GÜ BH 2009/331
GÜ BH 2009/331
2009.11.01.
A megbízási jogviszony folyamatosságának megállapításánál irányadó szempontok. A felmondás jogának jogszerű korlátozása ellenére gyakorolt azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei [Ptk. 483. § (4) bek.; 1998. évi XI. tv. 24. §].
2006. február 14-én a peres felek szerződést kötöttek. A megállapodásukban rögzítették: céljuk az, hogy az alperes a mindennapi szakmai munkájához állandó jogi segítséget, tanácsadást, tájékoztatást, képviseletet kapjon a felperestől. Részletezték az e cél megvalósítása érdekében a szerződő feleket terhelő kötelezettségeket, a felperes által elvégzendő feladatokat, illetve az alperest terhelő megbízási díj mértékét, esedékességét, a fizetés módját. A 6. pontban rögzítést nyert, hogy a szerződést 2006. február 15-étől határozatlan időre kötötték azzal, hogy 2006. augusztus 30-áig a felek együttműködésének tapasztalatait értékelik, és ezt követően bármelyik fél kezdeményezheti a szerződés megszüntetését. A 6/b) pont szerint a szerződés közös megegyezéssel bármikor módosítható, megszüntethető. A 6/c) pont azt tartalmazza, hogy bármelyik fél szeptember 30-áig, az adott év utolsó napjára a szerződést rendes felmondással felmondhatja. A 6/d. pont bármelyik fél számára írásbeli, indokolt azonnali hatályú felmondást tesz lehetővé, ha a másik fél a szerződésben foglalt kötelezettségét megszegi, és ismételt írásbeli felszólításra sem teljesíti azt az előírt határidőre.
Az alperes 2007 februárjában kezdeményezte a megállapodás közös megegyezéssel történő megszüntetését. A felperessel azonban megegyezni nem tudott, ezért a 2007. április 5-én kelt és április 11-én a felpereshez megérkezett nyilatkozatával a perbeli megállapodást azonnali hatállyal felmondta.
A felperes keresete az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítására, az alperesnek a 2007. évi megbízási díjnak megfelelő összeg, 6 780 000 Ft, valamint annak 2007. április 6-ától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak kártérítés címén történő megfizetésére irányult.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a peres felek között nem folyamatos megbízási jogviszony jött létre, és ezért a Ptk. 483. § (4) bekezdése alapján a felmondás jogát nem lehetett volna korlátozni. Állította, hogy a perbeli szerződésnek a felmondásról szóló rendelkezései a Ptk. 483. § (1) bekezdésében írt, a megbízó azonnali hatályú felmondási jogára vonatkozó szabályok megkerülésére irányultak. Ellentétesek továbbá a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt, a polgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a jóhiszemű és tisztességes eljárásra, valamint a Ptk. 5. § (2) bekezdésében írt a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó elvi szabályokkal. Az említett szerződéses rendelkezések semmisek, és emiatt a peres felek jogvitájára a Ptk. 483. § (1) bekezdése irányadó. Aszerint a megbízó a szerződést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 662 000 Ft-ot, és ennek 2007. augusztus 21-étől a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatait, valamint a peres eljárással felmerült költségeket. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a peres felek között megbízási jogviszony jött létre, amelyre a Ptk. 474–483. §-ai, illetve az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (a továbbiakban: Ütv.) 24. §-a alkalmazandó. A szerződésben körülírt, a felperest terhelő elvégzendő tevékenységek tartalmára tekintettel megállapította, hogy e megbízási jogviszony folyamatos volt. Nem volt akadálya ezért a Ptk. 483. § (4) bekezdése, illetve az Ütv. 24. § (3) bekezdése értelmében azonnali hatályú, illetve a rendes felmondás joga korlátozásának. Álláspontja szerint a szerződésben írt korlátozó rendelkezések nem minősíthetők a Ptk. 483. § (1) bekezdésében írt szabályok megkerülésének, nem ellentétesek továbbá a Ptk. 4. § (1), illetve 5. § (2) bekezdésében írt szabályokkal. Az alperes a perbeli szerződésben érvényesen kikötött, azonnali hatályú felmondás feltételeinek, – a felperes szerződésszegő magatartásának – fennállását nem bizonyította. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy szerződésszegésként nem volt értékelhető a felperes közös megegyezéssel történő megszüntetést elutasító álláspontja. Rámutatott arra, hogy a felperes terhére nem volt értékelhető az sem, hogy 2007-ben már nem végzett folyamatos munkát az alperes javára. Az alperes ugyanis a felperes tevékenységére nem tartott igényt, tőle az ügyiratokat visszakérte. A Ptk. 355. § (1) bekezdése értelmében ugyanakkor az elsőfokú bíróság – az álláspontja szerint – a jogellenesen gyakorolt azonnali hatályú felmondással okozati összefüggésben álló, a felmondás kézhezvételétől év végéig számítandó megbízási díj: 8 450 000 Ft + 19 napra eső 285 000 Ft + áfa = 3 885 000 Ft + áfa megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Kötelezte az alperest a felperes másodfokú perköltségeinek megtérítésére. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a fellebbezés nem volt alapos. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a felek között tartós megbízási jogviszony jött létre. A felperesnek ugyanis huzamosan, időszakonként visszatérően ugyanazokat a feladatokat kellett ellátnia. Nem volt akadálya ezért annak, hogy a Ptk. 483. § (4) bekezdésének alkalmazásával a rendes és az azonnali hatályú felmondás gyakorlásának jogát feltételekhez kössék. A másodfokú bíróság kifejtette azt is, hogy az alperes álláspontjával ellentétben a kikötött felmondási idő nem volt eltúlzottan hosszú. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felmondással kapcsolatos szerződéses kikötések nem semmisek. Rámutatott arra, hogy az alperes jogszerűtlenül gyakorolta az azonnali hatályú felmondási jogát, így a perbeli szerződés a rendes felmondási idő leteltével szűnt meg. A felperes ebből következően 2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig terjedő időre eső teljes megbízási díjra jogosult. Az elsőfokú bíróság, kártérítés címén azonban a díjnak csak egy részét ítélte meg. A felperes a döntéssel szemben fellebbezést nem nyújtott be, így a másodfokú bíróság az alperes terhére az ítéletet nem változtathatta meg.
Az alperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását, vagy az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Jogszabálysértésként a Ptk. 200. § (2) bekezdését, 483. § (1) bekezdését, 483. § (4) bekezdését jelölte meg. Állította, hogy első ízben kötött megbízási szerződés esetén a folyamatos megbízási jogviszony fennállása fogalmilag kizárt. A Ptk. 483. § (4) bekezdésének alkalmazására, a felmondás jogának korlátozására, a peres felek közötti jogviszonyban ezért nem volt mód. Hangsúlyozta azt is, hogy folyamatos megbízási jogviszony esetén is a perbeli szerződésben kikötött felmondási időt eltúlzott mértékűnek kell tekinteni. Álláspontja az volt, hogy az általa támadott rendelkezések, tartalmuknál fogva, a felmondási jog kizárásához vezettek, a jóhiszemű tisztességes eljárással ellentétesek, jó erkölcsbe ütközőek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta. Vitatta az alperes által megjelölt jogszabálysértéseket. Hangsúlyozta, hogy tartalmánál fogva a megbízási jogviszony folyamatos volt, a felmondás szabályait mindkét fél érdekének szem előtt tartásával rögzítették a felek.
A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
Elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a peres felek megbízási jogviszonya folyamatosnak tekintendő-e. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy a ,,mindennapi'', ,,állandó'', ,,rendszeres'' együttműködésre, tevékenységre utaló szerződéses kikötések, egy egyébként határozatlan időre kötött szerződésben a folyamatosságra utalnak. A vállalt feladatok az önkormányzati tevékenységben való folyamatos részvételt, közreműködést igényelnek. A felperesnek ismernie kellett az alperes napi tevékenységét a tevékenységéhez kapcsolódó megoldandó, vagy vitás kérdéseket, amelyhez a kapcsolatot állandó jelleggel fenn kellett tartania, e nélkül a vállalt kötelezettségeit nem teljesíthette. A tevékenység folyamatossága folyamatos jogviszonyt tételez fel. Az nem egy egyszeri feladat időben elhúzódó végrehajtása, hanem valamennyi, a szerződésben felsorolt tevékenység áttekintése, figyelemmel kísérése, az újonnan felmerült kérdések megoldásához való segítségnyújtás. Téves az az alperesi álláspont, hogy a folyamatos jogviszonyt korábbi szerződéses jogviszonynak kell megelőznie. Nincs annak jogi akadálya, hogy a felek már az első megállapodásuk alkalmával a szerződésben vállalt tevékenységüket folyamatosnak, tartósnak tekintsék, és az egyébként rendszerint felkészülést igénylő feladatok miatt a felmondást bizonyos korlátok közé szorítsák. Hasonlóan foglal állást a Ptk. kommentára (Polgári Törvénykönyv magyarázata Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1992. 1284. o.), mely szerint ,,folyamatos megbízási jogviszonyról van szó, pl. akkor, amikor a szerződés értelmében a megbízott hosszabb időre kíván megbízotti tevékenységet biztosítani a megbízó részére, ami a megbízott részére természetszerűleg huzamos időn át való foglalkoztatást jelent.'' Mindebből következően – a peres felek közötti folyamatos megbízási jogviszonyra tekintettel – nem volt akadálya a felmondás joga korlátozásának, a Ptk. 483. § (4) bekezdése alapján.
Az alperes hivatkozására figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta azt is, hogy a szerződést kötő felek kölcsönös érdekeire tekintettel – a rendes felmondás gyakorlásának alapjául szolgáló szerződési feltételek – valóban ellentétesek-e a Ptk. 4. § (1) bekezdésében, illetve 5. § (2) bekezdésében foglalt jogelvekkel, illetve nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközőek-e. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes által hivatkozott semmisségi okok a folyamatos, tartós jogviszonyban részt vevő, a mindkét szerződő fél számára biztonságot nyújtó kikötések tekintetében nem állapíthatók meg. A mindennapi munkában való együttműködésre tekintettel, a szerződés szerinti felmondás gyakorlása esetén mód van a megkezdett munkák befejezésére, az alperesnek a jogi, szakmai munkájához szükséges újabb szerződő partner felkutatására, a felperesnek a bevételeinek kiesése pótlásához újabb megbízó szerzésére, illetve irodai munkájának az alperes megbízó kiesésére tekintettel történő átszervezésére.
A kifejtettekből következően helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes szerződésellenesen, nem jogszerűen gyakorolta az azonnali hatályú felmondási jogát. A másodfokú bíróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy az alperesi felmondással, a megbízási szerződésben írtak szerint, a jogviszony 2007. december 31-ével szűnhetett meg. A felperes emiatt alappal tartott igényt a szerződésben kikötött megbízási díjának megfizetésére. Az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályokat emiatt – a fellebbezés keretei között vizsgált elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyó – másodfokú bírósági ítélet nem sérti. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.378/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás