PÜ BH 2009/48
PÜ BH 2009/48
2009.02.01.
A személyes közreműködésre kötelezett megbízotti alkalmazott orvos helyettesítését az alkalmazott munkaviszonyának megszűnéséig láthatja el a megbízott [Ptk. 312. és 475. §; 2000. évi II. tv. 2. §; 18/2000. (II. 25.) Korm. r. 3. §].
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felperes és az I. r. alperes között 2004. június 28-án létrejött megbízási szerződés 2005. december 1. napján érvényes és hatályos volt, továbbá az alperesek között 2005. december 1. napjával hatályosuló megbízási szerződés érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes elsődleges keresetének helyt adva megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között a 15. számú fogorvosi körzet területi ellátására 2004. június 28-án létrejött megbízási szerződés 2005. december 1. napján érvényes és hatályos volt. A döntés indokai szerint a felperesnek a megbízási szerződésben meghatározott területi ellátási kötelezettsége fennmaradt annak ellenére, hogy a személyes ellátásra kötelezett, működtetési joggal rendelkező alkalmazott, dr. O. G. munkaviszonya megszűnt. A munkaviszony megszűnése miatt a felperes a 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet 10. § (1) és (2) bekezdése alapján jogosult és kötelezett volt a helyettesítésre. A szerződés ezért nem lehetetlenült és nem szűnt meg. A felperes másodlagos kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította, mivel a megállapítási keresetindításnak az előfeltételei hiányoztak.
A peres felek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
Megállapította, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének az előfeltételei a felperes elsődleges kereseti kérelme tekintetében sem álltak fenn.
A másodlagos kereset elutasításának jogi indokait azzal egészítette ki, hogy a felperes a megbízási szerződésben foglalt ellátási kötelezettségének dr. K. I. helyettes útján addig az időpontig tehetett eleget, amíg dr. O. G. munkaviszonya fennállt, azaz 2005. november 30-áig. Ezt követően a felperesnek nem maradt olyan tagja vagy alkalmazottja, akinek közreműködésével a megbízási szerződésben foglalt kötelezettségeknek eleget tudott volna tenni. A szerződés teljesítése így lehetetlené vált olyan okból, amelyért egyik fél sem felelős. Ezért a szerződés a Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján megszűnt. Ezt követően az I. r. alperest illette meg a választási jog abban a tekintetben, hogy a perbeli 15. számú fogorvosi körzetben az orvosi ellátást a 2000. évi II. törvény 10. §-a (1) bekezdése alapján külön szerződéssel, helyettesítéssel oldja meg, vagy a működtetési jog jogosultjával dr. O. G.-vel önálló új megbízási szerződést köt. Mivel az I. r. alperes az utóbbi megoldást választotta, a 15. számú fogorvosi körzet helyettesítésének szükségessége fel sem merült. A fentiekből következően a felperes az alperesek által kötött megbízási szerződés tekintetében nem volt jogvédelmi helyzetben, mivel a szerződés érvénytelenségének esetleges megállapítása a felperes jogi helyzetére nem volt semmilyen kihatással. A másodlagos keresetindításnak az anyagi jogi feltételei is hiányoztak a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet keresetnek helyt adó rendelkezéseinek helybenhagyását, egyebekben az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Kifejtette, hogy a 2000. évi II. törvény (Öotv.) nem kapcsolja össze a működtetési jogot konkrét háziorvosi körzettel. Ehhez szükséges a körzetre vonatkozó megbízási szerződés megkötése. Ilyen szerződést azonban a felperes kötött az I. r. alperessel. Ebből következően a szerződése nem lehetetlenült. A felperes álláspontját a 29/2006. (VI. 21.) alkotmánybírósági határozattal kívánta alátámasztani. Előadta, hogy az alperesek által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetének az eljárásjogi feltétele fennállt, mivel az I. r. alperessel szemben nem volt marasztalásra irányuló követelése. Az I. r. alperes jogszabálysértéssel állapította meg a felperessel kötött szerződés megszűnését. Mivel a 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet 11. § (2) bekezdése szerint ugyanarra a szolgáltatásra több szerződés nem köthető, az alperesek által kötött megbízási szerződés semmis. Kifejtette, hogy a másodfokú ítéletben a ,,helyettesítés'' és ,,akadályoztatás'' fogalmainak a használata téves. Adott esetben a felperes joga és kötelezettsége volt dr. O. G. helyettesítése. A másodfokú ítélet jogkövetkeztetése ellentétben áll az elsőfokú eljárásban az alperesek által tett nyilatkozatokkal és a törvény 10. § (1) bekezdésének a rendelkezésével is.
A felperes vitatta másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban a megállapítási keresetindítási feltételeinek hiányára vonatkozó ítéleti indokokat is. Jogvédelmének a szükségessége a II. r. alperessel szemben is fennállt.
Támadta a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket is a megállapított perköltség eltúlzott mértéke miatt.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A II. r. alperes az 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet 11. § (2) bekezdésére, az Öotv. 3. § (2) bekezdésére utalással előadta, hogy a felperes ügyvezetőjének dr. K. I.-nek a 15. számú körzetre nem volt működtetési joga, mivel az I. r. alperessel kötött szerződés alapján a 16. számú körzetet látta el. Dr. O. G. az alperessel kötött második szerződés és a hatósági bizonyítvány alapján jogszerűen láthatta el 2005. december 1-jétől a 15. számú körzet háziorvosi tevékenységét. Mivel a jelen pernek a működtetési jog, mint vagyoni értékű jog nem volt a tárgya, a felperes által hivatkozott alkotmánybírósági határozat adott esetben nem alkalmazható. Egyetértett a jogerős ítélet álláspontjával, hogy a feltételek hiányában az adott esetben megállapítási keresetnek nem volt helye.
Vitatta a helyettesítés és akadályoztatás felperesi értelmezését is a rendelet 2. § (3) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a szerződés jogilag lehetetlenült, illetve a Ptk. 481. § d) pontja alapján megszűnt. Ezt támasztja alá, hogy az ÁNTSZ a 15. számú körzet ellátására vonatkozó engedélyét is visszavonta a felperestől (megbízási szerződés 1. pontja). A helyettesítési jog a felperest dr. O. G. felmondási idejének a lejártáig illette meg.
Előadta, hogy a bonyolult megítélésű ügyben a megállapított perköltség összege reális.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében azt hangsúlyozta, hogy a felperessel kötött megbízási szerződése lehetetlenült, mivel a szerződés 2. pontjában foglaltak dr. O. G. munkaviszonyának megszűnése folytán nem teljesülhettek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes és az I. r. alperes által 2004. június 28-án kötött megbízási szerződésben a felek kikötötték, hogy a felperes alkalmazottja, dr. O. G. végzi a 15. számú iskolai fogorvosi körzet fogorvosi ellátását. A 3. pont arról rendelkezik, hogy a működtetési jog alapján gyakorolható önálló orvosi tevékenységet dr. O. G. csak személyesen végezheti, akadályoztatásának jogszabályban meghatározott eseteit kivéve.
A szerződés fenti rendelkezései a szerződés leglényegesebb tartalmi elemét képezték [Ptk. 205. § (1) bekezdés], mellyel a megbízott által igénybe vett személyt maga a megbízó jelölte ki a Ptk. 475. § (1) és (4) bekezdése, valamint az Öotv. 2. § (1) bekezdése, a 18/2000. (II. 25.) Korm. rendelet (Vhr.), 3. § (1) bekezdése alapján. A felperes nem vitatta, hogy alkalmazottjának, dr. O. G.-nek a munkaviszonya 2005. november 30. napjával megszűnt. Mivel ezáltal a megbízási szerződés leglényegesebb pontja, a felperes szervezeti keretei között működő dr. O. G. személyes közreműködése a megbízás teljesítésében lehetetlenné vált, a megbízási szerződés a Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján megszűnt. A felperes tévesen hivatkozott a képviselő-testület ezzel kapcsolatos döntésének jogszerűtlenségére, mivel maga a megbízási szerződés 34. pontja rendelkezik a szerződésben külön nem szabályozott kérdésekben a Ptk. alkalmazásáról.
A felperesnek az alkalmazott helyettesítésével kapcsolatos indokaival szemben a jogerős ítélet helyesen utal a Vhr. fogalom-meghatározásaira. Ezekből kitűnik, hogy dr. O. G. helyettesítésének joga és kötelezettsége a felperest nevezett alkalmazottja munkaviszonyának időtartalmára illette meg, illetve terhelte [Vhr. 2. § (1) bekezdés ba) pont, (3) bekezdés].
Nem tévedett tehát a jogerős ítélet annak megállapításával, hogy a megbízási szerződés a felperes és az I. r. alperes között 2005. november 30. napjával megszűnt, továbbá az alperesek által kötött megbízási szerződés érvényesen létrejött és 2005. december 1. napjával hatályosult.
A jogerős ítélet helytállóan hangsúlyozta, hogy a megállapítási keresetindításnak a Pp. 123. §-ában írott feltételei sem álltak fenn.
A felperes az elsődleges keresetét lényegében arra alapította, hogy megbízási szerződése az I. r. alperessel fennmaradt, a képviselő-testület ellentétes tartalmú határozata jogszabálysértő. Jogi álláspontjából következően az I. r. alperestől a szerződés teljesítését illetve kártérítést követelhetett volna. A másodlagos kereset körében helyesen hivatkozott a jogerős ítélet a felperes jogvédelmi helyzetének a hiányára, mivel a szerződésben megnevezett helyettes dr. K. I. az Öotv. 3. § (2) bekezdés második mondata alapján állított helyettesítési jogán sem lett volna jogosult a perbeli 15. számú fogorvosi körzet ellátására. Ebből következően jogi érdekeltsége hiányában sem illette meg a semmisségi kereset megindításának joga.
Kellő alap nélkül hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében az Alkotmánybíróság határozatára is. A 28/2006. (VI. 21.) AB határozat a működtetési jog megszerzésének a feltételeivel, illetőleg mint vagyoni értékű jognak az elidegenítésével kapcsolatban foglalt állást, mely jogkérdések nem képezték a jelen per tárgyát.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felülvizsgálati kérelemnek a perköltség összegét támadó indokait sem.
A másodfokú bíróság a felperes által megjelölt perérték alapulvételével rendelkezett a perköltségről. Az ítéletben indokát adta annak, hogy a pernyertes I. r. alperes perköltségét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja, (5) bekezdése, illetve a II. r. alperes esetében a 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján határozta meg. A perköltség mérséklésére utóbbi esetben nem volt lehetőség, előbbi esetben a rendelet 2. § (6) bekezdése alapján nem volt a mérséklésnek indoka.
A Legfelsőbb Bíróság a bonyolult jogkérdést tárgyaló perben a perköltség mérséklésére szintén nem talált alapot.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.766/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás