BÜ BH 2009/70
BÜ BH 2009/70
2009.03.01.
Szabadságvesztés – így a pénzbüntetés átváltoztatásával a helyébe lépő szabadságvesztés – foganatba vételének tartama alatt az azzal összbüntetésbe nem foglalható korábbi másik elítélésből származó feltételes szabadság nem folyhat (Btk. 48/A. §).
A terheltet a P.-i Bíróság 2004. február 17-én jogerősen 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte lopás és más bűncselekmények miatt, és elrendelte a terhelttel szemben más ügyben korábban jogerősen kiszabott 5 hónapi, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésnek a végrehajtását is.
A terhelt a fenti szabadságvesztés-büntetéseit 2004. február 18-ától kezdődően töltötte. Feltételes szabadságra bocsátása mindkét büntetést illetően 2004. november 28-án vált esedékessé, és a feltételes szabadság 2005. november 27-én járt volna le.
A terhelt a büntetés végrehajtása alatt a büntetés-végrehajtási intézetben 2005. március 8-án, valamint 2005. június-júliusban újabb bűncselekményeket, lopást és magánokirat-hamisítást követett el. Emiatt a Sz.-i Városi Bíróság a 2006. október 18-án jogerős ítéletével 8 hó börtönre ítélte, továbbá a P.-i Bíróság 1 év 10 hónapi börtönbüntetése tekintetében a feltételes szabadságot megszüntette, azonban az 5 hónapi börtönbüntetéssel kapcsolatos feltételes szabadságról ilyen rendelkezést nem hozott.
Mivel mindkét büntetést illetően egyidejűleg került sor a feltételes szabadság engedélyezésére, a büntetés-végrehajtási intézet jelzésére a Sz.-i Városi Bíróság a Be. 557. §-a szerinti különleges eljárásban végzésével a terhelt feltételes szabadságát az 5 hónapi büntetése vonatkozásában is megszüntette.
Határozatának indokolásában – a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésére utalással – azt rögzítette, hogy a terhelt a feltételes szabadságra bocsátásának napjától, azaz 2004. november 28-ától kezdve más ítéletekkel kiszabott 154 napi, illetve 195 napi pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést töltött, ekként feltételes szabadság hatálya alatt állt, amikor a büntetés-végrehajtási intézetben a fenti ítélettel elbírált bűncselekményeket elkövette.
A terhelt által bejelentett fellebbezést elbírálva a F. Megyei Bíróság 2007. február 22-én meghozott a végzésével az első fokon eljárt bíróság végzését megváltoztatta, és az 5 hónapi szabadságvesztés kapcsán engedélyezett feltételes szabadság megszüntetését mellőzte. Felhívta továbbá a városi bíróságot arra, hogy a 2006. október 18-án jogerőre emelkedett ítéletének az 1 év 10 hónapi börtönbüntetéssel kapcsolatos feltételes szabadságot megszüntető rendelkezését utólagosan vizsgálja felül.
Kifejtette, hogy a terhelt 2004. november 28-án ténylegesen nem szabadult, mert a pénzbüntetéseinek a helyébe lépő csaknem egyévi szabadságvesztését töltötte, és ennek tartama alatt követte el a büntetés-végrehajtási intézetben az ítélettel elbírált bűncselekményeit. A Btk. 48/A. §-ának értelmében viszont, ha az elítélt folyamatosan több, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést tölt, és azok végrehajtása során őt a bíróság bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátja, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt. A büntetés-végrehajtással kapcsolatos szabályok [Bv. tvr., 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet] viszont nem tesznek különbséget a pénzbüntetés átváltoztatása folytán annak a helyébe lépő szabadságvesztés és más szabadságvesztés között.
Általános elv, hogy az elítélt a büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodása alatt feltételes szabadságon nem lehet. Amennyiben a tényleges szabadulás után újabb szabadságvesztést kell az elítélten végrehajtani, ennek tartama alatt a feltételes szabadság nem folyik, hanem a szabadságvesztés kitöltése után – annak tartamával meghosszabbodva – folytatódik.
A terhelt az engedélyezett feltételes szabadságokat nem kezdte meg, s miután más, fogház fokozatú szabadságvesztést töltött, nem állt feltételes szabadság hatálya alatt.
Ezért a városi bíróság az ítéletében, és az utóbb hozott végzésében egyaránt tévesen szüntette meg a feltételes szabadságát a Btk. 48. § (4) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság felhívásának megfelelően a Sz.-i Városi Bíróság – a Be. 560. §-a szerinti eljárásban – 2007. április 17-én újabb végzést hozott, amellyel a korábbi ítéletének a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó (az 1 év 10 hónapi szabadságvesztéssel kapcsolatos) rendelkezését mellőzte. A végzés 2007. május 4-én jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság, illetőleg a felhívására a városi bíróság Be. 560. §-a szerinti eljárásban hozott – más jogorvoslattal már nem támadható – végzése ellen a Be. 431. §-a alapján a legfőbb ügyész nyújtott be jogorvoslati indítványt a törvénysértés megállapítása érdekében. Álláspontja szerint a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásával – amint ezt a Legfelsőbb Bíróság egy másik határozatában leszögezte – a büntetés neme változatlan marad, csupán a végrehajtás módja változik meg. Ezért az átváltoztatott pénzbüntetés a Btk. 48/A. § (1) bekezdése szempontjából nem minősül szabadságvesztésnek, következésképpen nem akadálya a feltételes szabadság megkezdésének sem. Ez az álláspont megegyezik a Btk. 48/A. §-ának hatálybalépését megelőző ítélkezési gyakorlattal is (BKT 3/1975; BH 1983/263.).
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett jogorvoslatot nem tartotta alaposnak.
A feltételes szabadság a szabadságvesztés része, a szabadságvesztés végrehajtása során a törvényben meghatározott esetekben adható olyan kedvezmény, ami a szabadságvesztés végrehajtásának megszakítását eredményezi. Az a rendeltetése, hogy az a terhelt, aki a büntetés-végrehajtás során kifogástalan magatartást tanúsított, még a büntetés kitöltése előtt, annak tartama alatt szabadlábon adja bizonyságát annak, hogy képes a társadalom mindennapi életébe újra beilleszkedni, és a bűnelkövetéstől tartózkodni. Amennyiben ez a várakozás beigazolódik, mentesül szabadságvesztés-büntetés még hátralévő részének letöltése alól.
A feltételes szabadságra vonatkozó anyagi jogi szabályok [Btk. 47. § (1) bekezdése, 48. §-a, 48/A. §-a] egybevetéséből kitűnik, hogy a terhelt a feltételes szabadság töltése alatt, egyidejűleg végrehajtható szabadságvesztést annak bármilyen formájában nem tölthet, hiszen ez esetben a feltételes szabadság a rendeltetését és értelmét vesztené.
Erre figyelemmel rendelkezik a Btk. 48/A. §-a akként, ha az elítélten folyamatosan több, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést hajtanak végre, és bármelyik szabadságvesztéséből feltételes szabadságra bocsátják, az mindaddig nem kezdhető meg, amíg ,,más szabadságvesztést'' tölt.
Ezt a rendelkezést 2000. március 1-jei hatállyal az 1999. évi CXX. törvény 3. §-a iktatta be a büntető anyagi jogszabályok közé, nyilvánvalóan azért, mert az ún. nem quasi halmazati összbüntetés intézményének megszüntetésével az összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztések folyamatos végrehajtását és a végrehajtás közben valamelyik büntetésből engedélyezett feltételes szabadság megkezdését összeegyeztethetetlennek értékelte a törvényhozó.
A felhívott rendelkezés, ahogy azt a megyei bíróság is helyesen kifejtette, egyértelművé teszi: amíg a szabadságelvonás tart, a feltételes szabadság nem kezdhető meg; a terhelt nem áll annak a hatálya alatt, még akkor sem, ha feltételes szabadságra bocsátását a büntetés-végrehajtási bíró – amint a jelen esetben is – már engedélyezte.
A feltételes szabadság egyértelműen a büntetés végrehajtása körébe tartozó jogintézmény, ezért a Btk. 48/A. §-ának helyes értelmezése is csak a büntetés végrehajtására vonatkozó szabályok tükrében, azokkal egybevetve lehetséges.
A legfőbb ügyész által kifogásolt másodfokú határozat helytállóan rögzítette, hogy a büntetés-végrehajtási szabályok nem tesznek különbséget a közérdekű munka helyébe lépett [Btk. 50. § (2) bekezdése], illetve a pénzbüntetés helyébe lépett (Btk. 52. §-a) szabadságvesztés és az eredetileg is szabadságvesztésként kiszabott büntetés végrehajtása között. A Bv. tvr. IV. fejezete és 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 1. § (1) bekezdése mindennemű különbségtétel nélkül ,,a szabadságvesztés'' végrehajtásáról rendelkeznek.
Ekként pedig a Btk. 48/A. §-ának alkalmazása szempontjából ,,más szabadságvesztésen'' a pénzbüntetés, valamint a közérdekű munka helyébe lépett szabadságvesztést is érteni kell, vagyis a feltételes szabadság megkezdése a szabadságelvonásnak megfelelő időtartammal kitolódik.
Egyébként a törvényesség érdekében előterjesztett jogorvoslati indítványban felvetett jogi probléma – tehát lehet-e a terhelt feltételes szabadságon, ha közben valamilyen okból fogva van – már korábban is felmerült. Megoldásához a bírói gyakorlat ekkor is a büntetés végrehajtására vonatkozó szabályokat hívta segítségül.
Az akkori rendelkezések [108/1979. (IK 8.) IM utasítás 37. § (1) bekezdése] szerint, ha a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napjáig az elítélttel szemben más ügyben előzetes letartóztatás elrendeléséről, vagy más ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztésről érkezett rendelvény (értesítés), a feltételes szabadságra bocsátást kimondó határozat nem volt végrehajtható. Egyéb esetekben azonban a határozatot végre kellett hajtani. Ezen nem változtatott az sem, hogy a feltételes szabadságra bocsátott elítélttel szemben még további szabálysértési elzárást, vagy pénzbüntetés helyébe lépett szabadságvesztést kellett foganatba venni.
Ebben a jogszabályi környezetben került sor a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának a 3/1975. számú tanácselnöki értekezleti állásfoglalásában, illetőleg a BH 1983/263. szám alatt közölt eseti döntésben annak kimondására, hogy a feltételes szabadságra bocsátás kezdő időpontja akkor is a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napja, ha az elítélt ekkor elzárás, vagy más büntetés foganatba vétele folytán ténylegesen nem kerül szabadlábra.
A korábbi hatályos jogi szabályozásból következett tehát az, hogy az elítélt bár ténylegesen szabadlábra nem került, feltételes szabadságának kezdő időpontja mégis az azt engedélyező határozat időpontjához igazodott.
Ezt a helyzetet azonban a Btk. 48/A. §-a alapjaiban megváltoztatta, ezért a tanácselnöki értekezleti illetőleg a fenti eseti döntésben kifejtett álláspont ma már nem tekinthető irányadónak.
Végül nem volt elfogadható a jogorvoslati indítványnak a Legfelsőbb Bíróság egy másik ügyben hozott határozatra történt hivatkozása sem. Abban ugyanis a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetést más szempontból vizsgálta, és arra a megállapításra jutott, hogy a szabadságvesztésre átváltoztatott pénzbüntetés esetén csupán a pénzbüntetés végrehajtás módja változik meg, azonban a kiszabott büntetés pénzbüntetés marad, ezért a pénzbüntetésre irányadó idő elteltével [Btk. 67. § (1) bekezdésének e) pontja] évülhet el.
Mindebből következően a Legfelsőbb Bíróság a jogorvoslati indítvány indokaival nem értett egyet, ezért a jogorvoslatot a Be. 436. §-a alapján elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Bt. I. 196/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás