BÜ BH 2009/346
BÜ BH 2009/346
2009.12.01.
A hivatali befolyással üzérkedés súlyosabban minősülő esetét – és nem a csalás bűncselekményét – követi el, aki valótlanul azt állítja vagy azt a látszatot kelti, hogy hivatalos személyt megvesztegetéssel befolyásol, s ezért jogtalan vagyoni előnyt kér vagy fogad el, kivéve, ha a cselekményt csalásként minősítve az a befolyással üzérkedés minősített eseténél súlyosabb büntetéssel fenyegetett [Btk. 256. § (1) bek., (2) bek. a) pont, Btk. 318. § (1)–(7) bek.].
A megyei bíróság a 2008. május 30. napján kelt ítéletével D. Á. II. r. terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontjának I. fordulata szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntetté-ben, és ezért egy év nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette; egyben előzetes mentesítésben részesítette.
A tényállás lényege a következő:
A II. r. terhelt egy Bt. tulajdonosaként pályázatok készítését vállalta.
A I. r. terhelt egy egyesület elnöke volt, akivel a II. r. terhelt e minőségében ismerkedett meg.
A Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium pályázatot írt ki 2004 tavaszán olyan konferenciák szervezésének támogatására, amelyeknek témája a drogprevenció. A kiírás szerint a pályázat sikeressége esetén is a rendezvény költségeit a pályázónak kellett megelőlegeznie, és utólag, a számlával igazolt költségeinek függvényében volt kiutalható a támogatás összege.
Az I. r. terhelt felkérésére a II. r. terhelt a 2 500 000 forint támogatás elnyerése érdekében benyújtandó pályázatot elkészítette, abban tanácsadóként közreműködött a III. r. terhelt is.
Még a pályázat benyújtása előtt a II. r. terhelt és a III. r. terhelt többször utaltak az I. r. terheltnek arra, hogy a pályázat kedvező elbírálása érdekében a pályázatot kiíró minisztérium államtitkárának és az elbírálásban részt vevő más személyeknek 500 000 forint „lobbypénzt” kell adni.
A II. r. terhelt a pályázat benyújtásával egyidejűleg tevékenységéért 15 000 forintot átvett az I. r. terhelttől. Ezen túl abban állapodtak meg, hogy a pályázat sikere esetén ő 285 000 forint, a III. r. terhelt pedig 100 000 forint sikerdíjat kap.
A pályázat sikeres volt. Annak alapján a támogatási szerződést a minisztériummal az I. r. terhelt meg is kötötte, azonban többszöri sürgetés ellenére sem fizetett semmit a társainak, annak ellenére, hogy a II. r. és a III. r. terhelt arra hivatkoztak: az államtitkárnak minél előbb fizetniük kell.
Az I. r. terhelt – aki a pályázat útján elnyert pénzt nem a rendezvényre, hanem saját céljaira fordította – az egyesület tevékenységének ügyészi vizsgálata alatt társait és saját magát is feljelentette. Ezután megbeszélte a II. r. terhelttel, hogy 2005. március 25-én találkozik Budapesten a III. r. terhelttel, és átad neki 1 200 000 forintot, amelyből 500 000 forint az államtitkárnak és környezetének juttatandó összeg, 100 000 forint a III. r. terheltnek ígért sikerdíj, míg a fennmaradó 600 000 forint a konferencia számára ételt és italt szállító vállalkozó részére kifizetendő összeg.
A találkozóra a rendőrség csapdát készített elő: rendelkezésre bocsátotta a 1 200 000 forintot, amelynek átadására rendőrségi akció keretében került sor; a találkozón jelen volt egy fedett nyomozó is. A helyszínen a III. r. terheltet elfogták, és a neki átadott összeget lefoglalták.
Az elsőfokú határozat ellen az ügyész a II. r. terhelt terhére a büntetés súlyosítása, a terhelt és védője elsősorban a terhelt felmentése, másodsorban a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2008. december 17. napján kelt ítéletével az elsőfokú határozatot a II. r. terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, s a terheltet két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, továbbá mellőzte az előzetes mentesítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést is.
A jogerős határozat ellen a II. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva, miután álláspontja szerint a terhelt cselekményét az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették, és emiatt vele szemben törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki.
Az indítványozó szerint a II. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmény helyes minősítése nem befolyással üzérkedés, hanem csalás bűntette. Az eljárt bíróságok továbbá nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem; a terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítésének jogi indokolása igen hiányos, miután elmaradt az „egyes tényállási elemek megvalósulásának az igazolása”, és elmaradt a jogi indokolás „ügyfele szerepe” tekintetében is.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben pedig alaptalannak találta, kitérve arra is, hogy az eltérő minősítés sem adhat alapot a felülvizsgálatra, mert a kiszabott büntetés törvényességét az nem befolyásolná.
Ezért a megtámadott határozat hatályban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott.
Az irányadó tényállás alapján az nem kétséges és nem is volt vitatott, hogy a Btk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott törvényi tényállási elemeket a terhelt maradéktalanul megvalósította, mint ahogy megvalósult a (2) bekezdés a) pontja szerinti minősítéshez szükséges további – a hivatalos személy megvesztegetésének látszatát keltő – magatartás is; a terhelt azt állította, hogy hivatalos személyt vesztegetett meg a pályázat kedvező elbírálása érdekében, és ezért kért jogtalan előnyt terhelt-társától.
Az sem képezte jogvita tárgyát, hogy a cselekmény a csalás bűncselekménye [Btk. 318. § (1) bek.] törvényi tényállás elemeit is kimerítette.
A befolyással üzérkedés Btk. 256. §-ának (2) bekezdés a) pontjában meghatározott minősített esete azonban a csalás törvényi tényállásához képest speciális törvényi tényállás. Az előbbi ugyanis – a hivatalos személy megvesztegetésének valótlan állítása vagy az ilyen látszat keltése folytán – szükségképpen feltételezi a másik fél tévedésbe ejtését, továbbá magában foglalja a csalás többi törvényi tényállási elemét, így a jogtalan haszonszerzés célzatát, valamint a károkozást is. A két bűncselekmény bűnhalmazata ekként tehát látszólagos, ezért a speciális törvényi tényállás szerinti bűncselekménynek kell a cselekményt minősíteni.
Nem sértettek büntető anyagi jogszabályt tehát az eljárt bíróságok a terhelt cselekményének jogi minősítése során.
Megjegyzendő az is, hogy a kiszabott büntetés abban az esetben sem lenne törvénysértő, ha a terhelt terhére megállapított cselekmény nem a közélet tisztasága elleni bűncselekménynek, hanem csalás bűntettének minősülne; az utóbbit a törvény ugyancsak három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Így a felülvizsgálatnak – a csalás bűntettéhez rendelt törvényi kereteket át nem lépő, és az egyéb anyagi jogi szabályba sem ütköző büntetés kiszabása folytán – a Btk. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában írt egyik feltétele sem teljesült.
Nem helytálló az indítványnak azon része sem, amely szerint az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek.
Kétségtelen, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
A 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ha a bíróság indokolási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felül bírálatra alkalmatlan.
A megtámadott határozatok felülbírálatra alkalmatlan volta azonban fel sem merülhet.
Az ítéletben a minősítésre vonatkozó jogi indokolásnak – az indítványban foglaltaktól eltérően – nem arra kell kiterjednie, hogy a törvényi tényállás egyes elemeinek megvalósulását mi igazolja. A tényállási elemeknek a történeti tényállásban kell megjelenniük, arról pedig, hogy milyen bizonyítékok alapján látta azokat megállapíthatónak, a bizonyítékok mérlegelése során kell a bíróságnak számot adnia. E kötelezettségének az első fokon eljárt megyei bíróság maradéktalanul eleget tett.
Ugyanezen okok miatt nem helytálló az indítványozó azon álláspontja sem, miszerint hiányos a jogi indokolás ügyfele szerepe tekintetében. A terhelt cselekményének leírását, és ezen keresztül a törvényi tényállási elemek megvalósulását – a fentieknek megfelelően – a történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza.
Egyébként nem maradt adós a jogerős határozat a terheltek terhére megállapított bűncselekmény minősítésének indokaival sem. Részletes, és színvonalas indokát adta az ítélet az általa törvényesnek tartott minősítésnek is.
A Legfelsőbb Bíróság nem észlelt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt egyéb feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem. Ezért a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 133/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás