BÜ BH 2009/74
BÜ BH 2009/74
2009.03.01.
Törvényes vád hiányában nem szüntethető meg a büntetőeljárás, ha az ügyész a végindítványban egészíti ki a vád tényállását olyan tényekkel, amelyek további bűncselekmény tényállási elemeit tartalmazzák [Be. 2. § (2) bek., 310. § (1) bek., 332. § (1) bek. d) pont; 1/2007. BKv. I/2. pont].
A Sz. Városi Bíróság 2007. január hó 4. napján kihirdetett ítéletével M. Zs. T. I. r. vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Ugyanakkor bűnpártolás vétsége miatt 200 napi tétel, összesen 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Cs. K. S. II. r. vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt 300 napi tétel, összesen 60 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:
A Sz. Városi Ügyészség vádiratában M. Zs. T. I. r. vádlottat és Cs. K. S. II. r. vádlottat a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntettével vádolta meg, melyet M. Zs. T. I. r. vádlott a Btk. 21. § (2) bekezdés szerint bűnsegédként követett el.
Az ügyész a tárgyaláson előterjesztett végindítványában a vádirat tényállását akként egészítette ki, hogy ,,a baseballütőt M. Zs. T. I. r. vádlott később a gépkocsiban elrejtette''.
M. Zs. T. I. r. és Cs. K. S. II. r. vádlottak jó ismerősként gyakran voltak egy társaságban. A vádbeli napon M. Zs. T. I. r. vádlott felhívta Cs. K. S. II. r. vádlottat, hogy igyanak meg egy kávét, majd menjenek ki a vállalkozása telephelyére megnézni, hogy elvégezték-e a munkát az alkalmazottai. A kávézás közben M. Zs. T. I. r. vádlott alkalmazottjától értesültek arról, hogy B. S. sértett megállapodott a másik alkalmazottal, hogy M. Zs. T. libanevelő telepéről tápot visz el. Mivel M. ZS. T. vádlott korábban már gyanakodott arra, hogy B. S. sértett a tudta nélkül tápot visz el úgy, hogy az alkalmazottaival megegyezik, gépkocsival a majorba mentek.
22 óra körüli időben érkeztek meg, a telepen találták az I. r. vádlott egyik alkalmazottját, valamint B. S. sértettet is, a tulajdonát képező gépkocsival, amelybe már több zsák tápot beraktak.
A sértett felismerte az I. r. vádlottat, ezért megpróbált a táptároló helyiségbe menekülni, de sikertelenül. A vádlottak kiszálltak a gépkocsiból, a II. r. vádlott kezében volt egy 35-40 cm hosszú baseballütőhöz hasonlító fa tárgy, amelyet kezében tartva odament a sértetthez és ezzel az eszközzel bántalmazta: egy alkalommal a sértett arcának bal oldalát ütötte meg, egy alkalommal a bal combját.
M. Zs. T. I. r. vádlott ekkor tőlük kb. 3 méterre tartózkodott és szidalmazta a sértettet, hogy miért lopja tőle a tápot. A II. r. vádlottat nem biztatta a bántalmazásra és azt sem lehetett megállapítani, hogy korábban erre felbujtotta.
B. S. sértett a II. r. vádlott bántalmazása következtében 8 napon belüli gyógytartamú zúzódásokat, valamint darabos arccsonttörést szenvedett el, ez utóbbi gyógytartama 8 napon túli, 4 hét.
M. Zs. T. I. r. vádlott ezt követően értesítette a rendőrséget. Még a rendőrök megérkezése előtt Cs. K. S. II. r. vádlott M. Zs. T.-vel együtt az I. r. vádlott gépkocsijába berakta a bántalmazásnál használt, baseballütőhöz hasonlatos fa eszközt. Az I. r. vádlott ekkor szándékosan segítséget nyújtott a II. r. vádlottnak, együttesen helyezték el a sértett sérüléseit okozó eszközt azért, hogy a rendőrség ne találja meg, de ebben a cselekmény elkövetése előtt előzetesen nem állapodtak meg.
A rendőrség ezt követően nemsokára kiérkezett, a gépkocsiban azonban – mivel M. Zs. T. volt a bejelentő – kutatást nem végeztek, így a bűncselekmény elkövetéséül használt eszköz az eljárás során nem került elő.
Az elsőfokú ítéletnek az I. r. vádlott felmentésére, valamint a II. r. vádlottra vonatkozó része 2007. január 4. napján jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen az I. r. vádlott és védője fellebbezett a bűnpártolás vétségében való bűnösség megállapítása miatt, felmentés végett.
Az elsőfokú ítéletet a Cs. Megyei Bíróság megváltoztatta akként, hogy az elsőfokú ítéletnek M. Zs. T. I. r. vádlottra vonatkozó és fellebbezések folytán felülbírált részét hatályon kívül helyezte, és a vádlott ellen bűnpártolás vétsége miatti eljárást törvényes vád hiányában megszüntette a következő indokolással:
,,A megyei bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság M. Zs. T. I. r. vádlott bűnösségét a Btk. 244. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző bűnpártolás vétségében törvényes vád hiányában állapította meg.
A Be. 2. § (2) bekezdése meghatározza a törvényes váddal szemben támasztott minimális tartalmi követelményeket. A törvényes vád minimális tartalmi követelménye, hogy meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. Ha ezek nem teljesülnek, bírósági eljárás nem indulhat, illetve nem folytatható. A vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon. A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket.
A városi ügyészség M. Zs. T. I. r. vádlottal szemben súlyos testi sértés bűntettéhez nyújtott bűnsegédi bűnrészesség miatt emelt vádat, és ezt tartotta fenn két tárgyaláson. A vád tényállásának egy mondattal történő kiegészítése a megyei bíróság megítélése szerint nem értékelhető vádmódosításnak. A bűnpártolás a bűnkapcsolat egyik változatát rendeli büntetni. A bűnpártolást az különbözteti meg a bűnsegélytől, hogy csupán utólag, az alapcselekmény elkövetésének befejezése után fejthető ki. Az alapcselekmény elkövetője nem lehet a bűnpártolás tettese, de adott esetben az alapcselekmény részese lehet a Btk. 244. § (1) bekezdés b) pontja esetén. Tehát törvényes vád esetében a bűnsegéd megvalósíthat bűnpártolás vétségét is.
Az elsőfokú bíróság a megyei bíróság megítélése szerint tévedett, amikor az ügyész általi tényállás kiegészítést, – miszerint az I. r. vádlott a gépkocsiban a baseballütőt elrejtette – akként értékelte, hogy az I. r. vádlott megvaló-sította a bűnpártolás vétségét, illetve az ügyész ezen kijelentése vádkiterjesztésként értékelhető. A megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy az ügyész által kizárólag a tényállás kiegészítésére tett indítvány nem alapozza meg, hogy az ügyész az I. r. vádlottal szemben egy új bűncselekményben is indítványozta a bűnösség megállapítását és esetleg halmazati büntetés kiszabását.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. vádlottra vonatkozó és a fellebbezések folytán felülbírált részét a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) pontjában foglaltakra figyelemmel hatályon kívül helyezte, az I. r. vádlottal szemben a Btk. 244. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott bűnpártolás vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be. 332. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott okból – törvényes vád hiánya – megszüntette.''
A másodfokú bíróság végzése ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az I. r. vádlott terhére, a büntetőjog szabályainak megsértése miatt, az első fokon elítélt I. r. vádlott ellen bűnpártolás vétsége miatt indult eljárás megszüntetése miatt, a másodfokú bíróság végzésének megváltoztatása, a vádlott bűnösségének e bűncselekményben való megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
A Cs. Megyei Főügyészség a bejelentett fellebbezést az írásba foglalt indokolt másodfokú határozat kézhezvételét követően akként módosította, hogy a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása helyett, a bűnpártolás vétsége miatti eljárás – elévülés okából történő – megszüntetését indítványozta.
A fellebbviteli főügyészség a módosított ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság végzését hagyja helyben, de a jogi indokolást változtassa meg akként, hogy az eljárás megszüntetésének a jogcíme a Btk. 32. § b) pontja szerinti elévülés.
A vádlott és a védő a harmadfokú nyilvános ülésen a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a módosított ügyészi fellebbezést alaposnak ítélte.
A harmadfokú bíróság sem az első-, sem a másodfokú eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt.
A másodfokú határozat tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla ítélkezésének alapjául elfogadta.
Az ítélőtábla álláspontja szerint téves a védő azon álláspontja, mely szerint a Be. 310. § (1) bekezdésében írt időbeli korlátok között módosíthatta volna az ügyész a vádat, a perbeszéd során nem. A Be. 310. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az ügyész a Be. 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig változtathatja meg a vádat, mely tanácsülés a határozat meghozatala céljából tartandó tanácsülés. Ebből következik, hogy az ügyész a perbeszédben is módosíthatja, illetőleg kiegészítheti a vádat.
A harmadfokú bíróság nem osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, mert a vád tényállásának egy mondattal történő kiegészítése nem értékelhető vádmódosításként.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban 2007. január 4. napján tartott tárgyaláson az ügyész azon nyilatkozata, mellyel a perbeszéd során az I. r. vádlottal szemben a vádat fenntartva, a tényállást kiegészítette azzal, hogy ,,a baseballütőt az I. r. vádlott a későbbiek során a gépkocsiban elrejtette'', vádmódosításnak minősül, az ügyész az I. r. vádlott e cselekményét vád tárgyává tette.
A törvényes vád fogalmát illetően több álláspont is kialakult a jogi irodalomban. Egységes azonban a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a vád törvényességének nem feltétlen tartalmi eleme a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítése [Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 1/2007. számú véleménye I/2. c) pontja]. Ugyanakkor a törvényes vád elengedhetetlen tartalmi eleme, hogy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményt tartalmazzon [1/2007. BKv. I/2. b) pontja]. Ezen feltételnek a fent írt ügyészi vádmódosítás mindenben megfelel. Tekintettel arra, hogy törvényes volt a vád, tévedett a másodfokú bíróság, amikor a büntetőeljárást a Be. 332. § (1) bekezdés d) pontja alapján megszüntette.
Nem osztotta az ítélőtábla a másodfokú bíróság azon álláspontját sem, hogy az alapcselekmény részese egyben bűnpártolás tettese is lehet. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis fogalmilag kizárt, hogy az alapcselekmény elkövetője – azaz az alapbűncselekmény elkövetésében tettesként vagy részesként részt vevő személy – egyben az ehhez az alapcselekményhez kapcsolódó bűnpártolás tettese lehessen. Ebből következik, hogy az I. r. vádlott esetleges alapcselekményben való bűnössége megállapítása esetén sem lehetett volna halmazatot megállapítani (BH 1981. évi 52. és 2004. évi 169. számú jogeset).
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a bírói gyakorlat szerint fordított helyzet viszont lehetséges: az alapcselekmény tettese lehet a bűnpártolás részese, mégpedig tipikusan felbujtó (Magyar Büntetőjogi Kommentár 688/1. oldal 6. pont – HVG-ORAC Kiadó).
A jelen ügyben az első fokon eljárt városi bíróság kétséget kizáróan nem látta bizonyítottnak az I. r. vádlott bűnösségét súlyos testi sértés bűntettéhez nyújtott bűnsegédi magatartásban, ezért őt felmentette. Tekintettel arra, hogy az ügyészi vád törvényes volt, helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. vádlott magatartása a bűnpártolás vétségét valósította meg. Mivel a súlyos testi sértés bűntettéhez nyújtott bűnsegély és a bűnpártolás halmazatban nem állapítható meg, az elsőfokú ügyész akkor járt volna el helyesen, ha indítványozza, hogy amennyiben a bíróság nem látja bizonyítottnak az I. r. vádlott bűnösségét a súlyos testi sértés bűntettéhez nyújtott bűnsegélyben, úgy bűnösségét – az elkövetés eszközének elrejtésében való közreműködése miatt – állapítsa meg bűnpártolás vétségében. Annak ellenére, hogy ilyen indítvány nem hangzott el, a felmentő rendelkezésre figyelemmel az I. r. vádlott bűnösségét már meg lehetett állapítani a Btk. 244. § (1) bekezdés b) pontja szerinti bűnpártolás vétségében.
Tévedett azonban, amikor nem észlelte, hogy e bűncselekmény büntethetősége 2006. január 23. napján elévült, figyelemmel arra, hogy annak elkövetési időpontja 2003. január 24. napja, tehát az elkövetéstől az elbírálásig – illetve a vádmódosításig – több mint 3 év eltelt.
A fent kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú bíróság határozatának jogi indokolását akként helyesbíti, hogy az eljárás megszüntetésének helyes jogcíme elévülés [Btk. 32. § b) pont, Be. 332. § (1) bekezdés a) pont].
A kifejtettekből következik, hogy mivel az ügyész fellebbezése a másodfokú végzés érdemi részének megváltoztatására nem irányult, ezért azt az ítélőtábla a Be. 397. § alapján a rendelkező részben foglaltak szerint helybenhagyta. Ugyanakkor az ügyészi fellebbezést alaposnak ítélve a másodfokú határozat jogi indokolását a fentiek szerint megváltoztatta.
(Szegedi Ítélőtábla Bhar. I. 37/2008. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás