BÜ BH 2009/69
BÜ BH 2009/69
2009.03.01.
Közokirat-hamisítás bűntettét bűnsegédként sem valósítja meg a Kft. ügyvezetője, aki az üzletrészét érvényes adásvételi szerződéssel átruházza, majd a Kft. új üzletrész-tulajdonosai készítik el és nyújtják be a cégbíróságra azt a társasági szerződést módosító okiratot, amely nem a valóságnak megfelelően tartalmazza az új ügyvezető személyét [Btk. 21. § (2) bek., 274. § (1) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2005. január 18. napján kihirdetett ítéletével a VIII. r. terheltet az ellene közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege szerint a P. 2000 Kft. 1998. december 1. napján alakult 3 millió forint törzstőkével. Ügyvezetője a VIII. r. terhelt, tagja F. M.-né volt. Üzletrészük 2,5 millió, illetve 500 ezer forint volt. A P. 2000 Kft. üzleti ügyeit, a megállapodásokat és a kifizetéseket egyedül a VIII. r. terhelt intézte.
A Kft. üzleti kapcsolatban állt az I. r. terhelt által képviselt gazdasági társaságokkal. Amikor a VIII. r. terhelt betegsége miatt a P. 2000 Kft. nem tudott a vállalt feladatainak eleget tenni, az I. r. terhelt által képviselt cégek az alvállalkozójaként jártak el.
2000. évben a VIII. r. terhelt elhatározta a társaság értékesítését. Ezt ismerőseivel is közölte és cégét a helyi újságban is meghirdette.
Vevőként a XIII. r. terhelt jelentkezett telefonon. Őt az I. r. terhelt bízta meg a Kft. megvételével. Az adásvételi szerződés aláírására a XIII. r. terhelt által megjelölt ügyvédi irodában került sor. Az adásvételi szerződés aláírásakor jelen volt a VIII. r. terhelt, F. M.-né, a XIII. r. terhelt és a XI. r. terhelt.
A jogi indokolás keretében állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a P. 2000 Kft. adásvételére nem színlelt szerződéssel, hanem a szerződő felek szerződési akaratának megfelelően került sor. Az üzletrész-átruházás tárgyában készült adásvételi szerződéssel az eladó tagsági viszonya mint az ehhez kapcsolódó jogai és kötelezettségei megszűntek. A társasági szerződést módosító okiratot a társaság új tagjai (üzletrész-tulajdonosai) készítették el és írták alá. Üzletrész-átruházási szerződés esetén a társasági szerződés módosítása nem szükséges.
Ezen indokok alapján az elsőfokú bíróság a VIII. r. terheltet bűncselekmény hiányában felmentette.
A terhelt terhére felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett az ügyész által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2005. december 8-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a VIII. r. terheltre vonatkozó részében megváltoztatta. A VIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, és ezért őt megrovásban részesítette.
A másodfokú bíróság az ítéletében a tényállást kiegészítette azzal, hogy a valótlan tartalmú társasági szerződést módosító okirat alapján a cégbíróság a változásokat a cégnyilvántartásba 2001. május 24-én, 2001. január 12-ei hatállyal bevezette. A VIII. r. terheltnek tudomása volt arról, hogy a cégnyilvántartásban valótlan adatként kerül bejegyzésre a XIII. r. terhelt ügyvezetői megbízatása.
A jogi indokolás körében állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nem az üzletrész adásvétele volt valótlan, hanem a társasági szerződést módosító okiratban, illetve az egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződésbe kerültek valótlan adatok az ügyvezető személyére, illetve a képviseletre jogosult személyre vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás is tartalmazta, hogy az üzletrészt megvásárló, illetve az ügyvezetővé vált személyek ténylegesen nem kívántak a társaság ügyvezetőivé, illetve tagjaivá válni, hanem az I. r. terhelt volt az, aki azután ténylegesen irányította és képviselte az adott társaságot.
A VIII. r. terhelt az I. r. terhelt által megbízott XIII. r. terheltnek adta el üzletrészét. Az I. r. terhelttel fennálló kapcsolata alapján tudatában volt annak, hogy a tényleges ügyvezetői feladatokat az I. r. terhelt fogja ellátni a P. 2000 Kft.-ben. Közreműködött abban, hogy a XIII. r. terhelt, mint a P. 2000 Kft. ügyvezetője valótlan tartalmú társasági szerződést módosító okiratot nyújtson be a cégbíróságon, és ily módon a cégnyilvántartásba, mint közokiratba valótlan adat kerüljön bejegyzésre. E magatartásával, mint bűnsegéd, szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy jog vagy kötelezettség megváltoztatására vonatkozó valótlan adatot foglaljanak közokiratba, ezért bűnsegédként elkövette a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettét.
A jogerős ítélet ellen a VIII. r. terhelt a védője útján felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
Az indítvány lényege szerint a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: Ctv.) vonatkozó rendelkezései értelmében a cégtagok személyében történő változásbejegyzés – formai értelemben – nem az üzletrész-adásvételi szerződés alapján történik. A változásbejegyzési kérelem nyomtatványon – annak megfelelő rovatainak a kitöltésével – az új ügyvezető kéri a módosítás cégnyilvántartásban történő átvezetését.
A Ctv. Melléklete sorolja fel a változásbejegyzési kérelem beadásakor kötelezően becsatolandó mellékleteket, amelyek között az üzletrész-adásvételi szerződés nem szerepel.
A Ctv. 159. §-ának (2) bekezdése értelmében a tagok személyében történt változás esetén taggyűlés tartására és a társasági szerződés alakszerű módosítására nincs szükség.
Adott esetben a társasági szerződés módosítására azért volt szükség, mert a tagság változásával egy időben a vezető tisztségviselő személye is megváltozott.
A társasági szerződés módosítására a szerződést módosító okirat vagy az ennek formaiságával megegyező taggyűlési határozat alapján kerülhet sor. Nyilvánvalóan az utóbb említett okiratok valamelyike szolgálhatott a vádiratban hivatkozott változásbejegyzés alapjául és nem a 2001. január 12. napján kelt üzletrész-adásvételi szerződés. Ebből pedig az következik, hogy felhasználás hiányában a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti közokirat-hamisítás elkövetésére nem került sor és nincs büntetőjogilag releváns ,,közreműködés'' sem. Ezért a marasztaló bírósági döntés megváltoztatását és a VIII. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás értelmében a VIII. r. terhelt tudott arról, hogy a P. 2000 Kft.-ben fennálló üzletrészének eladása után a társasági szerződést módosító okirat alapján a cégnyilvántartásba valótlan adatként kerül bejegyzésre a XIII. r. terhelt ügyvezetői megbízatása. Ennélfogva, mint a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegéd, szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy valótlan adatot foglaljanak közokiratba, így büntetőjogi felelősségének a megállapítására anyagi jogszabálysértés nélkül került sor.
Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A másodfokú bíróság jogerős marasztaló ítélete szerint a XIII. r. terhelt a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint minősülő és büntetendő (intellektuális) közokirat-hamisítás bűntettét követte el és ez az a tettesi alapcselekmény, amelyhez a VIII. r. terhelt bűnsegédi bűnrészessége kapcsolódott.
Az elmélet és a gyakorlat egységes abban, hogy a tettesi alapcselekményt semmilyen formában nem segítő magatartás bűnsegélynek nem minősülhet.
A jogállami büntetőjog és közelebbről a bűnösség (nullum crimen sine culpa) elve azt a kivételt nem tűrő követelményt támasztja a jogalkalmazóval szemben, hogy a bűnsegéd büntetőjogi felelőssége tárgyában részben az elkövetéskor a cselekményét vezérlő tudata alapján, részben pedig a cselekménye tanúsításakor általa előre látott (hanyag gondatlanság esetén előre nem látott, de a tőle elvárható kellő figyelem és körültekintés mellett előre látható) következmények, és az ahhoz fűződő pszichikus kapcsolata alapján kell állást foglalni.
Ennek megfelelően, az események sorrendjében a Legfelsőbb Bíróság következőket állapította meg.
Az elkövetéskor hatályos társasági törvény (a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény – a továbbiakban: Gt.) 133. §-ának (1) bekezdése szerint: a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg.
A tagsági jogokat és a tag vagyoni (tulajdoni) részesedését megtestesítő üzletrész forgalomképes. A társaságból kiválni csak az üzletrész átruházásával lehet.
Az irányadó tényállás szerint a VIII. r. terhelt a P. 2000 Kft.-ben fennálló üzletrészét el kívánta adni. Ezt a szándékát közölte ismerőseivel, és a céget eladásra a helyi újságban is meghirdette. Ilyen előzmények után jelentkezett az I. r. terhelt megbízásából a XIII. r. terhelt a VIII. r. terhelt üzletrészének a megvásárlására. Az adásvételre 2001. január 12-én – ügyvédi segédlettel – ténylegesen sor került.
Az adásvételi szerződés 7. pontja rögzíti: az eladó ezúton nyilatkozik, hogy a P. 2000 Kft.-ben lévő teljes üzletré-szét értékesítette a mai napon, így tagsági viszonya 2001. január 12. napi hatállyal megszűnt.
A Gt. 138. § (1) bekezdése szerint az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át.
A (2) és (3) bekezdése szerint az üzletrész átruházása útján történő tagváltozás esetén nem szükséges a társasági szerződést alakszerűen módosítani az üzletrész átruházásakor, hanem elégséges a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe bevezetni.
A tulajdonosváltozást a vevőnek kell közölnie a társasággal, és e nyilatkozatban kell kijelentenie azt, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.
Helyesen hivatkozott felülvizsgálati indítványában a védő arra, hogy bár sem a Gt., sem a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabályok nem írják elő, hogy üzletrész átruházása esetén az adásvételi szerződéseket a cégbíróságnak be kell csatolni, a bírói gyakorlat szerint azonban az üzletrész-átruházás megtörténtét a cégbíróság felé igazolni kell. Ha az átruházás szerződés-módosítással történt, akkor ezt az okiratot kell benyújtani, és a módosító szerződésnek kell tartalmaznia mindazokat a nyilatkozatokat, amelyek az átruházáshoz szükségesek. Ezen okiratokat azonban nem az üzletrész átruházójának kell a cégbírósághoz benyújtani.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések és bírói gyakorlat alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy az üzletrészének eladását követően a terheltet sem a társasággal, sem a cégbírósággal szemben semmilyen további kötelezettség nem terhelte.
Megállapítható továbbá – amint arra felülvizsgálati indítványában ugyancsak helyesen utalt a védő –, hogy a társasági szerződés módosítására, e módosításnak a cégbírósághoz történő benyújtására, valamint a változásoknak a cégjegyzékbe, mint közhiteles nyilvántartásba, illetve közokiratba történő bevezetésére kizárólag azért került sor, mert a cég megvásárlását követően az új tagok elhatározták a társasági szerződés módosítását, ennek keretében székhelyének és ügyvezetőjének a megváltoztatását.
Az új tisztségviselő kijelölésére vonatkozó döntés a P. 2000 Kft. új tagjainak a részvételével megtartott taggyűlésen született. Az irányadó tényállás szerint e döntés meghozatalában a VIII. r. terhelt semmilyen módon nem működött közre. A másodfokon eljárt bíróság kizárólag annyit rögzített: a VIII. r. terheltnek tudomása volt arról, hogy a cégnyilvántartásban valótlan adatként került bejegyzésre a XIII. r. terhelt ügyvezetői megbízatása.
Utóbb – a valótlan adat értelmezése körében – a másodfokú bíróság megállapította, hogy a VIII. r. terhelt az I. r. terhelttel fennálló kapcsolata miatt is tudatában volt annak, hogy a tényleges ügyvezetői feladatokat az I. r. terhelt fogja ellátni a P. 2000 Kft.-ben. Ezzel közreműködött abban, hogy a XIII. r. terhelt, mint e Kft. ügyvezetője valótlan tartalmú társasági szerződést módosító okiratot nyújtson be a cégbíróságon, és ily módon a cégnyilvántartásba, mint közokiratba valótlan adat kerüljön bejegyzésre.
A másodfokú bíróság a VIII. r. terhelt közreműködését nyilvánvalóan abban vélte megállapítónak, hogy e tudata ellenére nem akadályozta meg a valótlan adat felvételét a cégjegyzékbe. Ezért valójában passzív pszichikai bűnsegélyben állapította meg a büntetőjogi felelősségét.
A Legfelsőbb Bíróságnak a másodfokú bíróságtól eltérő álláspontja szerint a Gt. már részletezett 138. §-ának (1) bekezdése alapján az üzletrész átruházásával a VIII. r. terheltnek a társasági tagsági viszonyából fakadó kötelezettségei megszűntek. Nincs a magyar jogrendszerben olyan jogszabályi rendelkezés, amely a társasági szerződésnek az üzletrész átruházását követően az új tulajdonosok által valótlan adatokkal történő módosításának, e módosítások cégbírósághoz történő benyújtásának vagy a cégjegyzékbe történő bejegyzésnek a megakadályozását előírta volna.
Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a bűnsegély kivételesen mulasztással is létrejöhet. Mulasztásos (passzív) bűnsegélyért azonban csak az vonható büntetőjogi úton felelősségre, akit a tettes által megvalósított bűncselekmény megakadályozására nézve speciális jogi kötelezettség terhel és – bár erre a lehetősége meglenne – ennek ellenére ezen kötelezettségét nem teljesíti.
A már kifejtettekre figyelemmel a VIII. r. terheltet – az erre vonatkozó tudomása ellenére – semmilyen (ún. speciális, tehát nem a büntető jogszabályon, hanem egyéb jogszabály rendelkezésén alapuló) jogi kötelezettség nem terhelte a valótlan adat társasági szerződésbe foglalásának, cégbírósághoz történő benyújtásának vagy a cégbírósági bejegyzésének a megakadályozására. Ennélfogva terhére a mulasztásos bűnsegély nem állapítható meg.
A jogirodalom a más által megvalósított bűncselekmény személyes meg nem akadályozását ,,bűnös közömbösség"-nek nevezi. A bűnös közömbösség azonban a büntetőjog számára csupán két esetben válik jelentőssé. Az egyik esetben a büntető jogszabályon alapul az a cselekvési kötelezettség, amelynek elmulasztása a Btk.-ban nevesített bűncselekmény megállapítását eredményezheti. A bűnkapcsolat bizonyos formái – pl. feljelentési kötelezettség elmulasztása vagy a zendülés megakadályozásának az elmulasztása (Btk. 353. §) – sorolható ebbe a körbe.
A bűnös közömbösség másik esetkörében pedig – amennyiben az elkövetőt a már hivatkozott speciális jogi előírás kötelezi a bűncselekmény megakadályozására – mulasztásos bűnsegélyről beszélhetünk. Minden egyéb esetben a bűnös közömbösség a büntetőjog számára irreleváns.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság felülvizsgálati indítványával támadott jogerős ítéletét a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a VIII. r. terhelt tekintetében megváltoztatta és őt az ellene bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól – a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján – mert cselekménye nem bűncselekmény, felmentette.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1076/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás