GÜ BH 2009/330
GÜ BH 2009/330
2009.11.01.
Az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Kassza bevételeit kizárólag az egyetemes szolgáltatás támogatására és a Kassza működési költségeinek fedezetére, tehát meghatározott célra lehet fordítani. Emiatt a szolgáltató a befizetési kötelezettségén alapuló tartozásával szemben nem számíthatja be a támogatási igényen alapuló követelését [Ptk. 297. §; 2003. évi C. tv. 121–122. §; 134/2004. (VI. 29.) Korm. r. 6–7. §; 18/2004. (IV. 29.) IHM r. 3. §, 5. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala (továbbiakban: NHH) a felperes jogelőd 2003-ra vonatkozóan 1 131 290 166 Ft-nak az Egyetemes Elektronikus Hírközlési Támogatási Kasszába (továbbiakban: Kassza) történő befizetésére kötelezte. Az NHH megállapította, hogy a felperesnek a Kasszából 2003. évre nyújtható támogatás mértéke 1 467 756 062 Ft. A Kassza 2005. május 31-én a felperesnek 618 669 669 Ft-ot kiutalt. A felperes 2006. június 9-ei levelében közölte az alperessel, hogy a részére kifizethető, valamint a ténylegesen kifizetésre került, továbbá az általa befizetendő összeg figyelembevételével 282 203 773 Ft-ot átutalt a Kassza számlájára, amivel az őt kötelező határozatot végrehajtotta. Az alperes közölte, hogy a felperes még további 849 086 393 Ft-ot, valamint ennek késedelmi kamatát köteles megfizetni, mert a kötelező határozatnak csak részben tett eleget. Egyben azt is közölte, hogy amennyiben 2006. szeptember 15-éig nem kerül sor az átutalásra, úgy annak behajtásáról az adóhatóság útján intézkedik. A felperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért az alperes által kezdeményezett végrehajtás során az APEH 849 086 393 Ft hátralékot, valamint 41 758 067 Ft késedelmi kamatot emelt le a felperes számlájáról 2006. november 21-én. Az alperes 2006. december 12-én 700 067 552 Ft támogatást utalt ki a felperes ré-szére.
Felperes módosított és pontosított keresetében elsődlegesen a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kártérítésként, másodlagosan a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése címén 890 844 460 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a végrehajtás időpontjában már nem állt fenn tartozása, mert beszámítás útján a Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján megszüntette az alperessel szemben fennálló kötelezettségét, ezért jogellenes volt a végrehajtás kezdeményezése, de legalább is a számlájáról leemelt összeggel az alperes jogalap nélkül gazdagodott.
Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. A per megszüntetésére vonatkozó pergátló kifogását egyrészt arra alapította, hogy a bíróságnak a perre nincs hatásköre, másrészt pedig a felperes követelése időelőtti. Érdemben azért tartotta alaptalannak a keresetet, mert a felperes és a felperes jogelődje a 2003. évi támogatási igény, illetve befizetési kötelezettség szempontjából külön ügyfélnek minősült, ezért nem volt lehetősége a beszámításra. Arra is hivatkozott, hogy a Kassza a kifizetéseit csak a ténylegesen teljesített befizetésekből tudja teljesíteni.
Az elsőfokú bíróság a 9. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére 4 500 000 Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére kötelezte.
Az alperes pergátló kifogása tekintetében úgy foglalt állást, hogy a felperes lejárt kötelmi igényét, tehát vagyoni jogát érvényesíti, ezért a jogvita elbírálása a Pp. 1. §-a értelmében bírósági hatáskörbe tartozik, továbbá a felperes követelése időelőttinek sem minősül.
Érdemben a döntését azzal indokolta, hogy a Kassza a befizetésekből egyenlíti ki az egyetemes szolgáltatásból eredő jogos igényeket. A Kassza működésének, felhasználása forrásainak részletes szabályait a 134/2004. (VI. 29.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek 8. § (3) bekezdése szerint, amennyiben a Kasszába befolyt támogatásra fordítható források nem fedezik az összes elfogadott támogatási igényt, az egyetemes szolgáltatók támogatási igényeit az elfogadott igényekkel arányosan kell kielégíteni. Az Egyetemes Távközlési Alapba befizetendő hozzájárulás és támogatás mértékéről, valamint meghatározásának módjáról az időközben hatályon kívül helyezett 4/2002. (I. 26.) MeHVM rendelkezett. A Kasszába befizetendő hozzájárulás a teljesíthető támogatás mértékéről, valamint meghatározásuk módjáról a 18/2004. (IV. 29.) IHM rendelet 5. §-a akként rendelkezett, hogy ha egy kötelezett szolgáltató egyben támogatásra is jogosult, tényleges befizetését a befizetési kötelezettsége és a megállapított támogatás különbözete határozza meg. Sem a felperes által felhívott jogszabályokból, sem a közigazgatási határozatokból nem keletkezett a felperes számára
1 467 756 062 Ft támogatás követelésére vonatkozó jogosultság, a közigazgatási határozat a nyújtható támogatás mértékét csupán megállapította. A Kasszába való befizetési kötelezettség és támogatási jogosultság alapja nem a felperes és az alperes közötti polgári jogi kötelmi jogviszony, hanem két közigazgatási határozat, ezért a felperes és az alperes közötti jogviszonyra nem a Ptk. szabályai, hanem az attól eltérő speciális jogszabályok az irányadók. A Ptk. 296. § (1) bekezdésében szabályozott beszámítás esetében polgári jogi jogviszonyból származó követelés és ugyanilyen jellegű tartozás áll egymással szemben. A felek jogviszonyát rendező speciális jogszabályok a Ptk. rendelkezéseitől eltérően szabályozzák felperest a közigazgatási határozat alapján terhelő kötelezettség megszüntetését, és nem teszik lehetővé a beszámítást. A felperes ezért a tartozását beszámítással nem szüntette meg, ezáltal az alperes jogszerűen kezdeményezett vele szemben végrehajtást. Jogellenes magatartás hiányában a kártérítési felelősségnek a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti feltételei nem állnak fenn. Emellett az alperes az előnyt nem jogalap nélkül szerezte, ezért annak visszatérítésére a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján sem köteles.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú eljárt bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 194 108 422 Ft-ot és ennek 2006. december 12. napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 2 000 000 Ft másodfokú részperköltséget.
Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéssel azonban a másodfokú bíróság nem értett maradéktalanul egyet. Hivatkozott a Ptk. 198. § (3) bekezdésére, amely úgy rendelkezik, hogy szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból, vagy hatósági rendelkezésből szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály, vagy a törvényes jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben – jogszabály, vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A felhívott rendelkezés értelmében a felperesnek a jogelődjére tekintettel az MH-15.175-1/2004. számú határozat alapján 1 131 290 166 Ft befizetési kötelezettsége, míg magának a felperesnek az MH-13.008/2/2007. számú határozat alapján 1 467 756 062 Ft támogatási igénye keletkezett a Kasszával szemben. A MeHVM rendelet 6. § (2) bekezdése, továbbá a 18/2004. IHM rendelet 5. § (1), (2) bekezdései lényegében a Ptk. 296. § (1) bekezdésében szabályozott beszámításnak megfelelő rendelkezést tartalmaznak. A felek jogviszonyát rendező speciális szabályok tartalmilag a Ptk. 296. § (2) bekezdésével egyezően mondják ki, hogy a Kasszát az egyetemes szolgáltatóval szemben megillető követelés megszűnik az egyetemes szolgáltatót a Kasszával szemben megillető követelés erejéig.
A felperes nem saját befizetési kötelezettségét csökkentette a jogelődjét megillető támogatási igény összegével, hanem saját ilyen igényéről lemondva csökkentette a jogelődje révén őt terhelő befizetési kötelezettséget. Másrészt a felperest megillető támogatás az ő befizetési kötelezettségének figyelembevételével került megállapításra, s az MH 13008/2/2007. számú határozat a jogelőd szolgáltató befizetési kötelezettségére nem volt figyelemmel.
Megállapította a másodfokú bíróság, hogy a felperes beolvadása folytán létrejött általános jogutód. Ennek következtében terhelte az addig a jogelődjével szemben fennállt befizetési kötelezettség. A befizetés teljesítésekor a felperes egyrészt saját jogán támogatásra volt jogosult, másrészt pedig jogelőde jogán befizetésre volt kötelezett a Kasszával szemben. A felperes kezében egyesülő jogosultság és kötelezettség egyenlegének megállapítását és a befizetési kötelezettségnek ilyen módon történő teljesítését nem zárja ki sem az IHM rendelet 5. § (1), (2) bekezdése, sem a MeHVM rendelet 6. § (2) bekezdése. Az említett speciá-lis jogszabályok csupán annyiban tartalmaznak a Ptk. 296. § (1) bekezdésétől eltérő rendelkezést, hogy a beszámíthatósághoz nem követelik meg a követelések lejártát. Ezáltal a felperes helyesen járt el akkor, amikor a javára megállapított 1 467 756 062 Ft támogatásból még ki nem fizetett 849 086 393 Ft-nak és a jogelődével szemben hozott határozat alapján őt terhelő 1 131 290 166 Ft kötelezettségének egyenlegét megvonva 882 203 773 Ft összegben teljesítgette a befizetési kötelezettségét. Ebből következően 2006. november 21-én nem állt fenn a felperesnek befizetési kötelezettsége a Kasszával szemben, így jogszerűtlen volt a beszámított összegre és annak késedelmi kamatára folytatott végrehajtás is. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes azáltal, hogy végrehajtást kezdeményezett, megvalósította a kártérítési felelősség fennállásához a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján megkövetelt jogellenes magatartást. A felperes vagyona a számlájáról leemelt 890 844 460 Ft-tal csökkent, ezáltal kár érte, amely az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben áll. A másodfokú bíróság figyelembe vette azonban azt, hogy az alperes 2006. december 12-én a felperes részére 700 067 552 Ft-ot kiutalt, ezáltal a felperes kára ebben a részében megtérült. A bíróság a kiutalt összeget elsősorban a felperest megillető késedelmi kamatra számolta el, amelynek összegét 2006. november 21-e és december 12. napja közötti időszakra 3 331 514 Ft-ban állapította meg, erre figyelemmel, a felperes meg nem térült kárát 194 108 422 Ft-ban határozta meg. Ennek az összegnek a megfizetésére – az elsőfokú ítéletnek a Pp. 253. § (2) bekezdése szerinti részbeni megváltoztatásával – az alperest kötelezte a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, annak a Ptk. 301. §-a szerint számított késedelmi kamataival együtt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését, helyette az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperesnek perköltségben marasztalását kérte.
A jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy az tévesen értelmezte a Ptk. 296. § (1), (2) bekezdésében, a MeHVM rendelet 6. § (2) bekezdésében, valamint az IHM rendelet 5. § (1)–(2) bekezdésében foglaltakat. Tévesen állapította meg az alperes kártérítési felelősségének alapját képező jogellenes magatartás fennállását, továbbá a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azokat az egyéb irányadó speciális jogszabályi rendelkezéseket sem, amelyeket az alperes az elsőfokú eljárás során és a fellebbezési ellenkérelmében is kifejtett. Sérelmezte, hogy a jogerős ítéletből még az sem derül ki, hogy a felperesnek a beszámításra vonatkozó jognyilatkozatát a másodfokú bíróság a Ptk.-nak a beszámításra vonatkozó szabályai, vagy a felhívott speciális szabályok alapján tartotta-e jogszerűnek.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet téves jogértelmezéssel helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperes jogosult volt a jogelődjének a Kasszával szembeni befizetési kötelezettségébe a Kasszából részére járó támogatási igényt önállóan beszámítani. Felülvizsgálati kérelme indokaként az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját ismételte meg. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a feleknek beszámításra nincs jogosultságuk, arra kizárólag csak a hatóságnak van hatásköre, amelyet közigazgatási határozatban gyakorol. A szolgáltató önmaga nem jogosult befizetési kötelezettségébe támogatási igényét beszámítani. Az adott esetben hiányoznak a beszámításnak a Ptk.-beli feltételei is, mert speciális jogszabályi kivételek miatt a felperes nem élhetett a Ptk. 296. § (1) bekezdése szerinti beszámítási joggal. A felperes támogatási igénye, mint követelés és a jogelődjét terhelő befizetési kötelezettség, mint tartozás nem egyneműek, ezért beszámításra ez okból sem alkalmasak. A felperes támogatási igénye pedig nem lejárt követelés. A kifizetésekre megállapított jogszabályi határidő önmagában még nem teszi esedékessé és ebből következően lejárttá a felperes támogatásra vonatkozó igényét. Abba ugyanis elválaszthatatlanul beleértendő a Korm. rendelet 8. § (4) bekezdésének a támogatás igénybevételére vonatkozó, az Eht. 122. § (5) bekezdésének rendelkezése, valamint a vonatkozó alaphatározatok és befizetési kötelezettség tényleges teljesítése is, mint előfeltétel. A Kassza kizárólag a közteher befizetések alapján tud kifizetéseket teljesíteni. A felperes a beszámításra vonatkozó jognyilatkozatát 2006. június 9-én tette meg. Ez időpontban a Kasszában nem volt támogatásra fordítható forrás. A felperes saját befizetési kötelezettségének nemteljesítése zárja ki a Kasszából kifizethető támogatási igényének, követelésének esedékességét.
A beszámításnak azért sincs helye, mert a befizetett összeget meghatározott célra kell fordítani, az kizárólag az egyetemes szolgáltatás támogatására fordítható, más célra nem használható fel. A Kassza a befolyt bevételeiből az egyetemes szolgáltatók egyetemes szolgáltatásból eredő jogos támogatási igényeit a befizetésektől függően és annak arányában fizetheti ki. Álláspontja szerint jogszabálysértő az alperes marasztalása a Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek hiányában, mert a Kasszára vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezések egyértelműen kizárják a felperes beszámítási igényének értékelésével, illetve az inkasszógyakorlással kapcsolatos jogellenességét, ily módon hiányzik a kártérítési felelősség alapja.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős határozat hatályában való fenntartását kérte a perben eddig kifejtett jogi álláspontja változatlan fenntartásával.
A felülvizsgálati kérelem az alább kifejtettek szerint alapos.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a felek között mellérendeltségi polgári jogviszony áll fenn, melyre a Ptk. rendelkezésein kívül a felekre vonatkozó speciális jogszabályok, a 2003. évi C. törvény (Eht.), a 134/2004. (VI. 29.) Korm. rendelet, valamint a 4/2002. (I. 26.) MeHVM rendelet rendelkezéseit is alkalmazni kell. A jogszabály téves értelmezésével jogszabálysértően jutott azonban a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes jogosult volt a jogelődje révén őt terhelő befizetési kötelezettségét az őt megillető támogatás összegének beszámításával csökkenteni.
A 18/2004. (IV. 29.) IHM rendelet 5. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha egy kötelezett szolgáltató a hatóság 3. § (5), illetve (6) bekezdése szerinti határozata alapján támogatásra is jogosult, a ténylegesen teljesítendő befizetési kötelezettsége a 4. § (4), vagy (5) bekezdése szerinti befizetési kötelezettsége és a határozatban megállapított támogatás különbözete. Ha ez a különbözet pozitív, részére a Kasszából támogatás nem fizethető ki. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, ha az (1) bekezdés szerinti különbözet negatív, a szolgáltató befizetés teljesítésére nem köteles, a részére a Kasszából teljesíthető támogatás mértéke a 3. § (5), illetve (6) bekezdése szerinti határozatban megállapított támogatás és a 4. § (4), vagy (5) bekezdése szerint meghatározott befizetési kötelezettség különbözete.
A felperes jogelődje, mint mobilszolgáltató támogatásra nem volt jogosult, tehát nem állt fenn támogatási igénye, hanem csak befizetési kötelezettsége állt fenn a Kassza irányába. A felperesnek ezért a felhívott jogszabályhely figyelembevételével a befizetési kötelezettség folytán, jogutódi minőségében, e befizetési kötelezettségnek eleget kellett volna tennie. (A nem egyetemes szolgáltatónak csak befizetési kötelezettsége van.) A jogosultságnak és kötelezettségnek a felperes, mint jogutód személyében való egyesülése esetén is fennmaradt a felperesnek a hatósági határozatban meghatározott befizetési kötelezettsége. Miután a felperes e befizetési kötelezettségének nem tett eleget, az alperes az Eht. 122. §-a alapján jogszerűen kezdeményezett végrehajtási eljárást a felperes ellen.
A felek jogviszonyában a Ptk.-nak a beszámításra vonatkozó rendelkezéseit az adott jogviszonyra vonatkozó speciális jogszabályokkal egybevetve, s azokkal összhangban kell alkalmazni. A Ptk. 296. § (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését – ha jogszabály kivételt nem tesz – a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal a tartozásába beszámíthatja. A (2) bekezdés értelmében a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.
A Ptk. 296. § (1) bekezdésében meghatározott rendezéshez képest jogszabályi kivétel a felhívott IHM rendelet 5. §-a, amelyből kitűnik, hogy a beszámításra a befizetésre kötelezett és a támogatásra jogosult tekintetében maga a hatóság jogosult, míg ilyen jogosultság a befizetésre kötelezettet nem illeti meg. Ennek indoka az, hogy a kötelezett által teljesített befizetést meghatározott célra, valamennyi támogatásra jogosult igényének a kielégítésére kell a Kasszának fordítania. E kötelezettségének a Kassza csak a befizetések teljesítése esetén, azt követően a rendelkezésére álló pénzeszközökből valamennyi támogatásra jogosult igényére tekintettel, azok egymáshoz viszonyított arányában tud eleget tenni. A felperesnek ezért befizetési kötelezettségét annak esedékességekor teljesítenie kellett volna és mint jogutódot nem illette meg a beszámítás joga.
A Ptk. 297. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani. Hasonlóan nincs helye beszámításnak olyan szolgáltatással szemben, amelyet jogszabály alapján kell meghatározott célra fordítani. Az Eht. 122. § (7) bekezdése értelmében a Kassza bevétele kizárólag az egyetemes szolgáltatás támogatására és a Kassza működését szolgáló költségek fedezetére fordítható, más célra nem használható fel. Ebből következően a Kasszába befizetendő összegeket, így a felperes jogelődje határozatban megállapított befizetési kötelezettségét is a speciális jogszabá-lyok rendelkezései szerint meghatározott célra, valamennyi egyetemes szolgáltatónak, egyetemes szolgáltatás nyújtásából adódó pénzügyi terhei mérséklésére szolgáló támogatásra kell fordítani. Emiatt azzal szemben beszámításnak a Ptk. 297. § (1) bekezdése alapján sincs helye.
A kifejtettek szerint tehát az alperes magatartása nem volt jogellenes, amikor a felperes jogelődét terhelő befizetési kötelezettség elmulasztása miatt az összeg behajtására végrehajtást kezdeményezett.
Az alperes jogellenes magatartása hiányában a Ptk. 339. §-ra alapított kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A Ptk. 361. § (1) bekezdésében meghatározott jogalap nélküli gazdagodás szabályai pedig azért nem alkalmazhatók, mert az alperest a hivatkozott jogszabályok alapján jogszerűen illette meg a felperes által követelt összeg.
Miután a jogerős ítélet megsértette a beszámításnak az IHM rendelet 5. §-ában és a Ptk.-ban foglalt általános szabályait és a felekre vonatkozó speciális jogszabályokat, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és helyette az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.368/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás