PÜ BH 2009/361
PÜ BH 2009/361
2009.12.01.
Közalapítvány törvényben meghatározott, címzett állami céltámogatása teljesítése érdekében a bírói út igénybevételét törvény nem zárja ki (Ptk. 1., 7. és 198. §, 2000. évi CXLV. tv. 67. §).
A felperes keresetében a 2003. novemberben szervezett sorsolásos játékok utáni játékadó bevétel 12%-ának megfelelő 334 921 588 forint, 2003. december hónapra 172 426 975 forint, 2004. január hónapra 234 171 531 forint, 2004. február hónapra 217 964 275 forint, összesen 959 484 369 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a 2000. évi CXLV. törvény 67. § (3) bekezdése, a 2002. évi LXII. törvény 42. § (1) bekezdés s) pontja, a 2003. évi CXVI. törvény 18. § (3) bekezdése, az Áht. 12/A. § (1)–(2) bekezdése, valamint a Ptk. 37. § (1)–(2) bekezdése alapján.
Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszűntetésére, érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 334 921 588 forintot és kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a felperest a 2000. évi CXLV. törvény (Stv.) 67. § (3) bekezdése és a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 42. § (1) bekezdés s) pontja alapján a sorsolásos játékok adójából származó bevétel összegének 2003 decemberében bevallott és az adóhatóságnak megfizetett 12%-a megilleti. Az adóbevételt az alperes jogelődjének költségvetési fejezete ún. felülről nyitott előirányzatként tartalmazta. Ezért az alperes a 2003 novemberében lefolytatott sorsolásos játékok után decemberben megfizetett, meghatározott arányú adóösszeget, 334 921 588 forintot és kamatait köteles a felperesnek megfizetni.
A 2003 decembere és 2004 februárja között lefolytatott sorsolásos játékok adójából származó költségvetési támogatás tekintetében a 2004. évi költségvetésről szóló 2003. évi CXVI. törvény rendelkezését alkalmazta, amely nem ún. felülről nyitott előirányzatként tartalmazta az alperes költségvetési fejezetében megjelenő támogatást, és melynek összegét a felperes megkapta. Ezért a további kereseti kérelmeket elutasította.
A peres felek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezte és a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján a 130. § (1) bekezdés f) pontjában írott okból megszüntette.
A végzés indokai szerint a felperes keresete olyan központi állami pénzeszköz kifizetésére irányult, amely a felperest a Költségvetési Törvény szerint illette meg, kifejezetten a törvényben meghatározott közfeladata ellátása céljából. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes és az alperes között ebben a tekintetben nem a Ptk. 1. § (1) bekezdésében meghatározott polgári jogi jogviszony, hanem közpénzügyi, ezen belül belső pénzügyi jogviszony állt fenn. A jogszabály nem teszi lehetővé a költségvetési támogatás kifizetésének bírói úton történő kikényszerítését (BH 2002/235. eseti döntés). Indokainak megfelelően a felperes által hivatkozott Ptk. 37. § (1) bekezdését sem találta alkalmazhatónak.
A jogerős végzés ellen keresetének teljes egészében helytadó ítélet hozatala érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Vitatta a permegszüntetés jogi indokait, mely ellentétes az Alkotmány 70/K. §-ának, 57. § (1) bekezdésének, a Ptk. 1. §-ának, 7. §-ának a rendelkezésével és az Stv. 2004. március 13-áig hatályos 67. § (3) bekezdésének anyagi jogi szabályával. Kifejtette, hogy a peres felek között atipikus, közjogi elemeket is tartalmazó polgári jogi jogviszony jött létre, melynek közjogi-közpénzügyi elemei teljesültek. A Ptk. 37. § (1) bekezdése alapján az alperest helytállási kötelezettség terheli.
A továbbiakban az elsőfokú ítélet megváltoztatására, keresetének teljes egészében helytadó döntés hozatalára vonatkozó indokait ismertette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult.
Egyetértett a végzés álláspontjával, amely szerint a felek között közjogi jogviszony jött létre, ezért a Ptk. 37. § (1) bekezdése nem alkalmazható. A Költségvetési Törvény költségvetési előirányzata nem keletkeztetett közvetlenül alanyi jogot a felperes javára a ki nem fizetett költségvetési támogatás megfizetésére, amelyet a hatályos Költségvetési Törvény nem is írt elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a lefolytatott per keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 270. § (3) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás annak vizsgálatára szorítkozhatott, hogy a másodfokú bíróság permegszüntető végzése a jogszabályoknak megfelel-e. A másodfokú eljárásban hozott érdemi döntés hiányában a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntését nem vizsgálhatta felül, és nem hozhatott a másodfokú ítéletnek megfelelő érdemi döntést sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatása körében előterjesztett felülvizsgálati indokokat figyelmen kívül hagyta.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a másodfokú bíróságnak a per megszüntetése tárgyában hozott döntésével és annak indokaival.
A felperes keresetét az Stv. 67. § (3) bekezdésének rendelkezésére alapította. A 67. § (1) bekezdése szerint az állam a sporttevékenység folytatásához évente a költségvetési törvényben foglaltaknak megfelelő összegű támogatást nyújt. A (2)–(4) bekezdésben foglaltak kivételével a támogatás szerződés alapján vehető igénybe. A szerződés megkötésére, teljesítésére, az abban foglaltak ellenőrzésére, a támogatás igénybevételére az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabályokat kell alkalmazni. A (3) bekezdés értelmében a sorsolásos játékok játékadójának 12%-a a Közalapítványt illeti meg.
A jogszabály rendelkezéséből egyértelműen következik, hogy a sport költségvetésből történő állami támogatása alapvetően támogatási szerződések megkötése útján realizálódik. A szerződés a polgári jog alapvető jogi kategóriája. Fogalmára és jellemzőire a kötelmi jog általános szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a jogfogalmat alkalmazó szabály ettől eltérően rendelkezik. A sporttámogatásra irányuló szerződés ezen eltérő jellemzőit a 67. § (1) bekezdés második mondata foglalja össze.
A Ptk. 1. § (1) bekezdése értelmében ez a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A 7. § (1) bekezdése szerint a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik.
Az Stv. 67. § (1) bekezdésének rendelkezését a Ptk. 1. § (1) bekezdésével összevetve következik, hogy az Stv. kizáró rendelkezése hiányában a szerződésre vonatkozó speciális, közjogi természetű szabályok mellett a támogatási szerződésre a Ptk.-nak a szerződésre vonatkozó általános szabályai alkalmazhatóak. Szintén kizáró rendelkezés hiányában a Ptk. 7. § (1) bekezdése alapján a szerződésből eredő jogok érvényesítése bírósági útra tartozik.
Az adott esetben a szerződéskötéssel jogi értelemben azonos megoldást tartalmaz a felperes támogatásáról rendelkező 67. § (3) bekezdése. A Ptk. 198. § (3) bekezdése szerint szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben – jogszabály vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában – a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Az elsőfokú ítélet keresetnek helytadó részével kapcsolatban az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes által igényelt támogatásnak a közjogi-közpénzügyi feltételei teljesültek (az Áht. és a Költségvetési Törvény szabályainak megfelelően a támogatás költségvetési forrása rendelkezésre állt, a támogatás összege az alperes sporttal kapcsolatos, állami feladatok finanszírozását szolgáló előirányzatában megjelent). Ebből következően a Ptk. 198. § (1) bekezdése alapján a felperes jogosulttá vált a teljesítés követelésére.
A másodfokú bíróságnak a permegszüntetési okot megállapító álláspontja nem következik a Legfelsőbb Bíróság idézett, BH 2002/235. számon közzétett eseti döntésben kifejtett álláspontjából sem. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott határozatával a megtámadott másodfokú ítéletnek a permegszüntető végzésben idézett megállapításait korrigálta. A perbeli szerződést atipikus polgári jogi szerződésként értelmezte, mely teljesítésének közjogi, közigazgatási jogi előfeltételei voltak.
A felperes az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében állította, hogy elutasított kereseti kérelmei is megfeleltek ezeknek a feltételeknek, illetve a polgári jog hivatkozott rendelkezéseinek. Az alperes fellebbezésében a közjogi-közpénzügyi feltételek fennállásának a hiányát állította.
A másodfokú bíróság a peres felek jogviszonyát tévesen minősítő álláspontja folytán a fellebbezések érdemét nem vizsgálta és nem bírálta el.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a fellebbezések elbírálása érdekében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.924/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás