KÜ BH 2009/377
KÜ BH 2009/377
2009.12.01.
Nem ellentétes a Pp.-nek a bizonyítékok mérlegeléséről és a szakértő kirendeléséről szóló rendelkezésével, ha a kisajátítási kártalanítás összege miatt előterjesztett kereset elbírálása során a bíróság azért nem rendel ki szakértőt, mert az összeg megalapozottságát más bizonyítékok alapján el tudja bírálni, ha ezt kellőképpen megindokolja és a más bizonyítékok (pl. illetékkiszabó végzés) mérlegelése okszerű (1952. évi III. tv. 177. §, 206. §).
Az alperes regionális államigazgatási hivatal jogelődje 2008. április 24-én határozatot hozott a D., B. u. 22. szám alatti 9354 hrsz.-ú ingatlan kisajátítási kérelem tárgyában.
Határozatában a kisajátítás iránti kérelemnek közérdekből helyt adott, és a perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott I. és II. rendű beavatkozó tulajdonában állott ingatlant a felperes javára kisajátította. A kisajátított ingatlan a város központja közvetlen közelében található.
Az ingatlanra 2004 óta elővásárlási jog volt bejegyezve a felperes javára, tekintettel arra, hogy a megyei jogú város szabályozási terve az érintett ingatlant a belvárosi kiskörút (nyugati tehermentesítő út) megvalósításához szükséges ingatlanként kezelte. A szabályozási cél megvalósítása érdekében a D., B. úti ingatlanok jelentős része került már az út – mint közérdekű cél – megvalósítása érdekében a felperes tulajdonába.
A jelen per, és az azt megelőző kisajátítási eljárás tárgyát képező D., B. u. 22. szám alatti ingatlan 1/2-1/2 arányban állt az alperesi beavatkozók tulajdonában. Az ingatlan területe sík fekvésű, szabályos téglalap alakú, környezetével egyező szintű. Az ingatlanon 1948-ban épült lakóépület található, mely közvetlenül az utcafrontra, oldalhatárra épült.
A felperes képviseletében a felperes polgármesteri hivatal vagyonkezelési osztálya közérdekű célra hivatkozással kisajátítási kérelmet terjesztett elő a perbeni ingatlan kisajátítása érdekében.
Az eljárás során a kisajátítást kérő felperes nem jelölte meg, hogy mi alapján tette meg az alperesi beavatkozó tulajdonosok irányába vételi ajánlatát, és nem jelölte meg a szakértő személyét, illetve a szakértő részéről esetlegesen meghatározott négyzetméterenkénti árat.
A kisajátítási eljárásban az alperes igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői bizonyítást vett igénybe.
Az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő az érintett ingatlan forgalmi értékét szakvéleményében 28 800 000 Ft-ban határozta meg. A szakvélemény értékelte az ingatlan városon belüli fekvését, a városközpont közelségét, azt, hogy csendes és kisforgalmú utcában található az ingatlan, értékelte a telek alakját, méretét, közművesítettségét, illetve az ingatlan környezetében eladott ingatlanok vételárát. A szakértői vélemény összesen hat összehasonlító adatot közölt.
Az eljárás során a szakértő véleményét kiegészítette, és további három összehasonlító adatot közölt, mely álláspontja szerint a D., B. u. 22. szám alatti ingatlannal hasonló paraméterű belvárosi ingatlanok adásvételére vonatkozó volt.
Az alperes a kártalanítás összegét – a szakértői véleményben rögzített forgalmi érték elfogadásával – 28 800 000 Ft-ban határozta meg, melyet az ingatlan tulajdonosai – az I. és II. rendű beavatkozók – között egyenlő arányban osztotta meg.
A határozat indokolása szerint az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleményében kimunkált összegszerűség kellően alátámasztott, a szakértő a megtartott tárgyaláson részletesen kifejtette, hogy az ingatlanpiacon realizált adásvételek között számos olyan is található, (mely) az általa megjelölt 71 464 Ft/m2 összeget is meghaladja; ebből következően a szakvéleményben megjelölt összeg – az alperes szerint – reálisnak nevezhető, és nem eltúlzott.
A felperes az alperes határozata ellen kereseti kérelmet terjesztett elő a törvényes határidőn belül, melyben kezdeményezte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Kérte a határozat oly módon történő megváltoztatását, hogy a bíróság a forgalmi értéket 45 000 Ft/m2 ár figyelembevételével mindösszesen 18 135 000 Ft + áfa összegben határozza meg.
Álláspontja szerint a kisajátítási eljárásban eljárt szakértő által felhívott ingatlanok közül több nem alkalmas aggálytalan összehasonlításra. Arra is hivatkozott, hogy az összehasonlítási alapként felhasznált ingatlanok a város értékesebb, óvárosi részéről kerültek kiválasztásra.
A felperes szakértő kirendelését indítványozta az ingatlan kisajátításkori forgalmi értéke meghatározására.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint a kirendelt szakértői véleményben foglalt forgalmi érték reális. Ennek alátámasztásaként hivatkozott arra, hogy 2004-ben az illetékhivatal 25 millió Ft-ra értékelte az ingatlant, ezen összeg után fizették meg az öröklési illetéket a tulajdonosok.
Arra is hivatkozott az alperes, hogy az önkormányzat által felkért ingatlanforgalmi szakértő az ingatlan forgalmi értékét 26-27 millió Ft körüli összegben jelölte meg.
Az alperesi beavatkozók szintén a felperesi kereset elutasítását indítványozták.
A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes kereseti kérelme nem volt megalapozott, ezért azt az ítéletben elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli esetben a felperes kereseti kérelmében kizárólag a felülvizsgálni kért határozatban rögzített kártalanítási összegszerűséget vitatta, mellyel a felperes tulajdonképpen a kisajátítási eljárás során kirendelt szakértői vélemény megalapozottságát vonta kétségbe; ezzel függ össze, hogy a felperes indítványozta a perben szakértő kirendelését.
A bíróság a rendelkezésére álló adatok ismeretében nem találta indokoltnak a felperes indítványára újabb szakértő kirendelését, a kisajátítással érintett ingatlan kisajátításkor fennálló forgalmi értéke meghatározása céljából, mert a perbeli ingatlan kisajátításkori forgalmi értéke szempontjából összehasonlításra leginkább alkalmasnak az alperesi beavatkozók tulajdonában álló ingatlannal közvetlenül szomszédos ingatlanra létrejött adásvételi szerződést tekintette. Ez az ingatlan – amellett, hogy egy beépítetlen telekrész volt – 52 000 Ft/m2 ár mellett került megvásárlásra a felperes részéről, 2006. évben.
A bíróság szerint szintén a szakértői véleményben rögzített összegszerűséget támasztja alá az a tény, hogy a perben érintett ingatlan forgalmi értékét a D. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Adóügyi Ügyosztálya 2003 nyarán 25 millió Ft-ra értékelte.
A bíróság szerint mérvadó, hogy ugyanez az érték került elfogadásra az illetékügyi hatóság részéről, az öröklési illeték kiszabása során. Ez utóbbi adatokat az iratokhoz 9. sorszám alatt csatolt APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatósága Illeték Főosztályától megküldött okiratok is valószínűsítették.
A bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben előadta, hogy – álláspontja szerint – a megyei bíróság nem tárta fel kellő alapossággal a tényállást, ezzel megsértette Pp. 206. §-ában előírt kötelezettségét. A tényállás feltáratlanságának okaként a felperes azt jelölte meg, hogy a bíróság az ő bizonyítási kérelmének nem adott helyt, és nem rendelte el az eljárás során kért szakértői bizonyítást. Álláspontja szerint kizárólag ez a bizonyítási eszköz tenné lehetővé egyedül a felperes keresetét megalapozó tényállítások igazolását.
A felperes szerint törvénysértő továbbá, hogy a bíróság a szakértő kirendelése helyett maga foglalt állást szakkérdésekben, ezáltal túlterjeszkedett kompetenciáján. Ilyen szakkérdésnek tekinti a felperes, hogy az ítélet rögzíti, hogy a városban nincs olyan jól körülhatárolható óváros, mint pl. Eger, vagy Szentendre városában.
A felperes hivatkozott arra, hogy a szakértői bizonyítás iránti kérelme arra is kiterjedt, hogy a kisajátítási eljárásban felhasznált adatok alkalmatlanok az ingatlanok eltérő fekvése miatt az összehasonlításra; tehát e körben is szakértői bizonyításnak lett volna helye.
A felülvizsgálati kérelem szerint a bíróság helytelenül mellőzte a szakértői bizonyítást, arra hivatkozva, hogy a hagyatéki eljárásban a felperes személyétől teljesen független polgármesteri hivatal adóügyi ügyosztálya milyen összeggel értékelte a perbeli ingatlant.
A felperes szerint az adóügyi osztálynak nincs olyan jogosítványa, hogy peres ügyekben, szakkérdésekben foglaljon állást.
Mindezek alapján – alapvetően a tényállás feltáratlanságára, valamint a feltáratlanságból következően a döntés megalapozatlanságára hivatkozva – kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemmel érintett ítéletet helyezze hatályon kívül, és az ügyben eljárt megyei bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára.
Az alperes – az ügyben keletkezett közigazgatási iratok megküldésén túl – a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban nyilatkozatot nem tett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jelen perben előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a megyei bíróság jogerős ítélete megsértette-e a Pp. 206. §-át, valamint ezzel összefüggésben a Pp. 177. §-ának (1) bekezdését.
A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának, és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint, ha a perben jelentős tény, vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki.
Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a Pp. 3. § (4) bekezdése szerint a bíróság a bizonyítási indítványhoz, nincs kötve.
Az elsőfokú eljárás, valamint a közigazgatási eljárás iratainak átvizsgálása alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. hivatkozott szabályait. A bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben tartott tárgyalást követően – az alperes indítványának helyt adva – megkereste az APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatóságának illetékügyben eljáró hatóságát, hogy a D., B. u. 22. szám alatti ingatlant érintő – a korábban folyamatban lévő eljárás során keletkezett, és az öröklési illeték meghatározása szempontjából lényeges – iratokat küldje meg.
A megküldött iratok szerint a megyei illetékhivatalnak az I. és II. rendű alperesi beavatkozó számára kibocsátott fizetési meghagyásban a hagyatéki vagyon, a lakás tulajdoni értékét 12 100 000 Ft-ra értékelte, 1/2 tulajdoni hányadra eső mértékben.
A bíróság megvizsgálta az eljárás során dr. D.-né dr. O. A. D., P. u. 3. szám alatt működő közjegyző által a hagyaték átadásáról felvett jegyzőkönyvét.
A hagyatékátadó végzés a kisajátítási eljárás tárgyát képező debreceni ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára 12 500 000 Ft hagyatéki értéket állapított meg, amely az egész ingatlanra 25 000 000 forintos értéket jelent.
A megyei bíróság figyelembe vette a D. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Adóügyi Ügyosztálya által 2003. július 16. napján kibocsátott adó- és értékbizonyítványt. Téves a felperes azon állítása, mely szerint az adó- és értékbizonyítvány azért nem vehető figyelembe a kisajátítási eljárás során hozott határozat bírósági felülvizsgálatára indított perben, mert az adóügyi ügyosztály nem jogosult perbeli szakkérdés eldöntésére. Az adó- és értékbizonyítvány nem perbeli szakkérdés eldöntése céljából kerül kibocsátásra, hanem az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 101. §-a alapján az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője hatáskörében készül.
Az említett törvényi rendelkezés értelmében a kiállított adó- és értékbizonyítvány tartalmazza az ingatlan és az ingatlanszerzők (tulajdonosok) adatait, az érték megállapításánál figyelembe vett tényezőket, továbbá az ingatlannak az adott időpontban fennálló forgalmi értékét.
A D. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Adóügyi Ügyosztálya az ingatlan fekvése szerint illetékes települési – vagyis éppen a D. Megyei Jogú Városi Önkormányzat Jegyzője – hatáskörében eljárva bocsátotta ki az adó- és értékbizonyítványt.
Az adó- és értékbizonyítvány megítélésénél nem az az elsődleges szempont, hogy azt a kisajátítás eljárás, vagy a felülvizsgálatára irányuló perben bocsátották-e ki, hanem az, hogy az adó- és értékbizonyítvány az Itv., illetve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályai felhasználásával készül, és – mint neve is mutatja – hatósági bizonyítványnak számít.
A Megyei Illetékhivatal által 2004. január 26-án kibocsátott fizetési meghagyás öröklés utáni illetékfizetési kötelezettségről pedig közigazgatási hatósági határozatnak minősül. A közjegyzői hagyatékátadó végzés hagyatéki, vagyis nemperes ügyben hozott határozatnak számít.
A Pp. 195. § (1) bekezdése értelmében az olyan papír alapú okirat, amelyet közjegyző, vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül megszabott alakban állított ki, mint közokirat, teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat meglétét, valamint annak idejét és módját. Ugyanezen § (7) bekezdése értelmében a közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni; a bíróság azonban – ha szükségesnek találja – az okirat kiállítóját hivatalból is megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzék.
A felülvizsgálati kérelemmel érintett jogerős bírósági ítélet meghozatala során az eljárt megyei bíróság tehát közokiratokban rögzített forgalmi értéket vett figyelembe. Ezek a közokiratok azt rögzítették, hogy 2003-ban, illetve 2004. év elején a perbeli ingatlan forgalmi értéke mennyi volt. Ez a forgalmi érték meghaladja azt a forgalmi értéket, melyet a felperes a kisajátítás tárgyát képező ingatlanra nézve – mind keresetében, mind felülvizsgálati kérelmében – valószínűsít. Ez a forgalmi érték sokkal közelebb áll az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőnek a közigazgatási eljárásban felhasznált szakvéleményében megállapított forgalmi értékhez. A bíróság által felhasznált okiratok – mivel a per iratanyagának részét képezték – a felperes számára is hozzáférhetőek voltak.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat – mely jelen esetben azonos a felperes önkormányzattal – jegyzőjének az Itv. alapján kibocsátott adó- és értékbizonyítványa, mint hatósági bizonyítvány (közokirat) a felperes számára is irányadó a benne foglalt tények, azaz a forgalmi érték rögzítése tekintetében.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt megyei bíróság határozata sem a Pp. 206., sem 177. §-át nem sértette meg; ezért – mint a jogszabályoknak megfelelő határozatot – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.598/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás