BÜ BH 2009/344
BÜ BH 2009/344
2009.12.01.
I. Zsarolás kísérlete mindaddig befejezetlen és az attól való önkéntes elállás lehetséges, amíg az alkalmazott erőszak vagy fenyegetés nem kényszeríti a passzív alanyt a tettes akarata szerinti tevésre, nem tevésre vagy tűrésre. A zsaroló akarata szerinti magatartással megvalósult befejezett kísérlet esetén – amely még nem eredményezi a kár bekövetkezését – csak önkéntes eredmény-elhárítás lehetséges [4/2002. BJE, Btk. 16. §, 17. § (3) bek., 323. § (1) bek.].
II. Zsarolás bűntettét hivatalos minőség színlelésével követik el, akik rendőrként fellépve valótlanul állítják, hogy a sértett cége ellen nagy összegű adócsalás miatt büntetőeljárás van folyamatban, emiatt nem kizárt az előzetes letartóztatás elrendelése és az eljárás megszüntetése attól függ, hogy a sértett és munkatársai a terheltek által kért összeget megfizetik [Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. c) pont.
Az elsőfokú bíróság a 2007. március hó 1. napján kihirdetett ítéletével a II. r. és a III. r. terheltet, mint társtetteseket, bűnösnek mondta ki hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás bűntettének a kísérletében. Ezért II. r. terheltet 2 év 8 hónap börtönre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra és 800 000 forint pénzmellékbüntetésre, a III. r. terheltet 2 év börtönre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra és 1 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A II. r. terhelt egyéni vállalkozóként hitelügyintézéssel foglalkozik. Korábban 4 alkalommal volt büntetve. A III. r. terhelt egy kft. tulajdonosa és ezen felül hitelnyújtással, valamint lakóparkok építésével foglalkozik. 4 alkalommal volt büntetve. Legutóbb a bíróság a 2006. december hó 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével társtettesként elkövetett 3 rb. csalás bűntette miatt végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett 1 év börtönre ítélte.
A II. r. terhelt H. L. sértettel és R. J.-el együtt tulajdonosa volt az M. Kft.-nek. Az üzlettársak között a kapcsolat megromlott, rossz viszony alakult ki.
Az I. r. terhelt tudomást szerzett arról, hogy a II. r. és a III. r. terheltek pénzkihelyezéssel foglalkoznak, továbbá a III. r. terhelt jelentős tőkével rendelkezik. Mivel az I. r. terhelt az M. Kft.-ben lévő üzletrészét megfelelő áron értékesíteni nem tudta, ezért azt tűzte ki céljául, hogy tulajdonostársai, tehát H. L. sértett és R. J. váljanak meg az üzletrészüktől.
Ennek érdekében 2005. január elején I. r. terhelt a lakásán találkozott a II. és III. r. terhelttel. Ekkor megállapodtak abban, hogy a II. r. és a III. r. terheltek magukat az ORFK nyomozóinak kiadva felkeresik H. L. sértettet és R. J.-et. Közlik velük, hogy a M. Kft. működésével kapcsolatban olyan iratok vannak a birtokukban, amelyek bizonyítják, hogy a kft. adócsalást és egyéb súlyos törvénysértéseket követett el. A nyomozás megszüntetéséért mintegy 20 millió forintot kérnek a sértettől.
Az I. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy mekkora az a pénzösszeg, amelyet üzlettársai a kft.-ből ki tudnak venni, és a terhelt-társainak tudtak adni. A terheltek megegyeztek abban is, hogy a sértettől megszerzett összegen egyenlő arányban osztoznak meg. Az I. r. terhelt e megbeszélés alkalmával a terhelt-társai részére negyedéves kimutatásokat adott át a cég azon bevételének a bizonyítására, amelyeket nem könyveltek le szabályszerűen.
E megbeszélést követően a II. r. és a III. r. terhelt 2005. január hó 22. napján felkereste az I. r. terheltet, aki – az előzetes megbeszélésnek megfelelően – megadta R. J. címét és telefonszámát.
A II. és III. terheltek az M. Kft. telephelyére mentek. Ott magukat rendőrnek kiadva, rendőrigazolványt mutattak V. K.-nak és R. J.-et keresték. Mivel R. J. nem volt a helyszínen, ezért az I. r. terhelt a terhelt-társainak megadta H. L. sértett telefonszámát. Ezt követően II. és III. r. terheltek telefonon felhívták H. L. sértettet és találkozót beszéltek meg vele a k.-i McDonalds gyorsétterem parkolójába.
H. L. sértett a parkolóba ment, ahol a II. és III. terhelt várta. Beszállt a III. r. terhelt terepjárójába. Ott a II. és III. r. terhelt közölte vele, hogy az ORFK-ról jöttek, ahol a M. Kft. ellen 400 millió forintos adócsalás miatt eljárás van folyamatban. Egy bizonyos összeg fejében el tudják intézni, hogy ne legyen belőle ügy. Azt is közölték a sértettel, hogy az általuk említett összeg 10%-át, azaz 40 millió forintot kérnek a sértettől és üzlettársaitól annak érdekében, hogy az eljárás megszüntetésre kerüljön. Arra is utaltak, hogy az ügy tárgyára figyelemmel nem kizárt az előzetes letartóztatás elrendelése sem, amennyiben a kért összeget nem kapják meg.
A terheltek és a sértett egyezkedni kezdtek, mert H. L. közölte, hogy a kért 40 millió forintot nem tudja megfizetni. Végül abban állapodtak meg, hogy a sértett 10 millió forintot fizet, amit két részletben fog átadni 2005. január 25-éig.
A sértett távozását követően a II. és III. r. terhelt telefonon felhívta R. J.-et. Közölték, hogy vegye fel a kapcsolatot H. L. sértettel azért, hogy vele az ajánlatot megbeszélje.
H. L. sértett még aznap este találkozott ügyvédjével és megállapodtak, hogy értesíteni kell a rendőrséget.
Másnap, január 23-án a sértett a kft. telephelyén közölte R. J.-el és az I. r. terhelttel, hogy a kft. ügyei miatt őt rendőrök keresték az ORFK-ról. I. r. terhelt megerősítette a sértettet abban, hogy a rendőrök nála is jártak.
Január 24-én a sértett az ügyvédje jelenlétében megjelent a rendőrségen és bejelentést tett a január 22-én történtekről.
Január 26-án a II. r. terhelt telefonon közölte H. L. sértettel, hogy 2005. január 28-ig adjon át neki 5 millió forintot. Cserébe egy bizonyos iratot fog megkapni, amely az ellenük folyamatban lévő eljárást bizonyítja. A második 5 millió forint átadását követően megkapja a nyomozás megszüntetéséről szóló határozatot is.
Január 27-én II. r. terhelt ismét felhívta H. L.-t. Megbeszélték, hogy a sértett az első 5 millió forintot január 28-án fogja átadni. Felszólította sértettet, hogy a találkozóra egyedül menjen.
Az I. és II. r. terhelt ugyanezen a napon (január 27-én) megbeszélték, hogy másnap – a találkozó előtt – I. r. átadja II. r. terheltnek azokat az iratokat, amelyek az adócsalást bizonyítják.
Az I. r. terhelt és H. L. sértett 2005. január 27-én a bankból együtt kivettek 4 millió forintot azzal, hogy azt a sértett további 1 millió forint kiegészítésével – a megbeszélteknek megfelelően – átadja a II. r. terheltnek. I. r. terhelt a pénzkivételt követően azt telefonon jelezte II. r. terheltnek, továbbá azt is közölte vele, hogy H. L. sértett a találkozón meg akarja nézni a rendőrigazolványt is.
Az I. r. terhelt január 28-án a korábban megbeszélt iratokat átadta II. r. terheltnek azért, hogy a cég által elkövetett adócsalás bizonyítására bemutassa azokat a sértettnek.
A II. r. terhelt az egyeztetésnek megfelelően a pénzátadásra megjelölt helyre ment. Mivel azonban félt attól, hogy a sértett esetleg már előre értesítette a rendőrséget, telefonon közölte a sértettel, hogy egyelőre ne hozzon magával pénzt.
A parkolóban találkozott a sértettel, aki a korábbi megbeszélés ellenére 500 000 forint készpénzt magával vitt, azonban azt a II. r. terhelt nem vette át. A találkozó után a II. r. terhelt telefonon jelezte az I. r. terheltnek, hogy megérzése szerint a sértett csapdát állított neki.
A terheltek ezt követően a sértettet már nem keresték. Tőle semmilyen formában pénzt nem követeltek.
Mivel H. L. sértett a II. r. terheltnek pénzt nem adott át, így a sértettnek kára nem keletkezett.
A másodfokon eljárt bíróság a 2007. augusztus hó 30. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A II. r. terhelttel szemben kiszabott pénzmellékbüntetést 300 000 forintra, a III. r. terhelttel szemben kiszabott pénzmellékbüntetést 500 000 forintra mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet – a büntetőjogi főkérdések tekintetében – helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. és a III. r. terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A II. r. terhelt védőjének a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontján alapuló felülvizsgálati indítványa szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki a bíróságok a terhelttel szemben.
A védő szerint a Btk. 323. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettét az követi el, aki színleli, hogy hivatalos személyként vagy ilyen megbízás alapján jár el. A hivatalos minőség színlelésének kifejezettnek kell lennie. Nem elegendő csupán az erre való hivatkozás, azt a sértett számára egyértelművé kell tenni.
Emellett az irányadó tényállás alapján a zsarolás tényállásában rögzített erőszak vagy fenyegetés alkalmazása is hiányzik. Ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő marasztaló döntést változtassa meg és hozzon új határozatot.
A III. r. terhelt védője a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára alapozta felülvizsgálati indítványát.
Álláspontja szerint a terheltek önkéntes elállása folytán a terheltek marasztalására a minősített zsarolás büntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
A terheltek cselekménye ún. befejezetlen kísérlet, hiszen – a 4/2002. számú BJE döntés szerint – a zsarolás bűncselekményének nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg a fenyegető elkövetési magatartás miatt a sértett nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, jelen ügyben a pénz kifizetésére.
A bírói gyakorlat önkéntes elállásként értékeli a zsarolás bűntettét megvalósító terheltnek azt a magatartását, ha a pénz megfizetése érdekében kifejtett fenyegetés (és annak eredménytelensége) után a sértettnél többé nem jelentkezik. Sem a pénz követelését, sem pedig az ahhoz fűzött fenyegetést a továbbiakban nem ismétli meg, és ennek folytán a bűncselekmény befejezése elmarad.
A III. r. terhelt 2005. január 22-e után a sértettel többé nem beszélt, vele nem találkozott.
A II. r. terhelt ugyan néhány napig még telefonon kapcsolatban volt a sértettel és tőle pénzt kért, azonban a pénz átadására megbeszélt találkozó előtt már közölte a sértettel, hogy ne hozzon pénzt. A helyszínen a sértettől nem is vett át pénzt annak ellenére, hogy azt a sértett neki felajánlotta.
A terheltek gyanúsítottkénti felelősségre vonására csak több mint fél év elteltével került sor, holott a nyomozó hatóság tökéletesen tisztában volt a személyükkel. Arra vártak, hogy jelentkeznek-e még a sértettnél, de erre január 22-e, illetve január 28-a után már nem került sor. Az önkéntes elállás a Btk. 22. §-ának i) pontjára figyelemmel büntethetőséget kizáró egyéb oknak tekinthető, amely alapján felmentő rendelkezés meghozatalának van helye.
Mindezekre figyelemmel a védő a III. r. terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványoknak ne adjon helyt és a megtámadott határozatot a II. r., illetve a III. r. terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.
Az elsőfokú bíróság azt tényként állapította meg, hogy 2005. január 22-én H. L. sértett a rendőrként fellépő II. és III. r. terheltekkel találkozott. A II. és III. r. terhelt valótlanul azt közölte vele, hogy ők a rendőrség munkatársai, akik az ORFK-ról jöttek. Azt állították valótlanul, hogy az M. Kft. ellen 400 millió forintos adócsalás miatt eljárás van folyamatban. Azt is állították valótlanul, hogy a büntetőeljárás lefolytatása vagy megszüntetése attól függ, hogy a sértett és üzlettársai a kölcsönösen kialkudott összeget megfizetik-e vagy sem. Végül azt is állították valótlanul, hogy az ügy tárgyára figyelemmel nem kizárt az előzetes letartóztatás elrendelése sem, amennyiben a kért összeget nem kapják meg.
E tények alapján helyesen állapították meg a bíróságok, hogy a terheltek hivatalos személynek adták ki magukat. Ezt nem csupán állították, hanem a rendőri minőség igazolására – a tényállás szerint – 2005. január 22-én a M. Kft. telephelyén V. K.-nak hamis rendőrigazolványt is felmutattak. Később is mindvégig rendőrként léptek fel.
Helyesen hivatkozott a II. r. terhelt védője arra, hogy a hivatalos minőség színlelésének kifejezettnek kell lennie, azt a sértett számára egyértelművé kell tenni. Az irányadó tényállás alapján azonban mindez maradéktalanul megállapítható, ezért helyesen minősítették a bíróságok a terheltek cselekményét hivatalos minőség színlelésével végrehajtott zsarolásnak.
Az sem kétséges, hogy a fenyegetésnek a Btk. 138. §-ában meghatározott feltételei is megvalósultak. A büntetőeljárás lefolytatásával és az előzetes letartóztatás elrendelésével történő fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezését jelenti, amely feltétlenül alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A II. és III. r. terheltek cselekménye tehát maradéktalanul alkalmas volt a hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás elkövetési magatartásának a megállapítására.
A terheltek fenyegetésének a hatására H. L. sértett valóban többirányú aktív cselekvésre is kényszerült, amelyek azonban nem feltétlenül eredményezik maradéktalanul a befejezett (teljes) kísérlet megállapítását.
A 4/2002. Büntető jogegységi határozat szerint a zsarolás bűncselekményének [Btk. 323. § (1) bek.] nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy az eltűrésére.
A Btk. 17. §-ának (3) bekezdéséből az következik, hogy az ott írt büntethetőséget megszüntető ok befejezetlen (nem teljes) kísérlet esetében önkéntes elállással, eredmény (materiális) bűncselekmény befejezett (teljes) kísérlete esetén viszont kizárólag az eredmény elhárításával valósulhat meg. A legáltalánosabb értelemben, befejezett a kísérlet akkor, ha az elkövető által megindított oki folyamat minden további elkövetési magatartás kifejtése nélkül az eredményhez vezet, s legfeljebb az oksági folyamatba való aktív beavatkozás vagy konkuráló más folyamat háríthatja el az eredmény bekövetkeztét. Ezt megelőzően az eredményt célzó tényállásszerű elkövetési tevékenység befejezetlen kísérlet; ilyenkor az eredményt kiváltó ok folyamat már megindul, ám az elkövetési magatartás folytatása vagy az elkövetési magatartás más mozzanatainak a megvalósítása nélkül az eredmény nem jöhet létre.
Ezek az általános elvek a zsarolás bűncselekménye esetében is szükségképpen érvényre jutnak. A zsarolás Btk. 323. §-ának (1) bekezdésében megállapított törvényi tényállása többmozzanatos diszpozíciót tartalmaz. A célzatos – jogtalan haszonszerzés végett kifejtett – elkövetési magatartás a passzív alanynak az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítése arra, hogy a tettes akaratának megfelelően valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön. A tényállás teljességéhez szükséges eredmény – a kár – a passzív alany kényszer hatására történt cselekvésének, vagy éppen a nem tevésének, illetőleg tűrésének a közbejöttével kell, hogy bekövetkezzék.
Az általános elvek alapján tehát levezethető, hogy ameddig az alkalmazott erőszak vagy fenyegetés nem kényszeríti a passzív alanyt a tettes akarata szerint való tevésre (nem tevésre, tűrésre), a zsarolás kísérlete befejezetlen, s az attól való önkéntes elállás lehetséges.
A zsarolás elkövetőjének a jogtalan haszonszerzésre irányuló akarata valamely vagyoni jellegű intézkedés megtételére vonatkozott. Az ilyen intézkedés megtétele – pl. dolog átadása, vagyoni hatású jognyilatkozat tétele (úm. átutalás, szerződés aláírása, követelésről lemondás stb.) – rendszerint egyúttal már a kár bekövetkezésével jár, ezért a befejezett bűncselekmény megállapítását eredményezi. A befejezett kísérlet megállapítására fogalmilag ezt megelőzően kerülhet sor.
A zsarolás tényállása kettős „eredményt” tartalmaz, amelyek egymásra épülnek (ún. konjunktív eredmény). Az elkövető akarata szerinti tevésből, nem tevésből vagy eltűrésből, mint „elsődleges eredményből” fakad a kár (a másodlagos eredmény). A befejezett (teljes) kísérlet csak az olyan „elsődleges eredmény” esetén állapítható meg, amely az elkövető(k) akarata szerinti magatartással megvalósul, de a kár még nem következik be. A vizsgált ügyben az üzlettársak, az ügyvéd, valamint a rendőrök értesítése a terheltek által alkalmazott fenyegetésnek önmagában még nem olyan következménye, amely a befejezett kísérlet megállapítását eredményezhetné, mivel a terheltek nyilvánvalóan nem ennek az érdekében alkalmazták a fenyegetést.
2005. január 27-én azonban az I. r. terhelt és H. L. sértett a M. Kft. számlavezető bankjából együtt 4 millió forintot kivettek azért, hogy azt a sértett – további 1 millió forint kiegészítésével – a fenyegetőző terheltek követelésének megfelelően, a másnapra megbeszélt találkozón átadja a II. r. terheltnek. A sértett a tényállásszerű fenyegetés eredményeként tehát ténylegesen a társtettes II. r. és III. r. terhelt akarata szerinti vagyoni hatású intézkedést tett. A jogtalan követelés telesítésének a feltételeit megteremtette. Ez pedig a zsarolási fenyegetésnek már olyan következménye, amely – az adott esetben – a befejezett kísérlet megállapítását eredményezte. A sértett ezt követő, további cselekménye csak a követelt összeg átadása lehetett volna, ám ez már a befejezettség szakaszába juttathatta volna a terheltek cselekményét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a II. r. és a III r. terhelt cselekménye ún. befejezett kísérlet, amely esetében a Btk. 17. §-ának (3) bekezdésében büntethetőséget megszüntető okként meghatározott önkéntes visszalépés már csupán az önkéntes eredmény-elhárítás formájában valósulhatott volna meg.
A Legfelsőbb Bíróság a 4/2002. BJE döntés indokolásában a következőkre mutatott rá:
Az 1878. évi V. törvénycikk óta tartalmilag változatlan anyagi jogi rendelkezésen alapuló töretlen ítélkezési gyakorlat a nem teljes (befejezetlen) kísérlet esetén akkor fogadja el az önkéntes elállást, ha a tettes külső körülmény kényszerítő befolyása nélkül, azaz túlnyomórészt saját elhatározásából lép vissza a megkezdett elkövetési magatartás tovább folytatásától (BJD 2431., 9804.). A visszalépés önkéntességét kizárja a sértett hatásos védekezése, vagy szívós ellenállása, a leküzdhetetlen (vagy annak vélt) akadály, harmadik személy közbeavatkozása (pl. BJD 2426.). Több tettes esetén, csak az egyik elkövető önkéntes elállása akkor jelent büntetlenséget (büntethetőséget megszüntető okot), ha elmarad a bűncselekmény befejezése.
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a BJE határozatban az elállás önkéntességével kapcsolatban kifejtettek az önkéntes eredmény-elhárítás körében is megfelelően irányadók.
A II. r. terhelt tudott arról, hogy a sértett kétségbe vonta a rendőri mivoltát, ezért arról a megtévesztéshez felhasznált rendőri igazolványának a megtekintése útján kívánt meggyőződni. Félt attól is, hogy esetleg már előre értesítette a rendőrséget. Úgy érezte, hogy a sértett csapdát állított neki. Ezért hívta fel ismét telefonon és közölte a sértettel, hogy egyelőre ne hozzon magával pénzt.
A II. r. terhelt ez utóbbi cselekménye a károkozással megvalósuló (másodlagos) eredmény elhárítására irányult. Azzal a magatartásával pedig, hogy a sértett által mégis „felkínált” 500 000 forint átvételét visszautasította, az eredmény bekövetkezését ténylegesen el is hárította. Erre azonban nem önkéntesen, hanem a külső körülmények kényszerítő hatására került sor. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a külső körülmények (a rendőri igazolvány ellenőrzése, a rendőri mivoltának a megkérdőjelezése) akadályozták meg II. r. terheltet abban, hogy tényállásszerű elkövetés tevékenységét a bűncselekmény befejezéséig tovább folytassa. Emellett az általa vélt az a külső körülmény, hogy a sértett a rendőrséget értesítette és csapdát állítottak neki, a megállapított tényállás szerint – legalábbis részben – valósnak bizonyult, hiszen a sértett a rendőrséget értesítette és a továbbiakban a rendőrség legalábbis figyelemmel kísérte az eseményeket.
Az eljárt bíróságok ezért helyesem állapították meg, hogy II. r. terhelt a kísérlettől nem önkéntesen, hanem a külső körülmények kényszerítő hatására lépett vissza, ezért javára a Btk. 17. §-ának (3) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető ok megállapítására nem kerülhetett sor.
A tényállás tartalmazza, hogy H. L. sértett a terheltek zsaroló magatartásáról értesítette a rendőrséget és immanensen azt is, hogy a rendőrség felügyelete mellett hajtotta végre a II. r. terhelt utasításait.
A III. r. terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványa szerint a bíróságok nem értékelték maradéktalanul a bizonyítás anyagát, mert elmulasztották rögzíteni, hogy H. L. nemcsak tudta, hogy rögzítik a telefonbeszélgetéseit, de egyenesen azt mondta a telefonba, amit neki a rendőrök mondtak.
Bár mindezt a tényállás nem tartalmazza, a védő valójában azt állítja, hogy a sértett nem a terheltek fenyegetésének a hatására hajtotta végre azokat a vagyoni hatású intézkedéseket, amelyek a terhelti cselekményt a befejezett kísérlet szakaszába juttatták, hanem a rendőrség iránymutatásai alapján cselekedett.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatos álláspontja a következő:
A sértett a rendőrség tudta nélkül állapodott meg a terheltekkel abban, hogy 10 millió forintot ad át részükre két részletben. A fenyegetést és a teljesítés részleteit üzlettársaival is megbeszélte. Az 5 millió forint kifizetéséről közösen döntöttek.
Tényként fogadta el a Legfelsőbb Bíróság, hogy minderről a rendőrség is tudott és az eseményeket figyelemmel kísérte. Ez a körülmény azonban nem változtat azon a másik tényen, hogy a sértett vagyoni hatású intézkedéseinek a megtételére – a pénz kivételére, az összesen 5 millió forint „összegyűjtésére” – a terheltek fenyegetése következtében került sor. A rendőrség közbelépése ezt az okfolyamatot nem szakította meg. Irányadó ez a megállapítás akkor is, ha a rendőrség a törvényi kötelezettségeinek maradéktalan teljesítése keretében a bűncselekmény kellő időben történő félbeszakítása érdekében szükséges intézkedéseket esetleg megtette. A párhuzamos rendőri cselekvés a terheltek által alkalmazott kényszerítés és az annak megfelelő sértetti cselekvés közötti okozati kapcsolat megállapítása körében tehát irreleváns.
Nem kerülte el a Legfelsőbb Bíróság figyelmét, hogy a cselekménysor legvégső szakaszában a II. r. terhelt a külső körülmények kényszerítő hatása alatt telefonon azt közölte a sértettel, hogy ne hozza magával a követelt 5 millió forintot a találkozóra. A sértett ennek ellenére vitt pénzt magával, de nem a terheltek fenyegetése alapján az üzlettársaival együtt előkészített 5 millió forintot, hanem ettől lényegesen eltérő összeget, 500 000 forintot. Ez a cselekménye már valóban nem a terhelti fenyegetés következménye. A terheltek cselekményének minősítése körében azonban azért közömbös, mert az már korábban a befejezett kísérlet szakaszába jutott, amelytől a II. r. terhelt nem önkéntesen lépett vissza.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálattal érintett a II. r. és a III. r. terhelt cselekményét a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül minősítették az eljárt bíróságok a Btk. 323. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés c) pontjának III. fordulata szerint minősülő és büntetendő hivatalos minőség színlelésével elkövetett zsarolás bűntette kísérletének.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a felülvizsgálati indítvánnyal érintett II. r. és a III. r. terhelt tekintetében a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 963/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás