54/2009. (V. 6.) AB határozat
54/2009. (V. 6.) AB határozat1
2009.05.06.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés és indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (3) bekezdésének ba)–bd) pontjai 2002. november 8. és 2008. január 1-je között alkotmányellenesek voltak, ezért a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt folyamatban levő 4.K.20.682/2006/3. számú ügyben nem alkalmazhatók.
2. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés ac) pontja, valamint (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványokat elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz 3 indítvány érkezett, amelyben az indítványozók a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) családi pótlékra vonatkozó szabályai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
2. Az egyik indítványozó a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság bírája, aki az előtte 4.K.20.682/2006/3. szám alatt folyamatban levő, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben, a tárgyalás felfüggesztése mellett kezdeményezte a Cst. 8. § (3) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását, valamint azt, hogy az Alkotmánybíróság a felperes különösen fontos érdekére tekintettel mondja ki, hogy a vitatott rendelkezés a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt folyamatban levő 4.K.20.682/2006/3. számú ügyben nem alkalmazható.
Az indítványozó szerint a vitatott szabályozás, mivel nem teszi lehetővé, hogy a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató, szüleitől külön élő nagykorú személy saját jogon legyen jogosult a családi pótlékra, sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe, valamint 70/E. §-ába foglaltakat. Álláspontja alátámasztására hivatkozik az 56/2001. (XI. 29.) AB határozatban kifejtett indokolásra.
3. A másik két indítványozó a Cst. 7. § (1) bekezdés ac) pontja, valamint (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte. Mindkét indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-át sérti az a szabályozás, mely szerint a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek után annak a tanévnek a végéig jár a családi pótlék, amelyben a 23. életévét betölti.
Az egyik indítványozó szerint azért diszkriminatív a szabályozás, mert csak a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekek szüleinek biztosítja a családi pótlékot, az azonos életkorú, de felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatók szüleit ez a jogosultság nem illeti meg.
A másik indítványozó szerint ez a szabályozás hátrányosan érinti azokat, akik a tárgyévet megelőző 23. év január 1. és augusztus 31. között születtek, ugyanis utánuk egy tanévnyi időtartammal rövidebb ideig áll fenn a családi pótlékra jogosultság, mint az ugyanazon évben szeptember 1. és december 31. között született társaik után.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste a szociális és munkaügyi minisztert.
II.
Az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését:
1. Az Alkotmánynak az indítványozók által felhívott szabályai:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A Cst. 7. §-ának az indítványozók által vitatott szabályai:
„7. § (1) Családi pótlékra jogosult
a) a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van (a továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték
aa) a még nem tanköteles,
ab) tankötelezettsége megszűnéséig a tanköteles,
ac) az általános iskolai, középiskolai, szakiskolai (a továbbiakban együtt: közoktatási intézmény) tanulmányokat folytató és a (2) bekezdésben megjelölt életkorú
saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel;”
„7. § (2) A közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek után a családi pótlék annak a tanévnek a végéig jár, amelynek időtartama alatt betölti a 23. életévét.”
3. A Cst. 8. § (3) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„(3) Családi pótlékra jogosult saját jogán
a) a 7. § (1) bekezdésének d) pontjában megjelölt személy;
b) a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató, a 7. § (2) bekezdésében megjelölt életkorú, nagykorú személy;
ba) akinek mindkét szülője elhunyt,
bb) akinek a vele egy háztartásban élő hajadon, nőtlen, elvált vagy házastársától különélő szülője elhunyt,
bc) aki kikerült az átmeneti vagy tartós nevelésből,
bd) akinek a gyámsága nagykorúvá válása miatt szűnt meg.”
III.
A bírói kezdeményezés megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Cst. 8. § (3) bekezdését az indítvány benyújtása után 2008. január 1-jei hatállyal módosította az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: Cstm.) 69. §-a, a Cst. 8. § (3) bekezdését egy új bf) ponttal egészítette ki, mely szerint családi pótlékra jogosult saját jogán a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató, a 7. § (2) bekezdésében megjelölt életkorú, nagykorú személy, aki a 7. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti személlyel nem él egy háztartásban. E rendelkezés következményeként az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma már nem áll fenn.
Az Alkotmánybíróság – főszabályként – hatályos jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja. Módosult, eredeti tartalmában már nem hatályos jogszabályi rendelkezés csak a konkrét normakontroll eseteiben, akkor képezheti alkotmánybírósági eljárás tárgyát, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés, azaz ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában szabályozott bírói kezdeményezés, illetőleg a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján folyik. [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.] Tekintettel arra, hogy a bírói indítvány alapján a vitatott jogszabályi rendelkezés konkrét ügyben való alkalmazhatóságáról kell dönteni, az Alkotmánybíróság a Cst. 8. § (3) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezéseire nézve végezte el az alkotmányossági vizsgálatot.
2. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140., 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat ABH 2002, 230, 241–242. stb.]
A Cst. 6–7. §-ai a családi pótlékot főszabályként – a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez való rendszeres állami hozzájárulásként – a gyermeket saját háztartásában nevelő személynek, a szülőnek járó ellátásként határozza meg.
A Cst. 8. § (3) bekezdése a családi pótlékra saját jogon jogosultak körét szabályozza. E körbe az indítvány benyújtásakor nagykorú személyek tartoztak. A Cst. 8. § (3) bekezdés a) pontja alapján saját jogon tarthat igényt az a 18. életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, feltéve, ha utána 18. életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak. A 8. § (3) bekezdésének b) pontja azokat az élethelyzeteket szabályozza, amelyek bekövetkezése esetén a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató nagykorú személy válik jogosulttá arra, hogy a családi pótlékot saját jogán vegye igénybe annak a tanévnek a végéig, amelyben 23. életévét betölti. A Cst.-nek az indítványozó által támadott 8. § (3) bekezdés b) pontja azokban az esetekben tette lehetővé a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató nagykorú számára a családi pótlék saját jogon történő megállapítását, ha mindkét szülője, illetőleg az őt nevelő egyedülálló szülője elhunyt, kikerült az állami nevelésből, illetőleg a gyámsága a nagykorúvá válása miatt megszűnt. Ezek olyan élethelyzetek, amikor nincs, aki a 7. § (1) bekezdése alapján a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató nagykorú után a családi pótlék igénylésére jogosult lenne. Ez a szabályozás nem tette lehetővé a családi pótlékhoz saját jogon való hozzájutását annak a nagykorú személynek, aki elhagyta a szülői házat. Holott a nagykorú gyermeknek a szülő háztartásából való kiválásával a 8. § (3) bekezdés ba)–bd) pontjaiban szabályozottakhoz hasonló jogi helyzet keletkezik. Ugyanis a Cst. 7. § (1) bekezdése alapján a szülőt a saját háztartásában nevelt gyermek után illeti meg a családi pótlék, a saját jogú jogosultság hiányában sem a szüleitől elköltözött, nagykorúvá vált gyermek, sem a szülő nem tarthat igényt a családi pótlékra. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó nem mért egyenlő mércével, amikor a családi pótlékra saját jogon való jogosultság feltételeinek megállapítása során nem értékelte annak a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató nagykorúnak a helyzetét, aki a szülői felügyelet megszűnése után élve lakóhelyének szabad megválasztásának lehetőségével, elköltözött szülőjétől. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Cst. 8. § (3) bekezdés ba)–bd) pontjának szabályaiban rejlő megkülönböztetésnek az indítvány benyújtásakor nem volt alkotmányos indoka, így az sértette az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét. A megkülönböztetés alkotmányellenessége még nyilvánvalóbbá vált akkor, amikor az egyes szociális törvények módosításáról szóló 2006. évi CXVII. törvény 34–35. §-ai módosították a Cst. vitatott szabályait, és 2007. január 1-jétől lehetőség nyílt arra, hogy a szülői házat a gyámhatóság engedélyével elhagyó kiskorú saját jogon részesüljön családi pótlékban.
A törvényhozó észlelve ezt az alkotmányossági problémát a Sztm.-mel módosította a Cst. 8. § (3) bekezdés b) pontját, aminek eredményeként 2008. január 1-jétől a családi pótlék saját jogon jár annak a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató nagykorúnak is, aki a Cst. 7. § (1) bekezdés a) pontja szerinti személlyel nem él egy háztartásban.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Cst. 8. § (3) bekezdésének ba)–bd) pontjai 2002. november 8. és 2008. január 1-je között alkotmányellenesek voltak, és az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján kimondta, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt folyamatban levő 4.K.20.682/2006/3. számú ügyben nem alkalmazhatók.
3. Ugyancsak az Alkotmány 70/A. §-ába ütközése miatt kéri az egyik indítványozó a Cst. 7. § (2) bekezdésében foglalt szabály alkotmányellenességének megállapítását. Az indítványban kifejtett álláspont szerint ez a szabály azokkal szemben tartalmaz hátrányos megkülönböztetést, akik a tárgyévet megelőző 23. év január 1-je és augusztus 31-e között születtek, mert számukra egy évvel rövidebb ideig áll fenn a családi pótlékra jogosultság. A vitatott szabály azok számára biztosítja közoktatási intézményben folytatott tanulmányok időtartamáig a családi pótlékot, akik tankötelezettségük megszűnéséig nem fejezték be általános iskolai, középiskolai vagy szakiskolai tanulmányaikat. Annak meghatározása, hogy a tankötelezettség megszűnése után mely életkorig nyújt az állam támogatást a közoktatási intézményekben folytatott tanulmányokhoz a jogalkotó szabad mérlegelésének tárgya. A vitatott szabály e tekintetben megkülönböztetést nem tartalmaz, minden közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek után biztosítja a családi pótlékot annak a tanévnek a végéig, amelynek időtartama alatt a 23. életévét betölti.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ezen okból a Cst. 7. § (2) bekezdésének alkotmányellenessége nem állapítható meg.
4. Egy másik indítványozó ugyancsak a Cst. 7. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kéri azért, mert álláspontja szerint sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogállamiság követelményét az, hogy a Cst. csak a közoktatási intézményekben tanulmányokat folytató nagykorú gyermekek után állapítja meg a családi pótlékra való jogosultságot a felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytató nagykorú gyermek után a szülő nem tarthat igényt családi pótlékra.
Az Alkotmánybíróság fent ismertetett gyakorlata alapján az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme akkor állapítható meg, ha a jogalkotó az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok között tesz alkotmányos indok nélkül különbséget.
A családi pótlék a Cst. 7. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott feltételeket figyelembe véve a tanköteles korú gyermekek és ezzel összefüggésben a közoktatási intézményekben tanulmányokat folytatók iskoláztatási költségeihez való hozzájárulást jelent. A családi pótlék szabályozási koncepciója alapján a közoktatási intézményben és a felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytatók nem tartoznak azonos szabályozási körbe. Így az indítványozó által állított alkotmányellenes megkülönböztetés nem állapítható meg.
A vitatott szabály alapján a felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek után a szülő családi pótlékra nem tarthat igényt, ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam a felsőoktatásban folytatott tanulmányok támogatását más eszközökkel nem biztosítja. [Ezt a célt szolgálják a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvényben intézményesített különböző természetbeni és pénzbeli támogatások (ösztöndíjak, kollégiumi ellátás, lakhatási támogatás, tankönyv és jegyzetvásárlási kedvezmény, fizetési kötelezettségeinek teljesítéséhez nyújtott mentességek, kedvezmények). A felsőoktatási intézményekben folytatott tanulmányokhoz nyújt anyagi segítséget a hallgatói hitel és az ahhoz kapcsolódó kamattámogatás, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben szabályozott adókedvezmény.]
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Cst. 7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenessége az indítványozók által felhozott indokok alapján nem állapítható meg. Ezért a Cst. 7. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1183/B/2004.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás