GÜ BH 2009/366
GÜ BH 2009/366
2009.12.01.
A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény elévülése nem következik be addig, amíg a károkozó bűncselekmény miatti büntethetőség el nem évül; ezért, ha a büntetőeljárási cselekmények a büntethetőség elévülését félbeszakítják, ezzel a polgári jogi igény elévülési ideje is meghosszabbodik [Ptk. 324. §, 360. § (4) bek.; Btk. 33-35. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes a 2000. május 4-én kelt hitelszerződéssel 3 850 000 Ft kölcsönt folyósított az alperesnek, amelynek biztosítására jelzálogjogot alapítottak a felperes javára a 7180 hrsz. alatti ingatlanra, és ugyanerre az ingatlanra az alperes vételi jogot engedett a felperes részére. A szerződést azonban a tulajdonostársnak is alá kellett volna írnia, az ő nevét a szerződésen hamisították. Az alperes 3 850 000 Ft-ot vett fel a felperestől, azonban már a 2000. június 6-án esedékes törlesztőrészletet sem fizette meg, és a kölcsön többi részét sem fizette vissza. A városi bíróság ítéletében az alperes bűnösségét többek között egy rendbeli jelentős kárt okozó csalás bűntettében megállapította, mert az alperesnek már a kölcsönszerződés megkötése időpontjában sem állt szándékában a kölcsön visszafizetése és arra lehetősége sem volt. A büntető ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes a bűncselekménnyel a felperesnek 3 827 783 Ft kárt okozott. A felmerült kárból a büntetőeljárásban lefoglalás folytán 1 050 000 Ft megtérült, azt a felperes 2006. november 9-én a lefoglalás megszüntetése után kapta kézhez. A meg nem térült kárösszeg 2 777 783 Ft. A felperes 2000. szeptember 28-án a büntetőeljárásban polgári jogi igényt jelentett be a kár megtérítése iránt, a büntetőbíróság azonban az igényét érdemben nem bírálta el és egyéb törvényes útra sem utasította. A felperes a büntetőbíróság 2006. március 27-én kelt ítéletéből értesült arról, hogy a polgári jogi igényében döntés nem született, ezért 2006. július 20-án fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be 3 850 000 Ft bűncselekménnyel okozott kár és járulékai megfizetése iránt.
Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes elismerte, hogy a büntetőeljárás során 1 050 000 Ft-ot megkapott, előadása szerint azonban ezt a kamattartozásra számolta el. Az alperes a kereset elutasítását kérte, elsősorban arra hivatkozott, hogy a kölcsönt ténylegesen nem ő vette fel, másrészt elévülési kifogást terjesztett elő. Előadta, hogy a felperes 2000. szeptember 4-étől nem szólította fel a fizetésre és egyéb intézkedéseket sem tett az összeg visszaszerzése érdekében, ezért a követelése a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint 2005. szeptember 4-én elévült, és mint ilyen, bírósági úton nem érvényesíthető.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 3 827 783 Ft tőkét, ennek 2001. november 4-étől a kifizetés napjáig járó kamatait, valamint 191 400 Ft ügyvédi munkadíjat, és az államnak 229 700 Ft kereseti illetéket.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az alperest terhelő marasztalás összegét 2 777 783 Ft-ra, továbbá 3 827 783 Ft-nak 2000. május 4-étől 2006. november 9-éig, 2 777 783 Ft-nak pedig 2006. november 10-étől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamataira leszállította. Ennek megfelelően rendezte a felek perköltségét és az általuk fizetendő eljárási illeték összegét is.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igényt érvényesített, ezért a perbeli követelés elévülésére a szerződéses jogviszonyból eredő pénzkövetelések elévülésére vonatkozó rendelkezések nem irányadóak. A felperesnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapított követelése nem évült el. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, ezért a Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés is ebben az időpontban veszi kezdetét. A felperes károsodása akkor történt, amikor a kölcsönszerződés alapján 2000. május 4-én az alperes tőle a 3 850 000 Ft-ot átvette. A büntetőeljárásban 2000. szeptember 28-án polgári jogi igényt jelentett be a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránt. A büntetőbíróság 2006. március 27-én kelt ítéletéből értesült arról, hogy a büntetőbíróság a polgári jogi igényét nem bírálta el. Igénye érvényesítésében menthető okból 2006. március 27-éig akadályoztatva volt, ezért a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése szerint az akadály megszűnésétől – 2006. március 27-étől – számított egy éven belül az igényét akkor is érvényesíthette, ha az elévülési idő egyébként már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volt hátra. A felperes az akadály megszűnésétől számított 1 év alatt – 2006. július 20-án az igényét fizetési meghagyással érvényesítette, ezért a kártérítési igényének elévülése nem következett be. A kártérítés után járó késedelmi kamatot a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerinti mértékben határozta meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a büntetőügyben a felperes mint magánfél a perbeli cselekménnyel kapcsolatosan polgári jogi igényt vele szemben nem jelentett be, kizárólag N. L. vádlott-társával, és N. Sz.-sal szemben tartotta fenn a polgári jogi igényét. A felperes kárigényként 8 147 021 Ft tartozást mutatott ki, ez összeg vonatkozásában viszont a büntetőbíróság kizárólag a II. r. N. L. vádlott bűnösségét állapította meg. Tekintve, hogy a felperes 2000. szeptember 4-én mondta fel a szerződést, és azt követően sem a büntetőbíróság előtt, sem pedig vele szemben igényt nem érvényesített, a követelés 2005. szeptember 4-ével elévült.
A büntetőeljárásban megtérült 1 050 000 Ft tekintetében vitatta a kamatfizetési kötelezettségét. Előadta, hogy a másodfokú bíróság 2000. május 4-étől a teljes tőkeösszeg után állapította meg a késedelmi kamatot, holott a rendőrhatóság tőle 2000. június 19-én lefoglalta az 1 050 000 Ft-ot, így a kárból 1 050 000 Ft 2000. június 19-én megtérült. Ezt követően a megtérült összegre őt kamatfizetési kötelezettség nem terheli, mivel nem róható a terhére, hogy a büntetőhatóság 2006 novemberéig nem intézkedett a lefoglalt összeg kiutalásáról.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Jogsértés nélkül állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes kártérítési igényének elévülése nem következett be. A büntetőbíróság ítéletében az alperes bűnösségét a felperes sérelmére jelentős értékre elkövetett csalás bűntettében állapította meg. A Pp. 4. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A polgári perben eljáró bíróságnak tehát nincs jogi lehetősége arra, hogy a büntetőbíróság ítéletével szemben a bűnösség kérdésére is kiható ténymegállapítást tegyen. A jelen perben ezért nem vitatható, hogy az alperes a terhére rótt bűncselekménnyel okozta a felperes jelen perben érvényesített kárát. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében írt az alperes által is hivatkozott, a követelések elévülésére vonatkozó 5 éves határidő csak jogszabály eltérő rendelkezése hiányában irányadó. A bűncselekménnyel okozott károk elévülésére azonban a Ptk. 360. §-ának (4) bekezdése eltérő rendelkezést tartalmaz. Ez utóbbi jogszabályhely szerint a bűncselekménnyel okozott kár esetén a követelés öt éven túl sem évül el, mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
A büntethetőség elévülésére az 1978. évi IV. törvény (Btk.) III. fejezetének 33-35. §-ai tartalmaznak rendelkezéseket. A Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményeken túli egyéb bűncselekmények esetén a büntethetőség a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év alatt évül el. A Btk. 34. §-ának a) pontja értelmében az elévülési határidő kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. A perbeli esetben az alperes bűnösségét a büntetőbíróság a már hivatkozott ítéletében a 2000. május 4-én befejezett jelentős kárt okozó csalás bűntetté-ben állapította meg. A Btk. 318. §-a (5) bekezdésének a) pontja e cselekmény büntetési tételét 1-5 évig terjedő szabadságvesztésben határozta meg, ezért a Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 34. §-ának a) pontja szerint a büntethetőség elévülése 2000. május 4-én kezdődött és 2005. május 4-én fejeződött volna be. A Btk. 35. §-ának (1) bekezdése szerint azonban az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik. Az elévülést a hatóságok olyan érdemi intézkedése szakítja csak félbe, amelyet az elkövetővel szemben foganatosítanak, az az adott bűncselekménnyel kapcsolatos és érdemben az ügy előbbre vitelét célozza. (BH 2003/99.)
Így az elévülést félbeszakította az elsőfokú büntető ítélet meghozatala is, ezért 2006. március 27-én a csalás bűncselekménye büntethetőségének öt éves elévülési ideje újból elkezdődött.
A fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásának időpontjában – 2006. július 20-án – a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény bírósági úton érvényesíthető volt.
A kár összege nem volt vitás, az alperes nem állította, hogy a büntetőeljárásban lefoglalt 1 050 000 Ft-ot meghaladó részében a felperes kárát megtérítette.
Annak a körülménynek, hogy a kárösszeg a felperes nyilatkozatában miként volt feltüntetve, az ügy mikénti elbírálása szempontjából nincs jogi jelentősége.
Alaptalanul sérelmezte az alperes a büntetőeljárásban lefoglalt, majd a felperesnek 2006. november 9-én kiadott 1 050 000 Ft után járó késedelmi kamat 2000. május 4-e és 2006. november 9-e közötti időtartamra való megítélését is. Az iratokból megállapítható, hogy 2004. május 4-e és 2006. november 9-e között a rendőrhatóság által lefoglalt fenti összeg nem állt a felperes rendelkezésére, azt használni nem tudta. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint pénztartozás esetében – jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles késedelmi kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes volt. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimentette, tehát a kamatfizetési kötelezettség a késedelem objektív jogkövetkezménye. A Ptk. a kártérítés fizetésére vonatkozóan eltérő rendelkezést nem tartalmaz, ezért az alperes a késedelmi kamatfizetési kötelezettsége alól nem mentheti ki magát azzal, hogy az összeg a nyomozóhatóság által lefoglalásra került, így lehetőség lett volna annak a felperes részére történő kiadására.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.128/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás