 forintban tünteti fel, amelynek a havi átlaga (1 098 761 : 13 =) 84 520,07 forint.
A részletes adatközlés szerint ugyanakkor az alperes Németországban keletkezett bruttó bére 2005. évben a Németországban kifizetett 6044,74 euró bérből és az ott teljesített 375,17 euró adóból, tehát (6044,74 + 375,17 =) 6419,91 euró bérből, valamint a Magyarországon kifizetett 1.150 euró bérből állott, tehát összesen (6419,91 + 1150 =) 7569,91 euró volt, amelynek a mindenkori árfolyamszorzó alapulvételével számított ellenértéke 1 596 034 forint volt. Ezt az összeget Magyarországon összesen (7695 x 4 = 30 780 + 1833 + 5946 =) 38 559 forint nyugdíj járulék, magán-nyugdíjpénztári befizetés, egészségbiztosítási járulék, valamint munkavállalói járulék terhelte, amelynek a levonása után az alperes Magyarországon 285 616 forint, a júliusi töredékhónap figyelmen kívül hagyásával pedig (285 616 – 13 571 =) 272 045 forint nettó jövedelmet vett fel, amely havi átlagban (272 045 : 13 =) 20 926,53 forint.
A bruttó bér Németországban maradó 6419,91 euró összegű részéből Németországban csupán az azt terhelő jövedelemadó levonása után fennmaradó (6419,91 – 375,17 =) 6044,74 euró került az alperes részére kifizetésre, ennek a forint ellenértékét azonban az adatközlés nem tartalmazza, hanem csupán a Németországban maradó 6419,91 eurós bruttó munkabérhányad 1 596 034 forintos ellenértékét tünteti fel. Ebből következik, hogy a bruttó bér jövedelemadóval csökkentett 6044,74 eurós részének a forint ellenértéke csak az egyes hónapokban az alperesnek Németországban ténylegesen kifizetett bérnek – részletes adatközlésben feltüntetett – mindenkori árfolyamszorzó alapulvételével történő átszámítása útján határozható meg.
Ennek megfelelően 2005. évben az alperes Németországban felvett bére a jövedelemadó levonása után a júliusi töredékhónap figyelmen kívül hagyásával összesen 1 433 759,50 forint volt.
A fentebb részletezett okok miatt 2006 januárjától augusztusával bezárólag az alperes a Németországban keletkezett jövedelméből Magyarországon összesen 387 600 forint nettó bért vett fel, a Németországban felvett bére pedig a jövedelemadó levonása után összesen 1 990 956,60 forint volt.
Az alperes Magyarországon és Németországban felvett ,,bruttó'' bérének a Magyarországon kifizetett járulékokkal és a Németországban teljesített jövedelemadóval csökkentett része tehát 2005 augusztusától 2006 augusztusával bezárólag összesen (272 045 + 1 433 759,50 + 387 600 + 1 990 956,60 =) 4 084 361,10 forint volt, amelynek – az említett 13 hónapos időszak alapulvételével – a havi átlaga (4 084 361,10 : 13 =) 314 181,62 forint.
Ez az összeg azonban magában foglalja az említett 13 hónapos időszakban kifizetett 2045,20 euró napidíj összegét is, mert a részletes munkáltatói adatközlés szerint a bruttó bér a havi bér és a napidíj együttes összegével azonos ,,(Havi bér nincs a papíron)'', az adatközlés első oszlopa viszont a napidíj összegét külön is feltünteti.
Mindezekből az következik, hogy a munkáltató által közölt mindenkori árfolyamszorzók alapulvételével a napidíj forint ellenértéke 2005 júliusától decemberével bezárólag a júliusi töredékhónap figyelmen kívül hagyásával összesen 209 781,26 forint, 2006 januárjától 2006. augusztusával bezárólag pedig összesen 326 192,52 forint, a 2005. augusztus 1-jétől 2006. augusztus 31-éig terjedő időszakban pedig mindösszesen (209 781,26 + 326 192,52 =) 535 973,78 forint volt, amelynek a havi átlaga (535 973,78 : 13 =) 41 228,75 forint.
Az alperes Magyarországon és Németországban felvett ,,bruttó'' bérének a Magyarországon kifizetett járulékokkal és a Németországban teljesített jövedelemadóval, valamint a Németországban kifizetett napidíjjal csökkentett része tehát 2005 augusztusától 2006 augusztusával bezárólag havi átlagban összesen (314 181,62 – 41 228,75 =) 272 952,87 forint.
A rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg az, hogy Németországban az alperes havonta, illetőleg a vitás időszakban összesen hány euró összegű napidíjban, illetve költségtérítésben részesült, hiszen a munkáltató közlése szerint ,,a Magyarországon adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő összeg a Németországban kifizetett napidíjnak egy részét is tartalmazza''. Olyan következtetés levonására viszont a per adatai nem adnak alapot, hogy az alperes napidíjának, illetve költségtérítésének összege az elsőfokú bíróság által elszámolt napi 15 eurót, tehát havi 450 eurót elérte volna. Az alperes bevételéből ugyanis a magyar Szja. tv. szerint legfeljebb havi 450 euró költségként levonható lett volna, a munkáltatói adatközlés szerint azonban a ténylegesen levont költség csupán a bevétel 30%-ának megfelelő összeg volt.
A fentebb kifejtettekből viszont az következik, hogy a vitás időszakban a magyarországi járulékok és a németországi jövedelemadó levonása után fennmaradó havi átlagos jövedelme a magyar Szja. tv. szerint költségként elismert 30%-nak megfelelő összeg levonása után a havi kb. 200 euró napidíjjal együtt (314 181,20 – 84 520,07 =) 229 661,13 forintot, a havi kb. 200 euró napidíj figyelmen kívül hagyásával pedig (229 661,13 – 41 228,75 =) 188 432,87 forintot tesz ki.
II. Téves az alperesnek az a jogi álláspontja, hogy a külföldön felvett költségtérítésének összege sem az őt terhelő tartás alapjának, sem pedig a tartási kötelezettsége mértékének a meghatározása során nem lenne figyelembe vehető, illetve értékelhető.
1. A családjogi törvény végrehajtásáról, valamint módosításáról szóló 1986. évi IV. törvénnyel kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről szóló – a 29/1997. (XII. 12.) IM rendelettel módosított – 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet (a továbbiakban: Csjtr. II.) 10. § (2) bekezdése felsorolja azokat a bérköltség terhére, illetőleg rendszeres személyi juttatásként kifizetetésre kerülő járandóságokat, valamint a személyi jellegű kifizetésként, illetőleg nem rendszeres személyi juttatásként járó egyéb jövedelmeket, amelyeket munkaviszonyban álló kötelezett esetén a gyermektartásdíj alapjaként elsősorban figyelembe kell venni, a (3) bekezdés lehetővé teszi, hogy a tartásdíj megállapításánál a bíróság a gyermek szükségleteire tekintettel a más, munkaviszonyból, további munkaviszonyból, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból, illetőleg a nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet is alapul vegye, a (6) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy nem képezi a tartásdíj alapját a költségtérítés, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás, illetve hasonló jellegű egyéb járandóság.
A jogszabályból egyértelműen kitűnik, hogy a számvitelről szóló, korábban hatályos 1991. évi XVIII. törvény 2. számú mellékletében foglalt jövedelem-kategóriákat tartalmazó felsorolás nem teljes, a gyermek szükségleteinek kielégítése érdekében lényegében a kötelezett minden rendszeres és nem rendszeres jövedelme a gyermektartásdíj alapjául szolgálhat, kivéve a Csjtr. II. 10. § (6) bekezdésében felsorolt juttatásokat. Azt, hogy mi minősül a tartásdíj alapjául szolgáló jövedelemnek és mi költségtérítésnek, nem az adó- vagy társadalombiztosítási jogszabályok vagy az államháztartás működési rendjéről szóló rendelet alapján kell eldönteni, mert azok a felek magánjogi jogviszonyában nem irányadók. A számvitelről szóló, a perbeli jogvita elbírálására irányadó 2000. évi C. törvény pedig a Csjtr. II.-ben a jövedelmeknek a korábbi számviteli törvény fogalomrendszere szerinti elhatárolásához szintén nem alkalmazható.
A perbeli esetben abban kellett állást foglalni, hogy az alperes külföldi munkavégzésével összefüggésben napidíj, illetve költségtérítés címén kifizetett összeg a jellegénél fogva a Csjtr. II. 10. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában felsorolt jövedelmek valamelyikébe besorolható-e, vagy az a (6) bekezdésben foglalt, tartásdíj alapját nem képező juttatásnak minősül.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében is kifejtette azt, hogy a munkavállaló részére kifizetett juttatás jogcímét illetően nem a juttatás elnevezésének, hanem a rendeltetésének van elsősorban jelentősége. Ezért, bár a költségtérítésként kapott összeg nem vehető munkabérként figyelembe, ha az e címen feltüntetett és kifizetett összegről megállapítható, hogy annak rendeltetése nem a felmerült költségek megtérítése, hanem az a munkaviszonyon alapuló személyes közreműködést, a végzett munka anyagi elismerését szolgálja, ténylegesen a munkabérrel vonható egy kategóriába (BH 1993/12/772., EBH 1999/1/54.). Az 1214. számú Elvi Határozatában pedig rámutatott arra is, hogy a végzett munka anyagi elismerését szolgáló rendszeres személyi juttatás a gyermektartásdíj alapjához tartozik akkor is, ha a munkáltató azt költségtérítésnek tünteti fel (EBH 2005/1/1214.).
2. A Csjt. II. 10. § (5) bekezdése úgy rendelkezik ugyan, hogy tartós külföldi szolgálatot teljesítő, külföldön magyar hatósági engedéllyel munkát vállaló, valamint ösztöndíjasként külföldön tartózkodó kötelezett esetében a tartásdíj alapja a kötelezett belföldi munkaviszonyára megállapított munkabér és juttatás, ennek hiányában a nem munkaviszonyból származó jövedelem, a (3) bekezdést azonban ebben az esetben is megfelelően alkalmazni kell.
A külföldön munkát végző kötelezett tartás alapjául szolgáló jövedelmének meghatározására az idézett jogszabályhely szövegszerű alkalmazása a megváltozott körülmények között, a munkaerő szabad vándorlása következtében általában életszerűtlen, valótlan eredményhez, a gyermek érdekeinek a sérelméhez vezet. Ezért az ítélkezési gyakorlat – ha a tényállás megfelelő feltárása mellett az indokolt – a tartásdíjat nem kizárólag az idézett jogszabályban foglalt szempontok szerint állapítja meg.
A Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően rámutatott arra, hogy a gyermek korának megfelelő szükségletek alapulvételével kell meghatározni a tartásdíj mértékét, ha a külföldön élő kötelezett jövedelme a magyarországi átlagkereseteket lényegesen meghaladja.
A Munka Törvénykönyve a munkabér fogalmát nem határozza meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság családjogi és munkajogi ügyekben folytatott egységes ítélkezési gyakorlata szerint esetenként kell állást foglalni abban, hogy a munkaviszony alapján a munkavállalónak kifizetett valamilyen összeg munkabérnek minősül-e, vagy sem. Ebből a szempontból nem a juttatás elnevezésének, hanem a juttatás tényleges tartalmának van jelentősége. Ha a munkavállaló a juttatást a munkaviszonybeli kötelezettségek teljesítésére tekintettel kapta, az munkabérnek minősül, míg a munkavégzéssel összefüggésben felmerült költségeinek fedezetére kapott összeg költségtérítésnek. A külföldi munkavégzésre vonatkozó, a perbeli esetre alkalmazandó kormányrendelet szóhasználata a kérdést nem dönti el.
Amennyiben a tartásra kötelezett külföldi foglalkoztatására kötött megállapodásból kitűnik, hogy a kérdéses összeget nem a külföldi munkavégzésével kapcsolatban felmerült többletköltségeinek fedezeteként, hanem munkavégzése ellenértékeként kapta, úgy azt nem költségtérítésként, de nem is devizaellátmányként, hanem munkabérként kell figyelembe venni (BH 2001/8/396.).
3. A fenti 1. és 2. pontokban kifejtettekből az következik, hogy a tartásdíj alapjának a meghatározása során a költségtérítés összegét a külföldön munkát végző kötelezett esetében is csak akkor és annyiban kell (és lehet) figyelmen kívül hagyni, ha és amennyiben azt a kötelezett nem a munkaviszonybeli kötelezettségeinek a teljesítéséért, hanem a külföldi munkavégzésével kapcsolatban felmerült többletköltségeinek a fedezeteként kapta.
Ebből következik, hogy a tényleges többletköltségek fedezeteként külföldön kapott költségtérítés a tartás alapjaként nem vehető ugyan figyelembe, a tartás mértékének a meghatározása során azonban – a másodfokú bíróság helyes indokai szerint – ilyen esetben is értékelendő az a tény, hogy a tartásra kötelezettnek a saját megélhetését nem, illetve nem teljes egészében a tartás alapjául szolgáló jövedelemből kell biztosítania.
A rendelkezésre álló peradatok alapján sem az alperes költségtérítésének az összege, sem annak a fentiek szerinti rendeltetése nem állapítható ugyan meg, az azonban nyilvánvaló, hogy az alperes bevételének a magyar Szja. tv. szerint költségtérítés címén levonható 30%-ot esetleg meghaladó része már nem kizárólag az alperes külföldön ténylegesen felmerülő többletköltségeinek, hanem – legalább részben – az alperes megélhetésével kapcsolatos olyan egyéb költségeknek is a fedezetéül szolgált, amelyek az alperes magyarországi munkavégzése esetén is kétségkívül felmerültek volna, és amelyet a Magyarországon köztudomásúan lényegesen alacsonyabb munkabéréből, de lényegesen magasabb adóteher mellett lett volna kénytelen viselni.
Helyesen járt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor az alperest terhelő folyó havi gyermektartásdíj mértékét és az önkéntes teljesítés beszámítása után fennálló hátralék összegét a felülvizsgálati eljárással érintett időszakra vonatkozóan – az ítéletének indokolásában helyesen kiemelt körülmények miatt – mindkét gyermek vonatkozásában felemelte.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a fentebb részletezett indokolásbeli módosítással a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.617/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás