70/B/2009. AB határozat

70/B/2009. AB határozat^*

2010.05.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 247. § (3) és (4) bekezdése, valamint a 251. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 260. § (2) bekezdése és (9)–(11) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a befektetési jegyek forgalmazását felfüggesztő J-III-200/2008. számú határozata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint a kártalanítási kötelezettség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 251. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, a kellő felkészülési idő hiányára alapított – indítvány, valamint a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény módosításáról szóló 2008. évi LXXIV. törvény elnevezése, továbbá a 3. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

I n d o k o l á s

1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, melyek – eltérő indokokból – a befektetési alapok befektetési jegyei folyamatos forgalmazásának 2008. novemberi felfüggesztését sérelmezték utólagos normakontroll keretében. Az indítványok a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték.

A folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

1.1. Az első indítványozó a Tpt. 247. § (3) és (4) bekezdését, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet) a befektetési jegyek folyamatos forgalmazását 10 forgalmazási napra felfüggesztő, 2008. november 7-én kelt, J-III-200/2008. számú határozatát támadta. Aggályosnak és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélte a Tpt.-nek a befektetők tulajdonát korlátozó azon szabályát, mely a visszaváltási kötelezettség felfüggesztését „lényegében a kezelési szabályzatba utalja” [247. § (3) bekezdés]. Másrészt a tulajdonhoz való jogot (Alkotmány 13. §) sértőnek tartotta, hogy noha a „pénzügyi válság leküzdésére” más, az alapjogot nem korlátozó eszköz is rendelkezésre állt („a valutaalap jelentős összeget bocsátott rendelkezésre a tőkepiac megsegítésére”), a jogalkotó mégsem az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt választotta. Vitatta, hogy a tulajdonjog korlátozása közérdekből történt, emellett a kamat- és/vagy tőkeveszteség, illetve a zárolás miatti újrabefektetés kizártsága folytán előálló kártalanítás elmaradását szintén a tulajdonhoz való joggal ellentétesnek tekintette. A Felügyelet határozatával kapcsolatban az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére hivatkozott. Végül kérelmében kártalanítási kötelezettség megállapítását is kérte az Alkotmánybíróságtól.

1.2. A második indítványozó a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény módosításáról szóló 2008. évi LXXIV. törvény (Módtv.) 2. § (1) bekezdését [Tpt. 251. § (1)–(5) bekezdések], a Módtv. 2. § (4)–(5) bekezdését [Tpt. 260. § (2) és (9)–(11) bekezdés], valamint a Módtv.-t hatályba léptető 3. § (1)–(2) bekezdését támadta.

Álláspontja szerint a jogszabály elfogadása (2008. november 17.), kihirdetése (november 21.) és hatályba lépése (november 24.) között olyan kirívóan rövid időszak volt, mely nem biztosított kellő felkészülési időt a jogalanyok számára, ami a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (3) bekezdésének sérelmén keresztül a jogbiztonság követelményébe [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] ütközik, valamint az Alkotmány 7. § (2) bekezdését, azaz a jogalkotás rendjét is sérti. Az indítványozó úgy vélte, hogy a Módtv. 3. § (2) bekezdése (az alapkezelő kérelmére a Felügyelet a Tpt. módosított rendelkezéseit a folyamatban lévő eljárás során is alkalmazhatja) visszaható hatályú jogalkotásnak minősül, ezért sérti a Jat. 12. § (2) bekezdését. Az alkotmányellenességet abban látta, hogy a nyílt végű ingatlanalapok befektetői jogosan bízhattak abban, hogy befektetési jegyeiket bármikor visszaválthatják, a jogszabály-változtatás azonban ezt lehetetlenné tette.

A jogbiztonság sérelmét látta megvalósulni az indítványozó abban is, hogy a jogalkotó a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosítása során építette be a szabályokat a jogrendszerbe. Mivel e törvénymódosításoknak a Magyar Fejlesztési Bankhoz „távoli köze sincs”, ezért ez a jogtechnikai megoldás „aránytalanul megnehezíti a jogszabályhelyek feltalálását és ezzel az alkalmazását”. Utalt végül arra, hogy a Felügyelet határozata pontosan a Módtv. hatályba lépése napjáig biztosította a forgalmazás felfüggesztését, ráadásul a Módtv. kihirdetése és a hatályba lépése között eltelt 2 nap munkaszüneti nap volt, amikor „nem volt tőkepiaci forgalmazás”. A befektetési jegyek visszaváltási idejének 90 forgalmazási napra történő megemelése miatt „az ingatlanalapokban több, mint százezer kisbefektető több száz milliárd forint összegű befektetése »ragadt benn«”, ami – figyelembe véve a jelentős hozam- és tőkeveszteséget – az indítványozó szerint a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezte. A Módtv. rendelkezései emellett aránytalanul korlátozzák a befektetők birtoklási- és használati jogát, érvel az indítványozó.

2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem a módosító rendelkezéseket hatályba léptető, hanem a módosított rendelkezéseket magába foglaló (inkorporáló) jogszabály rendelkezéseit vizsgálja [174/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 870, 871.; 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság nem a Módtv., hanem a Tpt. módosított rendelkezéseit vonta alkotmányossági vizsgálat alá.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.”

„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”

2. A Tpt.-nek az indítványokkal támadott rendelkezései:

„247. § (3) A nyilvános nyílt végű alapok befektetési jegyére vonatkozóan adott visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közti időköz – értékpapíralap tekintetében – a (4) bekezdésben foglalt kivétellel – legfeljebb három, ingatlanalap tekintetében legfeljebb kilencven forgalmazási nap lehet. Az értéknap meghatározására, a megbízások elszámolására, valamint az elszámolásnál figyelembe vett egy jegyre jutó nettó eszközérték megállapítására vonatkozó egyéb szabályokat, közte a kifizetés napját az alap kezelési szabályzata tartalmazza.

(4) A befektetési alapba befektető, a származtatott ügyletekbe fektető, továbbá a tőkegaranciát vagy tőkevédelmet kínáló nyilvános, nyílt végű alap és a zártkörű, nyílt végű alap esetében a befektetési jegyre vonatkozóan adott visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közti időköz legfeljebb harmincegy nap lehet. Ezen alapok tekintetében az alap kezelési szabályzata rendelkezhet akként, hogy egy meghatározott időszakon, de legfeljebb egy naptári hónapon belül felvett vételi vagy visszaváltási megbízások az időszak egy, előre meghatározott napjával – mint értéknappal – kerüljenek elszámolásra. Eltérő meghatározás hiányában az elszámolás értéknapja az időszak utolsó forgalmazási napja.”

„251. § (1) A Felügyelet meghatározott időre, de legfeljebb tíz napra felfüggesztheti az adott sorozatot alkotó befektetési jegy folyamatos forgalmazását, ha az alapkezelő nem tesz eleget a tájékoztatási kötelezettségének.

(2) A befektetési alapkezelő kérelmére a Felügyelet meghatározott időre, de legfeljebb száznyolcvan napra felfüggesztheti a befektetési alap által forgalomba hozott befektetési jegyek folyamatos visszaváltását, ha azt a befektetők érdekeinek védelme szükségessé teszi, így különösen, ha:

a) tíz egymást követő forgalmazási nap alatt a visszaváltott és visszaváltani kért befektetési jegyek összértéke eléri a befektetési alap – adott időszak első napján érvényes – nettó eszközértékének tíz százalékát, mely számítás során a visszaváltani kért, és még vissza nem váltott befektetési jegyet a visszaváltásra szóló megbízás felvétele napján érvényes nettó eszközértéken kell figyelembe venni,

b) húsz egymást követő forgalmazási nap alatt a forgalomban levő befektetési jegyek darabszáma tíz százalékkal csökkent, vagy

c) a befektetési jegyek visszaváltását biztosító likvid eszközök aránya a visszaváltások következtében a befektetési alap saját tőkéjének tizenöt százaléka alá csökkent.

A befektetési alapkezelő a befektetési jegy folyamatos visszaváltás felfüggesztésére vonatkozó kérelmet az a)–c) pontban meghatározott valamelyik feltétel bekövetkeztét követő öt forgalmazási napon belül kezdeményezheti.

(3) A Felügyelet a befektetők érdekében az (5) bekezdésben meghatározott határidőn belül bármikor, erre irányuló kérelem nélkül is dönthet a visszaváltás felfüggesztésének megszüntetéséről, meghatározva a visszaváltás kezdőnapját. Ha a felfüggesztés megszüntetését az alapkezelő az (5) bekezdésben meghatározott határidőn belül kéri, azt a Felügyelet elrendeli.

(4) A Felügyelet a (2) és (3) bekezdés alapján előterjesztett kérelem elbírálásáról legkésőbb két forgalmazási napon belül dönt.

(5) Ha a (2) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott felfüggesztési feltételek bármelyike alapján elhatározott felfüggesztés fennállásának időtartama eléri a száznyolcvan napot, a Felügyelet határozatban elrendeli a befektetési alap megszüntetését.”

„260. § (2) Nyíltvégű nyilvános befektetési alap – az ingatlanalap kivételével – nem alakulhat zártvégű nyilvános befektetési alappá. (…)

(9) A nyíltvégű nyilvános ingatlanalap zártvégű nyilvános ingatlanalappá történő átalakulása esetén az alapkezelő a (6) bekezdésben meghatározott tájékoztató Felügyelethez történő benyújtásával egyidejűleg dokumentálható módon tájékoztatja a befektetési jegyek tulajdonosait a zártvégűvé átalakulás indokáról, tervezett időpontjáról és feltételeiről.

(10) A nyíltvégű nyilvános ingatlanalap az átalakulás napját megelőzően kezdeményezett befektetési jegyek visszaváltását követően alakulhat át zártvégű nyilvános ingatlanalappá.

(11) A Felügyelet a nyíltvégű nyilvános ingatlanalap zártvégű nyilvános ingatlanalappá történő átalakulásához kiadott engedélyt visszavonhatja, ha azt a befektetők érdekeinek védelme egyébként szükségessé teszi.”

3. A Módtv.-nak az indítványokkal támadott rendelkezése:

„3. § (1) E törvény a kihirdetését követő 3. napon lép hatályba.

(2) A befektetési alapkezelő kérelmére a Felügyelet a Tpt. e törvénnyel módosított rendelkezéseit a folyamatban lévő eljárás során is alkalmazhatja.”

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megvizsgálta a befektetési jegyek visszaváltásának jogszabályi hátterét és ezzel kapcsolatban az alábbiakat állapította meg.

Az alapokba fektetők befektetéseik ellenértékeként befektetési jegyekkel rendelkeznek. A nyílt végű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegyek folyamatos forgalmazásáról – ezen belül azok visszaváltásáról – a Tpt. 247. §-a rendelkezik. (Nyílt végűnek minősül az az alap, ahol visszaváltható befektetési jegyek kerülnek folyamatos forgalmazásra, szemben a zárt végűvel, ahol a visszaváltás napja a futamidő lejárta.) A Tpt. 247. §-a 2006. január 1-je óta, tehát a gazdasági válságot jóval megelőzően már úgy rendelkezett, hogy a befektetési jegyre vonatkozóan a visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közt ingatlanalap tekintetében legfeljebb kilencven forgalmazási nap lehet. Ezen belül azonban a befektetési alapkezelők maguk határozták meg a visszaváltási kérelem és az elszámolás értéknapja közötti időtartamot a kezelési szabályzatban.

Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság két további tényezőre hívja fel a figyelmet. Egyrészt a „válságjogi jogalkotás” keretében megalkotott Módtv. a Tpt. 247. §-át nem érintette. Azaz a visszaváltás napjának a 90 fogalmazási napos időintervallumon belüli meghatározása egy, a jogszabályban korábban is benne rejlő, ám a szolgáltatók által a válságot megelőzően nem alkalmazott lehetőség volt. Azaz a 90 napos szabályt nem a Módtv. vezette be, ahogyan arra az indítványozók tévesen hivatkoznak.

Másrészt a Tpt. 251. §-a Módtv.-t megelőzően is biztosított lehetőséget a Felügyeletnek a felfüggesztésre. A Tpt. 251. §-a módosításával a jogalkotó a befektetési jegyek forgalmazásának Felügyelet általi hatósági eljárás keretében történő felfüggesztésének eseteit pusztán további részletszabályokkal (a visszaváltás felfüggesztésének lehetőségével) egészítette ki, annak rendelkezéseit bővítette. [A Felügyelet akkor függesztheti fel a visszaváltást, ha a befektetők érdekeinek védelme szükségessé teszi. A szükségesség esetkörét részletesen a Tpt. 251. § (2) bekezdésének a)–c) pontjai tartalmazzák.]

Ez azt jelenti, hogy a Felügyeletnek az indítványozók által sérelmezett 10 napos ideiglenes felfüggesztő határozata nem a Tpt. Módtv.-el megállapított 251. §-án, hanem a 251. § korábbi szövegén alapult. Továbbá a befektetők nem a 251. § módosítása miatt – ahogyan azt az indítványozó tévesen állítja – nem juthattak azonnal, hanem csak a visszaváltási nyilatkozat megtételét követően 90 forgalmazási nappal a pénzükhöz, hanem azért, mert a szolgáltatók – a Felügyelet határozatában foglaltak szerint – a Tpt. 247. §-a alapján, azzal összhangban módosították szabályzatukat és abban a visszaváltás napját.

Az Alkotmánybíróság e tényeket figyelembe véve vizsgálta meg az alábbiakban a támadott jogszabályi rendelkezéseket.

2. Az Alkotmánybíróság először az indítványok azon elemeit vizsgálta meg, melyek a jogbiztonság követelményének sérelmére, valamint a tulajdonhoz való jog sérelmére hivatkozással állítják a támadott rendelkezés (Tpt. 247. §) alkotmányellenességét.

2.1. Az első indítványozó szerint a befektetési jegyek visszaváltásának felfüggesztését a pénzintézet kezelési szabályzatába utalni alkotmányellenes, mert az a jogbiztonságot sérti. Ezzel összefüggésben egyrészt a Tpt. 247. § (3) és (4) bekezdését, valamint a Felügyelet befektetési jegyek forgalmazást felfüggesztő J-III-200/2008. számú határozatát támadta.

2.1.1. Az Alkotmánybíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy utólagos normakontroll indítványnak lehet-e tárgya a Felügyelet határozata, azaz ennek a vizsgálatára fennáll-e az Alkotmánybíróság hatásköre.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróságnak utólagos normakontroll keretében jogszabály, valamint állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára van hatásköre.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletről szóló 2007. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: PSZÁFtv.) 4. § c) pontja alapján, ha törvény eltérően nem rendelkezik, a Felügyelet látja el a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletét. E feladatkörében a PSZÁFtv. 41. § (1) bekezdése értelmében a Felügyelet a 4. §-ban meghatározott szervezetek és személyek működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartásának, továbbá a felügyeleti határozatok végrehajtásának ellenőrzése céljából ellenőrzést tart. Ennek keretében egyedi határozatot hoz, mely jogszabályértésre hivatkozással, keresettel a bíróság előtt megtámadható. Ilyen határozatnak tekinthető az indítványozó által támadott J-III-200/2008. számú határozat is, mely ennek megfelelően nem minősül sem jogszabálynak, sem pedig az állami irányítás egyéb jogi eszközének. Emiatt annak alkotmányossági vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, így az indítvány ezen részét az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

2.1.2. Az indítványozó a jogbiztonság követelményébe ütközőnek vélte azt is, hogy a Tpt. 247. § (3) bekezdése a „befektetési jegy visszaváltásának felfüggesztését a pénzintézet kezelési szabályzatába utalja”.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte a jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.). Az Alkotmánybíróság már több határozatában kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak [Pl. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.].

A Tpt. 247. § (3) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy a nyilvános nyílt végű alapok befektetési jegyeire vonatkozóan a visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közt ingatlanalap tekintetében legfeljebb kilencven forgalmazási nap lehet. (Ezt a szabályt azonban nem a válságjogi jogalkotás keretében elfogadott Tptmód., hanem a Tpt. korábbi módosításáról szóló 2005. évi CLXXXVI. törvény vezette be, már 2006. január 1-jével.) A törvény tehát keretjelleggel meghatározta azt a maximum időintervallumot, amely alatt az elszámolást teljesíteni kell. Emellett a jogszabály úgy rendelkezik, hogy az értéknap meghatározására, a megbízások elszámolására vonatkozó egyéb szabályokat, közte a kifizetés napját, az alap kezelési szabályzata tartalmazza. A Tpt. támadott 247. § (3) bekezdése tehát nem a befektetési jegyek „visszaváltásának a felfüggesztéséről” (ahogyan azt az indítványozó állítja), hanem arról szól, hogy a befektetési jegyek visszaváltási napját a kezelési szabályzat milyen időintervallumon belül határozhatja meg. A befektetési jegyek forgalmazásának, illetve visszaváltásának felfüggesztése és a visszaváltás napjának kezelési szabályzatban történő meghatározása egymástól teljesen elkülönülő, más-más jogintézmény, ez utóbbiról a Tpt. 251. §-a rendelkezik.

Önmagában az, hogy a jogszabály pusztán egy végső határnapot határoz meg a pénzintézet számára a teljesítésre (visszaváltásra), és ezen belül a szolgáltatóra bízza, hogy – üzletpolitikájára és a piaci viszonyokra tekintettel – a kezelési szabályzatában ennél rövidebb időtartamot határoz-e meg, nem ütközik a jogbiztonság követelményébe, különös tekintettel arra, hogy a kezelési szabályzat tartalmát – a befektetési jegyek megvásárlása előtt – a befektetők megismerhetik, magatartásukat előre ehhez igazíthatják. A kezelési szabályzat megismerhetőségéről ugyanis szintén a Tpt. rendelkezik: az értékpapír (mint a befektetési jegy) nyilvános forgalomba hozatala, illetve szabályozott piacra történő bevezetése esetén a kibocsátó kibocsátási tájékoztatót köteles közzétenni [Tpt. 21. § (1) bekezdése], melynek kötelező melléklete a kezelési szabályzat [Tpt. 17. számú melléklet 11. pont].

Az Alkotmánybíróság az 1621/E/1992. AB határozatában kifejtette, hogy a jogalkotóra tartozik annak eldöntése, hogy valamely élethelyzetet milyen részletességgel szabályoz. Ebből a szempontból alkotmányossági kérdést csak az vet fel, ha a szabályozás hiányossága alapvető jog vagy az Alkotmányban deklarált alkotmányos elv érvényesülését gátolja (ABH 1993, 765, 766.).

Jelen esetben ilyen szabályozási hiányosság nem állapítható meg. A jogalkotó kellő pontossággal határozta meg azokat a jogszabályi kereteket, amelyek között a szolgáltatók – a kezelési szabályzatuk keretében – további részletszabályokat alkothatnak. Az Alkotmánybíróság emellett megjegyzi, hogy a 90 napos időintervallum éppen a befektetők védelmét hivatott szolgálni.

Mindezek alapján – a jogállami jogbiztonság fent kifejtett tartalmát figyelembe véve – az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés [Tpt. 247. § (3) bekezdése] nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, így az indítványt elutasította.

2.1.3. Az indítványozó a Tpt. 247. § (4) bekezdését is a jogbiztonság követelményébe ütközőnek vélte. Kérelme ebben a vonatkozásban megegyezett a Tpt. 247. § (3) bekezdését támadó indokokkal. Az Alkotmánybíróság a (4) bekezdést megvizsgálva megállapította, hogy az a (3) bekezdés szerinti jogintézményhez hasonló szabályt alkalmaz a befektetési alapba befektető, a származtatott ügyletekbe fektető, továbbá a tőkegaranciát vagy tőkevédelmet kínáló nyilvános, nyílt végű alap és a zártkörű, nyílt végű alap esetében azzal a különbséggel, hogy a visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közti időköz legfeljebb harmincegy nap lehet. A jogszabály az értéknap meghatározását ezen alapok tekintetében is a kezelési szabályzatba utalja.

Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően a 2.1.2. pontban foglaltakat – azok megismétlése nélkül – a Tpt. 247. § (4) bekezdése tekintetében is irányadónak tekinti, ezért az indítványt e rendelkezés vonatkozásában is elutasította.

2.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azon indítványi elemeket vizsgálta meg, melyek a támadott rendelkezést (Tpt. 247. §) a tulajdonhoz való jogba ütközőnek tekintették.

Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való joggal, mint alapvető joggal összefüggésben a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) az alábbiakat állapította meg. „Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. A tulajdonjog részjogosítványai – amelyek még a polgári jog szerint sem mindig a tulajdonost, s egyes esetekben törvénynél fogva nem őt illetik – nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog alkotmányi védelmet élvező lényeges tartalmával” (ABH 1993, 373, 379.).

Az Alkotmánybíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a Tpt. 247. §-a (a visszaváltás és az elszámolás napja közötti maximum 90 napos intervallum) a tulajdonhoz való jog sérelmét eredményezte-e.

Jelen ügyben az Alkotmánybíróság nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a befektetők tulajdonjoga a befektetési jegyeken, mint a Tpt.-ben meghatározott módon és alakszerűséggel, sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapírokon áll fenn.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 13. § (1) bekezdése nemcsak a tulajdonjog, hanem az azzal összefüggő minden vagyoni jog biztosítására vonatkozik [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.]. Ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy az indítványozónak a befektetési jegyekkel összefüggésben a tulajdonhoz való joga a támadott rendelkezés folytán sérült-e.

Ahogyan azt a jelen határozat 2.1.2. pontja megállapította, maga a jogszabály határozta meg azt az időtartamot (legfeljebb kilencven forgalmazási nap) mely ingatlanalap esetében a befektetési jegyek visszaváltási megbízásának felvétele és az elszámolás értéknapja közt eltelhet. Ezzel a ténnyel a befektetési jegyek tulajdonosainak már a befektetési jegyek megvásárlásakor számolniuk kellett. Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság azt is, hogy a jogszabály a szolgáltatóra bízta, hogy ezen időtartamon belül a kezelési szabályzatában a visszaváltásra milyen időpontot határoz meg.

Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával (ABH 1993, 373, 380.).

A befektetési jegyek tulajdonosainak a befektetési jegyeken mind a visszaváltási szándéknyilatkozat megtétele előtt, mind pedig a visszaváltási megbízás felvétele és az elszámolás napja közötti időszakban fennállt a tulajdonjoga, azt a Tpt. 247. §-a nem vonta el. Az a tény, hogy pénzpiaci okokból a kifizetés nem a visszaváltás bejelentésekor, hanem későbbi időpontban történt meg, alkotmányjogi értelemben nem eredményezi sem a tulajdonjog elvonását, sem annak korlátozását.

Az indítványozó azon érvelésével kapcsolatban, hogy a tulajdonosok a visszaváltás elhalasztása miatt kamat- és/vagy tőkeveszteséget szenvedtek el, az Alkotmánybíróság az alábbi megállapításokat teszi: a befektetési jegyek tulajdonosai a befektetési jegyek vásárlásakor azok jellemzőit megismerik, és a piaci kockázat ismeretében kötnek szerződést. Sem a piaci folyamatok kedvező, sem azok kedvezőtlen alakulása, azaz adott esetben veszteség keletkezése ellen nem nyújt biztosítékot és védelmet az alkotmányos tulajdonvédelem. Annak ugyanis teljesen más funkciója van, nevezetesen az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt mint alapjogot az állammal szemben védi. Márpedig ebben az esetben egy a szolgáltató és a befektető közötti szerződéses viszonyról van szó.

Jelen ügyben ez annyit jelent, hogy a befektetési jegyek hozamára – ami kötelmi követelést keletkeztet – a befektetési jegyek tulajdonosainak nincs alapvető joga. A tulajdonos kizárólag arra tarthat igényt, hogy a jogszabályban meghatározott időtartamon belül, a kezelési szabályzatban meghatározott teljesítési napon érvényes árfolyamon a befektetési jegyek visszaváltásra kerüljenek. Ebből következően a Tpt. 247. §-ának rendelkezései nem eredményezik a tulajdonhoz való jog sérelmét, ezért az indítványt ebben a tekintetben az Alkotmánybíróság elutasította.

3. A másik indítványozó a Módtv. rendelkezéseit vélte a jogállamiság követelményébe ütközőnek, valamint a tulajdonhoz való jogot sértőnek.

3.1. Arra hivatkozott, hogy „az azonnali visszaváltás lehetőségének a megszüntetése” a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik.

Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat emeli ki, fenntartva a jelen határozat indokolásának 2.1.2. pontjában foglaltakat. A Módtv. nem érintette a befektetési jegyek visszaváltási napjának kezelési szabályzatban történő meghatározását, hiszen a Módtv. elsősorban a befektetési jegyek forgalmazása és visszaváltása hatósági felfüggesztésének szabályait pontosította. E tekintetben tehát a befektetési jegyek azonnali visszaváltásának szabályairól a Módtv. nem rendelkezett, azért a visszaható hatályú jogalkotás sérelmére való indítványozói hivatkozás – tényleges releváns jogalkotás hiányában – nem értelmezhető. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tpt. 251. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Az Alkotmánybíróság ebben a körben ismételten megjegyzi: A Tpt. 247. § (3) bekezdése már 2006. január 1-je óta tartalmazza, hogy a nyilvános nyílt végű alapok befektetési jegyére vonatkozóan a visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás értéknapja közt ingatlanalap tekintetében legfeljebb kilencven forgalmazási nap lehet. Ezen belül pedig az értéknap meghatározását a jogszabály a kezelési szabályzatba utalja.

Ezen szabályok alapján nyilvánvaló, hogy a jogszabály a 2008-ban bekövetkezett válságidőszakot megelőzően is azt tartalmazta, hogy a befektetési szolgáltató visszaváltási értéknapként – a legfeljebb 90 napos visszaváltási időszakon belül – bármelyik napot meghatározhatta. A szolgáltatók gyakorlata – az indítványozó állítása szerint – 2008. előtt az volt, hogy a visszaváltási megbízásokat azonnal teljesítették, a Módtv.-t követően pedig a visszaváltást a 90. napon teljesítik. Önmagában ez a tény a Tpt. támadott rendelkezésével nem ellentétes, hiszen mindkét időpont a jogszabály által maghatározott időintervallumon belülre esik. Az, hogy a Felügyelet 2008. novemberében a befektetési jegyek forgalmazását 10 napra átmenetileg felfüggesztette és felhívta a szolgáltatókat, hogy ezen időszak alatt a kezelési szabályzatukat – a jogszabály keretei között – módosítsák, nem visszaható hatályú jogalkotás, hanem a Tpt-n alapuló, előretekintő befektetői érdekvédelem.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotás tilalma megsértésének megállapítására irányuló indítványokat elutasította.

3.2. Az egyik indítványozó arra hivatkozott, hogy a jogalkotó a Módtv. (azaz valójában a Tpt. 251. §-ának) alkalmazásához nem biztosított elegendő felkészülési időt, különös tekintettel arra, hogy a kihirdetés és a hatályba lépés között mindössze 3 nap telt el, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és a Jat. sérelmén keresztül az Alkotmány 7. § (2) bekezdését is sérti.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogbiztonság követelményéből következően a jogszabály hatályba lépésére vonatkozó időpont meghatározásakor a jogalkotó köteles kellő időt biztosítani: a) a jogalanyok számára a jogszabály szövegének megismerésére; b) a jogalkalmazók részére a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; c) a jogszabállyal érintett szerveknek és személyeknek annak felmérésére és eldöntésére, hogy az új rendelkezésekhez miként alkalmazkodjanak [vö: 28/1992. (IV. 30.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.), ABH 1992, 155, 157.]. Rámutatott arra is, hogy a felkészüléshez szükséges kellő idő nem határozható meg általánosságban, a konkrét esetekben ennek mérlegelése a jogalkotó felelőssége. Az Alkotmánybíróság ezt a kérdést csak absztrakt értelemben, a jogszabály jellegére tekintettel vizsgálhatja, és alkotmányellenességet csupán akkor állapít meg, ha ez az időtartam a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztetően kirívóan rövid vagy elmarad. Önmagában a kihirdetés és a hatályba lépés egybeesése sem feltétlenül sérti a kellő felkészülési követelményét, más esetekben viszont ez éveket is igénybe vehet [7/1992. (I. 30. AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 267/B/2000. AB határozat, ABH 2002, 1126, 1135.; 797/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1437, 1443.].

A kellő felkészülési idő hiányának vizsgálata jelen ügyben – a teljesedésbe menetel miatt – már nem időszerű, vagyis az indítvány okafogyottá vált, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást ebben a vonatkozásban megszüntette.

Megjegyzi azonban, hogy az Abh1.-ben már az alábbi megállapításokat tette: „Bár nem jelentős számban, de előfordulhatnak olyan esetek, amikor az alkotmányos cél elérésére irányuló állami akarat – akár a szabályozott társadalmi viszonyok jellege, akár a történelmi körülmények vagy más ok folytán – kizárólag a jogszabálynak a kihirdetése napján történő hatályba léptetésével juttatható érvényre, mert pl. a szabályozás tartalmának előzetesen ismertté válása olyan társadalmi mozgásokat indítana meg, amelyek meghiúsíthatnák a jogszabállyal elérni kívánt célt. Ha az ilyen jogszabályok – épp a hatálybaléptetés időpontjának sérelmezése miatt – akár alkotmányjogi panasz, akár a jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján az Alkotmánybíróság elé kerülnek, a testület esetileg vizsgálja annak a fontos és másként érvényre nem juttatható társadalmi érdeknek a fennállását, amely a jogalkotót az azonnali hatálybaléptetésre késztette. De még az említett ok fennállása sem mentesíti a jogalkotót az alól, hogy az állam rendelkezésére álló eszközök alkalmazásával gondoskodjék a jogszabály törvényes kihirdetéséről az ország egész területén olyan időpontban, amikor a kihirdetés a jogszabály által elérni kívánt célt már nem veszélyezteti, de a jogszabállyal összhangban nem álló magatartás még nem von maga után hátrányos jogkövetkezményeket” (Abh1., ABH 1992, 155, 159.).

A támadott jogszabályi rendelkezések keletkezésének indokával összefüggésben megállapítható, hogy a pénzügyi válság rendkívül negatívan érintette a hazai befektetési alapokat, ezen belül különösen az ingatlanalapokat. A Tpt. módosított 251. § (2) bekezdése éppen az ilyen esetek káros következményeinek elkerülése vagy minimalizálása érdekében biztosítja a Felügyelet számára a befektetési alap által forgalomba hozott befektetési jegyek folyamatos visszaváltásának felfüggesztését, ha a befektetők érdekeinek védelme szükségessé teszi. Ilyen helyzet különösen, ha tíz egymást követő forgalmazási nap alatt a visszaváltott és visszaváltani kért befektetési jegyek összértéke eléri a befektetési alap nettó eszközértékének tíz százalékát, ha húsz egymást követő forgalmazási nap alatt a forgalomban levő befektetési jegyek darabszáma tíz százalékkal csökkent, vagy, ha a befektetési jegyek visszaváltását biztosító likvid eszközök aránya a visszaváltások következtében a befektetési alap saját tőkéjének tizenöt százaléka alá csökkent.

Ez a jogszabályi változás azonban a befektetőket közvetlenül nem érintette, nekik erre való felkészülési idő biztosítása szükségtelen volt, hiszen az a Felügyelet számára határoz meg a korábbitól eltérő, újfajta jogosultságokat. Ebben a kontextusban a jogalkotó fenti lépése éppen a jogbiztonság és a befektetői biztonság megerősítését szolgálta.

3.3. Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság vélelmezett sérelmével összefüggésben végül azt vizsgálta meg, hogy alkotmányellenes volt-e, hogy a jogalkotó a Tpt. módosítását a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény módosításáról szóló törvénybe építette be. Emellett a Módtv.-t hatályba léptető 3. § (1) és (2) bekezdését is megvizsgálta.

A jogszabály elnevezésével és hatályba léptető rendelkezésével összefüggésben az alábbiakat állapította meg: A Módtv. 3. § (3) bekezdése a Módtv.-t 2009. március 31. napján hatályon kívül helyezte. Ez a jogtechnikai megoldás önmagában ugyan nem alkotmánysértő, ha azonban az alkotmányos kontroll elkerülését célozná, az Alkotmánybíróság azt vizsgálat tárgyává tehetné.

Az Alkotmánybíróság – főszabályként – hatályos jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja. Hatályát vesztett jogszabályi rendelkezés csak akkor képezheti alkotmánybírósági eljárás tárgyát, ha az eljárás az Abtv. 38. §-ában szabályozott bírói kezdeményezés, illetőleg a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján folyik. Tekintettel arra, hogy az indítványok nem tartoznak e körbe, az Alkotmánybíróság a Módtv. 3. § (1) és (2) bekezdése, valamint a jogszabály megtévesztő elnevezése miatt a jogszabály egésze alkotmányellenességének megállapítása iránt folytatott az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.

3.4. Végül az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a Tpt. 251. §-a (befektetési jegyek folyamatos visszaváltásának Felügyelet általi hatósági felfüggesztése), a 260. § (2) bekezdése (nyíltvégű nyilvános befektetési ingatlan-alap átalakulása zártvégű nyilvános befektetési alappá), valamint a 260. § (9)–(11) bekezdései (átalakulás technikai szabályai) sértik-e a tulajdonhoz való jogot.

Az indítványozó ugyan e szabályokat jelöli meg mint alkotmánysértő rendelkezéseket, azonban az indokolás tartalmát figyelembe véve a Tpt. 247. §-a (3) és (4) bekezdését támadta, ugyanis a befektetési jegyek azonnali visszaváltása helyett a kilencven napos időköz „bevezetését” tartotta alkotmánysértőnek. Maga az indítvány nem is tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy az indítványozó alkotmányellenesnek tartja a befektetési jegyek folyamatos visszaváltásának Felügyelet általi hatósági eljárás keretében történő felfüggesztését, illetve az ingatlanalapok nyíltvégűből zártvégűvé történő átalakulásának lehetőségét.

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.].

Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozónak a kérelme indokolás hiányában érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.

4. Emellett az egyik indítványozó kártalanítási kötelezettség megállapítását is kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az Abtv. 1. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróságnak utólagos normakontroll keretében jogszabály, valamint állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára van hatásköre. Sem az Abtv., sem más jogszabály nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a kártalanítási kötelezettség megállapítását, ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. május 17.

Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Paczolay Péter
az Alkotmánybíróság elnöke helyett

	Dr. Balogh Elemér s. k.,				Dr. Bragyova András s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

		Dr. Holló András s. k.,					Dr. Kiss László s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

		Dr. Kovács Péter s. k.,		Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
			alkotmánybíró			előadó alkotmánybíró

		Dr. Lévay Miklós s. k.,			Dr. Trócsányi László s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek