BÜ BH 2009/354
BÜ BH 2009/354
2009.12.01.
A szabadságvesztés büntetés átvétele során a büntetést a magyar törvény alapján kell végrehajtani, ha az a magyar törvénnyel nem egyeztethető össze. Ez abban az esetben állapítható meg, ha az ítéletben rögzített bűncselekményt a magyar törvények alapján elbírálva nem lehetne olyan nemű, tartamú és végrehajtási fokozatú szabadságvesztést kiszabni, mint amelyet a külföldi bíróság kiszabott [Btk. 42. § (2) bek., 45. § (2) bek., Be. 436. §, 437. §, Nemzetközi Bűnügyi Jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. tv. 46. §, 52. § (1) bek.].
A bíróság a 2004. július 16. napján kelt – az ítélőtábla 2004. augusztus 10. napján hozott helybenhagyó határozatával jogerőre emelkedett – végzésével M. L. terhelt vonatkozásában megállapította, hogy a Bolivári Venezuelai Köztársaság Vargas Tartomány Büntetőbírósági Körzetének Kettes Számú Büntető Bírósága 2001. március 29. napján kelt és – helyesen 2001. május 2. napján jogerőre emelkedett – ítéletével kábító- és elmezavarokat okozó szerek törvényellenes szállításának bűncselekménye miatt kiszabott 10 évi szabadságvesztés büntetést (pontosan megjelölve 10 évi börtönbüntetést, mely büntetés kétharmad részének letöltése után a terhelt a feltételes szabadságra bocsátását kérheti) 10 évi fegyházbüntetésként kell végrehajtani. Az elkövetett bűncselekmény a magyar törvények szerint jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősül.
A fentebb megjelölt külföldi ítélet az alábbi tényállást tartalmazza:
2001. február 19. napján Venezuelában a Légi Úton való Kábítószer-Csempészés Elleni Rendőri Szaktestület tagjai letartóztatták M. L.-t, amikor beszállni igyekezett a Madrid felé tartó repülőgépre H. N. kíséretében. Mindkettőjüket igazoltatták, majd megmotozták és csomagjaikat átkutatták. A bőröndjeik dupla fenekéből került elő összesen öt darab csomag, amelyekről a vegytani vizsgálat kimutatta, hogy 3784,8 gramm 73 százalékban tiszta kokain klórhidrátot tartalmaz.
A külföldi bíróság megállapította, hogy M. L. terhelt megvalósította a Kábító- és Elmezavarokat Okozó Szerekről szóló alaptörvény 34. cikkelye szerinti kábító- és elmezavarokat okozó szerek törvényellenes szállítása megnevezésű bűncselekményt, ezért az elítéltet 10 év börtönbüntetésre ítélte.
A F.-i Bíróság a határozatának indokolásában kimondta, hogy a terhelt fenti cselekménye a magyar törvény szerint 1 rendbeli, a Btk. 282. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő kivitellel, jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettét valósítja meg, mely bűncselekmény törvényi büntetési tétele 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés.
A F.-i Bíróság a 2004. május 17. napján kelt és jogerőre emelkedett határozatában megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása átvételének a feltételei fennállnak. A terhelt magyar állampolgár, állandó lakóhelye Magyarországon van, a jogerős ítélet szerint vele szemben 1 évet meghaladó szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani. A fentiek megfelelnek a Nemzetközi Bűnügyi Jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban Jogsegély Törvény) 46. §-ában meghatározott feltételeknek.
Az eljárt bíróság a védő által előterjesztett rövidebb tartamú szabadságvesztés kimondására, valamint annak börtön fokozatban történő végrehajtására vonatkozó indítványát az alább kifejtett érvek alapján nem találta alaposnak.
A Jogsegély Törvény 52. § (1) bekezdése meghatározza, amennyiben a büntetés végrehajtásának átvétele fennáll, a magyar bíróság a törvény keretein belül a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének, illetve végrehajtási fokozatának megfelelő és azzal azonos tartalmú szabadságvesztést állapít meg. A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele eljárásjogi aktus, melynek során a büntetőjogi felelősség – a tényállás, büntetés, valamint a külföldi bíróság által alkalmazott joghátrány mértéke – nem bírálható felül.
Enyhébb büntetés megállapítása az esetben lehetséges, ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés a nemét, illetve végrehajtási fokozatát vagy tartamát illetően nem egyeztethető össze a hatályos magyar törvénnyel.
Az összeegyeztethetőség feltételeit a hatályos büntető törvényben az azonos bűncselekményre előírt különös részi büntetési tétel keretei adják, ami az elítélt esetében 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés büntetés.
A magyar Btk. 42. § (2) bekezdésének b/3. pontja alapján a három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést fegyházban kell végrehajtani, ha azt visszaélés kábítószerrel súlyosabban minősülő esetei miatt szabták ki. A Btk. 47. § (2) bekezdésének megfelelően pedig a terhelt a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés legalább négyötöd részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
Ettől eltérő rendelkezésre a Btk. 45. § (2) bekezdése kizárólag a szabadságvesztést kiszabó bíróságot jogosítja fel. A szabadságvesztés büntetés átvételekor viszont a bíróság nem tölt be ítélkező funkciót, ennél fogva az említett jogszabály jelen eljárás keretében nem alkalmazható. Megállapítja a határozat indokolása továbbá, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának átvétele során a terhelt „összhatásában” nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amilyenben az ítélkező államban volt. Az eggyel enyhébb büntetés végrehajtási fokozat megállapítására azonban csak a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi XI. számú tvr. alapján a büntetés-végrehajtási bíró jogosult.
A Fővárosi Ítélőtábla – helybenhagyó határozatában – hangsúlyozta, hogy a büntetés fegyház végrehajtási fokozata megfelel a hatályos magyar büntetőjogi rendelkezéseknek, az eredménnyel nem támadható.
A Fővárosi Bíróság, valamint a Fővárosi Ítélőtábla végzése ellen – mivel azok nem ügydöntő határozatok és más jogorvoslattal nem támadhatók – a legfőbb ügyész terjesztett elő jogorvoslati indítványt azok törvénysértő volta miatt.
Hivatkozik az indítvány a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 52. §-ának (1) bekezdésére, melynek értelmében a Fővárosi Bíróságnak – illetőleg az eljárt másodfokú bíróságnak – a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének, illetőleg végrehajtási fokozatának megfelelő és azzal azonos tartalmú szabadságvesztést kell megállapítania. Ettől való eltérésre a (2) bekezdés szerint akkor van lehetőség, ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés a büntetés- végrehajtási fokozatát illetően nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel.
Az Nbjt. indokolása és a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a büntetés akkor nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, ha a külföldi bíróság által kiszabott büntetéssel azonos nemű, illetőleg végrehajtási fokozatú és tartamú büntetés kiszabását a magyar jog eleve lehetetlenné tenné.
A M. L. elítélttel szemben kiszabott büntetést a magyar Btk. 42. §-a (2) bekezdése b) pontjának 3. alpontja alapján fegyházban kellene végrehajtani, ám a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése figyelembevételével lehetőség van eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározására is. Ezért a venezuelai bíróság által kiszabott büntetés-végrehajtási fokozata nem összeegyeztethetetlen a magyar jogrendszerrel, így attól a terhelt terhére eltérni nem lehetett volna.
Mindezek alapján a legfőbb ügyész azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg a törvénysértést és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.
A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen felszólalásában a jogorvoslati indítványban írtakat fenntartotta.
A védő azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság – a jogorvoslati indítványnak helyt adva – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban állapítsa meg.
A legfőbb ügyész indítványa megalapozott.
A jogerős határozatok indokolásának a lényege az, hogy a külföldi ítéletben meghatározott végrehajtási fokozatot a végrehajtás átvétele végett indított hazai eljárásban nem lehet elrendelni, ezért a külföldi ítélet e részében a magyar törvénnyel nem egyeztethető össze; következésképpen az Nbjt. 52. §-ának (2) bekezdése értelmében a végrehajtandó büntetést a magyar törvény alapján kell meghatározni.
Ez az álláspont a helytelen jogértelmezés miatt téves.
Az Nbjt. 52. §-ának (2) bekezdése kimondja: ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés nemét, illetőleg végrehajtási fokozatát vagy tartamát tekintve nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, akkor a végrehajtandó büntetést a magyar törvény alapján kell végrehajtani.
A törvény szövege a „magyar törvény” megjelölés mellett nem tartalmaz semmiféle szűkítő kifejezést, ami azt jelenti, hogy az összeegyeztethetőség eldöntésénél minden olyan magyar törvényt figyelembe kell venni, amit az ugyanilyen ügyben ítélkező magyar bíróság alkalmazhatott volna. Összegezve: az Nbjt. 52. § (2) bekezdése szempontjából a külföldi ítélet akkor nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, ha az ítéletben megállapított bűncselekményt a magyar törvények alapján elbírálva nem lehetne olyan nemű, illetve végrehajtási fokozatú és tartamú szabadságvesztést kiszabni, mint amilyet a külföldi bíróság kiszabott.
A terhelt cselekményét a magyar törvények alapján elbírálva a Btk. 45. § (2) bekezdése alkalmazásával a venezuelai bíróság ítéletében kiszabott 10 év börtönbüntetés is kiszabható, ami azt jelenti, hogy a külföldi ítélet – az eljárt magyar bíróságok álláspontjával szemben – nem összeegyeztethetetlen a magyar törvényekkel.
Az Nbjt. 52. § (1) bekezdése szerint a Fővárosi Bíróságnak, illetőleg a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtáblának a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének, illetve végrehajtási fokozatának megfelelő és azzal azonos tartamú szabadságvesztést kellett volna megállapítani; jelen esetben 10 év börtönbüntetést.
A Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla a téves jogértelmezés következtében ehelyett 10 év fegyházbüntetést határozott meg és a súlyosabb végrehajtási fokozat szükségszerű következményeként a terhelt lehetséges feltételes szabadságát megrövidítette. A büntetés végrehajtásának szigorúbb fokozata és a lehetséges feltételes szabadság megrövidítése miatt a terhelt büntetőjogi helyzete a venezuelai bíróság ítéletéhez képest jelentős mértékben súlyosabbá vált.
Az Egyezmény 11. cikkének 1/d. pontja szerint azonban a végrehajtó állam az elítélt büntetőjogi helyzetét nem súlyosíthatja. Ez a tilalom a végrehajtás átvételének meghatározó jellegű szabálya, annak a büntetőjogi alapelvnek az érvényesülését szolgálja, hogy a terhelt a végrehajtás helyétől függetlenül csak azt a hátrányt szenvedje el, amit rá a cselekményét elbíráló bíróság kiszabott.
Jelen esetben mind az első-, mind a másodfokú bíróság határozatával megsértette ezt a törvényi tilalmat, ezért a jogerős határozat törvénysértő.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a venezuelai bíróság ítéletéhez képest a magyar törvény szerint meghatározott börtön büntetés-végrehajtási fokozat megállapítása is megrövidíti a lehetséges feltételes szabadságra bocsátás idejét, mivel a venezuelai törvény szerint a terhelt a börtönbüntetés kétharmad részének, a magyar törvény szerint pedig a háromnegyed részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Ám ennek kimondása nem jogellenes, mert a törvény kötelező rendelkezésén alapszik. Az Nbjt. 53. §-a szerint ugyanis a végrehajtás átvétele esetén a feltételes szabadságra és a büntetés-végrehajtás megállapítására a magyar törvényben foglalt szabályok az irányadók. Hasonló okból nincs helye fogház fokozat megállapításának, hiszen a Btk. 52. § (2) bekezdése a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat kimondására ad alapot. Ettől eltérő rendelkezés már ellentétes lenne a magyar törvénnyel.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság és a Fővárosi Ítélőtábla megtámadott határozata törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte és törvényes határozatot hozott.
(Legf. Bír. Bt. III. 344/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás