BÜ BH 2009/71
BÜ BH 2009/71
2009.03.01.
I. Nem járművezetéstől, hanem a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés kiszabásának van helye azzal a járművezetővel szemben, aki a foglalkozása körében vezetett jármű rakományát fosztogatja [Btk. 56. § (1) bek. b) pont, 58. § (1) bek., 38/2007. BKv.].
II. Vagyon elleni bűncselekmények elbírálása esetén az elkövetési érték, a kár, vagy a vagyoni hátrány összege a történeti tényállás része, így annak támadása felülvizsgálati eljárásban akkor is a törvénynél fogva kizárt, ha ez minősítés-változást eredményezne [Be. 423. § (1) bek.]. Az elkövetési érték (kár) meghatározásának alapja a kiskereskedelmi ár, attól függetlenül, hogy a sértett kedvezményes beszerzési forrással rendelkezik.
A városi bíróság ítéletével a III. r. terheltet társtettesként, jelentős értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt 2 év – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra, míg az V. r. terheltet társtettesként, nagyobb értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette miatt 1 év 2 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltek cselekményeiket az USA-beli székhelyű K. B. & R. I. k.-i székhelyű, I. számú fióktelepe sértett sérelmére valósították meg.
Az I. r. terhelt a sértettnél gépkocsivezetőként dolgozott, majd 2004. év tavaszától a szállítási osztályon munkavezető (műszakvezető) volt, munkáját váltott éjszakai, illetve nappali műszakban végezte. A III. r. terhelt 2003. évtől a szállítási osztályon nappalos munkavezetői (műszakvezetői) beosztásban tevékenykedett.
A terheltek feladata a kamionsofőrök fuvarjainak szervezése és a rakodások irányítása volt.
A II. r. terhelt biztonsági őrként, H. J. a IV. r., V. r. és a VI. r. terheltek gépjárművezetőként dolgoztak a sértettnél.
Az I. r. és a III. r. terheltek 2003. november vége körül előbb egymással, majd az éjszakai műszakba beosztott gépkocsivezetők közül az V. r. és VI. r., illetőleg később a IV. r. terhelttel is megállapodtak abban, hogy a sértett cég kamionjaiból az éjszakai műszakbeosztások alatt gázolajat tulajdonítanak el, amelyet a II. r. terhelt révén haszonnal értékesíteni tudnak. A tervük kialakítása azon alapult, hogy a telepre beérkező kamionoknak a cég saját üzemanyagkútjánál meg kell tankolniuk, és csak tele üzemanyagtankkal várakozhatnak a telepen. A kamionok a fuvarfeladatok teljesítésén kívül csak egy helybeli kijelölt autómosónál történő mosatás céljából, az erre meghatározott útvonalon közlekedve hagyhatták el a telepet.
Megegyeztek tehát abban, hogy a műszakvezető I. r. terhelt által mosatás ürügyén kijelölt kamionokat – alkalmanként egy vagy két kamiont – az I. r., a IV. r., az V. r., illetve a VI. r. terheltek mosatás ürügyén kiviszik a telephelyről, azokat a közeli községek határába vezetik, ahol az üzemanyagtartályukból a gázolajat leszívják, majd a telephelyre visszaérve a cselekmény leplezése végett a járműveket újra feltankolják.
A telephelyről e céllal kivezetett kamionokat – az útvonalat biztosítva – az előre megbeszélt helyszínig a III. r. terhelt saját gépjárművével követte.
A kamionoknak az előre megbeszélt községek határában leállítását követően az utánfutós személygépkocsival odaérkező II. r. terhelt, valamint a III. r. terhelt a járművek üzemanyagtartályából hordókba gázolajat fejtettek le, amelyet a II. r. terhelt B. községben lévő ingatlanára szállítottak.
Ezen a módon 2003 decemberében két alkalommal, majd 2004. január 20-ától 2004. szeptember 8-áig folyamatosan, heti rendszerességgel, összesen 33 552 liter, összesen 7 295 928 forint értékű gázolaj eltulajdonítására került sor. Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek valamennyi cselekményben részt vettek.
A IV. r. terhelt 579 liter, 132 629 forint értékű, az V. r. terhelt – 2003. december 16. és 2004. július 14. között – 4035 liter, 861 751 forint értékű, míg a VI. r. terhelt 13 289 liter, 2 903 574 forint értékű gázolaj eltulajdonításában vett részt. A II. r. terhelt a lakására szállított üzemanyagot kb. 150 forint/l áron ismeretlen magánszemélyeknek értékesítette. Az értékesítésből származó bevételen a terheltek közreműködésük arányában osztoztak. A cselekménysorozatnak a 2004. szeptember 8-ai rendőri intézkedés vetett véget.
Az V. r. terhelt lakásán lefoglalt 550 liter gázolajnak a sértett része kiadásával az okozott kárból kb. 125 950 forint megtérült.
Az ítélet ellen az ügyész a III. r. és V. r. terheltek tekintetében a büntetésük súlyosítása végett, a III. r. terhelt védője eltérő minősítés megállapítása, és a mellékbüntetés mellőzése, az V. r. terhelt védője pedig a főbüntetés enyhítése és a mellékbüntetés mellőzése érdekében fellebbezett.
A megyei bíróság a 2007. október 11-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt vonatkozásában részben megváltoztatta; a III. r. terhelt szabadságvesztés büntetésének végrehajtását 4 év próbaidőre függesztette fel, míg az V. r. terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 1 évre, a felfüggesztés próbaidejét 2 évre szállította le. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
A jogerős határozat ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapozva a III. r. és V. r. terheltek védője élt felülvizsgálati indítvánnyal.
Az indítványuk lényege szerint az eljárt bíróságok mindkét terhelt vonatkozásában tévesen minősítették a cselekményt bűnszövetségben (Btk. 137. § 7. pont) elkövetettnek, mert alkalmi elkövetés történt, továbbá a Btk. 58. §-a (1) bekezdésének téves értelmezésével szabtak ki közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést a terheltekkel szemben.
Kifogásolták azt is, hogy az eljárt bíróságok a 4/1998. számú Büntető Jogegységi Határozat indokolásában kifejtett jogelvek téves alkalmazásával helyezkedtek arra a jogi álláspontra, hogy a bűncselekmény az üzemanyag lefejtésével, leszívásával lett befejezett. A védői álláspont szerint a lopás bűncselekménye a kamionoknak a sértett telephelyéről üzemanyag-lopási célzattal kivezetésével, a telepről kiléptetésével már befejezetté vált, ehhez képest a III. r. terhelt magatartása – aki a kamionok telepről kivitelében nem vett részt – a lopás bűntette vonatkozásában nem tényállásszerű, az legfeljebb más, enyhébben büntetendő bűncselekményt valósíthat meg.
Végül vitatta mindkét indítvány a lopás bűncselekményé-nek minősítésénél alapul vett elkövetési értéket. Arra hivatkoztak, hogy az államközi együttműködési szerződés alapján a sértett közterhektől mentesen szerezhette be az üzemanyagot. Ekként az elkövetési értéknél a sértetti beszerzési – és azzal azonos visszapótlási – árat kellett volna alapul venni.
A Legfőbb Ügyészség részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak értékelte a felülvizsgálati indítványokat, és a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Egyebek mellett arra mutatott rá, hogy a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetést is a büntető anyagi jog szabályaival összhangban alkalmazta a bíróság. A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerinti ,,használ'' fogalom ugyanis valamennyi olyan magatartást felölel, amely bűncselekmények elkövetését, azok leplezését, a bűncselekmények tárgyának őrzését hivatott szolgálni. Minden olyan tevékenység, amelynél a jármű igénybevétele a bűnözéshez szorosan tapad, annak ismétlődő és tartós eleme a használat fogalmi körébe esik. A jelen bűncselekmény elkövetési tárgya nem az üzemanyagot szállító gépkocsi, hanem az üzemanyag volt. A terheltek az üzemanyagot nem a telephelyen tulajdonították el, hanem azt a tároló gépkocsival a megbeszélt helyszínre szállították. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a III. r. terhelt a kamionok mozgását saját gépkocsijával biztosította.
A felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatokkal megállapított tényállást a Be. 423. §-a (1) bekezdésének megfelelően irányadónak tekintette. A vagyon elleni bűncselekményeknél az elkövetési érték (a kár, illetőleg a vagyoni hátrány) a tényállás része, ezért annak vitássá tétele a tényállás támadása, ebben a körben tehát a felülvizsgálat kizárt. Egyébként is a töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a sértett kedvezményes áron történt beszerzése a terheltek javára nem szolgálhat még akkor sem, ha az eltulajdonított üzemanyag pótlása is ezen a kedvezményes áron történik.
Érdemben az a III. r. terhelt vonatkozásában alaptalannak, míg az V. r. terhelt tekintetében a közúti járművezetéstől eltiltás alkalmazása miatt részben alaposnak találta.
Az eljárt bíróságok – utalva a 4/1998. Büntető Jogegységi Határozat indokolásában kifejtett jogelvekre is, – mindenben helytállóan állapították meg, hogy a konkrét esetben a bűncselekmény (lopás) egyes részcselekményei az üzemanyagnak a kamionok üzemanyagtartályából történő elvételével, az üzemanyag birtokbavételével váltak befejezetté.
A kamionoknak a járműtelepről mosatás végett – egyben ennek kihasználásával az üzemanyag eltulajdonítása érdekében – történt kivitele még a bűncselekménynek csak az előkészületét valósította meg. A gépjárműmosóhoz azonban a kamionok kizárólag az előre kijelölt útvonalon közlekedhettek. Így az elkövetés kísérleti szakba akkor lépett, amikor a járművezetők a kijelölt útvonaltól eltértek és a járművet, ezzel az eltulajdonítandó üzemanyagot a lefejtés helyszínére vitték.
Alaptalan tehát az a védői álláspont, hogy a III. r. terhelt a lopás bűncselekménye tekintetében tényállásszerű magatartást nem tanúsított, ekként cselekménye enyhébben minősülő járulékos bűncselekmény – bűnpártolás – lenne. A részesi (bűnsegédi) magatartás a III. r. terhelt részéről egyébként akkor is maradéktalanul megállapítható lenne, ha az üzemanyag-leszívásban részvételét nem lehetne a lopás tettesi (társtettesi) cselekvőségként értékelni.
Alaptalan a bűnszövetségben elkövetettként minősítés vitatása is.
A Btk. 137. §-ának 7. pontja szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.
Mind az első-, mind a másodfokú bíróság meggyőző indokolással mutatott rá arra, hogy a terheltek magatartása a kezdeményező, és szervező tevékenységet kifejtő I. és III. r. terhelt, de a további terheltek vonatkozásában is megvalósította a bűnszövetségben elkövetést.
Az irányadó tényállás szerint a terheltek cselekményeiket háromnegyed éven át mindaddig folytatták, amíg azoknak a tettenérés véget nem vetett. A részcselekmények nagyobb számára, az elkövetési alkalmak rendszeres kihasználására, az egyes szerepeknek az elkövetők közötti felosztására, és tevékenységük részletes megszervezésére figyelemmel egyértelmű, hogy a terheltek cselekményeiket – miután az adott fogalomnak a folytatólagosság egységébe tartozó részcselekmények minden tekintetben megfelelnek – szervezetten követték el. Ez nem csupán a cselekményekben központi szerepet vállaló, szervező tevékenységet folytató, valamennyi részcselekményben részt vevő III. r. terheltre vonatkozik. Mindez megállapítható a gépkocsivezető társainak további részcselekményeiről nem tudó, az I., II. és III. r. terheltekkel együtt 12 részcselekményben részt vevő V. r. terhelt vonatkozásában is.
A fentiekre figyelemmel a lopási részcselekmények elkövetési helyszínéig minden esetben gépjárművel közlekedő, azzal a kamionok mozgását is biztosító III. r. terhelttel szemben az anyagi jogszabályoknak megfelelően került sor a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazására.
A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének II. fordulata szerint ugyanis eltiltható a járművezetéstől az is, aki bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. A használ fogalom alatt értendő minden olyan magatartás, amely valamely bűncselekmény elkövetését, annak leplezését, az elkövető menekülését, a bűncselekmény tárgyának őrzését, tárolását stb. felöleli. Lényegében idetartozik tehát minden olyan tevékenység, amelynél a jármű igénybevétele a bűnözéshez szorosan tapadó, egyben ismétlődő és tartós elemként jelentkezik (Legfelsőbb Bíróság 38/2007. BKv.).
Anyagi jogszabályt sértettek viszont az eljárt bíróságok, amikor az V. r. terhelttel szemben nem gépjárművezetői foglalkozástól eltiltást (Btk. 56-57. §-a), hanem közúti járművezetéstől eltiltást alkalmaztak. A 38/2007. BKv. I/c) pontja szerint ugyanis nem járművezetéstől, hanem foglalkozástól eltiltás alkalmazásának van helye azon járművezetőkkel szemben, akik foglalkozásuk szabályainak megszegésével követnek el bűncselekményt, vagy a foglalkozásból adódó lehetőséget használják fel szándékos bűncselekmény elkövetésére, pl. akik az általuk vezetett jármű rakományát fosztogatják.
A gépjármű mint munkaeszköz használata és az ennek során elkövetett bűncselekmény között ugyanis nincs meg az a tényleges tartalmi kapcsolat, amely alapul szolgálhatna a járművezetéstől eltiltás alkalmazásához. Ugyanakkor a szándékos bűncselekményeknek a foglalkozás által adott lehetőségek felhasználásával történő megvalósítása, egyben annak veszélye, hogy a gépkocsivezetői foglalkozás gyakorlása a jövőben is hasonló bűncselekmények megvalósításához vezethet, kellően megalapozza a gépjárművezetői foglalkozástól eltiltás kimondását (BH 1981/216. sz. eseti határozat).
A felülvizsgálati indítvány terjedelménél fogva a Legfelsőbb Bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy más mellékbüntetést (foglalkozástól eltiltást) szabjon ki [Be. 417. § (1) bek. II. pont, 423. § (4) bek.]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával az V. r. terhelt tekintetében részben megváltoztatta és a közúti járművezetéstől eltiltást mellőzte.
Ugyanakkor egyéb vonatkozásban, illetve a III. r. terhelt tekintetében az érintett határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
A III. és V. r. terheltek vonatkozásában folytatott érdemi felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az eljárt bíróságok a Btk. 77/B. §-a szerint kötelező vagyonelkobzásról annak ellenére nem határoztak, hogy a sértettnek okozott kár lefoglalással csak kisebb részben térült meg, és az ítéletek nem tartalmaznak adatot arra, hogy vagyonelkobzást kizáró ok állna fenn.
Ezért – a Be. 419. § (1) bekezdésre, valamint ezzel összefüggően a Be. 375. és 389. §-ára figyelemmel – felhívta az elsőfokú bíróságot a vagyonelkobzással kapcsolatos különleges eljárás (Be. 569. és 570. §-a) lefolytatására.
(Legf. Bír. Bfv. I. 361/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás