BÜ BH 2009/41
BÜ BH 2009/41
2009.02.01.
Sikkasztás bűntettét nem valósítja meg a gazdasági társaság vagyonkezelésre jogosult ügyvezetője, aki a társaság vagyonrészeinek értékesítéséből befolyt összeget a taggyűlés hozzájárulása nélkül fordítja a társaság ténylegesen fennálló és elismert tartozása kifizetésére [Btk. 317. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a terheltet az ellene jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének vádja alól felmentette.
Tényállásában megállapította, hogy nevezett korábban a M. GmbH nevű német cég képviselője volt. E cég 1992-ben résztulajdonosa volt a magyar E. Kft.-nek is. Az E. Kft. tulajdonát képezte a P. Kft.
Az E. Kft. 1995-ben 50 000 márkával tartozott a B. GmbH nevű német cégnek, e tartozás egy korábbi üzleti kapcsolatból eredt, ám könyvviteli szabálytalanságok folytán az E. Kft. üzleti könyveiben nem szerepelt. Az E. Kft. elismerte e tartozást, a kifizetés módja körül a két cég között vita alakult ki. A M. GmbH – üzleti érdekeit szem előtt tartva – rendezte az E. Kft. e tartozását, átutalta az elismert 50 000 márkát a B. GmbH-nak, ezért ezt követően az E. Kft. ezzel az összeggel már a hitelt rendező M. GmbH-nak tartozott.
1995 decemberében az E. Kft. ügyvezetője lemondott ügyvezetői tisztségéről, s ezt a taggyűlés jóváhagyta. Pozícióját a terhelt vette át, a taggyűlési határozat szerint 1996. január 1-jétől a cégjegyzésre kizárólag ő volt jogosult. A céggel kapcsolatos változások cégbírósági bejegyzése többnyire késedelmesen vagy hiányosan történt.
1997 novemberében a terhelt az E. Kft. ügyvezetőjeként a kft. tulajdonában álló P. Kft. két üzletrészét értékesítette, az E. Kft.-nél nyilvántartott 370 000 forint névértékű üzletrészeket 5 500 000 forintért adta el. A vevők a vételárat két részletben fizették be a terhelt által a cég nevére és részére a H. Banknál nyitott számlára. A terhelt az E. Kft. e bankszámláján kezelt pénzt többször lekötötte, majd 1998. december 16-án annak az ekként kamatokkal növelt összegét, összesen 6 259 000 forintot átutalta az E. Kft.-nek hitelező M. GmbH bankszámlájára, s ezzel a korábbi tartozást kiegyenlítette.
A vádhatóság a terhelt ellen jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt emelt vádat.
A felmentő ítélet jogi indokolása körében az elsőfokú ítélet rögzítette, hogy a terhelt az E. Kft. képviseletére jogosult volt, e jogosultságát a cégbírósági eljárás hiányosságai érdemben nem érintették. Mint ügyvezető, jogosult volt az E. Kft. vagyonkezelése körében is eljárni. Az üzletrész eladások törvényessége tekintetében mindemellett kétségei azért sem lehettek, mert valamennyi jogi természetű intézkedését ügyvédi közreműködéssel bonyolította le. Az E. Kft.-nek a M. GmbH-val szemben fennálló tartozását a cég tulajdonosai – egy személy kivételével – elismerték, így nem volt kétséges, hogy e tartozást valamilyen módon rendezni kell. Erre került sor akkor, amikor a terhelt a P. Kft.-ben fennálló üzletrészeket 1997 novemberében eladta. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a P. Kft. üzletrészeinek értékesítéséről történő döntés az e tárgyban szükséges taggyűlési jóváhagyás nélkül is szabályszerűen történt, miután a társaság 52%-át német tulajdonosok birtokolták, ezért azok egyetértésével a taggyűlés formális határozata nélkül is lehetett határozni az eladásról.
Az üzletrészek értékesítéséből befolyt vételár a terhelt intézkedése nyomán az E. Kft. bankszámlájára érkezett, ekként a terhelt közreműködésével fedezet keletkezett arra, hogy a cég a M. GmbH-val szemben fennálló tartozását rendezze. Amikor tehát a terhelt az eladott üzletrészek ellenértékét a M. GmbH bankszámlájára átutalta, az E. Kft.-nek kára nem keletkezett, csupán a vitás elszámolás befejezésével tartozása kiegyenlítésére került sor. Ilyen módon az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a terhelt a sikkasztás bűntettét nem valósította meg: a vád tárgyává tett ügylet során ugyanis mint ügyvezető – a vagyonkezelés körében eljárva – a kft. javára bonyolított le pénzügyi tranzakciót.
A másodfokon eljáró bíróság a 2006. június 20-án jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében megállapította, ezért őt 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 4000 forintban állapította meg. Úgy rendelkezett, hogy a nyomozás során a terhelt által biztosítékként kifizetett 2000 000 forintot a pénzbüntetés végrehajtására kell fordítani. Mindemellett a kiszabott büntetésből a terhelt által az előzetes fogva tartásban töltött 27 napnak megfelelő összeget leróvottnak tekintett.
A másodfokú ítélet megállapítása szerint az elsőfokú határozat a tényállás felderítetlensége és téves ténybeli következtetés okából megalapozatlan. E megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a tényállást helyesbítette és azt állapította meg, miszerint az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy a terhelt az E. Kft. tulajdonrészét taggyűlési felhatalmazás nélkül értékesíthette és nem volt a terheltnek felhatalmazása arra sem, hogy az üzletrészek eladásából származó összeget a M. GmbH számlájára utalja. A másodfokú határozat tényállás-kiegészítéséből kitűnően ugyanis az E. Kft. 1996. január 1-jén szabályszerű taggyűlést nem tartott és nem hatalmazta fel a terheltet a P. Kft.-ben lévő üzletrészek értékesítésére sem. Ebből következően a terheltnek a befolyt vételárral való rendelkezésre sem volt jogosítványa. Egyébként az E. Kft. könyveiben sem a M. GmbH-val szemben fennálló tartozása, sem annak kifizetése nem szerepelt.
A helyesbített tényállásból a másodfokú bíróság a terhelt bűnösségére vont következtetést. Az ítéleti megállapítás szerint a terhelt megfelelő jogosítvány nélkül határozott az üzletrészek értékesítéséről. A sikkasztás bűntette – a jogerős ítélet indokolása szerint – lényegében azzal valósult meg, hogy a terhelt a számára idegen vagyont képező összeget (az E. Kft. számlájára az értékesítésből befolyt összeget) jogosulatlanul utalta át a M. GmbH részére. Ekként a másodfokú bíróság szerint a terhelt a rábízott dologgal jogosulatlanul sajátjaként rendelkezett és ezzel a vádban neki felrótt bűncselekményt megvalósította.
A jogerős határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben vitatta a terhelt bűnösségének megállapítását és ezzel összefüggésben anyagi jogszabálysértésre hivatkozott [Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja]. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) kizárólag a szerződéskötés jóváhagyásához ír elő taggyűlési hatáskört, a vételár felhasználásához, átutalásához erre nincs szükség. Nem kétséges, hogy a terhelt az összeget nem saját javára használta fel, a felhasználás a sértett érdekében történt, ekként sajátjaként rendelkezésként nem értékelhető. A felülvizsgálati indítványban a terhelt és védője bűncselekmény hiányában történő felmentésre tett indítványt.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványnak a bűnösség megállapításával kapcsolatos érvelésével egyetértett.
A vád tárgyává tett cselekmény jogi értékelésével kapcsolatosan az ügyészi indítvány leszögezte, hogy az ítélkezési gyakorlat egységes annak megítélésében, miszerint nincs alap a sikkasztás megállapítására akkor, ha az elkövető a rábízott dolgot (vagyont, vagyonrészt) az üzlet rendeltetésszerű működésének körén belül, a vállalkozás céljával összhangban, nem a saját javára és nem a sértett érdekeit sértő módon használja fel. A terhelt az általa lebonyolított tranzakció során mindvégig a gazdasági társaság nevében járt el, az eladott üzletrészek ellenértéke a társaság számlájára folyt be és ebből az összegből olyan követelés kiegyenlítésére került sor, amely a társaság tartozása volt. A terhelt, mint a gazdasági társaság ügyvezetője vagyonkezelésre jogosult volt. Azok az adminisztratív szabályszegések, amelyeket a tranzakció során megvalósított, az ügyletek érdemi jogszerűségét nem érintették. A terhelt a vád tárgyává tett cselekmény során nem olyan tulajdonosi jogosítványokat gyakorolt, amelyekre nem volt jogosult, hanem pusztán az őt megillető jogok gyakorlásával kapcsolatos garanciális szabályokat szegte meg. Mindez azonban csupán vagyonkezelői szabályszegés, amely nem járt vagyoni hátránnyal sem. E körülményekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség a másodfokú jogerős ítélet megváltoztatására és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentésére tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt, mint az E. Kft. ügyvezetője a kft. korábban már elismert tartozásának rendezése érdekében olyan pénzügyi tranzakciókat bonyolított le, melynek során a kft. egyes vagyonrészeit értékesítette és a befolyt vételárból a tartozást kifizette. Teljes tevékenységével a kft. ügykörén belül maradt, mindvégig e cég képviselőjeként és a cég érdekében járt el. Mint ügyvezető vagyonkezelésre jogosult volt. Pénzügyi lépéseihez a taggyűlés szabályszerű jóváhagyásának beszerzését ténylegesen elmulasztotta, hatáskörét túllépte, ám e hiányosság nem érintette az ügylet büntetőjogilag értékelhető lényegét: az üzletrészek eladásával nem sértette a cég vagyoni érdekét, a befolyt vételár intézkedése nyomán azonnal a cég számlájára került, azzal tehát – az ügyletsorozat e fázisában sem – rendelkezett sajátjaként.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletének jogi álláspontja szerint azonban a terhelt a jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettét – az üzletrészek taggyűlési határozat nélkül történt értékesítésétől függetlenül – lényegében azzal valósította meg, hogy azok ellenértékéből kifizette az E. Kft. ténylegesen fennálló és elismert tartozását. Ennek jogellenessége pedig – a másodfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont szerint – abban állt, hogy az 1988. évi VI. törvény 183. § (2) bekezdése értelmében ,,a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik minden olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelynek értéke a törzstőke legalább 1/4-ét meghaladja''. ,,Ennek megfelelően a vádlott felhatalmazás nélkül utalta át a társaság saját tagjának számlájára a befolyt vételárat, így ezen összeggel sajátjaként rendelkezett''.
Amikor azonban a terhelt az eladott üzletrészek ellenértékéből a kft. tartozását banki átutalással rendezte, – szerződést nem kötött. Egy korábbi hitelezési ügyletből eredő (egyébként nem vitatott) tartozást rendezett, e hitelügyletben pedig – az irányadó tényállás szerint – az E. Kft. adósként szerepelt. Amikor tehát a terhelt az ügyvezetői ügykörében eljárva a tartozás rendezése céljából banki utasítást adott, az általa képviselt cég érdekében járt el, s annak vagyonjogi sérelmet nem okozott.
A vagyonjogi vonatkozású ügyletek büntetőjogi jogellenességének megállapításához – a büntetőjogi törvényi tényállások egyéb elemeinek megvalósulása mellett – a sértett valamely vagyonjogi sérelmének bekövetkezése szükséges. Az ügyletek polgári jogi, cégjogi hiányosságai, szabálytalanságai önmagukban tehát nem alapozzák meg a büntetőjogi jogellenességet, a vagyoni bűncselekmények megvalósulásához a sértett vagyoni érdeksérelmének megállapíthatósága szükséges. ,,Sikkasztásnál sajátjaként rendelkezésként olyan elkövetői magatartás értékelhető, amelynek során a rábízott idegen dolog őrzésével megbízott személy a tulajdonost megillető rendelkezési jogot szándékosan jogellenesen, a saját javára, a sértett hátrányára, a sértett érdekeit sértő módon gyakorolja.'' – rögzítette a Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntésében (BH 2006/181.).
A másodfokú bíróság tehát anyagi jogsértéssel, a Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző sikkasztás bűntettének téves értelmezésével állapította meg a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgált ítéletet megváltoztatta és a terheltet az ellene a Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettének vádja alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette.
A Be. 587. § (4) bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy a terhelt által letétbe helyezett 2000 000 forint biztosíték a terheltnek visszajár.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1163/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás