BÜ BH 2009/36
BÜ BH 2009/36
2009.02.01.
Eshetőleges szándékkal és nem gondatlanságból elkövetett emberölést valósít meg az a terhelt, aki – önhibájából eredő ittas állapotban – a sértettel kialakult kölcsönös dulakodás során, a vele szemben álló sértettet 10 cm pengehosszúságú késsel közepes-nagy erővel megszúrja és a bordaporcok, valamint a szív átmetszése perceken belül a sértett halálát eredményezi [Btk. 13. §, 14. §, 25. §, 166. § (1) és (4) bek.].
Az első fokon eljárt megyei bíróság a 2006. április 21. napján kihirdetett ítéletével a fiatalkorú I. r. terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében és súlyos testi sértés bűntettének a kísérletében. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap fiatalkorúak börtönére ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt 17 éves, gimnázium 3. osztályos tanulója. Szüleivel és fiatalabb fiútestvérével együtt, rendezett családi körülmények között él. Nem agresszív, magatartásával kapcsolatban sem az iskolában, sem a családjában korábban probléma nem merült fel. Alkoholt ritkán és kis mértékben a családi ünnepek alkalmából fogyasztott.
2005. július végén I. r. terhelt és öccse – a III. r. terhelt – D. üdülőövezetében, a Sz. tónál tartózkodott, mert ott van a családnak üdülője. Július 27-én 22 óra után – megelőző italozás után és kezükben egy-egy sörösüveggel – az I. r. és III. r. terhelt K. T. barátjukkal együtt a tó partján sétáltak. Az I. r. terhelt nadrágzsebében egy 10 cm pengehosszúságú pillangókés és egy rugós kés volt. Ugyanebben az időben csónakázott a tavon a II. r. terhelt, B. G. sértett és P. F. társaságában.
A két társaság között szóváltás alakult ki, ezért a csónakban ülők kikötöttek a parton. A szóváltás beszélgetéssé szelídült, majd a két társaság békésen elvált, még kezet is fogtak.
Az I. r. terhelt a csónakkal távolodó társaság után mégis trágár szavakat kiabált és üres sörösüvegeket dobált. Az üvegek nem találták el a csónakot, de a benne ülőkben a terhelt magatartása felháborodást váltott ki, ezért közösen úgy döntöttek, hogy visszamennek a partra és elszámolnak az I. r. terhelt viselkedése miatt.
Az I. r. terhelt látta, hogy a csónakkal visszafordulnak és kikötnek, mégsem ment haza. A rugós kést odaadta K. T.-nak azért, hogy védje magát, ha szükség lesz rá. Egyben felszólította öccsét és K. T.-t, hogy fussanak el. Ők el is indultak az üdülőjük irányába, ám amikor K. T. látta, hogy az I. r. terhelt ottmaradt, maga is visszafordult.
A csónak kikötött, a II. r. terhelt és B. G. sértett az I. r. terhelt és K. T. után futott. Amint beérték őket, nyomban tettlegességre került sor. Az I. r. terhelt a sértettel dulakodott, a II. r. terhelt pedig a mellette lévő K. T.-t lökdöste.
A dulakodás során az I. r. terhelt a földre került és kiesett a zsebéből a pillangókés. Nyomban felkapta, a bal kezébe fogta (mert balkezes), felállt, és a vele szemben álló sértett mellkasába szúrta közepes vagy azt meghaladó erővel. A szúrás a szívén érte a sértettet, aki pár másodperc után hassal a földre esett.
A szúrást követően az I. r. terhelt el akart szaladni, de a II. r. terhelt hátulról elkapta a pólóját, ami el is szakadt. Az I. r. terhelt a menekülése érdekében a kezében tartott pillangókéssel kissé hátrafordulva hátracsapott a II. r. terheltre, akinek a bal karján 8 napon belül gyógyuló, 2,5 cm hosszúságú, szúrt-metszett sérülést okozott. Ekkor a II. r. terhelt elengedte az I. r. terheltet, aki – K. T. és a III. r. terhelt után – az üdülőjükbe futott.
A 19 éves sértett az V. és a VI. bordaporcokat átmetsző, a szívburok mindkét lemezén áthatoló, a jobb szívkamra elülső falán okozott folytonosság-megszakítás következtében kialakult következményes mellűri elvérzés miatt 5-10 percen belül elháríthatatlanul meghalt. A szúrcsatorna 8-10 cm hosszúságú volt. A szívburok ürege vérrel telt meg, a jobb oldali mellüregben 2000 ml-nyi alvadékos vérömleny alakult ki.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szúrcsatorna irányából, annak hosszából következtetett a szúrás erejére és arra, hogy a sértett álló testhelyzetben szenvedte el a sérülést. Álló testhelyzetben volt a terhelt is, hiszen a szúrcsatorna enyhén felülről lefelé irányul, enyhén jobbról balra halad és hossza 8-10 cm. Ezt alátámasztja a sértett 190 cm-es és a terhelt 171 cm-es testmagassága.
A jogi indokolás körében kifejtette, hogy az I. r. terhelt ölési szándékkal szúrta meg a sértettet a mellkasán. Halálát nem kívánta, de az ilyen eredménybe belenyugodott.
Jogos védelmi helyzet nem állt fenn, mert a kialakult helyzetet az I. r. terhelt maga idézte elő. Amikor a vízparton, a stégen állva szinte magából kikelve sértő szavakat kiabált a csónakkal már távolodó fiatalok felé, számolt azzal, hogy visszajönnek. Utóbb is lehetősége lett volna, hogy a fiatalok elől a közeli nyaralójukba szaladjon, de ő a közterületen maradt. Kölcsönös dulakodás, lökdösődés alakult ki közte és a sértett között.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a terhelt és védője által a büntetés enyhítéséért, illetve a törvényes képviselő által a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztéséért is bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró ítélőtábla a 2006. szeptember 6-án megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a sértett társaságának tagjai idősebbek és fizikailag erősebbek voltak az I. r. terhelt társaságánál, ugyanakkor az utóbbiak voltak az ittasabbak.
A cselekmények első fázisát követően az I. r. terhelt provokatív magatartása váltotta ki a további eseményeket. Ő ezzel a magatartásával már a jogtalanság talajára lépett, ezért jogos védelmi, vagy vélt jogos védelmi helyzetre nem hivatkozhat. Amikor a sértettet nagy erővel a szívén megszúrta, közömbös volt aziránt, hogy ez a magatartása akár a sértett halálát is eredményezheti. Ezért – egyetértve az elsőfokú bírósággal – az ítélőtábla is eshetőleges ölési szándékot állapított meg.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata alapján – arra hivatkozással, hogy a terhelt cselekményének törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabására került sor. A sértett sérelmére megvalósított cselekmény helyes minősítése ugyanis az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntette helyett a Btk. 166. §-ának (4) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő és büntetendő gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége.
A védő álláspontja szerint az I. r. terhelt a Btk. 14. §-ának I. fordulata szerinti tudatos gondatlansággal követte el az emberölést. A tudatos gondatlanság alapvetően az érzelmi oldalon tér el az eshetőleges szándéktól. Az I. r. terhelt felismerte magatartásának lehetséges következményeit, de a jelentős kockázatot vállalva abban reménykedett, hogy a súlyos eredmény – a sértett halála – mégsem következik be.
Az emberölés ún. tipikus eszközei, mint pl. a kés, a fejsze a lőfegyver vagy a méreg a 15. számú Irányelv szerint önmagukban nem alapozzák meg a szándékra vonható következtetést. Az elkövetés eszközét az elkövetés egyéb körülményeivel összefüggésben kell értékelni.
A fiatalkorú I. r. terhelt gondolkodása kevésbé kiforrott. Cselekménye megfontolásához, az ölési szándék kialakulásához nem is állt rendelkezésére elegendő idő, mivel a zsebéből kieső pillangókést nyomban használta. A jogerős ítéletben megállapított tényállásból tehát nem következik, hogy az I. r terhelt a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségébe belenyugodott volna.
A fiatalkorú I. r. terhelt terhére megállapított élet elleni bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt vele szemben törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor. A jogerős büntetés azonban akkor is a Btk. 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést sértően súlyos büntetés, ha a jogerős ügydöntő határozat szerinti minősítés törvényes volna. A végrehajtandó szabadságvesztés ugyanis nem felel meg a fiatalkorú bűnelkövetők esetén primátust élvező nevelési büntetési célok követelményének. A terhelt magatartásával szemben korábban sem az iskolában, sem a családjában soha nem merült fel probléma. Tettét egy, a sértett által is kiprovokált összetűzés során követte el. Ezért rövidebb tartamú és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal egyetértve – a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú Irányelv szerint az ölési szándék megállapítása tárgyában az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján lehet állást foglalni. Az elkövetéskori tudattartalom meghatározása körében a tárgyi és az alanyi tényezők adnak eligazítást.
Az I. r. terhelt a cselekményét önszántából leittasodott állapotában követte el. A Btk. 25. §-a szerint a Btk. 24. §-ának a rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el.
Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősségről szóló III. számú Büntető Elvi Döntés értelmében: ha a cselekményt önhibából eredő és a Btk. 24. §-a (1) bekezdése szerinti tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban követik el – s ez a Btk. 25. §-a értelmében az elkövető javára figyelembe nem vehető –, a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekményként. Az I. r. terhelt cselekményének a büntetőjogi értékelése során tehát elsősorban az ún. tárgyi tényezőknek van meghatározó jelentősége.
A tárgyi tényezők körében fokozott figyelemmel kell vizsgálni az elkövetés eszközét, mert vannak olyan ún. tipikus eszközök, amelyek megfelelő irányítottsággal, illetve megfelelő erővel történő alkalmazásuk esetén általában az emberölésre irányuló szándék fennforgására engednek következtetni. Helyesen hivatkozott a védő a felülvizsgálati indítványában arra, hogy az elkövetéshez használt 10 cm-es pengehosszúságú kés – amely egyébként az emberölés tipikus eszközének tekinthető – egymagában nem alapozza meg az ölési szándékra vonható következtetést. Az eszközt mindig az elkövetés egyéb körülményeivel összefüggésben kell értékelni. Az ilyen eszközzel végrehajtott cselekmények esetén is vizsgálni kell tehát, hogy nincsenek-e olyan körülmények, amelyek az emberölésre irányuló szándékot kizárják.
Az elkövetés körülményeiből és módjából általában ugyancsak alapos következtetés vonható az elkövető szándékára. E körülmények között különösen az elkövetésnél tanúsított erőkifejtés vehető figyelembe. A szúrás (ütés, vágás, döfés) esetében emellett jelentősége van az irányítottságnak és annak is, hogy az elkövető hogyan tartotta az eszközt a használat időpontjában.
Az I. r. terhelt a vele szemben álló sértettet közepes-nagy erővel, felülről lefelé irányuló mozdulattal a szívet és más életfontosságú szerveket tartalmazó testtájékon szúrta meg. A kés gyakorlatilag a markolatáig hatolt a testbe, miközben átmetszette a V. és VI. bordaporcokat. A szív átmetszésével az élettel összeegyeztethetetlen sérülést eredményezett, amely elvérzés folytán perceken belül a sértett halálához vezetett. A szúrás ereje, iránya, a sérülés helye és jellege is következtetési alapul szolgál tehát az ölésre irányuló szándék megállapításánál.
Felülvizsgálati indítványában valójában a védő sem vitatta, hogy az I. r. terhelt tudata átfogta a sértett halálának a lehetőségét és az ittasságának mértékétől függően előre látta, hogy cselekménye a sértett életének a kioltására vezethet. Csupán azt vitatta, hogy magatartásának e lehetséges következménye iránt közömbös maradt. Álláspontja szerint a terhelt könnyelműen bízott az általa előre látott halálos eredmény elmaradásában. Életkorából adódóan ugyanis gondolkodása kevésbé kiforrott. A cselekménye megfontolásához, az ölési szándék kialakulásához nem is állt rendelkezésére elegendő idő, mivel a zsebéből kieső pillangókést nyomban használta. Felismerte magatartásának lehetséges, fatális következményét, de a jelentős kockázatot vállalva abban reménykedett, hogy a súlyos eredmény – a sértett halála – mégsem következik be.
A Btk. 14. §-a szerint ún. tudatos gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában.
A védő lényegében helyesen hivatkozott felülvizsgálati indítványában arra, hogy a tudatos gondatlanság alapvetően az érzelmi oldalon tér el az eshetőleges szándéktól, bár az értelmi/tudati oldalának a tartalma sem teljesen azonos. A sérelem ,,lehetőségének'' az előre látása ugyanis azt fejezi ki, hogy az adott szituációban egyaránt fennáll az eredmény bekövetkezésének és elmaradásának, illetőleg valamilyen más eredmény létrejöttének a lehetősége.
A tudatos gondatlanság érzelmi oldalát az a bizakodás jellemzi, hogy az elvileg lehetséges eredmény mégsem fog bekövetkezni.
Az értelmi és az érzelmi oldal között helyezkedik el a ,,könnyelműség'', amely a tudatos gondatlanságnak nem lélektani ismérve, hanem bírói értékelés alá eső mozzanata. Ez a mozzanat nem a tettes tudatában van jelen, hanem – értékítélet formájában – a bíró döntésében testesül meg. A ,,könnyelműség'' annak bírói megállapítása, hogy az adott helyzetben a tettesnek nem lett volna szabad bizakodnia az eredmény elmaradásában, és nem lett volna szabad a tényállásszerű eredményt okozó magatartást tanúsítania.
Helyesen hivatkozott írásbeli indítványában a Legfőbb Ügyészség, és képviselője felszólalásában a nyilvános ülésen arra, hogy a tudatos gondatlanság elemét képező bizakodás több, mint puszta vágyakozás, és nem csak annak egyszerű reménye, hogy a lehetséges eredmény elmarad. Amennyiben a bizakodás nem alapul valamely konkrét, reális körülményen, vagy tényen, ha az eredmény – a halálos következmény – elmaradásához fűzött remény minden ténybeli alapot nélkülöz és kizárólag a véletlenre hagyatkozik, kizárt a tudatos gondatlanság megállapítása, és az eshetőleges ölési szándék megállapításának van helye, mert a puszta véletlenben való bizakodás a lehetséges következményekbe való belenyugvást jelenti.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok – az egyenes ölési szándékra utaló adatok hiányában – helyesen következtettek arra, hogy az I. r. terhelt eshetőleges ölési szándékkal oltotta ki a sértett életét. Ezért cselekménye – a jogerős ügydöntő határozatban foglaltakkal egyezően – a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő (szándékosan elkövetett) emberölés bűntettének minősül.
A másodfokú bíróság által tett kiegészítéseknek megfelelően törvényesen minősítették az eljárt bíróságok a II. r. terhelt sérelmére elkövetett cselekményt a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntette kísérletének.
A védő felülvizsgálati indítványa szerint a jogerős büntetés akkor is sérti a Btk. 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, ha a jogerős ügydöntő határozatban foglalt minősítés törvényes volna.
A Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerinti felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának a megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
A Btk. 166. §-a (1) bekezdése, 110. §-ának (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdése b) pontjának egybevetéséből megállapítható, hogy az I. r. terhelttel szemben az emberölés bűntette miatt kiszabható szabadságvesztés egy hónaptól tíz évig terjedhet. E felső határ – a halmazati büntetés szabályai szerint, egy nap híján – további három évvel emelkedik. Az eljárt bíróságok által halmazati büntetésül jogerősen kiszabott 3 év 6 hónap fiatalkorúak börtöne e törvényes keretek közé esik, ezért – a Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjában foglalt feltételek hiányában – felülvizsgálatnak nincs helye. Következésképpen a Legfelsőbb Bíróságnak a büntetés mértékének a vizsgálatára nincs törvényes lehetősége.
Mindezek alapján az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására és a büntető jogkövetkezmények meghatározására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 140/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás