486/B/2009. AB határozat

486/B/2009. AB határozat^*

2011.06.30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 98. §-a és 99. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 98. §-a és 99. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt az Alkotmány 8. § (1)–(2) bekezdése, 57. § (5) bekezdése, 59. §-a és 70/A. §-a tekintetében visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.20.881/2008/6. számú végzésének megsemmisítésére irányuló, valamint azzal szemben előterjesztett jogalkotói mulasztás alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I n d o k o l á s

Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 98. §-át; 99. § (2) bekezdésének egyes részeit vagy annak teljes megsemmisítését, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.20.881/2008/6. számú végzésének megsemmisítését kérte. Vagylagos alkotmányjogi panaszként mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte az indítványozó. Érvelése szerint a meghatalmazott felé sikertelen kézbesítés esetén a fél értesítését elő kellene írni a jogszabályoknak, ennek híján a támadott jogszabályok az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. § (1)–(2) bekezdését, 54. § (1) bekezdését, 57. § (5) bekezdését, 59. §-át és 70/A. §-át sértik.

II.

1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”

„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”

„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.

(2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”

2. A Pp. szerint:

„97. § Ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíttetni. Ez a rendelkezés nem terjed ki az olyan idézésre, amelyben a bíróság a felet vagy annak törvényes képviselőjét személyes megjelenésre kötelezi.”

„98. § Ha az iratot a címzett halála miatt vagy azért nem lehet kézbesíteni, mert a címzett a bejelentett címen ismeretlen, vagy onnan ismeretlen helyre költözött, erről az érdekelt feleket értesíteni kell.

99. § (1) A bírósági iratokat – ha a jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – postai szolgáltató útján kell kézbesíteni. A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik.

(2) A postai úton megküldött bírósági iratokat a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta. Ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át (az a bírósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), az iratot – az ellenkező bizonyításáig – a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.

(3) A bíróság a (2) bekezdésben foglalt kézbesítési vélelem beálltát nem állapítja meg, ha a kézbesítés helyettes átvevő részére történt meg és a helyettes átvevő az ellenérdekű fél volt.

(4) Keresetlevél, illetve az eljárást befejező érdemi határozat kézbesítése esetében a bíróság a kézbesítési vélelem beállásáról a feleket nyolc munkanapon belül értesíti. Az értesítéshez mellékelni kell azt a hivatalos iratot, amelyre vonatkozóan a bíróság a kézbesítési vélelem beálltát megállapította. Az értesítésben – keresetlevél esetében – a bíróság tájékoztatja a felet a 128. §-ban foglaltakról is.

(5) A címzett a neki szóló iratot – személyazonosságának igazolása mellett – a bírósági irodában is átveheti.”

III.

Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.

1. Az Alkotmánybíróság elsősorban az utólagos normakontroll keretében előterjesztett kérelmet vizsgálta meg. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy amennyiben a fél meghatalmazott útján jár el, s a meghatalmazottal szemben a Pp. 99. § (2) bekezdése alapján kézbesítési vélelem áll be, akkor a vonatkozó jogszabályok alapján a felet közvetlenül nem értesítik, ez pedig azt jelenti, hogy az „érintett félnek semminemű önrendelkezési szabadsága nincs. (…) [A] meghatalmazott léte egyáltalán nem teszi indokolttá, hogy magát a felet ne értesítsék. (Épp ez alapján maradhatna meg szabadsága, hogy a meghatalmazást fenntartsa vagy megvonja-e.)” Az önrendelkezési jog ilyen hiánya – szerinte – az általános személyiségi jog alapját adó emberi méltósághoz való jogot sérti.

„Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti.” [8/1990. (IV. 23.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.), ABH 1990, 42, 44–45.]

Az Alkotmánybíróság számos alapjogot bontott ki az emberi méltósághoz való jogból, így az emberi méltósághoz való jogból fakad a fél perbeli részvétellel kapcsolatos rendelkezési joga is. [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 35–36.] A pernyertességből fakadó rendelkezési jog szintén az önrendelkezési jogból eredeztethető az Alkotmánybíróság megítélése szerint. [4/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 71, 75.]

Az emberi méltóság és az eljárási képviselet összefüggéseit is többször vizsgálta az Alkotmánybíróság, kiemelve, hogy a meghatalmazás adásának joga nem alapvető jog, s éppen a szakszerű felkészültség, a jogban való jártasság követelménye folytán nem találta alkotmányellenesnek a képviselők körének alanyi korlátozását. (1327/B/1996. AB határozat, a továbbiakban: Abh2., ABH 1999, 575, 576–577.) Az adóeljárásban hasonló jogszabályt szintén nem talált alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság. (1515/B/1996. AB határozat, ABH 2002, 797, 803.)

Jelen ügyben az indítványozó állítása szerint az sérti az önrendelkezési jogát, hogy bár az eljárási jogkövetkezmények a félnél állnak be, a bíróságok mégis a meghatalmazottat értesítik, a kézbesítési vélelem is utóbbinál áll be, a félnek pedig így tudomásszerzés híján arra sincs lehetősége, hogy a meghatalmazást időben visszavonja. Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a fél éppen azáltal gyakorolja az emberi méltóságból fakadó önrendelkezési jogának részét képező perbeli rendelkezési jogát a meghatalmazással összefüggésben, hogy maga helyett meghatalmazottat állít a perbe. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt garanciák érvényesülése érdekében is kiemelkedően fontosnak találta a meghatalmazás lehetőségének a biztosítását. A nemzetbiztonsági szolgálatok tagjainak fegyelmi és kártérítési eljárása kapcsán kifejtette, hogy a polgári eljárás „eljárási garanciáinak is része a peres félnek az a joga, hogy ügyvédet bízzon meg képviseletével. A perben eldöntendő kérdések természete folytán gyakori, hogy szakszerű ügyvédi képviselet nélkül nem lehet a siker reményével eljárásba bocsátkozni, illetőleg abban részt venni, ezért az ügyvédi képviselet lehetőségeitől való megfosztás a bírósághoz fordulásnak az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által biztosított jognak az akadályát is képezheti. [8/2004. (III. 25.) AB határozat, ABH 2004, 144, 156–157.]

A polgári perben a fél a törvényi keretek között rendelkezési joga alapján hatalmaz meg a perbeli képviseletre olyan személyt, akinek professzionális minőségét, vagy bizalmi kapcsolódását a meghatalmazható személyi kör korlátozásával a Pp. 67. §-a garantálja. Ez az Abh2. szerint nemhogy sérti, de éppen előmozdítja az emberi méltóság érvényesülését. A Pp.-nek az az indítványozó által egyébként nem támadott előírása, amely szerint meghatalmazott állítása esetén a félnek kézbesítendő küldeményeket – a személyes megjelenésre való idézés kivételével – a meghatalmazott részére kell megküldeni (Pp. 97. §) pedig éppen a félnek ezzel a rendelkezési jogával teremti meg az összhangot: amennyiben ugyanis az eljárási képviseletre meghatalmazottat állít, akkor kinyilvánítja azon akaratát, hogy perbeli cselekményeit helyette meghatalmazottja tegye meg, s a viszontirányú perbeli cselekmények is meghatalmazottja felé irányuljanak. Tény, hogy a perbeli cselekmények joghatásai általában a képviselt félnél állnak be, azonban a meghatalmazott önálló felelősséggel is rendelkezik az eljárás tekintetében, így például a Pp. 8. § (3)–(5) bekezdései alapján a képviselőt saját magatartása vagy mulasztása miatt személyre szabott pénzbírsággal is lehet sújtani. A meghatalmazó pedig nincsen törvényileg elzárva attól, hogy meghatalmazását visszavonva saját kezébe vegye az eljárását vagy más meghatalmazottat állítson, amennyiben a képviselő és közte lévő bizalmi viszony meginog. Az indítványozó szerint „a meghatalmazott léte egyáltalán nem teszi indokolttá, hogy magát a felet ne értesítsék”. Az Alkotmány 54. §-ában foglalt emberi méltósághoz való jogból azonban az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján nem következik, hogy amennyiben a fél rendelkezési jogával élve maga helyett meghatalmazottat állított, akkor a bíróságoknak e helyettes képviselőn személyen túl másnak, akár a félnek magának is megküldjék az ügyben hozott határozatokat. Az Alkotmánybíróságnak a kérdés megítélésénél alkotmányos egyensúlyt kellett találnia a hatékonyság és az eljárási garanciák fokozott érvényesülése között. Bizonyos szempontból jobban szolgálhatná a fél egyes eljárási jogait, ha az eljárási cselekményekről a meghatalmazottján kívül maga is közvetlenül tudomást szerezne. Ugyanakkor ennek jelentős adminisztratív többletköltségei lennének, amelyet a felek, az állam viselne. Egy ilyen előírás továbbá az eljárás időtartamának növekedését is eredményezhetné, amely viszont a félnek az ésszerű időn belüli eljáráshoz való jogát csorbíthatná a másik oldalról. Ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem alkotmányellenes az a hatályos jogszabályokban megjelenő egyensúlyi helyzet, amikor törvény a helyettes képviselőnek rendeli kézbesíteni a hivatalos iratokat, s csak a személyes megjelenésre való idézést kell a félnek magának (is) kézbesíteni, mert ekkor a joghatások csak személyében állhatnak be.

Az indítványozó egy kiragadott mondatot idéz a 46/2003. (X. 16.) AB határozatból, amely a kézbesítési vélelem megdönthetősége tekintetében mondott ki alkotmányellenes mulasztást (s amelyet azóta a jogalkotó pótolt): „Az Alkotmánybíróság szerint a tudomásszerzés akkor garantált, ha megállapítható, hogy a tudomásszerzés lehetősége minden kétséget kizáróan fennáll.” (ABH 2003, 488, 503.) Az Alkotmánybíróság ennek kapcsán kiemeli, hogy a „minden kétséget kizáró” fennállás eleve a tudomásszerzés lehetőségére irányadó. Az Alkotmánybíróság ugyanebben a határozatában erről azt írta: „Habár a kifejtettek szerint olyan szabály kötelező megalkotása, amely a postai kézbesítés tényleges megtörténte bizonyosságának vizsgálatát írná elő, vagy annak vizsgálatára kötelezne, hogy a címzett ténylegesen, valóban tudomást szerzett-e a hivatalos iratról, nem vezethető le követelményként az Alkotmány szabályaiból, az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a hivatalos iratok kézbesítéséhez fűződő jogkövetkezmények beálltának előfeltétele az, hogy az irat vagy a kézbesítési jogszabályokban említett értesítés a címzetthez bizonyosan eljuthasson. A tudomásszerzésnek nem kell bekövetkeznie, de minden kétséget kizáróan fenn kell állnia a lehetőségének.” (ABH 2003, 488, 504.) Kiemelendő továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a címzett – és nem a peres fél – tekintetében fejtette ki a fentebbieket, vagyis a mindenkori címzett – legyen az a meghatalmazottat nem állító fél maga, vagy legyen a fél meghatalmazottja – tekintetében kell fennállnia a tudomásszerzés lehetőségének. Az indítványozó által tett célzatos idézés, mint érvelés tehát az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján nem alapos.

Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 54. § (1) bekezdésére vonatkozó érvek tekintetében elutasította.

2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésére és az Alkotmánybíróság gyakorlatára figyelemmel az indítványnak meg kell felelnie bizonyos minimális tartalmi és formai kritériumoknak. Érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzésének feltétele, hogy az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését, és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett a benyújtás alapjául szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.].

Az indítvány e tekintetben az Alkotmány 8. § (1)–(2) bekezdése vonatkozásában egyáltalán nem tartalmaz indokolást; az Alkotmány 59. §-ára mindössze akként hivatkozik, hogy az érintett személyek az őket érintő döntéseket nehezebben ismerhetik meg; az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére nézve pedig annyit hoz fel, hogy „de facto szinte kizárt jogorvoslathoz jutni”. Nem hozott fel értékelhető érveket arra nézve sem az indítványozó, hogy miért sértenék a diszkrimináció tilalmát (Alkotmány 70/A. §) az által támadott jogszabályok. A hiányzó, valamint alkotmányjogilag értékelhetetlen érvelés alapján az indítvány ebben a részében érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság az az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján visszautasította.

3.1. Az indítványozó vagylagosan alkotmányellenes mulasztás megállapítását is kérte alkotmányjogi panasz keretében, e körben hivatkozott a jogállamiságra: „[a] jogállami elvárások között valamilyen jogszabálynak rendelkeznie kellene arról, hogy a kézbesítési vélelem esetén hagyományos postai módon, vagy «rövid úton» meg kell próbálni értesíteni az érdekelt feleket, vagy a meghatalmazott tekintetében sikertelen kézbesítés esetén magát az ügyfelet tájékoztatni kell”.

Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek összefüggéseit. E határozataiban megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a szerint, az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennélfogva a szabályozás hiánya miatti, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. Ezért az Alkotmánybíróság általános gyakorlata szerint kizárta, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. [1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.; 1124/E/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.] Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványnak az a része, amely a támadott rendelkezésekkel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre hivatkozik, nem felel meg az Abtv. 48. §-ában meghatározott feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

3.2. Kérte továbbá az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.20.881/2008/6. számú végzésének megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. rendelkezései alapján nincsen hatásköre valamely bíróság határozatának megsemmisítésére, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján e részében is visszautasította.

Budapest, 2011. június 28.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

	Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Balogh Elemér s. k.,
			alkotmánybíró						alkotmánybíró

		Dr. Holló András s. k.,						Dr. Kiss László s. k.,
			alkotmánybíró				előadó alkotmánybíró

		Dr. Kovács Péter s. k.,		Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
			alkotmánybíró						alkotmánybíró

		Dr. Lévay Miklós s. k.,				Dr. Stumpf István s. k.,
			alkotmánybíró						alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek