36/2009. (III. 27.) AB határozat
36/2009. (III. 27.) AB határozat1
2009.03.27.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése első mondatának „ , vagy arról érvényesen írásban lemondott és a bérbeadó azt írásban elfogadta” szövegrésze alkotmányellenes, ezért e rendelkezést megsemmisíti.
A 2. § (2) bekezdés első mondata az alábbi szöveggel marad hatályban: „Lakás építéséhez, vásárlásához, állandó használati jog megszerzéséhez közvetlen támogatások akkor igényelhetők, ha az igénylőnek, házastársának, élettársának és gyermekének, valamint a vele együttköltöző családtagjainak lakástulajdona, állandó lakáshasználati joga nincs, illetve e jogok ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló kérelme nincs folyamatban, továbbá önkormányzati tulajdonban lévő, illetőleg szolgálati jogviszonyhoz vagy munkakörhöz kötött lakásra bérleti jogviszonya nincs.”
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (2) bekezdése első mondatának „ , vagy arról érvényesen írásban lemondott és a bérbeadó azt írásban elfogadta” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Utólagos normakontroll indítványában arra hivatkozott, hogy a támadott rendelkezés ellentétes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) lakásbérlet megszűnésének eseteit felsoroló 23. §-ával, mivel az Lt. e rendelkezése a bérleti jogviszonyról történő lemondás esetét nem tartalmazza. Megjegyezte, hogy a lemondás jogintézményét csak az Lt.-t megelőző, az Lt. által hatályon kívül helyezett jogszabály, a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet ismerte. Álláspontja szerint az R.-ben alkalmazott lemondás az Lt. szerint felmondásnak, illetve közös megegyezéssel történő megszüntetésnek egyaránt minősíthető, de úgy is értelmezhető, hogy az R. felhatalmazás nélkül vezeti be a bérleti jogviszony megszüntetésének új jogcímét. Ezen indokok miatt az indítványozó a támadott rendelkezést az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint a 35. § (2) bekezdésébe ütközőnek vélte. Utalt arra is, hogy amennyiben a lemondás az Lt. szerint felmondásnak minősülne, akkor felmerül az R. törvénnyel való ellentéte, mivel az Lt. szerint határozott idejű szerződést a bérlő rendes felmondással nem szüntetheti meg. Végül megjegyezte: a lemondás a bírói gyakorlat szerint nem minősül a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének (BH 1997. 335).
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
2. Az Lt.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„23. § (1) A szerződés megszűnik, ha
a) a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntetik;
b) a lakás megsemmisül;
c) az arra jogosult felmond;
d) a bérlő meghal és nincs a lakásbérleti jog folytatására jogosult személy;
e) a bérlő a lakást elcseréli;
f) a bérlőt a Magyar Köztársaság területéről kiutasították;
g) a bérlő lakásbérleti jogviszonyát a bíróság megszünteti;
h) a bérlő lakásbérleti jogviszonya hatósági határozat folytán megszűnik.”
3. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„2. § (2) Lakás építéséhez, vásárlásához, állandó használati jog megszerzéséhez közvetlen támogatások akkor igényelhetők, ha az igénylőnek, házastársának, élettársának és gyermekének, valamint a vele együttköltöző családtagjainak lakástulajdona, állandó lakáshasználati joga nincs, illetve e jogok ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló kérelme nincs folyamatban, továbbá önkormányzati tulajdonban lévő, illetőleg szolgálati jogviszonyhoz vagy munkakörhöz kötött lakásra bérleti jogviszonya nincs, vagy arról érvényesen írásban lemondott és a bérbeadó azt írásban elfogadta. Lakásvásárlás esetén a közvetlen támogatás akkor igényelhető, ha az eladó az igénylőnek nem – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontja szerinti – közeli hozzátartozója és nem élettársa.”
III.
Az indítvány megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben előterjesztett indítvány alapján először azt kellett megvizsgálnia, hogy az R. támadott rendelkezése törvénnyel ellentétes-e, és ezáltal az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütköző alkotmányellenes helyzetet valósít-e meg.
1.1. A kormány jogalkotási hatáskörének terjedelmét az Alkotmány akképp határozza meg, hogy feladatkörében rendeleteket bocsát ki, amelyek azonban törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. A kormány jogalkotó hatásköre tehát nem korlátlan, csak törvény felhatalmazása alapján, a törvény keretei között rendelkezhet a lakásbérletre vonatkozó szabályozási jogkörrel. A lakásbérleti viszonyok szabályozására a Ptk., illetőleg az Lt. adnak jogalkotási felhatalmazást a kormánynak.
1.2. Az Alkotmánybíróság a 3/1999. (III. 24.) AB határozatában – melyet a 8/2001. (III. 22.) AB határozatában (ABH 2001, 579, 583.) megerősített – a lakásbérleti jogviszonnyal összefüggésben a következőkre mutatott rá: „A lakásbérleti jogviszony törvény által szabályozott társadalmi viszony, a lakásbérletet elsősorban az Lt. szabályozza, amelynek 1. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az Lt.-ben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadóak.” (ABH 1999, 375, 377.)
A lakásbérleti jogviszonyról a Ptk. 434. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a lakásbérleti jogviszony létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza. A Ptk. 434. § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy jogszabály – a (2) bekezdésben említett törvény keretei között – a lakásbérlet létrejöttének, megszűnésének, a lakásbérleti jog folytatásának, a lakások elidegenítésének további feltételeit is megállapíthatja. A Ptk. 685. § a) pontja alapján az idézett 434. § (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából jogszabálynak minősül a kormányrendelet és a helyi önkormányzati rendelet is.
A Ptk. e rendelkezéseit figyelembe véve a lakásbérleti jogviszonyok szabályozásának joga csak a Ptk. és a lakásbérletet szabályozó külön törvény, azaz az Lt. keretei között illeti meg a kormányt, ebből következően a Ptk. és az Lt. rendelkezéseivel ellentétes tartalmú szabályt a kormány nem alkothat.
1.3. Az Lt. 23. § (1) bekezdése felsorolja a lakásbérlet megszűnésének eseteit. Az R. támadott rendelkezésében szereplő lakásbérleti jogviszonyról történő lemondás intézményét – mint a megszűnés egyik esetét – azonban sem az Lt. 23. §-a, sem az Lt. más rendelkezése nem tartalmazza. Sőt a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás kifejezetten utal arra, hogy „[a] javaslat (...) nem ismeri el a lakásbérleti jogviszonyról történő lemondás intézményét.”
Az Alkotmánybíróság megállapítja továbbá azt, hogy az R.-ben szereplő lakásbérleti jogviszonyról történő lemondás intézménye nem feleltethető meg az Lt.-ben szereplő egyetlen megszüntetési oknak sem, nem tekinthető sem a bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének, sem pedig a bérleti szerződés felmondásának. Közös megegyezésnek azért nem, mert a lemondás – mint egyoldalú jognyilatkozat – nem minősül szerződésnek, felmodásnak pedig azért nem, mert ezzel a határozott időre kötött lakásbérleti szerződések nem szüntethetőek meg. Ebből következően az R. egy, az Lt. által nem ismert, új megszüntetési okot hozott létre. Az indítványozó érvelése tehát helytálló abban a tekintetben, hogy a kormány rendeletében nem jogosult az Lt.-ben meghatározott megszüntetési okok körét bővíteni. Az R. tehát kizárólag az Lt.-ben szereplő megszüntetési okokra utalhat, az e törvényben szereplőkön túlmenően újabb eseteket nem határozhat meg.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. támadott szövegrésze az Lt.-vel, mint magasabb szintű jogforrással ellentétes, és sérti az Alkotmány 35. § (2) bekezdését, ezért annak alkotmányellenességét állapította meg és azt a határozat közzétételének napjával megsemmisítette.
2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét – a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben – érdemben nem vizsgálja [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.].
Mivel az Alkotmánybíróság az R. támadott szövegrészét az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekbe ütközőnek minősítette, ezért az R. e rendelkezésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével való ellentétét már nem vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság végül utal arra, hogy – a Ptk. 200. §-a alapján – a felek, amennyiben azt jogszabály nem tiltja, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek. E szabály jelen esetre alkalmazva azt jelenti, hogy a felek – mivel azt az Lt. kifejezetten nem tiltja meg – az Lt.-ben maghatározott lakásbérleti jogviszony megszűnésének eseteitől egyező akarattal eltérhetnek, a szerződést az általuk – a Ptk. keretei között – szabadon választott módon szüntethetik meg.
A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 170/B/2008.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás