BÜ BH 2009/345
BÜ BH 2009/345
2009.12.01.
Közúti veszélyeztetés bűntette valósul meg, ha a terhelt észleli a járműve előtt tartózkodó, őt az eltávozásban megakadályozni akaró sértettet, ennek ellenére nagy gáz adásával elindul, eközben a sértett jobb keze a gépkocsi visszapillantó tükrébe ütközik és a nagyobb sérüléssel járó balesetet kizárólag a sértett magatartása hárítja el [Btk. 186. § (1) bek., KRESZ 3. § (1) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2007. május hó 29. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében. Ezért őt 350 napi tétel (180 forint egy napi tétel összegű) összesen 63 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A büntetlen előéletű terhelt 1987 óta rendelkezik „A”, „B” és „Mgv” kategóriájú vezetői engedéllyel. Három alkalommal indult ellene szabálysértési eljárás; egyszer közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt, kétszer pedig érvénytelen hatósági engedéllyel vagy jelzéssel való közlekedés miatt. Büntetlen előéletű.
A terhelt 2006. szeptember 8-án délelőtt K. városban lévő mélygarázs kapuja előtt állította le a személygépkocsiját, majd gyalogosan eltávozott. Élettársa a gépkocsiban maradt. A terhelt szabálytalanul várakozó személygépkocsija a garázsba gépkocsival történő ki- és behaladást akadályozta.
A mélygarázshoz a személygépkocsival érkező sértett intézkedés végett telefonon értesítette a rendőrséget.
A röviddel ezután megérkező terhelt a személygépkocsiját elindította és azzal megfordult. A sértett – annak érdekében, hogy a gépkocsi eltávozását megakadályozza – a jármű elé állt. A terhelt ennek ellenére a személygépkocsival előre menetben elindult. A sértett az elütés elkerülése végett elugrott a gépkocsi haladási vonalából, amikor az a közvetlen közelébe ért. Közben a jobb keze a gépkocsi jobb oldali visszapillantó tükrébe ütközött, a terhelt pedig eltávozott.
A terhelt a magatartásával megszegte a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt rendelkezést.
A másodfokon eljárt bíróság a 2007. szeptember hó 10. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján –, mert álláspontja szerint a terhelt bűnösségének a kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
Az indítvány szerint az irányadó tényállásból nem vonható le olyan következtetés, hogy a terhelt legalább eshetőleges szándéka kiterjedt a járműve előtt álló sértett életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére. Ahhoz a tényállásban egyébként is meg kellett volna állapítani a jármű és a gyalogos távolságát, valamint a jármű sebességét, vagyis azt, hogy a terhelt által alkalmazott indulási tempó magában hordozta-e annak a lehetőségét, hogy a jármű előtt tartózkodó sértett megsérülhessen.
A BH 1986/352. szám alatt közzétett döntésben a bíróság akkor látta megállapíthatónak a veszélyhelyzet közvetlenségét, amikor már reálisan számítani lehetett a baleset bekövetkezésével. Ilyen közvetlen kapcsolat a baleseti lehetőség és a terhelt magatartása között azonban nem alakult ki.
A védő mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat a hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt – egyetértve a Legfőbb Ügyészség indítványával – alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.
Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy amikor a terhelt visszatért a gépkocsijához, akkor a sértett kiabált, fenyegetőzött és odaállt a terhelt gépkocsija elé. Meg akarta akadályozni, hogy a terhelt elmenjen.
A tényállás szerint terhelt mindezek után adott nagy gázt, a sértett pedig az elütés elkerülése végett elugrott a gépkocsi haladási vonalából. Közben a jobb keze a gépkocsi jobb oldali visszapillantó tükrébe ütközött.
E tényállásból kizárólag arra vonható következtetés, hogy a gépjármű elindulásakor, amikor a sértett közvetlenül a terhelt által vezetett gépjármű előtt tartózkodott a sérülés lehetőségét magában hordozó közvetlen baleseti veszélyhelyzet már a gépjármű elindulásakor fennállt.
Ezt követően – a nagy gáz adásának kíséretében – a terhelt a sértett közvetlen testi közelségébe ért. A nagyobb – sérüléssel járó – balesetet kizárólag a sértett magatartása hárította el, de a baleset így is bekövetkezett, hiszen az elugrás közben a sértett jobb keze a gépkocsi jobb oldali visszapillantó tükrébe ütközött.
Az irányadó tényállás szerint tehát nem csupán az élet, testi épség közvetlen veszélyeztetése valósult meg, hanem a baleset is bekövetkezett, s csupán a sérülés maradt el.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy téves a védő érvelése, mely szerint a veszély csak akkor állapítható meg, ha az autó a gyalogos előtt már nem tud megállni. Ha ugyanis a jármű vezetője előre látja, hogy az előtte tartózkodó gyalogos előtt már nem tud megállni, és mégis tovább halad felé, akkor az esetleg bekövetkező balesetből kialakuló sérülés iránt legalábbis közömbös. Ennél fogva már nem veszélyeztetési szándékkal, hanem az élet vagy a testi épség sértésére irányuló szándékkal szegi meg a biztonságos közlekedésre vonatkozó elemi szabályokat, következésképpen közlekedési bűncselekmény megállapítására már nem is kerülhetne sor.
Az irányadó tényállásból az állapítható meg, hogy a terhelt szándékosan szegte meg a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott alapvető szabályt, amely szerint, aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon. Szándéka kiterjedt a járműve előtt álló sértett életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére is, és magatartásának e következményét kifejezetten kívánta. Kizárólag a sértett balesetelhárító tevékenységének köszönhető, hogy tettének nem lett súlyosabb következménye. Ezért a bekövetkezett eredmény tekintetében (is) egyenes szándéka állapítható meg.
Mindezek folytán a terhelt bűnösségének a kimondására a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő közúti veszélyeztetés bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1048/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás