BÜ BH 2009/352
BÜ BH 2009/352
2009.12.01.
Az indokolási kötelességnek az ítélet felülbírálatra alkalmatlanságát eredményező nagymértékű elmulasztása nem állapítható meg, ha a bíróság a terhelt tagadásával szemben a tényállás megállapításának az indokairól a bizonyítékok mérlegelése körében kellő részletességgel számot ad [Be. 373. § (1) bek. II. a) pont., 416. § (1) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2007. március hó 27. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett lopás bűntettében, 4 rb. lopás bűntettében és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 2 év börtönre és mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt korábban 14 alkalommal volt büntetve. A legutóbbi büntetéséből 2002. december hó 26. napján feltételes kedvezménnyel szabadult. A feltételes szabadság eredményes elteltével büntetését 2003. február hó 10. napjával kell kitöltöttnek tekinteni.
A terhelt 2005. augusztus 24. és 2005. szeptember 17. napja között rendszeres haszonszerzésre törekedve több sértett tulajdonát képező, M. külterületén lévő erdőterületekről vágott ki és szállított saját, valamint családtagjai lakására akác- és tölgyfát az alábbi helyszíneken és mennyiségekben:
F. S., F. S.-né, Zs. B.-né, N. L.-né, L. L.-né osztatlan közös tulajdonában lévő területről 36,64 m3 mennyiségben, 349 644 forint értékben;
H. L.-né, P. K.-né osztatlan közös tulajdonában lévő területről 28,872 m3 mennyiségben, 244 048 forint értékben;
K. J., K. L., K. J. osztatlan közös tulajdonában lévő területről 5,248 m3 mennyiségben, 44 346 forint értékben;
B. P., B. A. osztatlan közös tulajdonában lévő területről 17,976 m3 mennyiségben, 151 897 forint értékben;
Sz. L. tulajdonában lévő területről 6,81 m3 mennyiségben, 91 325 forint értékben;
V. M.-né tulajdonában lévő területről 2,48 m3 mennyiségben, 16 765 forint értékben.
A sértettek kára nem térült meg.
2005. augusztus 25-én a terhelt felkereste T. J.-nét egy félig kész adásvételi szerződéssel, amely arról szólt, hogy T. J.-né 50 000 forint ellenében eladja részére a M. területén lévő akácerdőt. A terhelt tudatában volt annak, hogy a kérdéses ingatlannak T. J.-né nem a tulajdonosa, ennek ellenére vevőként, T. J.-né pedig eladóként aláírta a tartalmában is valótlan magánokiratot.
A terhelt ezt az adásvételi szerződést 2005. szeptember 5-én bemutatta B. J. mezőőrnek a kitermelési jogosultságának igazolásául. Ugyanezen a napon a terhelt kérésére T. J.-né kitöltött visszamenőlegesen, 2005. augusztus 7. napjára dátumozva egy bejelentőlapot, amely szerint, mint tulajdonos kérte az illetékes hatóságtól az erdőterületről kb. 40 m3 fa kivágásának az engedélyezését. A terhelt ezt a bejelentő űrlapot 2005. szeptember 19. napján benyújtotta engedélyezés céljából az Állami Erdészeti Szolgálatnak.
A másodfokon eljárt bíróság a 2007. október hó 29. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt vagyon elleni cselekményeit 2 rb. lopás bűntettének és 3 rb. lopás vétségének minősítette. 1 rb. lopás bűntette miatt emelt vád alól felmentette és a tulajdon elleni szabálysértés miatt az eljárást megszüntette. A folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége kapcsán hozott elsőfokú ítéleti rendelkezéseket hatályon kívül helyezte és az eljárást ebben a körben megszüntette.
A terhelt halmazati főbüntetését 8 hónap börtönre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján.
A védő elsősorban a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta valamennyi, a terhére megállapított bűncselekmény vádja alól, másodlagosan pedig a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és új elsőfokú eljárás lefolytatását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat a hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.
A terhelt és a védő felülvizsgálati indítványa szerint a jogerős ügydöntő határozatból nem állapítható meg, hogy a bíróságok a lopás bűntettének a történeti tényeit mely bizonyítékokra alapították. Ennél fogva a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet a felülbírálatra alkalmatlan. Ezért a Be. 373. §-a (1) bekezdésének III. a) pontjában meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés történt.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel nem értett egyet.
Az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításának az indokairól és a mérlegelő tevékenységéről kellő részletességgel számot adott. Tény, hogy az első- és a másodfokú bíróság a tényállást a terhelt tagadásával szemben állapította meg, a bizonyítékok értékelése körében azonban erről is számot adtak. Mindezek folytán az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozó felülvizsgálati indítvány valójában a bíróságok mérlegelő tevékenységét támadja, amely a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt a bíróságok által megállapított tényállás alapján sem volt tudatában annak, hogy idegen dolgot vett el mástól, hiszen területeket pénzért megvásárolt, és emellett a jogtalan eltulajdonítási szándéka sem állapítható meg. Következésképpen a lopás valamennyi tényállási eleme hiányzik.
Amint arra átiratában a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt, az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a terhelt tudta, számára idegen fát termelt ki. Erre abból következtetett, hogy az általa levágott terület nem ott volt, ahol a részére eladott területet számára megmutatták, és emellett nagyságrendekkel is nagyobb volt. Az évtizedek óta erdészeti favágó foglalkozású és emellett a területet jól ismerő terhelt számára nem volt kétséges, hogy nagyságrendekkel nagyobb területről termelte ki a fát, mint amekkora megvásárlására hivatkozott a védekezésében.
A terhelt egyik sértett tulajdonost sem kereste meg fájuk megvásárlása végett. A mezőőr nem csak megmutatta azt a területet, amelyet a terhelt megvásárolt, de fel is hívta figyelmét a területhatárok megtartására. Mindezek alapján nem kétséges, hogy a terhelt tudta, számára idegen fát termelt ki, de ezzel együtt tudta azt is, hogy a tényállásban megjelölt területeken a kitermelésre nem volt jogosultsága.
Mindezekből a tényekből helyesen következtettek a bíróságok a terhelt jogtalan eltulajdonítási célzatára is. A felülvizsgálati indítványtól eltérően a lopásnak a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott valamennyi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult.
A bíróságok helyesen következtettek a terhelt szándékos bűnösségére, ezért a bűnösséget kizáró ténybeli tévedésre hivatkozás sem vezethetett eredményre.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1087/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás