• Tartalom

BÜ BH 2009/351

BÜ BH 2009/351

2009.12.01.
Másodfellebbezésnek van helye a másodfokú bíróság olyan határozata ellen, amellyel a Be. 332. § (2) bekezdésében írt eljárást megszüntető elsőfokú döntését változtatta meg. Ugyanígy – ezzel ellentétesen – akkor is, ha az elsőfokú bűnösséget kimondó rendelkezéssel szemben az eljárást a jelentéktelennek ítélt cselekmény miatt megszüntette [Be. 332. § (2) bek., 386. § (1) bek. a) és b) pont, 1/2007. BKv. B/II. pontja, BKv. 73.].
A megyei bíróság a 2007. március 23. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében, jármű önkényes elvételének bűntettében és ittas járművezetés vétségében állapította meg, ezért a vádlottat halmazati büntetésül 7 év és 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, hosszabb tartamú fő-, és mellékbüntetés kiszabása végett, míg a vádlott és védő részben felmentés, illetve ezzel összefüggésben enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2007. szeptember 28. napján nyilvános ülésen hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a jármű önkényes elvételé-nek bűntette vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A vádlott a fellebbezés írásbeli indokolásában a tényállás megalapozottságát vitatta és az emberölés bűntetteként értékelt cselekmény minősítésének megváltoztatását és a büntetés enyhítését kérte.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezések tanácsülésen történő elutasítását indítványozta. Indokai szerint a Be. 386. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletének csak az elsőfokú bíróság határozatától a bűnösség vagy a kényszergyógykezelés tekintetében eltérő tartalmú rendelkezései ellen lehet helye fellebbezésnek, a terhelt és védője csupán a büntetés enyhítéséért fellebbezett. Ezek a fellebbezések tehát a törvényben kizártak.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a Legfőbb Ügyészségnek a harmadfokú eljárás kizártságára hivatkozó érveivel.
A Be. 386. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette;
b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 1/2007. BK véleményének B/II. pontjában az idézett törvényhelyhez fűzött jogértelmezés szerint a több bűncselekményes ügyben a másodfellebbezés joghatályossága szempontjából közömbös, hogy nem sérelmezi az eltérő rendelkezést. Tehát nem csupán a bűnösséget érintő eltérő döntés vagy azt is támadó fellebbezés nyitja meg a harmadfokú eljárás lehetőségét. Ha ugyanis a másodfokú bíróság ügydöntő határozata valamely bűncselekmény kapcsán a Be. 386. §-ának (1) bekezdése szerinti eltérő rendelkezést tartalmaz, akkor a harmadfokú eljárást a törvény a fellebbezés tartalmától függetlenül lehetővé teszi.
Az 1/2007. BKv. B/II/1-2. részének kiegészítéséről szóló 73. büntető kollégiumi véleményben adott értelmezés szerint a Be. 386. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alkalmazásában „az eljárást megszüntette” fordulat – eltérő törvényi szabályozás hiányában – magában foglalja az eljárás megszüntetésének a Be. 332. § (2) bekezdésében megállapított esetét is. Fellebbezésnek van helye ezért a másodfokú bíróság bűnösséget megállapító olyan rendelkezése ellen is, amellyel az elsőfokú bíróság e szakaszon alapuló eljárást megszüntető döntését változtatta meg, avagy – ellenkezőleg – az elsőfokú bíróság valamely bűnösséget kimondó rendelkezését e törvényhely alapján úgy változtatta meg, hogy az első fokon elítélt vádlottal szemben a büntetőeljárást valamely, a felelősségre vonás szempontjából jelentéktelennek ítélt cselekmény miatt megszüntette.
Az eltérő rendelkezés sérelmezésének hiánya a fellebbezés joghatályosságát ebben az esetben sem érinti.
Minthogy jelen ügyben a másodfokú bíróság ítélete tartalmaz a Be. 386. § (1) bekezdése szerinti rendelkezést, az enyhítésre irányuló fellebbezések joghatályosak, annak alapján pedig valamennyi bűncselekményre vonatkozóan megnyílt a harmadfokú felülbírálat lehetősége.
Az ítélőtábla tehát helyesen biztosította a vádlott és a védő részére a fellebbezési jogot, mivel a perorvoslatok elutasítására nem volt alap, a Legfelsőbb Bíróság az ügyben nyilvános ülést tartott.
(Legf. Bír. Bhar. III. 966/2007.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére