BÜ BH 2009/349
BÜ BH 2009/349
2009.12.01.
A lejárt érvényességű bankkártya nem lehet elkövetési tárgya a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűncselekményének [Btk. 313/C. § (7) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnsegédként elkövetett 2 rb. lopás vétségében, 11 rb. közokirattal visszaélés vétségében és 1 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek. Ellenben az ellene 1 rb. bűnsegédként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Halmazati büntetésként 8 hónap fogházra ítélte, aminek a végrehajtását 3 évre felfüggesztette. Elrendelte pártfogó felügyeletét.
Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:
A csekély súlyú vagyon elleni bűncselekmények miatt többször elítélt, de visszaesőnek nem minősülő vádlott 2006. augusztus 29-én ismerősét B.-re vitte. Beállt az autóval egy parkolóba, ott várakozott, társa pedig feltörte G. J. gépkocsiját. Eltulajdonította a táskáját 8000 forint értékben, elvitte a benne lévő 5 közokiratot és 2 bankkártyát. A táskát útközben eldobták, a közokiratok és bankkártyák sorsa ismeretlen. Az egyik bankkártya a B. Bank, a másik a M. T. Bank Rt. által kibocsátott volt, egyikük lejárt.
A fenti módszerrel egy másik parkolóban 2006. szeptember 19. napján L. I. lezáratlanul hagyott autójából a vádlott ismeretlenül maradt társa 5000 forint értéket és 6 közokiratot vitt el.
Az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezése miatt az ügyész fellebbezett a vádlott terhére, 1 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében való bűnösségének megállapítása érdekében, valamint a fogház és a próbaidő tartamának súlyosbítása végett.
A főügyészség az ügyész fellebbezését ezzel a tartalommal tartotta fenn, indokolásként arra hivatkozott, hogy miként a közokirat-hamisítás lejárt személyi igazolványra, úgy a fenti bűncselekmény lejárt érvényességű készpénz-helyettesítő fizetési eszközre is elkövethető.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság köztudomású tények – az interneten nyilvánosan közzétett adatok és banki üzletszabályzat – alapján az elsőfokú tényállás részleges megalapozatlanságát a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő alkalmazásával – figyelemmel a Be. 75. § (3) bekezdésében írtakra – a következők szerint küszöbölte ki:
A G. sértett birtokában volt egyik bankkártyát a B. Bank bocsátotta ki. E bank üzletszabályzata értelmében a betéti bankkártya az érvényességi időn túl nem funkcionál készpénzfizetést helyettesítő eszközként (annak értéke is gyakorlatilag csupán a műanyag kártya előállítási értékének felel meg, lényegében véve az érvényességi lejárati időn túl a kártya értéktelen).
A másik a M. T. Bank Rt. által kibocsátott úgynevezett integrált bankkártya felhasználhatóságára is irányadó az előzőekben tett megállapítás.
Nem állapítható meg kétséget kizáró bizonyossággal, hogy melyik pénzintézet által kibocsátott betéti bankkártya érvényességi ideje járt le, az azonban biztos, hogy a kettő közül az egyiké.
Egyebekben az elsőfokú bíróság a szükséges és lehetséges mértékben lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megalapozott tényállást állapított meg, melyet a másodfokú bíróság a most írt kiegészítéssel fogadott el ítélkezése alapjául.
A megalapozott tényállásból helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a vádlott G. sértett két bankkártyája közül az egyikre nem követte el a Btk. 313/C. § (7) bekezdés a) pontjába ütköző és a (7) bekezdés szerint minősülő és büntetendő készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségét.
A másodfokú bíróság nem osztotta a főügyészség jogi okfejtését. Abban egyetértett a másodfokú vádhatósággal, hogy a közokirattal visszaélést „lejárt” személyi igazolványra is el lehet követni, ám annak az az oka, hogy a személyi igazolvány az érvényességi időn túl sem veszíti el közokirati jellegét. Tehát a közbizalom elleni bűncselekményt a lejárt érvényességű közokiratra is el lehet követni. Ebből azonban nem következik, hogy lejárt érvényességű bankkártyára is elkövethető a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélésnek a vádban írt fordulata, hiszen e bűncselekménynek éppen a készpénzhasználat kiváltására alkalmas eszköznek a védelmét kell büntetőjogilag biztosítani.
Nyilvánvaló, hogy – a tényállás kiegészítésénél írtak alapján – a lejárt érvényességű betéti bankkártya nem alkalmas a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz funkciójának betöltésére, ennélfogva az ilyen, lejárt érvényességű készpénz-helyettesítő fizetési eszköz az érvényességi időn túl éppen ezt a jellegét veszíti el. Ebből következik, hogy a vád tárgyává tett bűncselekménynek elkövetési tárgyát nem képezheti.
Következésképpen az elsőfokú bíróság döntése helyes, a felmentés indoka és jogcíme egyaránt törvényes, annak megváltoztatására nincs jogi indok.
A bűnösség kimondásával érintett tényállás mindenben megalapozott, ebből helyesen vonta le a következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes. A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen értékelte, a kiszabott szabadságvesztés kellően tükrözi a vádlott személyében tapasztalható fokozottabb társadalomra veszélyességet, valamint cselekményei jellegét és tárgyi súlyát, továbbá a próbaidő is méltányos, ezek hivatalbóli enyhítését nem látta indokoltnak a másodfokú bíróság.
Ebből következik, hogy a részbeni felmentést támadó és a bűnösség megállapítását célzó ügyészi fellebbezés nem vezetett eredményre.
(Fővárosi Bíróság Bf. 9091/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás