704/B/2009. AB határozat
704/B/2009. AB határozat*
2011.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 25. § (1) bekezdés második mondatában szereplő „nyolc napon belül”, valamint a „további nyolc napon belül” fordulat alkotmányellenességnek megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 25. § (1) bekezdésben szereplő „nyolc napon belül”, valamint a „további nyolc napon belül” fordulatok megsemmisítését kérte. Hivatkozott a jogállamiságból levezetett jogbiztonság sérelmére [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], a sérelmet pedig abban látta, hogy a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) munkanapokban megállapított határidő számításának rendelkezései, és az Lt. naptári napokban történő számítási rendszere egymással nem áll összhangban. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jogot pedig azért sérti a támadott rendelkezés, mert a rendelkezési jogot korlátozza, s nem védi sem a bérbeadó, sem a bérlő jogait kellő módon. Sérelmezte még az indítványozó azt is, hogy a törvény által megállapított 8 napos határidő nem elegendő, jogvesztő jellegénél fogva terhes a bérbeadó számára, és „legfeljebb minimum határidőként lenne elfogadható”.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
2. Az Lt. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„25. § (1) Ha a bérlő a bérfizetésre megállapított időpontig a lakbért nem fizeti meg, a bérbeadó köteles a bérlőt – a következményekre figyelmeztetéssel – a teljesítésre írásban felszólítani. Ha a bérlő a felszólításnak nyolc napon belül nem tesz eleget, a bérbeadó további nyolc napon belül írásban felmondással élhet.”
3. A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ptké) érintett rendelkezései:
„3. § (1) A napokban megállapított határidőbe a kezdő napot nem kell beleszámítani.
(2) A hetekben, hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdő napnak, ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.
(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
A jogbiztonság – az Alkotmánybíróság értelmezésében – az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei, és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára (…) előre láthatóak legyenek. (…) A jogbiztonság megköveteli a jogszabályok olyan világos és egyértelmű fogalmazását, hogy mindenki, akit érint, tisztában lehessen a jogi helyzettel, ahhoz igazíthassa döntését és magatartását, s számolni tudjon a jogkövetkezményekkel. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84, 91–92.]
„Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.] Másutt viszont megállapította az Alkotmánybíróság, hogy „[ö]nmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul és esetenként az értelmezés problémamegoldó, alkotó jellege kerül előtérbe” [31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 365.].
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a Kr. és az Lt. szabályozási környezetét. A Kr. a hivatalos iratok kézbesítése tekintetében valóban előír munkanapokban megállapított határidőket. Az Lt. maga nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a határidők számításának módját részletezné, azonban 1. § (3) bekezdése az Lt. által nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Ptk.) rendeli alkalmazni. A határidők számításáról így a Ptk. közvetítésével a Ptké. rendelkezik; 3. §-a szerint a határidőket napokban (hetekben, hónapokban, években) kell számítani, azonban amennyiben a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, úgy a határidő a következő munkanapon jár le.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy a Kr. és az Lt. szabályozásának tárgyi hatálya különböző. A Kr. a hivatalos iratok kézbesítése tekintetében általánosan – nem kizárólag a lakásbérleti jogviszony felmondása tekintetében – írja elő az egyes határidők munkanapokban való számítását. Az Lt. viszont – a Ptk. és Ptké. szabályainak közvetítésével– kizárólag a lakásbérleti jogviszonyok tárgyában tartalmazza a határidőket. A bérleti jogviszony felmondását tartalmazó nyilatkozat nem hivatalos irat, emiatt a két jogszabály tárgyi hatálya eltér, fogalmilag nem merülhet fel inkoherencia közöttük. Az Alkotmánybíróság emiatt a jogbiztonság sérelmét kifogásoló indítványt e részében elutasította.
1.2. Az indítványozó kifogásolta azt a helyzetet, miszerint a „bért nem fizető bérlők részére” a felmondás a postai küldemények kézbesítéseinek akadályba ütközése miatt ellehetetlenül olyankor, amikor több munkaszüneti nap követi egymást (pl. karácsonyi időszak).
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a bérbeadó által tett nyilatkozatok közlésére nem kizárólag postai úton van lehetőség, hanem akár személyesen is. Ezt erősíti meg több közzétett eseti bírói döntés indokolása is, amely szerint „[a] másodfokú bíróság helyesen nem tekintette a felszólítást és a felmondást hivatalos iratnak, azok ugyanis a szerződéses jogviszony keretébe tartozó polgári jogi egyoldalú nyilatkozatok, és a polgári jog alanyaitól származnak. A felmondás a másik félhez címzett olyan egyoldalú nyilatkozat, amely a szerződést a jövőre szóló hatállyal szünteti meg. Olyan alakító jog, amely az érvényes szerződést megszünteti, és ez a joghatása a közléssel áll be. Az Lt. a bérlő szerződésszegése miatt a bérbeadó számára biztosít jogot azzal, hogy az alaki és tartalmi előírásoknak megfelelő megtartása eredményezi a jognyilatkozat érvényességét és azt a következményt, hogy ipso iure a felmondás megszünteti a lakásbérleti szerződést. Az egymásra épülő nyilatkozatok közlése szükséges a hatályossághoz. Ez pedig nem feltétlenül azonos a nyilatkozatok tartalmának a megismerésével. Az Lt. nem tartalmaz előírásokat a közlés hatályosságát illetően. A közlés nyilvánvalóan megvalósulhat személyes átadással, vagy megbízott személy útján történő átadással. … További kérdés, hogy a postai úton továbbított küldemény mikor tekinthető közöltnek, illetőleg hogyan kell értékelni azt a körülményt, hogy a küldemény az érdekelt fél tudomására jutására alkalmas ugyan, de az vagy azért nem történik meg, mert az érdekelt a küldemény átvételét megtagadta, vagy más módon a kézbesítést megakadályozta. A nyilatkozatok ugyan nem minősülnek hivatalos iratnak, nem volt azonban akadálya annak, hogy a polgári jog alanya a nyilatkozatokat (…) levélben küldje meg az érintett részére. A visszaérkezett küldemény alkalmas annak a bizonyítására, hogy a bérlő hibájából maradt el a tudomásszerzés. Mindezekből következően a felszólítás és a felmondás akkor tekinthető közöltnek, ha az érdekelt fél tudomására jut, vagy azért nem jut a tudomására, mert a felszólítást, illetőleg a felmondást tartalmazó irat átvétele az érdekelt fél hibájából hiúsult meg.” (BH 2006. 12.; BH 2010. 41.)
A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a felszólítás és a felmondás közlése jogszerűen megtörténhet akár személyesen, meghatalmazott, vagy akár postai küldemény megküldése útján is. Ebből az következik, hogy az indítványozó által támadott jogszabály egyáltalán nem akadályozza sem a bérlőt, sem a bérbeadót jogaik érvényesítésében, nyilatkozataik megtételében. Az Alkotmánybíróság ezért e részében is elutasította az indítványt.
1.3. Az indítványozó azt is állította, hogy az Lt.-ben szabályozott határidők jogvesztő jellege, valamint eltérést nem engedő volta a jogbiztonság sérelmére vezet. A bérlő jogainak csorbulását abban látta, hogy az Lt. említett 25. §-a alapján nincs lehetőség arra, hogy a bérbeadó az ott meghatározott határidőnél hosszabb időt biztosítson a hátralék megfizetésére.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a rendelkezés érvényesülését a joggyakorlatban és megállapította, hogy az egységes bírói gyakorlat igen rugalmasan kezeli ezt a kérdést. Egy közétett eseti bírósági döntés szerint „A lakbérfizetési késedelem esetén a méltányosság gyakorlására a bérbeadó jogosult, a bíróság méltányosságot nem gyakorolhat.” (BH 2004. 240.) Továbbá ugyanezt támasztja alá az az elvi bírói határozat amely világosan rámutat annak lehetőségére, hogy a bérbeadó a bérhátralék megfizetésére további időt biztosítson. „Az Lt. 25. §-ának (1) bekezdése nyolcnapos teljesítési határidőről rendelkezik, majd annak eredménytelensége esetén újabb nyolc nap áll rendelkezésre a felmondás közlésére. Az első határidő a bérlő jogait, érdekeit védi, a teljesítésre előírt kötelező határidő azonban nem akadálya annak, hogy a bérbeadó attól a bérlő javára eltérjen és a teljesítésre a nyolc napnál hosszabb határidőt adjon. Ennek a határidőnek a szabályozása tehát (…) lefelé zárt, azaz a nyolc napnál rövidebb határidő nem adható, de hosszabb igen.” (EBH 2008. 1780.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés tartalma világos, a joggyakorlatban egységesen érvényesül, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított indítványt teljes egészében elutasította.
2. Az indítványozó az Alkotmány 13. §-ának sérelmét azért állította, mert szerinte a tulajdonosi rendelkezési jogosultságot sértette az, hogy a támadott jogszabály nem biztosít a bérbeadónak elegendő határidőt arra, hogy rendelkezési jogával éljen és a felmondást megfelelően közölje.
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog alapjog, amely azonban nem korlátozhatatlan. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 75.; 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.; 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381.]
„Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Amikor tehát az egyéni autonómia védelméről van szó, az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igényekre). A másik oldalról viszont, a tulajdon szociális kötöttségei a tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását alkotmányosan lehetővé teszik.” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.]
Az Alkotmánybíróság az önkormányzati bérlakások tekintetében fejtette ki a következőket: „A bérlő számára a bérlakás lényegében ugyanazt az funkciót tölti be, mint a lakástulajdon; ennek megfelelően a bérlőnek a bérlet biztos és tartós fennállásához fűződő érdeke adott esetben alkotmányos tulajdonvédelemben részesülő vagyoni jognak minősül.” (1138/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 554, 556.)
Az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányosságának megítélésekor mérlegelte, hogy a bérbeadó és a bérlő jogai hasonló alkotmányos tulajdonvédelmet élveznek. Ehhez képest a jogalkotó ésszerűen, kiegyensúlyozott módon választotta meg a lakásbérleti jogviszony felmondásával kapcsolatos nyilatkozatok megtételére álló időt, mivel mindkét fél részére ugyanolyan határidőt szab meg a teljesítésre. Így sem a bérbeadó sem a bérlő nem hivatkozhat a másikkal szemben arra, hogy nem tudta a számára előírt időn belül teljesíteni a kötelezettségét. Ráadásul, ahogy az Alkotmánybíróság fentebb kifejtette, a határidő meghosszabbítása a tulajdonos számára lehetőség, ez a bérlő védelmét fokozhatja; a másik oldalról viszont a tulajdonos számára nem jogvesztő a számára nyitva álló határidő elvétése, mivel ismételt felszólítással újra élhet felmondásra vonatkozó jogával – amennyiben a bérlő továbbra sem teljesíti szerződéses kötelezettségeit és a felmondás egyéb feltételei fennállnak. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó kellő egyensúlyt teremtett azzal a szabályozással, ami azonos határidőt biztosít a bérlő számára a fizetésre majd ezt követően a bérbeadónak a felmondásra. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 13. § (1) bekezdése tekintetében is elutasította.
Budapest, 2011. szeptember 20.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Balsai István s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Szalay Péter s. k., |
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás