KÜ BH 2009/375
KÜ BH 2009/375
2009.12.01.
Nem felel meg az elfogulatlan tájékoztatás követelményének az a műsorvezető, aki a riportalany véleményének kifejtését akadályozza és saját álláspontját folyamatosan kényszeríti a riportalanyra (1996. évi I. tv. 23. §).
A felperesi műsorszolgáltató csatornáján 2007. január 9. napján sugárzott „N” műsorszám „Kereszttűz” rovatának vendége volt M. K. büntetőjogász. Az interjú témája az interjúalany V. T. Népszavában megjelent cikkére írt válasza volt. A beszélgetés során a riporterek kérdéseikben „A magunkfajta, akinek egy hazája van”, illetve a „Magukfajta” terminológia értelmezésére fókuszáltak, noha az interjú alany kifejezte abbéli szándékát, hogy nem elsősorban erről kíván beszélni. A riporterek az interjú folyamán folyamatosan kifejezték azt a véleményüket, hogy M. K. válaszlevele antiszemita megnyilvánulásnak tekinthető, és az interjú alany tagadása ellenére is – különösen B. A. a műsorszolgáltatót képviselő riporter – mindvégig következetesen antiszemitának tekintették az interjú alany megnyilvánulását.
Az alperes megállapította, hogy a felperes csatornája 2007. január 9. napján ezzel az interjúval megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 23. §-ának (2) bekezdését, és ezért 500 000 Ft bírságot szabott ki felperessel szemben. A határozat leszögezte, hogy bár M. K. válaszlevelének létezik antiszemita olvasata, a téma aktuális volt, ugyanakkor az ítélkezés, véleményalkotás, illetve a nézők befolyásolása nem tartozik a riporterek feladatai közé. Különösen B. A. moderátor kérdezői magatartása, kérdezési technikája tükrözött politikai elfogultságot. Az elfogult műsorvezetői praxist mutatta, hogy a riportalany válaszaitól, magyarázataitól függetlenül antiszemitának ítélték vendégüket. A műsor végkicsengése is e felé mutatott, amikor B. A. kérdéseiben az antiszemita kijelentések tényként jelentek meg.
A felperes az alperes határozatával szemben keresetet nyújtott be, melyben vitatta a határozat jogalapját és a kiszabott bírság összegszerűségét is. A felperesi beavatkozó csatlakozva a felpereshez érdemben a határozat jogalapját vitatta.
A Fővárosi Bíróság, mint elsőfokú bíróság 2008. január 7. napján kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a kifogásolt műsorszám videofelvételének megtekintése alapján meghozott ítéletében kifejtette, hogy a műsor egészének, hangulatának, légkörének elemzéséből megállapítható, hogy a riporterek folyamatosan provokáltak, a saját véleményüket mondták, illetve olyan értelmezéseket és tartalmat vezettek le a riportalany által írt cikkből, amelyeket maga a riportalany sem tulajdonított a cikknek. Ennek kapcsán lehetőséget sem hagytak a riportalanynak arra, hogy a cikkben foglaltakat és a riporterek által vitatott kifejezéseket értelmezze, megmagyarázza. A riporterek annak ellenére végig fenntartották és hangoztatták azon véleményüket, hogy a riportalany antiszemita megnyilvánulásokat tanúsított, kódoltan zsidózott, hogy ezt a riportalany következetesen tagadta. Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy álláspontja szerint a bírság összege az Rttv. 135. § (1) bekezdésében meghatározott keretek között került kiszabásra.
A felperes és a felperesi beavatkozó – kizárólag a jogalapot vitatva – fellebbezéseket nyújtottak be az elsőfokú ítélet ellen.
A fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a jelen eljárásban felülvizsgálni kért ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes helyesen szögezte le fellebbezésében azt, hogy ha a vendég nem reagál a feltett kérdésre, akkor a riportereknek törekedniük kell a válasz megszerzésére: a kérdező prekoncepcionált kérdésének visszautasítása azonban már tartalmazza a választ. Az előre kialakított riporteri állásfoglalás további monoton erősítgetése, sulykolása, nem fér bele a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményébe, és mellesleg nem is vár választ a riportalanytól, nem vitatkozik. A felperesi oldal előadásaival szemben megállapítható volt, hogy a riportalany nem fejthette ki véleményét, a műsorvezetők közbeszólásai, a vendég expressis verbis antiszemitának való minősítése erőszakosan elfojtotta a riportalany megnyilvánulásait. A műsorvezetők magatartásának köszönhetően a közérdeklődésre számot tartó esemény nem az volt, hogy megjelent-e a kérdéses levélben az antiszemitizmus, hanem az, hogy a vendég nyíltan vállalja-e a kérdezők szerint meglévő, a vendég által folyamatosan cáfolt antiszemitizmusát.
A másodfokú bíróság ítéletével szemben felperesi beavatkozó nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben mind az alperesi határozat jogalapját, mind a kiszabott bírság jogalapját és annak összegszerűségét vitatta. Álláspontja szerint a Fővárosi Ítélőtábla ítélete jogsértő volt, mert a felperes nem sértette meg az Rttv. 23. § (2) bekezdését. Alapvetően téves és jogszabálysértő azon megállapítás, hogy a műsorvezetők álláspontjának előzetes kialakítása, annak folyamatos ismételgetése a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye ellen ható esemény, továbbá, hogy a műsorvezetők közbeszólásait a vendég expressis verbis antiszemitának való minősítése erőszakosan elfojtotta a riportalany megnyilvánulásait.
Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában foglaltakra hivatkozva a beavatkozó rámutatott, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog csak kivételesen indokolt esetben korlátozható. M. K. közszereplőnek minősül, így nagyobb türelmet kell tanúsítania az egyes megnyilvánulásokkal szemben. A műsorvezetőnek joga volt úgy vezetni a műsort, hogy az a közvélemény érdeklődésére számot tartó kérdéseket érintsen, a riporterek mindvégig megőrizték indulatmentességüket szemben a riportalannyal, és csak a riportalany kijelentésére, következtetéseire reagáltak, ezekkel szembesítették riportalanyukat, hiszen a műsorszám megtekintésével M. K. véleménye egyértelművé vált a műsor nézői előtt. A felperesi beavatkozó megítélése szerint a riporteri közbevetésektől vagy esetleges fölényesnek tűnő fellépéstől a műsor nem válik elfogulttá, a riporterek véleményt nyilváníthatnak, mert ellenkező esetben a véleménynyilvánítás alkotmányos alapelvei sérülnének.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok megfelelő alapossággal feltárták az ügyben irányadó tényállást, és abból – az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vontak le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás keretében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható.
Az Rttv. 23. § (1) bekezdése szerint a közszolgálati műsorszolgáltató és a közműsor-szolgáltató különösen köteles a nemzet, a nemzeti, az etnikai, a nyelvi és más kisebbségek méltóságát és alapvető érdekeit tiszteletben tartani, nem sértheti más nemzetek méltóságát. Az ügyben alkalmazandó (2) bekezdés szerint a közszolgálati a közszolgálati műsorszolgáltató és a közműsor-szolgáltató rendszeresen, átfogóan, elfogulatlanul, hitelesen és pontosan tájékoztat a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, a vételkörzetében élők életét jelentősen befolyásoló eseményekről, összefüggésekről, vitatott kérdésekről, az eseményekről alkotott jellemző véleményekről, az eltérő véleményeket is beleértve.
A felperesi beavatkozó által hivatkozott 36/1994. (VI. 24.) AB határozat értelmezésének fényében sem jelenti azt az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében rögzített szabad véleménynyilvánítás joga, hogy ezen alapjog nem lényeges tartalma [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] más legitim cél alapján ne lenne törvénnyel korlátozható. Az Alkotmánybíróság 1/2007. (I. 18.) AB határozatában rámutatott, hogy az Alkotmány 64. § (4) bekezdése alapján a tájékoztatási monopóliumok létrejöttének megakadályozása alkotmányos cél. A tájékoztatási monopóliumok a műsorszolgáltatási technológia rohamos fejlődését követően elsősorban a „vélemény monopóliumok” kialakulásának veszélyét jelentik, ezért legitim célként fogadja el az Alkotmánybíróság a vélemény-pluarizmus fenntartását. E cél elérése érdekében korlátozza a kiegyensúlyozottság követelménye az Rttv.-ben a műsorszolgáltató szerkesztési szabadságát.
Ebből levezethető, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató műsorvezetőjének szabad véleménynyilvánítási jogát alkotmánykonform módon korlátozza az Rttv. 23. § (2) bekezdése, amely megköveteli a műsorvezetőtől a tárgyilagos és elfogulatlan műsorvezetést. Az ügyben a bíróságok ezen értelmezési keret mentén vizsgálták a műsorvezetői magatartás tárgyilagosságát, elfogulatlanságát, amikor egyértelműen leszögezték, hogy a műsorvezetőnek van véleménynyilvánítási joga, elmondhatja a véleményét a riportalany műsorban vizsgált megnyilatkozásáról, e körben vitát generálhat, a vita keretében replikázhat, de mindez nem terjedhet odáig, hogy a riportalany egyértelmű véleményét figyelmen kívül hagyva álláspontját gépiesen ismételgesse és sulykolja. A jogerős ítélet jogi álláspontja ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is teljes mértékben helytálló volt.
Mindez nem jelenti azt – és különösen az elsőfokú bíróság jogi indokolásának tükrében szükséges erre kitérni –, hogy ha a riportalany megnyilvánulásának antiszemita voltát tagadja, akkor azt a műsorvezetőnek minden körülmények között automatikusan el kell fogadnia.
Ezzel ellenkező értelmezés esetén, ha egy műsorszám témája valamely megnyilvánulás idegengyűlölő, rasszista vagy antiszemita jellege, akkor az interjúalany tagadása esetén bármilyen antiszemita, rasszista, idegengyűlölő állítás megfogalmazható a riportalany részéről anélkül, hogy ennek ilyen minősége a néző számára kiderülne. Az ilyen témájú riportoknál, műsorszámoknál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a műsorvezetőnek biztosítania kell az Rttv. 3. § (3) bekezdése alapján, hogy a műsor ne sértsen emberi jogokat, ne legyen alkalmas személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti etnikai nyelv és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.
Egy közszolgálati műsorszolgáltató műsorvezetőjének pedig az Rttv. jelen ügyben alkalmazandó 23. § (1) bekezdésének is meg kell felelnie, mert egy közszolgálati adótól különösen elvárható a nemzet, a nemzeti, az etnikai, a nyelvi és más kisebbségek méltóságának és alapvető érdekeinek tiszteletben tartása, nem sértheti más nemzetek méltóságát. Ezért a közszolgálati műsorvezetőnek azt is biztosítania kell, hogy a riportalany véleményének kritika nélküli közlésével, ne váljon a közszolgálati műsor jogsértővé.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában már rámutatott, hogy az Alkotmány a szabad kommunikációt biztosítja és védi, tekintet nélkül annak tartalmára [30/1992. (V. 26.) AB határozat]. Ebből következik, hogy a magyar jogrend a lehető legszélesebb körben biztosítja a vélemények szabadságát. Ugyanakkor az Rttv. 23. § (1) bekezdéséből következően ez nem jelenti azt, hogy rasszista, idegen gyűlölő, antiszemita nézetek közműsor- szolgáltató igénybevételével propagálhatók, sőt a vélemény nyilvánítást az Rttv. ezen szakasza ebben a körben korlátozza.
Ezért az Rttv. 23. § (2) bekezdésének (1) bekezdés tükrében való helyes értelmezése az, hogy a tárgyilagos és elfogulatlan műsorvezetéshez az idegengyűlöletet, rasszizmust vagy antiszemitizmust tárgyaló műsorszám esetén, szükséges az ilyen jellegű megnyilvánulások tényszerű és következetes megnevezése.
A jelen ügyben azonban fel sem vetődött annak lehetősége, hogy a műsorvezető tényszerű közléssel élt, hanem maga a felperesi beavatkozó is azt a műsorvezető véleményeként értékelte, és mint vélemény jogi értékelését kérte a bíróságtól. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet, és megállapította, hogy a felperesi műsorszolgáltató műsorszáma, a műsorvezetők véleménye képviseletének módja nem volt tárgyilagos és elfogulatlan, ekként a felperes az Rttv. 23. § (2) bekezdését megsértette.
A felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében részletes előadást tett a bírság összegszerűsége vonatkozásában is, kérte a bírság mérséklését. A Legfelsőbb Bíróság ezen kérelmi rész vonatkozásában megállapította a Pp. 270. § (1) bekezdése és 275. § (1) bekezdése alapján, hogy ez a kérdés nem volt a másodfokú eljárás, így a jogerős ítélet tárgya. Ugyan a felperes keresetében még vitatta a bírság összegszerűségét is, melyre az elsőfokú ítélet kitért, és ezt a kérdést elbírálta, azonban az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében sem felperes sem a felperesi beavatkozó nem vitatta az elsőfokú ítélet e körben rögzített álláspontját, és így ezzel a kérdéssel a jelen felülvizsgálati eljárásban felülvizsgálni kért másodfokú jogerős ítélet sem foglalkozhatott. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet vizsgálja felül, és ennek ez a kérdés nem volt tárgya, ezért a Legfelsőbb Bíróság ezzel a kérdéssel érdemben nem foglalkozhatott (BH 2002/653., BH 2002/447., BH 2002/283., BH 2001/172./.
A fent kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.522/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás