PÜ BH 2009/355
PÜ BH 2009/355
2009.12.01.
I. A teljesedésbe ment ajándékozási szerződés vonatkozásában a teljesítés ajándékozó általi megtagadása fogalmilag kizárt (Ptk. 579. §).
II. Az ajándék súlyos jogsértés címén kizárólag a megajándékozottól követelhető vissza, annak örökösétől nem (Ptk. 582. §).
III. Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés kinyilvánításának hiányában az ajándék visszakövetelésére – téves feltevés címén – nem kerülhet sor (Ptk. 582. §).
A felperesek módosított keresetükben a B., L. u. 1/C. III/20. szám alatti lakás vonatkozásában az I. és II. rendű alperesek tulajdonjogának, valamint a III. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogának az ingatlan-nyilvántartásból való törlését kérték a Ptk. 580. §-a, valamint 582. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozással ajándékozási szerződés teljesítésének megtagadása, illetve ajándék visszakövetelése jogcímén.
A keresetüket azzal indokolták, hogy az 1996. január 4-én az önkormányzat megbízásából eljáró L. Rt.-vel megkötött adásvételi szerződéssel 139 200 forint kedvezményes vételár ellenében megvásárolták az önkormányzati bérleményüket képező L. u. I/C. III/20. szám alatti lakásingatlant. A vételárat teljes egészében ők fizették ki, az adásvételi szerződés kedvezményezettje azonban a gyermekük: ifj. T. L. (a továbbiakban: alperesi jogelőd) volt, így a lakás tulajdonjogát ő szerezte meg a felperesek haszonélvezeti jogával terhelten. Előadták, hogy a lakást azért ajándékozták a fiuknak, mert annak házassága megromlott, és esetleges válása esetén legyen hova költöznie. Abban reménykedtek, hogy a fiuk előbb-utóbb hazaköltözik és lesz majd mellettük valaki, aki vigyáz rájuk, ha megöregszenek. Az alperesi jogelőd azonban 2004-ben súlyos beteg lett, ennek következtében 2005. május 5-én elhunyt. Az I., II. és III. rendű alperesek – ifj. T. L. gyermekei illetve felesége – a beteggel egyáltalán nem törődtek, sőt nehezítették helyzetét, az általános erkölcsi normákat súlyosan megsértve viselkedtek. Ennek ellenére az öröklési szabályok alapján a felperesek által vásárolt lakás tulajdonjogát az I. és II. rendű alperesek, a haszonélvezeti jogát pedig a III. rendű alperes örökölte törvényes öröklés jogcímén. Előadták, hogy a fiuk halálával az ajándékozás eredeti célja okafogyottá vált, és az egyébként is olyan lényeges változás, mely az ajándékozási szerződés teljesítésének megtagadására is alapot ad.
Az I., II. és III. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy a felperesek a vételi jog gyakorlását engedték át a fiuk részére, ez azonban nem minősül ajándékozásnak. Így az adott esetben nem jött létre ajándékozási szerződés, ezért az ajándék visszakövetelése sem kerülhet szóba.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alpereseknek jogosulti egyetemlegességgel 100 000 forint perköltséget és úgy rendelkezett, hogy a felperesek költségmentessége folytán le nem rótt 300 000 forint illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbezéssel éltek annak megváltoztatása és a keresetüknek helyt adó ítélet meghozatala iránt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az I. és II. rendű felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az egyetemlegesen jogosult I., II. és III. rendű alpereseknek 24 000 forint másodfokú perköltséget és megállapította, hogy a felperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 300 000 forint fellebbezési illetéket az állam viseli.
A jogerős ítélet indokolása szerint a perbeli lakás vételárát a felperesek fizették ki, tehát – az alperesek alaptalan érvelésével szemben – nemcsak a lakásra vonatkozó vételi jog gyakorlását engedték át a fiuknak, hanem valójában ajándékozás történt, ezért – az egyéb törvényes feltételek meglétében – az ajándékozási szerződés felperesek általi teljesítése megtagadható, illetőleg az általuk adott ajándék visszakövetelhető.
A Ptk. 580. § az ajándékozási szerződés teljesítésének az ajándékozó általi megtagadására akkor ad módot, ha az ajándékozási ajánlatot az ajándékozó már megtette, vagy annak alapján az ajándékozó és a megajándékozott között az ajándékozási szerződés már létrejött, de annak alapján az ajándékozó még nem teljesített. A jelen esetben azonban az ajándékozó I. és II. rendű felperesek nem csupán az ajándékozási szerződést kötötték meg az I., II. és III. rendű alperesek jogelődjével, hanem annak alapján a lakás vételárát kifizették, az ingatlan tulajdonjogának megajándékozott általi megszerzéséhez szükséges jognyilatkozatokat is megtették, és azokra figyelemmel a megajándékozott tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba be is jegyezték. Az ajándékozási szerződés tehát teljesedésbe ment, ezért a hivatkozott törvényhely a felek jogvitájára nem alkalmazható, hanem csak az ajándék visszakövetelésének lehet helye, ha annak törvényi feltételei egyébként fennállnak.
Az ajándék Ptk. 582. § (2) bekezdése szerinti súlyos jogsértésre alapított visszakövetelésére irányuló jog – a jogalkotó szándéka szerint – a felperesek által felhozott körülményekre való hivatkozással nem gyakorolható. Ez a törvényhely ugyanis csak arra az esetre irányadó, ha a megajándékozott (tehát az adott esetben az I-III. rendű alperesek jogelődje) és az ő érdekkörébe tartozó személyek az ajándékozók vagy az ő érdekkörükbe tartozó, az ajándékozási jogviszonyon kívülálló személyek sérelmére követnek el súlyos jogsértést. A jelen esetben azonban a megajándékozott és a felperesek hivatkozása szerint sérelmet szenvedő hozzátartozó személye egybeesik. Az ajándékozási szerződés ugyanis a felperesek és néhai T. L. között jött létre, az alperesek pedig a néhai után örökléssel szereztek tulajdonjogot, illetve haszonélvezeti jogot. Ha azonban a megajándékozott, mint az ajándékozó közeli hozzátartozójának a sérelmére a családja által elkövetett súlyos jogsértésre hivatkozással az ajándék – a felperesek érvelésének megfelelően – visszakövetelhető lenne, úgy az ajándékot már a megajándékozott életében vissza lehetne követelni, és ebben az esetben a megajándékozott terhére elkövetett magatartás következményét maga a megajándékozott lenne köteles viselni. Ez pedig nem lehetett a jogalkotó szándéka.
A Ptk. 582. § (3) bekezdésében meghatározott, az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulására alapítottan az ajándék a Legfelsőbb Bíróság PK 76. számú állásfoglalásának I. pontja szerint csak akkor követelhető vissza, ha megállapítható, hogy az ajándékozásra az ajándékozót valamilyen lényeges körülményre vonatkozó, és a megajándékozott részére kinyilvánított, illetőleg általa felismerhető feltevése indította és e nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Az I. r. felperes a perben úgy nyilatkozott, hogy sem neki, sem a férjének nem volt az ajándékozáskor olyan feltevése, amelyet közölt volna, és amely nélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Ennek hiányában azonban az ajándék visszakövetelésének nem volt helye.
Ennek folyományaként azt már nem kellett vizsgálni, hogy fennálltak-e az adott esetben azok a további feltételek, amelyeket a PK 76. számú állásfoglalás III. pontja a megajándékozott örököseitől való visszakövetelés esetére előír.
A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban csupán megjegyezte azt, hogy amennyiben a felperesek arra figyelemmel nyújtották az ajándékot a megajándékozottnak, mert házassága az ajándékozás idején megromlott, és bíztak abban, hogy hozzájuk költözik, úgy ez a várakozásuk az ajándékozás 1996. évi időpontjához képest mintegy 9 év alatt sem teljesült, így a visszakövetelés joga az egyéb feltételek fennállása esetén is elenyészett volna. A felperesek keresete ezért a Ptk. 582. § (3) bekezdése alapján sem teljesíthető.
A jogerős ítélet ellen az I. és II. rendű felperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a keresetüknek helyt adó ítélet hozatala iránt.
A felülvizsgálati kérelmük részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításának a módja az általuk indítványozott tanúbizonyítás elrendelésének a mellőzése miatt a Pp. eljárásjogi szabályait, a perben eljárt bíróságoknak az arra alapított érdemi döntése pedig a Ptk. 579. § (1) bekezdését, 580. §-át, 582. § (2) és (3) bekezdését, a Csjt. 24. §-át és 75. § (2) bekezdését, a Btk. 173. §-át, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 76. számú állásfoglalásának III. pontjában foglaltakat sérti.
Az I., II. és III. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
I. A jogerős ítélet a peres felek egymással ellentétes előadásának és a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes, és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történő értékelése alapján, megalapozottan állapította meg a tényállást.
Ennek során a bizonyítási teher Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt főszabályának, a helyes alkalmazásával értékelték a perben eljárt bíróságok a felperesek terhére mindazon tények bizonyítatlanságának a következményeit, amelyek vonatkozásában a felperesnek állott érdekében az, hogy az alperesek tagadásával szemben a saját tényállításaikat a bíróság valónak fogadja el.
A Pp. 163. § (1) bekezdése szerint a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendel el bizonyítást, e tények körét viszont nem a felek bizonyításai indítványai, hanem a per érdemi elbírálására okot adó anyagi jogi, kivételesen pedig eljárásjogi szabályok határozzák meg.
A felek jogvitájának az érdemi elbírálására irányadó anyagi jogi szabályok alkalmazásához szükséges tények köre a rendelkezésre adatok alapján megalapozottan megállapítható volt, nem sértett tehát eljárásjogi szabályt az első- és másodfokú bíróság azzal, hogy a felperesek által indítványozott tanúbizonyítás lefolytatását – mint szükségtelent – mellőzte.
A Pp. 270. § (2) és 275. § (3) bekezdésében foglaltakból viszont az következik, hogy a tényállás megállapításának a módjára vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással lévő eljárásjogi szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének nincs helye.
II.1. A Ptk. 580. §-a szerint az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az ajánlattétel, illetőleg a szerződés megkötése után körülményeiben, különösen a megajándékozotthoz való viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle többé nem várható el. A Ptk. 579. § (1) bekezdése értelmében ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. A Ptk. 117. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy ingatlan tulajdonjogának az átruházáshoz az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
Az idézett törvényhelyek nyelvtani értelmezésből az következik, hogy az ingatlan ajándékozási szerződés megkötése és a tulajdonjog megajándékozott általi megszerzése szükségképpen elválik egymástól. Ebből következik, hogy a szerződés megkötése és annak az ajándékozó általi teljesítése között olyan körülmények állhatnak elő, amelyekre tekintettel nyilvánvalóan méltánytalan lenne az ajándékozótól a szerződés teljesítésének megkövetelése, ezért a Ptk. 580. § elismeri az ún. clausula rebus sic stantibus elvét annyiban, hogy az ott meghatározott együttes feltételek megvalósulása esetén nem teszi lehetővé az ingyenes szolgáltatást ígérő félnek a vállalt kötelezettsége teljesítésére való kényszerítését.
A perbeli ajándékozási szerződés alapján a felperesek nem folyamatos, hanem ún. egyszeri szolgáltatásra, nevezetesen: az ingatlan vételárának a kifizetésére, valamint az ingatlan – saját holtig tartó haszonélvezeti jogukkal terhelt – tulajdonjogának az alperesek jogelődjére történő átruházására, és az alperesi jogelőd tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének tűrésére vállaltak kötelezettséget, e kötelezettségeiket azonban a szerződés megkötése után, még a megajándékozott alperesi jogelőd életében maradéktalanul teljesítették, a megajándékozott alperesi jogelőd pedig a neki adott ajándékot elfogadta.
A teljesedésbe ment ajándékozási szerződés vonatkozásában viszont a teljesítés ajándékozó általi megtagadásának a lehetősége már fogalmilag kizárt, mert az ajándékozó tulajdonszerzése után – a jogerős ítélet helyes indokai szerint – az egyéb törvényes feltételek meglétében is már legfeljebb az ajándék visszakövetelése kerülhet szóba.
2. A teljesedésbe ment ajándékozási szerződés vonatkozásában nyomós érdekek szólnak amellett, hogy a megajándékozott bízhasson a tulajdonszerzésének véglegességében, ezért a Ptk. 282. § taxatíve sorolja fel az ajándék visszakövetelésére alapot adó – komoly és alapos – okokat, valamint a visszakövetelés lehetőségét az egyéb feltételek meglétében is kizáró okokat.
A Ptk. 582. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket. A (3) bekezdése kimondja, hogy az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
a) A Ptk. 582. § (2) bekezdése szerinti súlyos jogsértés címén kizárólag a megajándékozottól követelhető vissza az ajándék, a megajándékozott örökösétől való visszakövetelés lehetősége viszont fogalmilag kizárt.
A megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója által az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására elkövetett súlyos jogsértésnek a visszakövetelési okként történő megfogalmazása ugyanis lényegében a megajándékozottnak azt az erkölcsi kötelezettségsértő magatartását szankcionálja, és ezáltal egyben jogi kötelezettségsértéssé is minősíti, hogy a – vele szemben szívességet gyakorló – ajándékozó irányában hálával tartozik és a hála érzésének át kell hatnia az ajándékozóval kapcsolatos általános emberi magatartását is. Ez a magyarázata annak is, hogy a megajándékozott terhére esik a vele együtt élő hozzátartozóinak a magatartása is, nyilván abból az elgondolásból kiindulva, hogy az együtt élő hozzátartozók szoros közösségében a megajándékozott feltehetően hozzájárult annak a légkörnek a kialakításához, amely végül is a jogsértéshez vezetett.
Az I., II. és III. rendű alperesek azonban a perbeli ingatlan tulajdon-, illetve özvegyi haszonélvezeti jogát nem a felperesek általi ajándékozás, hanem – a Ptk. 607. és 615. §-a alapján – törvényes öröklés jogcímén szerezték meg, ezért a felperesekkel, illetve az ő hozzátartozóikkal szembeni hálára sem váltak kötelezetté.
Helyesen hivatkoznak ugyan a felperesek arra, hogy a Csjt. 24. § szerint a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak és egymást támogatni kötelesek, a 75. § (2) bekezdése értelmében pedig a gyermek köteles szülei iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni, és fáradozásaik eredményességét tőle telhetően elősegíteni. E kötelezettségeik állítólagos megsértésének a tényét és súlyát viszont kizárólag az alperesi jogelőd mint házastárs, illetve szülő volt jogosult megítélni, ezért az állítólagos kötelességsértés kétséget kizáró bizonyítottsága sem jogosíthatná az alperesekkel sem ajándékozó-megajándékozotti, sem házastársi-, illetve szülő-gyermek jogviszonyban nem álló felpereseket arra, hogy az alperesi jogelőddel fennállott hozzátartozói kapcsolatukra tekintettel a fiuknak adott ajándékot a törvényes örököseitől követeljék vissza.
Az ezzel ellentétes jogi álláspont elfogadása lényegében azt jelentené, hogy az ajándékozó a megajándékozott terhére – a saját erkölcsi megítélése szerint – megvalósuló családjogi jellegű jogsértések miatt annak örököseivel szemben érvényesíthetne olyan szankciós jellegű jogkövetkezményeket, amelyek nem az ajándékozó és a megajándékozott közötti jogviszonyra irányadó kötelmi jog, hanem a megajándékozott és a gyermekei, illetve felesége közötti jogviszonyra irányadó családi jog és öröklési jog körébe tartoznak (kizárás, kitagadás stb.), és amelyek kizárólag a megajándékozott alperesi jogelőd, mint szülő, házastárs, illetve örökhagyó által személyesen gyakorolhatók – függetlenül attól, hogy a hagyatékához tartozó egyes vagyontárgyakat milyen jogcímen szerezte meg.
A Btk. – felperesek által hivatkozott – 173. § úgy rendelkezik ugyan, hogy aki állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel szemben gondozási kötelezettségét nem teljesíti, és ezáltal a gondozásra szoruló életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A felperesek nem állították, hogy az alperesek bűnösségét a büntetőbíróság megállapította volna, az ajándéknak a megajándékozott örököseitől való visszakövetelésére azonban – a fentebb kifejtettek miatt – a hivatkozott bűncselekmény elkövetése sem adhatna alapot.
b) A Ptk. 582. § (3) bekezdése alapján az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt a Legfelsőbb Bíróság PK 76. számú állásfoglalásának I. pontja szerint csak akkor követelhető vissza az ajándék, illetőleg csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli.
Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy az ajándék visszakövetelésére e jogcímen kizárólag akkor kerülhet sor, ha a visszakövetelés alapjául szolgáló feltevést az ajándékozó az ajándékozáskor kifejezetten vagy legalább a megajándékozott által kétséget kizáróan felismerhető módon kinyilvánította. Az ajándékozó esetleges elképzelési vagy reményei amelyet sem az ajándékozáskor, sem később nem juttatott kifejezésre, nem azonosíthatóak a jogszabályban megkívánt feltevéssel. Az ilyen megszorító értelmezésnek megfelelő feltevés ajándékozáskori megléte kétséget kizáró bizonyítottságának a hiányában fogalmilag nem kerülhet szóba a feltevés végleges meghiúsulása sem (LB Pfv. II. 20.640/1996. – BH 1983/3/126.).
A felperesek az ajándékozáskor sem kifejezetten, sem az alperesi jogelőd által kétséget kizáróan felismerhetően nem nyilvánították ki azt, hogy az általuk megjelölt feltevés indította volna őket az ajándékozásra, sőt ilyen feltevésük – az I. rendű felperes a személyes előadása szerint – lényegében egyáltalán nem volt.
A PK 76. számú állásfoglalás III. pontja értelmében az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt az ajándék – az egyéb feltételek megléte esetén is – csak akkor követelhető vissza a megajándékozott örökösétől, illetőleg az örököstől csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha e jog gyakorlása a feltevés jellegére, az ajándékozás körülményeire és az ajándékozó életviszonyainak alakulására tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt.
Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meglétének és kinyilvánítása bizonyítottságának a hiányában az ajándék sem a megajándékozótól, sem annak örököseitől nem követelhető vissza
c) A PK 76. számú állásfoglalás II. pontja egyértelmű abban, hogy az ajándékozás végleges meghiúsulása miatt az általános elévülési időn belül követelhető vissza az ajándék, illetőleg követelhető az ajándék helyébe lépett érték. Ez a jog azonban az általános elévülési időn belül is elenyészik azonban akkor, ha azt az ajándékozó megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem gyakorolja.
A felperesek az ajándékot – a visszakövetelés alapjaként általuk megjelölt feltevés meghiúsulása ellenére – az ajándékozástól az alperesi jogelőd haláláig eltelt csaknem kilenc éven át nem követelték vissza, ezért a visszakövetelési joguk – a jogerős ítélet helyes jogi álláspontja szerint – az egyéb feltételek fennállása esetén is elenyészett volna.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.665/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás