Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

74/2009. (VII. 10.) AB határozat

74/2009. (VII. 10.) AB határozat1

2009.07.10.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr. Lenkovics Barnabás és dr. Trócsányi László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 311. § (4) bekezdés utolsó mondata, továbbá a gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból történő felvilágosítás adásról, valamint annak költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.) IM rendelet alkalmazásánál az Alkotmány 59. §-án alapuló alkotmányos követelmény, hogy a gondnokoltak névjegyzékéből való adatszolgáltatás során csak az adatkérés céljának megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges adat bocsátható az adatot kérő rendelkezésére.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 311. § (4) bekezdés utolsó mondata és a 311. § (5) bekezdés utolsó három mondata, valamint a gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból történő felvilágosítás adásról, valamint annak költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.) IM rendelet 2–6. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 311. § (4) bekezdés utolsó mondatának, a 311. § (5) bekezdés harmadik, negyedik és ötödik mondatának, továbbá a gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból történő felvilágosítás adásról, valamint annak költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 2–6. §-ainak megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
1. A Pp. 311. § (4) bekezdése értelmében a gondnokság alá helyezés tényét be kell vezetni a bíróság által a gondnokoltakról vezetett névjegyzékbe. A bekezdés utolsó mondata alapján a névjegyzék adatairól csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják. A Pp. 311. § (5) bekezdése szerint a bíróság a gondnokság alá helyezettek névjegyzékének adatairól számítógépes nyilvántartást vezet; a bekezdésnek az indítványozó által kifogásolt része a nyilvántartásból – a (4) bekezdés alapján – történő adatszolgáltatásról rendelkezik.
Az indítvány szerint az Alkotmány több rendelkezését sérti, hogy sem a Pp., sem a Rendelet nem határozza meg kielégítően, mi minősül jogi érdeknek a hivatkozott rendelkezések tekintetében, és hogyan igazolható a jogi érdek a gondnokoltak névjegyzékéből való adatkérés során.
2. Az indítvány szerint a Pp.-ben és a Rendeletben szabályozott adatszolgáltatás sérti a gondnokság alá helyezett személy Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított információs önrendelkezési jogát. Az indítványozó álláspontja szerint a névjegyzék vezetése nem felel meg a célhozkötöttség elvének, sérti a készletre való adatgyűjtés tilalmát, ezért ellentétes az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével. A bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Bnytv.), illetve a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 6/2000. (II. 11.) BM rendelet értelmében a hatósági erkölcsi bizonyítványt az érintett természetes személy kérheti. Az indítványozó szerint a feddhetetlenséghez hasonlóan a cselekvőképességgel kapcsolatos tények igazolása esetén is elképzelhető olyan megoldás, amely nem sérti az információs önrendelkezési jogot.
3. Az indítványozó szerint a büntetett előéletre és a cselekvőképességre vonatkozó adat is különleges adat, ezért nincs alkotmányos indoka, hogy a büntetett előéletre vonatkozó adatról csak az érintett kaphat felvilágosítást, a cselekvőképességre vonatkozó adatról viszont harmadik személy is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „a jognak nemcsak az egyes (egyedi) személyeket kell egyenlő méltóságú személynek tekinteni és kezelni, hanem magának a személyiségnek a különböző szintjeit és tartalmi vonatkozásait tekintve sem lehet különbséget tenni” [34/1992. (VI. 1.) AB határozat], az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkriminációtilalmat.
4. A Pp. és a Rendelet nem határozza meg, hogy mi minősül jogi érdeknek a hivatkozott rendelkezések tekintetében, és azt sem, hogyan igazolható a jogi érdek a gondnokoltak névjegyzékéből való adatkérés során. A hivatkozott rendelkezések teljes mértékben a jogalkalmazóra bízzák a jogi érdek fogalmának kibontását, illetve a jogi érdek igazolása módjának meghatározását, ezért azok sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét.
Az indítványozó indokolásában utalt arra, hogy a jogi érdek fogalmának meghatározatlansága miatt „okkal feltételezhető, hogy a támadott joganyag alkalmazása során a szükségesnél szélesebb kör” kaphat felvilágosítást a névjegyzék adatairól.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Pp. támadott rendelkezései:
„311. § (4) A gondnokság alá helyezést be kell vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett névjegyzékbe. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés esetén a névjegyzékben fel kell tüntetni, ha a bíróság csak egyes ügycsoportok tekintetében korlátozta a gondnokság alá helyezett személy cselekvőképességét. Ha az ítélet erről rendelkezik, a névjegyzéknek tartalmaznia kell a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatának bíróság által megállapított időpontját is. A névjegyzék adatairól csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják.
(5) A bíróság a gondnokság alá helyezettek névjegyzékének adatairól számítógépes nyilvántartást vezet. Az országosan összekapcsolt számítógépes közhiteles nyilvántartást az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezeli. A Hivatal jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében az országos névjegyzék adatairól – a (4) bekezdésben meghatározottak szerint – felvilágosítást ad. Az adatszolgáltatás tényét a számítógépes rendszerben olyan módon kell rögzíteni, hogy az adatszolgáltatás időpontja, jogcíme és az adatkérő személye megállapítható maradjon. A jogellenes adatkérés, illetve adatfelhasználás jogkövetkezményeit a felvilágosítást kérő viseli.”
3. A Rendelet érintett rendelkezései:
„2. § (1) A gondnokoltak országos névjegyzékét vezető OIT Hivatalától a gondnokoltak névjegyzékének adatairól az kérhet felvilágosítást, aki az ehhez fűződő jogi érdekét igazolja [Pp. 311. § (4)–(5) bek.]. Ennek során meg kell jelölni azt a jogügyletet (pl. adásvételi szerződés), illetve egyéb okot (pl. tervezett házasságkötés, vagy közszolgálati jogviszony létesítése), mely a felvilágosítás kérését megalapozza. Amennyiben a jogi érdek okirattal igazolható, azt a kérelemhez mellékelni kell.
(2) Az OIT Hivatalától a felvilágosítás félfogadási időben személyesen, illetve postai úton kérhető.
(3) A kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező nevét, lakóhelyét, a felvilágosításhoz fűződő jogi érdek-meghatározását, annak a személynek a kérelmező által ismert, az 1. § (2) bekezdése szerinti adatait, akinek a gondnokság alá helyezéséről felvilágosítást kér.
3. § (1) Amennyiben a kérelem érdemben elbírálható, és a kérelmező az 5. § szerinti költségtérítést megfizette, az OIT Hivatala a hiánytalan kérelem érkezésétől számított öt munkanapon belül intézkedik a gondnokoltak országos névjegyzékéből történő felvilágosítás megadásáról vagy megtagadásáról.
(2) Ha a kérelem teljesíthető és a kérelemben megnevezett személy a gondnokoltak névjegyzékében szerepel, a felvilágosítás a gondnokoltnak (volt gondnokoltnak) a névjegyzékben szereplő azon fennálló, illetve megszűnt adataira terjed ki, melyek összefüggnek a kérelmező által igazolt jogi érdekkel.
(3) Az OIT Hivatala a felvilágosítást megtagadja, ha a kérelem hiányait a felhívása ellenére sem pótolják, illetve a kérelmező a felvilágosításhoz fűződő jogi érdekét nem igazolja hitelt érdemlően.
4. § Az OIT Hivatala a gondnokoltakról vezetett országos névjegyzékben a Pp. 311. §-a (5) bekezdésének megfelelően az adatszolgáltatás tényét, időpontját, jogcímét, a felvilágosítást kérő nevét, lakóhelyét (székhelyét) rögzíti. Erről a gondnokság alá helyezett személyt, illetve gondnokát – kérelmére – ingyenesen tájékoztatni kell.
5. § (1) A gondnokoltak országos névjegyzékéből az OIT Hivatala költségtérítés ellenében ad felvilágosítást.
(2) A költségtérítés összege kérelmenként, illetve – ha a kérelemben több személy vonatkozásában kérnek felvilágosítást – a kérelemben megjelölt személyenként 2000 Ft. A költségtérítést az OIT Hivatala 10032000-00281667-00000000 számú számlájára kell befizetni. A befizetést átutalási megbízással vagy készpénz-befizetési utalvánnyal – a kérelem előterjesztésével egyidejűleg – kell igazolni.
(3) A befizető egyértelmű azonosítása érdekében a készpénz-befizetési utalvány vagy az átutalási megbízás „közlemény” rovatában fel kell tüntetni a befizetés jogcímét (felvilágosítás gondnokság alá helyezésről).
(4) A felvilágosítás megadása félfogadási időben – a kérelmező erre irányuló kérelme esetében – szóban, egyébként pedig írásban, illetve postai úton történik.
6. § A költségtérítés nem igényelhető vissza, ha a keresett személy nem szerepel az országos névjegyzékben, továbbá akkor sem, ha a kérelmező az adatokról történő tájékoztatást nem veszi át.”
III.
Az indítvány részben megalapozott.
Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a gondnokoltság ténye és az abból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés alkotmányos védelmet igénylő adatnak minősül-e.
1. Az Alkotmány 59. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 41–42.]. E jog alapján mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról; személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad.
Emellett törvény kivételesen korlátozhatja az információs önrendelkezés alapvető jogát. Az ilyen törvény abban az esetben alkotmányos, ha megfelel az alapjog-korlátozás alkotmányos feltételeinek, azaz az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében biztosított szabadságjogot csak elkerülhetetlen esetben lehet korlátozni, s a korlátozásnak az elérni kívánt célhoz képest arányosnak kell lennie [46/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 219, 223.].
A személyes adatok védelméhez való jog korlátozásakor is irányadó alapjogi-teszt alkalmazásakor az Alkotmánybíróság az alapjogkorlátozás szükségessége körében értékeli a célhozkötöttség követelményének érvényesülését: azt, hogy a személyes adat feldolgozásának van-e pontosan meghatározott és jogszerű célja; s az adatfeldolgozás minden szakasza megfelel-e a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. A célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, „készletre”, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és -tárolás alkotmányellenes.
Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának másik alapvető garanciája az adattovábbítás és az adatok nyilvánosságra hozásának korlátozása. Az adattovábbítás szűkebb értelme az, hogy a személyes adatot az adatfeldolgozó meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszi. Személyes adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón kívüli harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni csak konkrét törvényi felhatalmazás esetén szabad, illetve abban az esetben, ha az érintett abba beleegyezik [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.].
2. Még szigorúbb követelményt állított az Alkotmánybíróság a különleges adatok kezelése elé. A különleges (szenzitív, érzékeny) adatok esetében „az adatkezelésnek konkrét célhoz kötöttnek kell lennie. Az adatkezelési cél túlságosan tág módon történő meghatározása, azaz ha nincs összefüggésben az adatkezelés a megjelölt céllal, továbbá, ha arra bizonytalan esetkörben kerül sor, illetve arra nem a szükséges mértékre korlátozott személyi kör jogosult, akkor az adatkezelés meghatározott cél nélkül, illetve korlátlan módon válik lehetővé.” [65/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 357, 364–365.]
Az egészségi állapottal kapcsolatos adatokat az Alkotmánybíróságnak ez a döntése és a szabad orvosválasztással kapcsolatos 56/2000. (XII. 19.) AB határozata is különös védelemben részesíti. Ezt a speciális védelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata két szempontból is indokoltnak tartja. Az érintett magánszférájának védelme miatt, illetve annak érdekében, hogy az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom ne csorbuljon, az érintett biztos lehessen abban, hogy a legbensőbb szféráját érintő, a testi, lelki állapotára vonatkozó információk nem kerülnek illetéktelen kezekbe. [Z v. Finland Judgment of 25 February 1997, Appl. No. 9/1996/627/811, § 95; M. S. v. Sweden Judgment of 27 August 1997, Appl. No. 74/1996/693/885, § 41]
Ezt a felfogást tükrözik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek (a továbbiakban: Avtv.), valamint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvénynek (a továbbiakban: Eüaktv.) a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos egészségügyi adatokra vonatkozó szabályai is.
2.1. Az Avtv. 2. § 1. pontja alapján személyes adat bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Az Avtv. 2. § 2. a) pontja szerint különleges adat a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra vonatkozó adat; az Avtv. 2. § 2. b) pontja szerint különleges adat továbbá az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó adat, valamint a bűnügyi személyes adat.
Az adatkezelés az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például az adatok továbbítása, nyilvánosságra hozatala is. Az Avtv. 3. § (2) bekezdése értelmében különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul; vagy – az Avtv. 2. § 2. a) pontjában foglalt adatok esetében – ha az adatkezelés nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli; illetve ha egyéb esetekben azt törvény elrendeli.
Az Avtv. alapján tehát a különleges adatokat az érintett kifejezett írásbeli hozzájárulásával lehet kezelni. Ha az érintett cselekvőképtelensége folytán nem tudja hozzájárulását adni adatai kezeléséhez, az érintett vagy más személy létfontosságú érdeke, katasztrófa- vagy szükséghelyzet elhárítása és megelőzése indokolhatja a cselekvőképtelen személyes adatainak szükséges mértékű kezelését [Avtv. 3. § (8) bekezdés]. Más esetekben közösségi érdek (bűnüldözés, menekültügy) szükségessé teheti bizonyos különleges adatok kötelező kezelését. Az ilyen adatkezelést azonban csak törvény rendelheti el, a megfelelő garanciák biztosításával.
2.2. Az Eüaktv. 3. § a) pontja értelmében egészségügyi adatnak minősül „az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátóhálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat; továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás)”.
A cselekvőképességre vonatkozó vizsgálat tárgya az egyén döntéshozó, belátási képessége, pszichés állapota. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az egyén pszichéjére, szellemi képességeire, esetleges fejlődési rendellenességére, szenvedélybetegségére tekintettel képes-e saját ügyeiben az érdekeinek megfelelő döntést hozni, a döntés meghozatalához szükséges tényeket megérteni, áttekinteni, és racionálisan mérlegelni. A vizsgálódás tehát – az Eüaktv. kifejezésével élve – az érintett értelmi állapotára vonatkozik. Következésképpen a cselekvőképesség korlátozása vagy kizárása, vagyis a gondnokság alá helyezés ténye és az abból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés egészségügyi adatnak minősül. [A gondnokság alá helyezésre és annak indokára vonatkozó adat mint egészségi állapotra vonatkozó adat az Avtv. 2. § 2. b) pontja alapján is különleges adat.]
A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos információkat a német szövegségi Alkotmánybíróság is alkotmányos védelemben részesíti. Az Alkotmánybíróság az általános személyiségi jogból (Art. 2 Abs 1., Art. 1 Abs. 1 GG) levezetett információs önrendelkezési jog védelmi körébe tartozó információk közé sorolta a személy gondnokság alá helyezésének tényét, az azzal kapcsolatos eljárásra vonatkozó adatokat és azokat a személyes körülményeket, amelyek a cselekvőképesség korlátozásához vezettek. [BVerfGE 78, 77 (84)]
IV.
A következőkben az Alkotmánybíróság áttekintette, hogy jelenleg milyen szabályok alapján korlátozható a személyek cselekvőképessége, s hogy a korlátozás milyen következményekkel jár a hatósági, bírósági eljárásokban, valamint a magánszemélyek egymás közötti jogviszonyaiban.
1. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 14. § (4) bekezdése szerint cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. A Ptk. 15. § (4) bekezdése alapján a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik. Következésképpen gondnokság alá helyezni valakit kizárólag a Ptk. 14. § (4) bekezdésben meghatározott egészségügyi ok (pszichés állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség) alapján lehet, és csak abban az esetben, ha ezen ok miatt a személy nem képes érdekeinek megfelelő döntést hozni, illetve érdekeinek megfelelően cselekedni [Ptk. 15. § (4) bekezdés].
2. Polgári perben a bíróság [Pp. 50. §], a közigazgatási hatósági eljárás során az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az ügyfél eljárási képességének meglétét [a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 15. § (6) bekezdés]. A polgári perben vagy a közigazgatási eljárás során jellemzően akkor van szükség az eljárási képesség vizsgálatára, ha az eljáró bíróság, illetve hatóság feltételezése alapján a fél cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. A bíróságoknak ugyanis „csak kétség esetén kell a perbeli jog- és cselekvőképességet vizsgálniuk”. [438/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 555, 556.] Kivételt jelentenek a gondnokság alá helyezés módosításával és megszüntetésével kapcsolatos perek, ahol a gondnokolt teljes perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. [Pp. 312. § (3) bekezdés; 355/B/2005. AB határozat, ABH 2007, 1863, 1865.]
A Rendelet 7. §-ának megfelelően az OIT Hivatala a gondnokoltak névjegyzékéből ingyenes felvilágosítást ad a bíróság, az ügyészség, a nemperes eljárást lefolytató közjegyző, az önálló bírósági végrehajtó vagy a közigazgatási szerv részére, ha az törvényben meghatározott feladatának ellátásához kér információt. Az indítványozó nem támadta, ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a hatóságok adatigénylésére vonatkozó szabály (Rendelet 7. §) alkotmányosságát. Az OIT Hivatal főosztályvezetőjének a tájékoztatása szerint az információkérés túlnyomó részét a hatóságoktól (jellemzően a rendőrségtől) érkező megkeresések teszik ki.
3. A cselekvőképesség megléte nemcsak a bírósági és közigazgatási eljárás során elengedhetetlen, hanem a magánjogi jogalanyok egymás közötti jogviszonyaiban is.
A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos szabályok elsődleges célja az ügyeinek vitelére képtelen és ezért kiszolgáltatott felnőtt személyének és vagyonának a védelme. A gondnokság intézménye azokat az embereket segíti, akiknek mentális megbetegedés vagy mentális képességeik megfogyatkozása miatt tartósan vagy átmenetileg sérült a döntési képességük. Ügyeik intézésére gondnokot rendel. A döntési képesség teljes hiánya esetén a gondnok önállóan jár el. Ezért rendelkezik a Ptk. 15/A. § (1) bekezdése arról, hogy a cselekvőképtelen személy jognyilatkozatai – a csekély jelentőségű, tömegesen előforduló szerződések (például a buszjegyvásárlás) kivételével – semmisnek minősülnek. A szabály kiindulópontja az, hogy a cselekvőképtelensége miatt gondnokság alatt álló személy döntési képessége oly mértékben sérült, hogy a jogszabálynak az érintett személyt saját döntéseinek következményeitől is meg kell óvnia. Ebben az esetben az önmaga képviseletére nem képes személy gondnoka éppen a gondnokolt alapjogainak érvényesítésében segíthet. [1071/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 901, 903.]
A korlátozottan cselekvőképes személy esetében nem ez a helyzet. Az a személy, akinek a döntési képessége korlátozott, a gondnokával együtt dönt minden, őt érintő kérdésben. Abban az esetben pedig, amikor a döntési képesség korlátozottsága csak bizonyos ügyek vitelére vonatkozik, a gondnokoltnak csak ezen ügyek esetében van szüksége gondnokának beleegyezésére, egyéb esetekben önállóan jár el.
A gondnokság elrendelésével kapcsolatos rendelkezések azonban nem csupán a gondnokolt személyt, hanem a gondnokság alá helyezettel jogviszonyba lépők személyi és vagyoni érdekeinek a védelmét is szolgálják. Az ügyleti forgalom biztonsága érdekében ugyanis indokolt, hogy azon személyek számára, akik a személyi és vagyoni jogviszonyokban önálló döntéshozatalra nem képesek, a bíróság a gondnokság alá helyezési per során ügyei vitelére gondnokot rendeljen ki. A gondok beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása teszi a gondnokolt egyes jognyilatkozatát érvényessé.
V.
Az alkotmányossági vizsgálat tárgya jelen ügyben nem a gondnokság alá helyezési eljárást érintő jogszabály, hanem a már gondnokság alá helyezettek személyes adatok védelméhez fűződő jogának érvényesülése.
1. A gondnokoltnak alapvető jogi érdeke, hogy a gondnokság alá helyezéssel, s ezáltal közvetve a gondnokolt pszichés állapotával kapcsolatos információkhoz harmadik személyek indokolatlanul ne férhessenek hozzá. A társadalomban ma is gyakran éri igazságtalanul hátrány az értelmi fogyatékossággal élő embereket, ezért pusztán a gondnokság tényének napvilágra kerülésével az érintett élete súlyosan megnehezülhet. A német szövetségi Alkotmánybíróság is utal arra, hogy a gondnokság tényéből harmadik személy nem csupán az érintett jogi státuszáról, cselekvőképességéről szerez ismeretet, ami egyébként a vagyoni jogviszonyokba lépők számára releváns és szükséges információ, hanem az érintett személyiségét meghatározó lényeges tulajdonságairól, adottságairól (esetleges szenvedélybetegségéről, gyengeelméjűségéről, anyagi értelemben vett könnyelműségéről stb.). Ez az érintettre levonható következtetés eredményezhet megbélyegzést, és megnehezíti a mielőbbi hatékony társadalmi reintegrációt [BVerfGE 78, 77 (86–87)]. Természetesen a vagyoni viszonyokban és a személyhez kötődő jognyilatkozatok megtételekor is méltányolandó igény, hogy a jogviszonyba lépők megismerhessék a másik fél cselekvőképességének esetleges korlátozottságával kapcsolatos adatot. Ezt az igényt a jognak úgy kell kielégítenie, hogy közben ne sértsen alapjogot, vagyis ne engedjen indokolatlan hozzáférést az érintett személy különleges védelmet igénylő adataihoz.
2. Ezt hangsúlyozza az Európa Tanácsnak a cselekvőképtelen nagykorúak jogi védelméről szóló R. (99) 4. számú ajánlása is. Az ajánlás 4. alapelve szerint az Európa Tanács tagállamainak mérlegelniük kell a meghozott intézkedések (a gondnokság alá helyezés) automatikus nyilvánosságra hozatalával járó hátrányokat és azokat az előnyöket, amelyeket a nyilvánosságra hozatal az érintett, illetve harmadik személyek érdekében nyújtani képes. Egyfelől figyelemmel kell lenni arra, hogy a gondnokság alá helyezés tényének nyilvánosságra kerülése önmagában is megbélyegző hatású. Másfelől viszont egyes esetekben éppen a gondnokság tényének ismerete védi magát a gondnokoltat és a vele jogviszonyra lépni kívánó harmadik személyt. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elfogadható megoldásnak tartja a gondnokoltak regiszterét, ha az ott vezetett szenzitív adatokba kizárólag azok tekinthetnek be, akiket az intézkedés (jelen esetben a gondnokság alá helyezés ténye) személyesen érint. Itt is hangsúlyozza a nemzetközi dokumentum, hogy a gondnokság tényének stigmatizáló hatású nyilvánosságra hozatala feltétlenül elkerülendő [Explanatory Memorandum Recommendation Rec(1999)4 on principles concerning the legal protection of incapable adults].
3. Magyarországon a központi nyilvántartást megelőzően nagyon sokáig hirdetményi rendszer működött, amit az adatvédelmi biztos több alkalommal alkotmányos szempontból bírált. Az adatvédelmi biztos 1995–1996-os éves parlamenti beszámolója szerint egy 1996. novemberében érkezett panasz kapcsán merült fel a gondnokság alá helyezettek személyes adatainak kezelésével kapcsolatos szabályozás tarthatatlansága. A Pp. akkor hatályos előírása szerint a gondnokság alá helyezésről kibocsátott hirdetményt tizenöt napra ki kellett függeszteni a bíróság, valamint a gondnokolt lakóhelye szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján.
Az adatvédelmi biztos az 1997. és az 1999. évi parlamenti beszámolójában is hangsúlyozta, hogy „alkotmányos jogokat sértő, értelmetlen gyakorlat” a gondnokság alá helyezésről szóló hirdetmény bíróságon és a polgármesteri hivatalban való közzététele, s annak a helyi újságokban való megjelentetése (500/H/1996, 484/H/1999).
Ezt követően a cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi XV. törvény 2. §-a módosította a Pp.-nek a gondnokság alá helyezésről szóló teljes XVII. fejezetét. A Pp. módosítás eredménye a gondnokság tényét automatikusan nyilvánosságra hozó hirdetményi rendszer megszüntetése, és helyette egy a gondnokság tényét illetően a titkossághoz fűződő érdeket jobban figyelembe vevő rendszer, a gondnokolt személyekről vezetett központi adatbázis bevezetése.
VI.
1. A Pp. 311. § (4) és (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gondnokság alá helyezést be kell vezetni a gondnokoltakról a bíróság által vezetett névjegyzékbe, valamint az OIT Hivatala által a gondnokolt személyekről vezetett központi adatbázisba. Az OIT Hivatala által kezelt adatok azonosak a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos perben első fokon eljárt helyi bíróság által vezetett névjegyzékben foglalt adatokkal. A névjegyzék tartalmazza a gondnokolt nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét; a gondnokság alá helyezési perben jogerős határozatot hozó bíróság megnevezését, az ügy számát; a határozat jogerőre emelkedésének napját; annak megjelölését, hogy cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezésre került-e sor; ha a cselekvőképesség korlátozása egyes ügycsoportok tekintetében történt, akkor az ügycsoportok megjelölését; valamint a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálatának időpontját, ha a bíróság a felülvizsgálatról rendelkezett [Rendelet 1. § (2) bekezdés].
A névjegyzéket vezető bíróság a gondnokoltak névjegyzékéből a Rendelet 2–4. §-ában foglaltak szerint, költségtérítés nélkül [a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 10. § (5) bekezdés], az OIT Hivatala ugyanazon adatokról költségtérítés ellenében ad felvilágosítást (Rendelet 5. §). A felvilágosítás adására vonatkozó előírások egyéb tekintetben ugyanazok, ezért az Alkotmánybíróság a következőkben együtt vizsgálta a bírósági és az OIT Hivatala által vezetett névjegyzékhez való hozzáférés szabályait.
2. A gondnokoltakról vezetett bírósági nyilvántartás elsősorban nem a cselekvőképtelen személyek védelmét szolgálja, annak célja sokkal inkább a gondnokolttal jogviszonyt létesítő érdekeinek a védelme. A jelenlegi szabályozás ugyanis ez utóbbi számára biztosítja a gondnokoltak névjegyzékéhez való hozzáférést.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint méltányolandó igény, hogy a személyhez kötődő jognyilatkozat-tételt megelőzően a jogviszonyba lépő felek megismerhessék egymás cselekvőképességére vonatkozó adatokat. A személyes jellegű jogviszonyok esetében ugyanis elengedhetetlen, hogy az érintett személy bizonyos mértékig átlássa például a házasság életközösségi jellegét vagy az egyéb családjogi jognyilatkozatok hatását. Ennek hiányában nem jöhet létre érvényesen a házasság, vagy például semmis az apaságot elismerő jognyilatkozat.
Az elsődlegesen vagyoni jellegű jogviszonyokban pedig a forgalom biztonsága igényli az érintettek cselekvőképességére vonatkozó információkhoz való hozzáférést. A forgalombiztonság az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiság fogalmából vezethető le. A gazdasági jogban megjelenő forgalombiztonság és hitelezővédelem követelményének „alaptörvényi foglalata” a jogbiztonság. A jogbiztonság általános követelménye ugyanis „a társasági jog olyan, prioritást élvező célkitűzéseiben konkretizálódik, mint a forgalombiztonság és a hitelezővédelem” [935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765, 773.; megerősítve: 3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 94.].
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát a gondnokolttal jogviszonyt létesítő személyek érdekében szükségesnek bizonyulhat, hogy a bíróságok névjegyzéket vezessenek a gondnokoltakról, és az is, hogy abból, indokolt esetben, felvilágosítást adjanak a megkötendő jogügylet által érintettek számára. A Pp. támadott rendelkezése a szerződő felek védelmére és a forgalom biztonságára vonatkozó alkotmányos jogalkotói célokat szolgál.
3. A Pp. 311. § (4) bekezdés utolsó mondatának alkalmazásakor a harmadik személy felé történő minden egyes adatszolgáltatás az érintett személyes adatok védelméhez fűződő jogának korlátozását jelenti. A továbbiakban ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a jogviszonyba lépő felek védelme és a forgalom biztonsága mint jogalkotói cél elérésével arányban áll-e a gondnokoltak személyes adatok védelméhez fűződő jogának ilyen korlátozása.
3.1. Tekintettel arra, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állók személyi igazolványának kezelése a törvényes képviselők kötelessége, a jogviszonyba lépés során a gondnokság ténye a szerződő másik fél számára nagy valószínűséggel ismertté válik. Ezért a Pp.-ben intézményesített eljárásra, a jogügyleti képesség meglétének ellenőrzésére jellemzően a cselekvőképességükben korlátozottak esetében kerül sor.
A személyi igazolvánnyal a polgárok egymás közötti jogviszonyaikban és az állami szervek előtt személyazonosságukat hitelt érdemlően igazolni tudják [1202/B/1996. AB határozat, ABH 2000, 658, 662–663.]. A személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése alapján állandó személyazonosító igazolvány annak a személyi adat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá tartozó, Magyarországon élő magyar állampolgárnak, bevándorolt, letelepedett és menekült jogállású személynek adható, aki személyazonosságát és a személyazonosító igazolványban szereplő adatait a rendeletben meghatározott okiratokkal igazolja.
A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló kérelmezőnek és törvényes képviselőjének a rendeletben meghatározott okiratok mellett a kérelemhez be kell mutatnia a gondnokság alá helyezést tanúsító jogerős bírósági határozatot, a törvényes képviseletet igazoló jogerős gyámhatósági határozatot, valamint a törvényes képviselő személyazonosságát igazoló okmányt is (19. §). A cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személy személyazonosító igazolványának kiadásával, használatával és birtokban tartásával kapcsolatos kötelezettségek a törvényes képviselőt terhelik [31. § (3) bekezdés].
A cselekvőképesség korlátozottsága a személyi igazolványban nem szereplő információ, ezért a jogalkotó bírói névjegyzéket intézményesített, amelyből felvilágosítás kérhető a gondnokság alá helyezés terjedelméről.
3.2. Az Alkotmánybíróság a következőkben áttekintette a gondokoltak névjegyzékéből való felvilágosítás-kérés jogszabályi hátterét és joggyakorlatát.
A Pp. 311. § (4) bekezdése szerint a gondnokoltakról vezetett névjegyzék adatairól csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják. A Rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében a felvilágosítás kérése során meg kell jelölni azt a jogügyletet (például adásvételi szerződést), illetve egyéb okot (például tervezett házasságkötés, vagy közszolgálati jogviszony létesítése), amely a felvilágosítás kérését megalapozza. Amennyiben a jogi érdek okirattal igazolható, azt a kérelemhez mellékelni kell. A Rendelet 2. § (3) bekezdése alapján a kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező nevét, lakóhelyét, a felvilágosításhoz fűződő jogi érdek meghatározását, illetve annak a személynek a kérelmező által ismert, a Rendelet 1. § (2) bekezdése szerinti adatait, akinek a gondnokság alá helyezéséről felvilágosítást kér.
A bíróság által gondnokság alá helyezettek számítógépes névjegyzékének nyilvántartásáról szóló 2002. évi 5. számú OIT szabályzat melléklete tartalmazza a gondnokság alá helyezettek számítógépes névjegyzékéből történő adatigénylésre szolgáló nyomtatványt. A kérelemben eszerint fel kell tüntetni a kérelmező nevét, lakcímét (székhelyét), a felvilágosításhoz fűződő jogi érdek igazolására irányuló közlést, valamint a bemutatott vagy csatolt okirat (határozat) megnevezését és az irat számát. Az OIT Hivatalnál költségtérítés ellenében felvilágosítást kérő személyek jellemzően adásvételi, biztosítási és munkaszerződések csatolásával, a bankok a hozzájuk benyújtott hitelkérelem továbbításával igazolják fennálló jogi érdeküket. A gondnokság alá helyezettre vonatkozóan meg kell adni nevét (leánykori nevét), születési helyét és idejét, anyja nevét, valamint meg kell jelölni az ügyben jogerős határozatot hozó bíróságot és határozatának számát.
Az OIT Hivatala által az adatkérő számára kibocsátott válaszdokumentum tartalmazza a kérelem benyújtásának időpontját, a kérelmező nevét, címét, a felvilágosításhoz fűződő jogi érdek megnevezését, a jogi érdeket igazoló okirat számát, az adatszolgáltatás típusát (hatályos és/vagy archív), a költségtérítés formáját és a gondnokság alá helyezett személy több adatát. A személyi azonosító adatokon túl (születési hely, idő, anyja neve) a válaszdokumentum jelzi a gondnokság alá helyezést elrendelő bíróság nevét, a bírósági ügy számát, a határozat jogerőre emelkedésének időpontját, a felülvizsgálat időpontját, a gondnokság típusát (kizáró vagy korlátozott). Korlátozott cselekvőképesség esetén a dokumentum azt is tartalmazza, hogy a gondnokolt személy mely ügyek intézéséből van kizárva.
3.3. Az Alkotmánybíróság 702/B/2002. AB határozatában megállapította, hogy a társadalmi szervezetek bírósági nyilvántartásban szereplő adatainak kezelésére értelemszerűen irányadóak az Avtv. rendelkezései. A határozat szerint „a közhitelű nyilvántartás adatai fő szabályként nyilvánosak, azonban a törvényalkotó a fő szabály alóli kivételként kizárja a nyilvánosság köréből a tagok személyes adatát (név, lakcím) tartalmazó alakuló ülés jelenléti ívét, illetve a tagokról készített nyilvántartást, biztosítva ezáltal a társadalmi szervezetek tagjainak anonimitáshoz fűződő érdekét”. (ABH 2004, 1643, 1642.) Ez a megoldás egyszerre garantálja a közügyeket érintő közérdekű információk szabad hozzáférését és a személyes adatok bizalmas kezelését. A társadalmi szervezetek nyilvántartása ebből a szempontból eltér az ingatlan nyilvántartástól vagy a cégnyilvántartástól. Mindhárom tartalmaz ugyan közérdekű és személyes adatokat is, a piaci követelményekre tekintettel azonban az ingatlan-nyilvántartásbeli és a cégnyilvántartásbeli személyes adatok megismerhetőek. [Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. törvény CXLI. törvény 4. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás – az e törvényben meghatározottak szerint – nyilvános. A (3) bekezdés alapján azonban csak a nyilvántartás vagy a széljegyzett jogosult és kötelezett engedélyével ismerhető meg például a jogosult személyi azonosítója és a tulajdonosok jegyzéke. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 12. § (1) bekezdés alapján a cégiratokat bárki ingyenesen megtekintheti. A 14. § (2) bekezdés alapján azonban, ha a céginformációt természetes személyre vonatkozóan kérik, (például, hogy ki mely cégnél lát el vezető tisztséget vagy felügyelő bizottsági tagságot) akkor az adatszolgáltatás tényét rögzíteni kell.]
A nyilvánosság törvényi előírása folytán azonban az adatok nem veszítik el személyes adat jellegüket, hanem ahhoz hasonlóak, mint a közérdekből nyilvános adatok (Avtv. 2. § 5. pont), amelyek esetében alkotmányos cél (például a közhitelűség, a forgalombiztonság, az átlátható működés) indokolja a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozását.
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság abból indult ki, hogy a gondnokoltak bírósági nyilvántartása kizárólag személyes adatokat tartalmaz. Ezért garanciális jelentőségű, hogy a gondnokoltak névjegyzékében szereplő adatok kezelése az adatvédelem alkotmányos elveinek megfelelően történjen.
3.4. Az Alkotmánybíróság ezért megvizsgálta, hogy a Pp. 311. § (4) bekezdés utolsó mondata által választott megoldás alapján az adatkérésre valóban az arra legitim indokkal rendelkezők jogosultak-e.
A névjegyzékből való költségtérítéses információkérésre tipikusan akkor kerül sor, amikor a gondnokolt és a vele jogviszonyba lépő fél konszenzuson alapuló magánjogi jogügyletet (adásvételi, biztosítási, hitel- vagy egyéb szerződést) kíván létrehozni, illetve a korlátozottan cselekvőképes munkaviszonyt szeretne létesíteni. Ennek során szükség van a gondnokolt és adott esetben annak törvényes képviselője beleegyezésére is. Szerződéskötés során a szerződő felek kötelesek együttműködni, és megfelelő gondossággal eljárni [Ptk. 4. §, 205. § (3) bekezdés]. E gondosságba beletartozik annak vizsgálata is, hogy megvannak-e a szerződéskötés jogi feltételei. A felek ugyanis kötelesek egymást tájékoztatni a szerződést érintő minden lényeges körülményről.
A szerződő felek akkor járnak el gondosan, ha – kétség esetén – megbizonyosodnak szerződő partnerük cselekvőképességéről, s ha kétségük támad efelől, szerződő partnerükkel közlik ezt, és világossá teszik számára, hogy ha a szerződést érintő e lényeges körülményről nem nyilatkozik, költségtérítés ellenében az OIT Hivatalától kérnek adatszolgáltatást.
Egy ilyen szerződéskötési eljárás során az érintett (és annak törvényes képviselője) tudomást szerez a szerződő partner adatkérési szándékáról, és lehetősége van arra, hogy a szerződő fél adatkérése helyett maga (vagy törvényes képviselője) kérjen igazolást az OIT Hivatalától. Ennek hiányában a Rendelet 4. §-a alapján a gondnokolt személy és/vagy gondnoka egy arra irányuló kérelem esetén ingyenesen kap információt arról, hogy az OIT Hivatala a névjegyzékből a gondnokság fennállására vonatkozóan kinek, mikor és milyen jogcímen adott felvilágosítást.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adatok hozzáférésére jogosult személyi kör (a jogviszonyba lépő felek) meghatározása nem korlátozza aránytalanul az érintettek személyes adatokhoz fűződő jogát.
3.5. Az Alkotmánybíróság végül azt vizsgálta, hogy a Pp. és a Rendelet támadott rendelkezései valóban csak azon személyes adatok kiadását teszik-e lehetővé, amelyek megismeréséhez adott esetben az információt kérőnek valós jogi érdeke fűződik.
A Pp. 311. § (5) bekezdése alapján az OIT Hivatala jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében az országos névjegyzék adatairól felvilágosítást ad azok számára, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják. A Pp. azonban nem rendelkezik az OIT Hivatala által kibocsátott válaszdokumentumban feltüntethető adatok tartalmáról. A Rendelet 3. § (2) bekezdése szerint „a felvilágosítás a gondnokoltnak (volt gondnokoltnak) a névjegyzékben szereplő azon fennálló, illetve megszűnt adataira terjed ki, melyek összefüggnek a kérelmező által igazolt jogi érdekkel”. A Rendelet tehát felhatalmazza az OIT Hivatalát, hogy az igazolt jogi érdekkel összefüggő jelenlegi és archív adatokat adjon ki a felvilágosítást kérő számára. Önmagában ez a felhatalmazás, az archív adatok kiadásának lehetősége nem alkotmánysértő, hiszen például egy bűncselekmény felderítése során szükség lehet arra, hogy a rendőrség a névjegyzék korábbi adataihoz is hozzáférjen.
A jogalkalmazás során azonban az OIT Hivatala által az adatkérőnek eljuttatott válaszdokumentum révén az adatkérő olykor a szükségesnél szélesebb körben férhet hozzá a névjegyzékben szereplők személyes adataihoz. Egy hitelszerződés megkötését megelőzően például az OIT Hivatalától felvilágosítást kérő bank adott esetben nemcsak azt tudhatja meg az érintettről, hogy jelenleg szerepel-e a gondnokoltak névjegyzékében, hanem azt is, hogy korábban szerepelt-e az adatbázisban. Emellett, ha az érintett korlátozottan cselekvőképes, akkor a bíróság megnevezése, a bírósági ügyszám, a jogerőre emelkedés időpontja, a gondnokság felülvizsgálatának időpontja mellett az adatkérő bank azzal is tisztában lesz, hogy például családjogi jognyilatkozatok megtételében, az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlásában vagy éppen örökösödési ügyek vitelében a bíróság mennyiben korlátozta az érintett cselekvőképességét.
Ilyen széles körű adatszolgáltatásra a Pp. vizsgált rendelkezése és a Rendelet 3. § (2) bekezdése sem ad, és nem is adhat felhatalmazást, mert annak nincs alkotmányos indoka. Az adatkezelésnek ugyanis csupán az elkerülhetetlenül szükséges mértékű személyes adatokra kell korlátozódnia.
Az Alkotmánybíróság a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatban kifejtette: „Az Alkotmánybíróságnak a jogszabály alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmány értelmezésével meg kell állapítania, hogy az adott jogszabályi rendelkezés tárgyában melyek az alkotmányos követelmények. A jogszabály alkotmányos, ha ezeknek megfelel. A megfelelés megállapítása logikailag elkerülhetetlenné teszi azonban a vizsgált jogszabály értelmezését is. Az Alkotmánybíróság mindig az Alkotmány és a vizsgált jogszabály egymásra tekintettel értelmezett megfelelését vagy ellentétét állapítja meg. A norma alkotmányosságának megállapítása egyben a norma alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a norma mindazokban az értelmezéseiben alkotmányos, amelyek az adott ügyben megállapított alkotmányi követelményeknek megfelelnek. A jogrendszer egysége is megköveteli, hogy minden jogszabályt ne csupán önmagában és funkcióját tekintve, hanem mindenekelőtt az Alkotmánnyal való összhangjára figyelemmel értelmezzenek, függetlenül attól is, hogy a jogszabály az Alkotmány előtt vagy után keletkezett-e.” [ABH 1993, 256, 267.; megerősítve: 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 121.; 4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 41.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 201.; az újabb gyakorlatban: 22/2005. (VI. 17.) AB határozat, ABH 2005, 246.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290.; 75/2008. (V. 29.) AB határozat, ABH 2008, 651, 665.; 47/2009. (IV. 21.) AB határozat, ABK 2009. április, 410, 418–419.]
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Pp. 311. § (4) bekezdésének és a Rendeletnek az az értelmezése van összhangban az Alkotmány 59. §-ával, amely szerint a gondnokoltak névjegyzékéből történő adatkérés során az adatkérő kizárólag az általa hivatkozott jogügylet megkötéséhez, jogviszony létrehozatalához elkerülhetetlenül szükséges személyes adatot tartalmazó információkhoz juthat hozzá.
Ezt figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította: a Pp. 311. § (4) bekezdés utolsó mondata és a Rendelet alkalmazásánál az Alkotmány 59. §-án alapuló alkotmányos követelmény, hogy a gondnokoltak névjegyzékéből való adatszolgáltatás során csak az adatkérés céljának megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges adat bocsátható az adatot kérő rendelkezésére.
Az Alkotmánybíróság a fent kifejtett indokok alapján a Pp. 311. § (4) bekezdés utolsó mondata, 311. § (5) bekezdés utolsó három mondata és a Rendelet 2–6. §-ai Alkotmány 59. §-ába ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
VII.
1. A következőkben az Alkotmánybíróság az indítványozónak azt az érvét vizsgálta, amely szerint a büntetett előéletre és a cselekvőképességre vonatkozó adat is különleges adat, ezért nincs alkotmányos indoka, hogy a büntetett előéletre vonatkozó adatról csak az érintett kaphat felvilágosítást, a cselekvőképességre vonatkozó adatról viszont harmadik személy is. Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkriminációtilalmat, mert „a jognak nemcsak az egyes (egyedi) személyeket kell egyenlő méltóságú személynek tekinteni és kezelni, hanem magának a személyiségnek a különböző szintjeit és tartalmi vonatkozásait tekintve sem lehet különbséget tenni” [34/1992. (VI. 1.) AB határozat].
A Bnytv. 57. §-a szerint a hatósági erkölcsi bizonyítvány a bűntettesek nyilvántartásának adatairól a nyilvántartás kezelője által kiállított közokirat, amelynek a kiállítását a Bnytv. 58. § (1) bekezdése értelmében kizárólag az érintett személy kérheti. Azok a szervek, hatóságok, amelyek a büntetlen előélet hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal történő igazolását igénylik, közvetlenül a nyilvántartás kezelőjétől nem kérhetik az okirat kiállítását, azt azonban megtehetik, hogy hatósági erkölcsi bizonyítvány bemutatásához kötik az adott jogviszony létrejöttét.
Az Alkotmány 54. § (1) és 70/A. § (1) bekezdéséből következő egyenlőként kezelés elve nem támaszt olyan követelményt a jogalkotóval szemben, hogy egyforma szabályokkal rendezze például a büntetlen előélettel és a gondnoksággal kapcsolatos adatkérést. A gondnoksággal kapcsolatos adatokhoz való hozzáférést rendező többféle jogszabályi megoldás is megfelelhet az Alkotmány rendelkezéseinek. Az egyenlőként kezelés elve csupán azt követeli, hogy a törvényhozó a jogszabályi megoldás kiválasztásakor az érintettek, jelen esetben a gondnokság alatt állók sajátos szempontjait figyelembe véve, és emberi méltóságukat tiszteletben tartva hozza meg a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatos adatkérést érintő szabályokat, s az ily módon megszavazott törvény ne sértse az érintett személyek alapjogait. Az Alkotmánybíróság jelen döntésében foglaltakra, különösen az alkotmányos követelményre tekintettel megállapítható, hogy van olyan értelmezése a Pp. támadott szabályának, amely megfelel az Alkotmány 59. § és 70/A. § (1) bekezdéséből fakadó követelményeknek.
2. Az Alkotmánybíróság végül megvizsgálta azt az indítványozói felvetést, amely szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét sérti, hogy a Pp. és a Rendelet nem határozza meg, mi minősül jogi érdeknek, és azt sem, hogyan igazolható a jogi érdek a gondnokoltak névjegyzékéből való adatkérés során.
Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint egy jogszabály akkor nem felel meg a jogbiztonság követelményének, ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói jogértelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára. (534/E/2001. AB határozat, ABH 2002, 1283, 1291.)
A jogi érdek fogalma a jogalkalmazók számára nem ismeretlen. Számos törvény használja, és ennek nyomán bírói döntések értelmezik, hogy mit jelent a jogi érdek a különböző jogviszonyokban.
A Pp.-nek több rendelkezése tartalmazza a jogi érdek fogalmat. Az 54. § (1) bekezdés alapján beavatkozhat a perbe, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy egy adott per miként dőljön el. A bírósági értelmezés szerint a közvetett jogi érdek a beavatkozást nem alapozza meg (EBH 2003. 1001; BH 2004. 444). A Pp. 119. § (3) bekezdése is használja a jogi érdek kifejezést. Felvilágosítás adható a peres eljárásról annak, akinek az eljárás lefolytatásához, illetve annak eredményéhez jogi érdeke fűződik. (A rendelkezés 2009. január elsejétől hatályos, így BH még nem jelent meg a jogi érdek értelmezéséről.)
A Ptk. szintén több helyen használja a jogos érdek vagy törvényes érdek fogalmát. A Ptk. 226. § (2) bekezdés alapján ha jogszabály miatt a szerződés tartalma megváltozik, s ez bármely fél lényeges jogos érdekét sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy a szerződéstől elállhat. A Ptk. 235. § (2) bekezdése alapján a szerződés megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. (A törvényes érdek vizsgálatáról lásd például az EBH 2003. 850. bírósági döntést.) A 241. § alapján pedig a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
A jogi érdek vizsgálatára és bizonyítására többféle módon sor kerülhet. A Pp. 311. § (4) bekezdésével intézményesített eljárás során a Rendelet 2. § (1) bekezdésének megfelelően az OIT Hivatala megköveteli az adott jogügylet, illetve egyéb ok (pl. tervezett házasságkötés, vagy közszolgálati jogviszony létesítése) megjelölését, továbbá a jogügylet megkötését vagy az egyéb jogviszony létesítését igazoló okirat (szerződés, előszerződés, hitelkérelem) benyújtását. Ennél részletesebb szabályozás, például a jogi érdek igazolásához szükséges dokumentumok taxatív felsorolása a jogbiztonság követelményéből nem következik, és nem is lehetséges.
Garanciális jelentőségű a Rendelet 3. § (3) bekezdése, amely alapján az OIT Hivatala megtagadja a felvilágosítást, ha a kérelmező a felvilágosításhoz fűződő jogi érdekét nem igazolja hitelt érdemlő módon. Ez a szabály biztosítja ugyanis, hogy az adatkérő pusztán a jogi érdekére hivatkozva ne juthasson a gondnokság alatt állók személyes adatainak birtokába.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a Pp. és a Rendelet kifogásolt rendelkezései nem sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására és az ügy elvi jelentőségére tekintettel rendelte el határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
Alkotmánybírósági ügyszám: 781/B/2002.
Dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró különvéleménye
Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 1. pontjával. Álláspontom szerint a gondnokoltak névjegyzékével kapcsolatban alkotmányos követelmény kimondása az alábbiak miatt szükségtelen.
1. A gondnokoltakról vezetett névjegyzék jelenleg hatályos szabályozása és annak gyakorlati alkalmazása nem csupán a Ptk. alapelveinek, hanem az alkotmányos adatvédelmi követelményeknek is megfelel.
A gondnokoltakról vezetett bírósági nyilvántartás olyan közhiteles nyilvántartásnak minősül, amelynek célja az, hogy egyrészt a – helyzetéből adódóan kiszolgáltatott – gondnokolt személy, másrészt pedig a vele polgári jogi jogviszonyt létesíteni kívánó, illetve létesítő természetes személyek személyi és vagyoni alanyi jogait és törvényes érdekeit védje. A Ptk. 2. § (1) és (2) bekezdése kifejezetten hangsúlyozza, hogy a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit, valamint biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy maga a polgári jogi jogviszony nem individuális viszony, hanem felek között értelmezendő és hatályosuló jogviszony, melyben a személyes adatok kezelésének célja és funkciója az alanyi jogok gyakorolhatóságának (a gondnok közreműködésével való) biztosítása, általánosságban a személyes jogbiztonság és a vagyoni forgalom biztonsága. Ezen igényt álláspontom szerint a támadott rendelkezések úgy elégítik ki, hogy eközben nem engednek illetéktelen és indokolatlan hozzáférést az érintett személy adataihoz.
2. Álláspontom szerint a jogszabály kellő pontossággal meghatározza, hogy a kérelmező milyen adatokhoz férhet hozzá, ebben a kérdésben a jogalkalmazó mozgástere korlátozott, illetve egyértelműen körülhatárolt.
A Rendelet 3. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza azon adatok körét, melyről a kérelem teljesítése esetén a kérelmező tudomást szerezhet. Ez a gondnokoltnak a névjegyzékben szereplő azon fennálló, illetve megszűnt adataira terjed ki, melyek összefüggnek a kérelmező által igazolt jogi érdekkel. A jogos vagy törvényes érdek igazolása számtalan módon megtörténhet, ez taxatív felsorolással, a konkrét élethelyzetek egzakt meghatározásával nem lehetséges. A Rendelet 2. § (1) bekezdése kellő részletességgel sorolja fel a jogi érdek igazolásának lehetséges eseteit, ennél mélyebb szabályozás ebben az esetben is szükségtelen. A jogszabály helyesen biztosít mérlegelési jogot – értsd: valódi döntési lehetőséget – az OIT Hivatala részére mind az igazolás kiadása (annak szükséges tartalma), mind a megtagadása tekintetében.
3. A rendelkező rész 1. pontjában megfogalmazott alkotmányos követelmény tartalmát illetően nem tesz mást, mint a hatályos jogszabályi rendelkezést [Rendelet 3. § (2) bekezdés] lényegében megismétli.
Álláspontom szerint tehát a hatályos rendelkezések megfelelnek a magánjog jogági követelményeinek, biztosítják az egyenjogú és mellérendelt felek érdekegyensúlyát és a forgalom biztonságát, nem korlátozzák aránytalanul a gondnokság alatt állók személyes adatok védelméhez való jogait sem, így az alkotmányos követelmény kimondása szükségtelen.
A különvéleményhez csatlakozom.
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére