647/B/2009. AB határozat
647/B/2009. AB határozat*
2010.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 55. §-ának és 56. §-ának az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 57. § (4) bekezdése alapján fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 55. §-ának és 56. §-ának az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése alapján fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. §-a és 56. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybírósághoz. Azt sérelmezte, hogy az Áfa tv. kifogásolt szabályozása értelmében az adóalanynak olyan kiszámlázott összeg után is adófizetési kötelezettsége keletkezik, amely összeget bevételként – rajta kívül álló okból – nem tud realizálni.
Az indítványozó szerint a támadott szabályozás ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével (a „jogállamiság szellemével”), mivel az állam a termékértékesítésről, illetve a szolgáltatásnyújtásról az adóalany által kiállított számlára „ellenszolgáltatásként” a vevő (szolgáltatást igénybe vevő) által ténylegesen megfizetett összeg után formálhat jogot az azt terhelő általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) megfizetésére. Nézete szerint ezzel szemben az állam „egy fiktív, a valóságban nem mindig létező összeg ÁFA-tartalmát követeli az adóalanyoktól minden erkölcsi alap nélkül.”
Az indítványozó szerint a támadott törvényi rendelkezések az Alkotmány 54. § (4) bekezdésében [helyesen: 57. § (4) bekezdésében] foglaltakkal is ellentétben állnak, mert „hatásaikat tekintve” olyan, a „mindenkori számlaérték Áfa-tartalmával megegyező” fizetési kötelezettséget írnak elő, amely egy „kvázi pénzbírsággal”, „pénzbüntetéssel” egyenértékű.
Az indítványozó – érdemi indokolás kifejtése nélkül – arra is hivatkozott, hogy a kifogásolt szabályozás „szociális létbizonytalanságot” eredményez, ami ellentétes az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésével.
Az indítvány „különös aktualitásaként” az indítványozó az áfa mértékének a felemelésére hivatkozott.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy – a határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesülése céljából az Európai Unió jogi aktusai által meghatározott körben, az alapvető jogok lényeges tartalmát nem korlátozva – a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
2. Az Áfa tv. indítvánnyal támadott rendelkezései:
„55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.
56. § A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezést már számos korábbi határozatában értelmezte. A jogállamiság alkotmányi fogalmi körébe tartozó egyes tartalmi elemeket az Alkotmánybíróság joggyakorlata alakította ki. Az indítványozó nem jelölte meg konkrétan, hogy a kifogásolt törvényi szabályozást az említett tartalmi elemek közül mely tartalmi elemmel/elemekkel tartja ellentétesnek. Általánosságban hivatkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság („jogállamiság szelleme”) sérelmére, mivel nézete szerint az Áfa tv. támadott szabályozása egy „fiktív” összeg (a számlakibocsátó adalany által ténylegesen meg nem szerzett ellenérték) áfa tartalmának a megfizetésére kötelezi az említett adóalanyt, „minden erkölcsi alap nélkül”.
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az Áfa tv. indítvánnyal támadott rendelkezései – az indítványban kifejtett indokok alapján – nem hozhatók alkotmányjogilag értékelhető és az indítvány tartalmi elbírálását lehetővé tevő kapcsolatba az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a jogállamiságra vonatkozó alkotmányi rendelkezésével.
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.]
Az Alkotmánybíróság ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét állító indítványt elutasította.
Az Alkotmány 57. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést az Alkotmánybíróság már szintén számos korábbi határozatában értelmezte.
A 9/2007. (III. 7.) AB határozat indokolásában rámutatott arra, hogy a nullum crimen, nulla poena sine lege elve az Alkotmány legfontosabb büntetőjogi alapelve. Az Alkotmánybíróság említett határozatában kimondta ugyanakkor azt is, hogy e büntetőjogi alapelvek értelmezése és érvényesülése a büntetőjog körében lehetséges, mert fogalmának tárgyi határait a bűncselekménnyé nyilvánítás és a büntetéssel fenyegetés jelenti. (ABH 2007, 177, 195.)
Az Áfa tv. indítványozó által támadott szabályozása (közelebbről az, hogy az adóalany által kiállított számlára történő teljesítés hiányában is fennáll az adófizetési kötelezettség) ezen a fogalmi körön kívül esik. Az Áfa tv. hatálya alá tartozó adóalany általi számlakibocsátás, és a számlában foglalt ellenérték vevő (szolgáltatást igénybe vevő) által történő megfizetésének az elmaradása esetén a számlakibocsátó adóalanyt terhelő adófizetési kötelezettség az említett büntetőjogi alapelv fogalmának tárgyi határain kívül esik, sem a bűncselekménnyé nyilvánítással, sem a büntetéssel való fenyegetéssel nem áll kapcsolatban. A kifejtettekre tekintettel az Áfa tv. kifogásolt rendelkezései és az Alkotmány 57. § (4) bekezdése között – az indítványozó által kifejtett indokok alapján – nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés, ami – az Alkotmánybíróság hivatkozott gyakorlatára figyelemmel – az Alkotmány 57. § (4) bekezdésének a sérelmét állító indítvány elutasítására vezetett.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésének második mondata kivételt teremt az indítványozó általt kifogásolt szabályozás alól, annyiban, hogy ha a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy (szervezet) kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az Áfa tv. 55. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt (szervezetet), akkor nem köteles a számlában szereplő áfa összegét megfizetni.
Az indítványozó azzal is érvelt, hogy a támadott törvényi rendelkezések hatályban maradása „szociális és létbizonytalanságot” teremt, amit ellentétesnek ítélt az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésével. Ezt meghaladóan az indítványozó nem indokolta, hogy az Áfa tv. kifogásolt szabályozását konkrétan miért és mennyiben tartja ellentétesnek az Alkotmány felhívott rendelkezésével.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelmények szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy a támadott konkrét jogszabály az Alkotmánynak mely konkrét rendelkezését sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998. AB határozat, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005, 1583, 1584.)
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésének a sérelmét állító indítvány – az állított alkotmányellenesség indokainak hiányában – tartalmi elbírálásra nem volt alkalmas, ezért azt az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2010. május 3.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás