39/2009. (XII. 22.) PM rendelet

1. § (1) A lefoglalást a szabálysértési hatóság – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – határozattal rendeli el. A határozat alapján a lefoglalást vagy a lefoglalást elrendelő szabálysértési hatóság végzi el, vagy a lefoglalás foganatosítása érdekében megkeresi a lefoglalás alá eső dolog helye szerint illetékes település önkormányzatának jegyzőjét, pénzügyi szabálysértés esetén a vámhatóságot.

(2) Ha a dolog biztonságos megőrzése indokolja, a dolog jegyzőkönyv felvétele mellett visszatartható. Ilyen esetben azonban a visszatartást végző szervnek az iratok megküldésével haladéktalanul intézkednie kell a szabálysértési hatóság felé a lefoglalás elrendelése érdekében.

(3) A dolog visszatartásával, illetve a lefoglalással kapcsolatban felmerült költségeket a visszatartást, illetve a lefoglalást végző szerv a dolog más szervnek történő átadásáig köteles megelőlegezni.

(4) Ha a szabálysértési hatóság jogerős határozata elrendeli valamely dolog elkobzását, az elkobzás végrehajtása iránt az elkobzás tárgyát képező, lefoglalt dolog helye szerint illetékes település önkormányzatának jegyzője intézkedik. Vám- és pénzügyőri, illetve rendőri szerv által hozott határozat esetén a vám- és pénzügyőri, illetve rendőri szerv jár el.

2. § (1) A dolog visszatartásáról, illetve lefoglalásáról a visszatartást, illetve a lefoglalást végző szervnek jegyzőkönyvet kell felvennie. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jegyzőkönyvön kívül a lefoglalt, illetve a visszatartott dologról annak a személynek a részére, akitől azt lefoglalták, illetve visszatartották, a lefoglalást, illetve a visszatartást végző szervnek elismervényt kell adnia. Ha a lefoglalás, illetve a visszatartás birtokban hagyás mellett történt, az elismervényen fel kell tüntetni a lefoglalt, illetve a visszatartott dolog őrzési helyét is.

(3) A lefoglalt, illetve a visszatartott dolgokról a lefoglalást, illetve a visszatartást végző szervnek nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell a lefoglalást, illetve a visszatartást szenvedő személy nevét, lakcímét, a lefoglalás, illetve a visszatartás időpontját, valamint a lefoglalt, illetve a visszatartott dolgok megnevezését, mennyiségét és értékét. A nyilvántartásba csak megfelelő okirat (így különösen a lefoglalásról, illetve a visszatartásról készült jegyzőkönyv, az elismervény, a szabálysértési határozat) alapján lehet bejegyzést végezni.

(4) A lefoglalást, illetve a visszatartást végző szervnek a lefoglalt, illetve a visszatartott dolgok értékét a lefoglalás, illetve a visszatartás alkalmával – szükség esetén szakértő bevonásával – meg kell állapítani. Ha erre a lefoglaláskor, illetve a visszatartáskor nincs lehetőség a lefoglalt, illetve a visszatartott dolgok értékének megállapítása iránt, a lefoglalást, illetve a visszatartást követően haladéktalanul intézkedni kell.

(5) A lefoglalt, illetve a visszatartott dolgokat állaguk megsértése nélkül, azonosításra alkalmas jellel (így különösen lefoglalt dologcímke, pecsét, ólomzár) kell ellátni.

(6) A szabálysértési eljárás során lefoglalt, illetve visszatartott dolgot – ha jogszabály vagy a szabálysértési hatóság másként nem rendelkezik – az ügyben eljáró szabálysértési hatósághoz kell beszállítani.

3. § (1) A lefoglalt dolgok őrzéséről az ügyben eljáró szabálysértési hatóság gondoskodik. A lefoglalt dolgok tárolását biztonságosan és úgy kell végezni, hogy azok változatlan állapotban megmaradjanak, azonosságuk biztosított és könnyen megállapítható legyen.

(2) A lefoglalásról szóló határozatban a szabálysértési hatóságnak rendelkeznie kell arról, hogy a lefoglalt dolgot letétbe helyezi, a lefoglalást szenvedő személy őrizetében hagyja, vagy külön jogszabály szerint feljogosított vagyonkezelő szerv kezelésébe adja.

(3) Ha a dolog használatához a lefoglalást szenvedő személynek különös érdeke fűződik, vagy a lefoglalt dolog elszállítása, raktározása körülményes, az azonosság megfelelő biztosítása mellett a lefoglalást szenvedő személy birtokában hagyható a rendelkezési jog megtiltása mellett azzal a figyelmeztetéssel, hogy azt csak a dolog állagának sérelme nélkül használhatja, vagy azt – a dolog használatának megtiltása mellett – változatlan állapotban kell megőriznie. Ha a szabálysértési hatóság tudomást szerez arról, hogy a lefoglalást szenvedő a figyelmeztetésben foglaltaknak nem tesz eleget, haladéktalanul intézkedik a lefoglalt dolog beszállítása, illetve biztonságos őrzése iránt.

(4) A nem közösségi árut és kereskedelmi mennyiségű jövedéki terméket lefoglalás után a vámhatóságnak kell átadni, illetve, amennyiben a lefoglalást a vámhatóság végezte, őrzéséről a vámhatóság köteles gondoskodni.

4. § (1) A lefoglalás megszüntetéséről az ügyben eljáró szabálysértési hatóságnak határozattal kell intézkednie.

(2) Nem adható vissza olyan lefoglalt dolog, amelynek birtokban tartását jogszabály feltételhez köti, ha a feltétel nem áll fenn, illetve amelynek birtokban tartását jogszabály tiltja.

(3) Ha a lefoglalt dolog átvételére jogosult személy a lefoglalást megszüntető határozatban megadott határidőn belül a dolgot nem veszi át, a szabálysértési hatóság a dolog értékesítése vagy megsemmisítése iránt intézkedik. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvényben (a továbbiakban: Sztv.) meghatározott elévülési időn belül jelentkező jogosult a lefoglalt dolog értékesítése esetén – a tárolás és az értékesítés során felmerült indokolt költségek levonása után – az értékesítésből befolyt ellenértékre, megsemmisítés esetén – a tárolás és a megsemmisítés indokolt költségeinek levonása után – a lefoglaláskori értékre tarthat igényt.

(4) Külföldi személytől lefoglalt dolog visszaadása esetén, ha az nem belföldön tartózkodik, a lefoglalást megszüntető határozatban a dolog átvételére legalább hat hónapot kell biztosítani.

(5) A lefoglalt nem közösségi árut, jövedéki terméket kiadni csak a vámhatóság által lefolytatott vám-, illetve jövedékigazgatási eljárást követően lehet.

5. § (1) Ha a szabálysértési eljárás során a lefoglalt dolog

(2) A lefoglalt dolog értékesítése során az elkobzott dolgok értékesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A lefoglalt dolog értékesítéséből befolyt ellenértéket annak a szervnek a számláján kell elkülönítetten kezelni, amelynek a költségvetésében a szabálysértési hatóság szerepel.

6. § (1) Az értékesítésre – az 5. §-ban foglaltak kivételével – csak az elkobzást elrendelő határozat jogerőre emelkedése után kerülhet sor. Az elkobzott dolog csak az elkobzást elrendelő határozat jogerőre emelkedése után kerülhet közérdekű felhasználásra vagy semmisíthető meg. Az elkobzást elrendelő határozat jogerőre emelkedése után az elkobzást foganatosító hatóság köteles megvizsgálni, hogy a külön jogszabály szerinti közérdekű felhasználás feltételei fennállnak-e. A feltételek hiánya esetén a közérdekű felhasználásra nem kerülhet sor.

(2) Az elkobzott dolgot – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel vagy ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – annak tárolási helye, illetve, ha előnyösebb, az ügyben eljáró szabálysértési hatóság székhelye szerinti települési önkormányzat jegyzőjének kell értékesítésre átadni. Az értékesítésre – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel vagy ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az adózás rendjéről szóló törvény ingó végrehajtására vonatkozó szabályai az irányadók.

(3) A rendőrség, illetve a vám- és pénzügyőrség hatáskörébe utalt szabálysértések esetén az értékesítés a szabálysértési hatóság feladata. A vámhatóság értékesíti a jogerősen elkobzott nem közösségi árut és jövedéki terméket is.

(4) Az eljárás alá vont külföldi állampolgár által az előreláthatólag kiszabásra kerülő pénzbírság, illetve eljárási költség fedezeteként letétbe helyezett összegből, illetve az Sztv. 80. § (6) bekezdése alapján tőle lefoglalt vagyontárgyak értékesítéséből a tartozás kiegyenlítése után fennmaradt összeget – ha a külföldi állampolgár már nem tartózkodik Magyarország területén – a külföldi nevére nyitott bankszámlára kell befizetni.

7. § (1) Az elkobzott dolgok beszállításával, tárolásával, értékesítésével, illetve megsemmisítésével kapcsolatban felmerülő kiadásokról annak a szervnek a költségvetésében kell gondoskodni, amelynek szervezetében a szabálysértési hatóság működik.

(2) Az értékesítésből befolyt ellenértéket az (1) bekezdésben meghatározott szervhez kell átutalni.

(3) Ha az elkobzott dolog értékesítése valamely oknál fogva nem lehetséges, az értékesítésre jogosult szerv az elkobzást elrendelő szabálysértési hatóság előzetes hozzájárulásával az elkobzott dolgot – jegyzőkönyv felvétele mellett – megsemmisíti. A megsemmisítési eljárásban érvényesíteni kell a megsemmisítés tárgyára vonatkozó külön jogszabályi rendelkezéseket.

(4) A megsemmisítési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a lefoglalt dolog nyilvántartási számát, a megsemmisítés helyét és idejét, a megsemmisítésnél jelen levők nevét, a megsemmisítés kezdő és befejező időpontját, a lefoglalt dolgok megnevezését, az elkobzásról rendelkező jogerős döntés számát, időpontját, a megsemmisítés módját és körülményeit, valamint a jelenlévők aláírását. A megsemmisítésről készült jegyzőkönyvet az iratok mellett meg kell őrizni.

(5) Ha a szabálysértési hatóság az elkobzott dolog értékesítését vagy megsemmisítését követően azt állapítja meg, hogy az elkobzás alaptalanul történt, a jogosult részére visszafizetést rendel el. Értékesítés esetén a ténylegesen befolyt ellenértéket, megsemmisítés esetén a dolog lefoglaláskori értékét kell megtéríteni. A visszatérítendő összeget az elkobzás alaptalanságát megállapító határozat jogerőre emelkedését követően a megtérítés időpontjáig minden naptári nap után, a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részét kitevő kamattal növelten kell a szabálysértési hatóságnak visszafizetnie. A jogosult ezt meghaladó igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti. A szabálysértési hatóság határozata alapján a visszafizetés annak a szervnek a feladata, amelynek költségvetésében a szabálysértési hatóság szerepel.

8. § (1) Ez a rendelet 2010. január 1-jén lép hatályba.

(2) Hatályát veszti a szabálysértési eljárás során lefoglalt és elkobzott dolgok kezeléséről és értékesítéséről, valamint a pénzbírság és egyéb pénzösszeg letiltásáról és átutalásáról szóló 10/2000. (III. 24.) PM rendelet.