PÜ BH 2009/78
PÜ BH 2009/78
2009.03.01.
I. Az öröklési szerződésre is irányadó az a szabály, hogy a kötelezett halálával a szerződés nem szűnik meg, ha az addig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi, hanem a kötelezettség – az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint – a jogutódra száll át.
II. A kötelezett szerződésszegése nem állapítható meg, ha a tartási szolgáltatásokat a jogosult igényei szerint teljesíti (Ptk. 586., 589. és 658. §).
A felperes a jelen per alatt: 2001. március 14-én elhunyt K. I.-né É. M. (felperesi jogelőd) 2000. december 15-én kelt végrendeletében nevezett általános örököse, az alperes a 2000. június 15-én elhunyt M.-né P. J. törvényes örököse.
A felperesi jogelőd és az alperesi jogelőd 1989. augusztus 3-án öröklési szerződést kötöttek, melyben a felperesi jogelőd a B., B. út 4. I. em. 4. szám alatti lakás örökösévé az alperesi jogelődöt nevezte, aki ennek ellenében havi 5000 forint életjáradék fizetését és napi egyszeri meleg étel biztosítását vállalta. Az öröklési szerződést az államigazgatási hatóság jóváhagyta, a földhivatal a szerződéses örökös javára elidegenítési és terhelési tilalmat jegyzett be.
A perbeli ingatlan korábban tanácsi bérlakás volt. A felperesi jogelőd a házastársa halálát követően egyedül élt, legközelebbi hozzátartozója az alperesi jogelőd volt (másod unokatestvére) és a lakást részére kívánta juttatni, ezért oda már 1989-ben lakóként bejelentette, bár az alperesi jogelőd nem költözött be. 1989 márciusában vásárolta meg a felperesi jogelőd a lakást részletfizetéssel.
Az örökhagyó a szerződésben rögzített szolgáltatásokra nem tartott igényt, 1993 júliusában a lakásból elköltözött, az alperesi jogelőddel bensőséges jó viszonyban maradt, aki őt rendszeresen felkereste, bevásárolt részére, gyógykezelései után látogatta.
1993 novemberében az alperesi jogelőd és az alperes beköltöztek a lakásba, ettől kezdődően a vételár részleteit ők fizették és a felperesi jogelődnek havi 20 000 forintot teljesítettek.
1999 nyara óta a felperesi jogelődöt daganatos betegséggel kezelték, megműtötték. Az alperesi jogelőd is megbetegedett. A felperesi jogelőd ellátását, ápolását, gondozását a felperes, a felperes orvos foglalkozású férje és az örökhagyó barátnője biztosították.
Az alperes az édesanyja halála után a felperesi jogelődöt látogatta, szükség szerint bevásárolt részére, alkalmanként orvoshoz szállította, az édesanyja által fizetett 20 000 forintot teljesítette, majd azt havi 40 000 forintra felemelte, és a hátralékos vételárat kiegyenlítette.
A felperesi jogelőd a saját ápolásáról és gondozásáról a továbbiakban akként kíván gondoskodni, hogy a perbeli lakást értékesíti, és felajánlotta az alperesnek, hogy a vételárból lakáshelyzete megoldásához pénzösszeget juttat.
Az alperes ezt nem fogadta el, kötelezetti oldalon a szerződéses jogviszonyt édesanyja jogutódaként folytatni kívánta.
A felperesi jogelőd 2000. december 28-án kelt levélben közölte az alperessel, hogy a szerződést vele nem kívánja megújítani, felhívta, hogy a lakást ürítse ki, majd keresetében arra hivatkozva, hogy a szerződéses örökös halála folytán meghiúsult az az elképzelése, amely a szerződés megkötésére vezette, hogy idős korában, betegségében az alperesi jogelőd a támasza lesz, – az alperes pedig fiatalember, tőle ez nem várható el és nem is fogadná el – kérte az öröklési szerződés megszüntetését arra alapítottan, hogy a szerződéssel elérni kívánt cél annak módosításával nem érhető el. Kérte továbbá az alperest a lakás kiürítésére és 2000. június 15-étől havi 100 000 forint, 2001. január 1-jétől havi 120 000 forint használati díj fizetésére is kötelezni.
A felperesi jogutód perbe lépett, keresetét módosítva elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az öröklési szerződés a szerződéses örökös halálával: 2000. június 15-én megszűnt, másodlagosan az öröklési szerződés megszüntetését, a lakás kiürítését, a szakvéleménnyel egyező használati díj és a lejárt használati díj után törvényes kamat megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A használati díjjal kapcsolatban 2 766 099 forint beszámítási kifogást terjesztett elő (a járadék, a közös költség, a vételár-hátralék és értéknövelő beruházásaira figyelemmel).
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás eredményeként hozott ítéletében a K. I. felperesi jogelőd és M.-né P. J. alperesi jogelőd által 1989. augusztus 3-án kötött öröklési szerződést 2001. március 14. napjával megszüntette. Megkereste a körzeti földhivatalt, hogy a perbeli ingatlanra az öröklési szerződési jog biztosítására bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalmat az öröklési szerződés megszüntetésének jogcímén töröljék. Kötelezte az alperest, hogy a perbeli lakást 15 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes birtokába és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2000. június 15-étől, az ítéletben megállapított időszakra és az abban meghatározott összegű használati díjat. Kötelezte az alperest, hogy 2000. június 15-étől 2006. június 30-áig lejárt 12 644 428 forint hátralékot és annak 2000. január 1-jétől járó törvényes kamatát 15 napon belül fizesse meg a felperesnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és az alperest 61 000 forint le nem rótt illeték 264 216 forint, valamint 200 000 forint áfa perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a bíróság az elsődleges kereset teljesítésére nem látott lehetőséget. Ezt azzal indokolta, hogy a Ptk. 658. § (1) bekezdés szerint az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási szerződésre vonatkoznak. A Ptk. 586. § (4) bekezdés szerint a szerződés a jogosult haláláig áll fenn; a tartási kötelezettség – az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabálya szerint – annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.
A bíróság tényként azt állapította meg, hogy a szerződéses örökös az életjáradékot nem fizette, nem biztosította a napi egyszeri meleg élelmet sem. A vételárból 112 416 forint részletet és 150 000 forint vételárhátralékot egyenlített ki. Az ingatlan forgalmi értéke 23 000 381 forint volt, ezért megállapítható az, hogy a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezte, az alperes tehát kötelezettként helytállni tartozik. A jogviszonyban úgy tekintendő, mint törvényi rendelkezés szerinti helyettes örökös.
A másodlagos keresetet: a kiürítés és a használati díjra vonatkozó keresetet a bíróság alaposnak ítélte.
Ebben a vonatkozásban megállapította, hogy a felperesi jogelőd körülményei megváltoztak: egészsége megromlott, maga ellátására nem volt képes, ápolásra, gondozásra szorult, így természetbeni tartásra és nem járadékra volt szüksége. Nem vitásan az alperes felajánlotta segítségét akár gondozó igénybevételével is. Ezt azonban a felperesi jogelőd jogosan utasította vissza, mert kialakított bizonyos életvitelt, és a nálánál jóval fiatalabb eltérő nemű személlyel szemben nem volt meg az a bizalma, ami betegápoláskor a beteg és a gondozó között szükséges. A felperesi jogelőd tehát az alperes szolgáltatásait és ajánlatát indokoltan utasította vissza. Megállapította a bíróság, hogy az életjáradéki szerződés a célját már nem töltötte be, ezért a szerződést megszüntette. Utalt rá, hogy a szerződés a felperesi jogelőd halála folytán a törvény erejénél fogva meg is szűnt.
A megfelelő kielégítés körében kifejtette, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a járadék összegét mikor, milyen mértékben teljesítette. Elfogadta az örökhagyó kereseti tényállítását, hogy a pénzösszeg fizetése a lakáshasználat ellenértéke volt. Bizonyítottság hiányában nem vette figyelembe a közös költségből a tulajdonost terhelő befizetéseket. Az értéknövelő beruházásokkal kapcsolatban pedig úgy foglalt állást, hogy azok amortizálódtak és egyéb beruházást az alperes nem bizonyított, ezért a használati díjba a vételárként kifizetett 112 416 forintot és 151 571 forintot, valamint az alperes által a felperesi jogelődnek fizetett 240 000 forintot, mint használati díjat számította be.
A szívességi lakáshasználat megvonása folytán kötelezte a bíróság az alperest kiürítésre, és a szakvélemény alapulvételével megállapított használati díj és a Ptk. 301. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamat fizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és az öröklési szerződés megszüntetése iránti keresetet elutasította. Mellőzte a felperesnek a lakás kiürítésre kötelezését, az alperesnek a lakásra vonatkozó használati díj fizetési kötelezettségét 2000. június 15-étől 2001. március 14-éig terjedő időre úgy módosította, hogy az erre az időtartamra járó és lejárt 1 391 141 forintot, valamint ennek 2000. október 15-étől járó törvényes kamatának megfizetésére kötelezte az alperest 15 napon belül. Mellőzte az alperes illeték és perköltség megfizetésére kötelezését és a felperest kötelezte 315 000 forint együttes első- és másodfokú részperköltség fizetésére.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában utalt a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire (Pfv. 20.372/1984., PJD 284., BH 1985/20.), melyeknek értelmében az alperesi jogelőd haláláig nyújtott teljesítés a váromány értékét nem érte el, ezért az alperes folytathatta a jogelődje fizetési kötelezettségét. Az alperes a pert megelőzően két részletben 100 000 forintot fizetett a felperesi jogelődnek, aki a teljesítést elfogadta, azt a lakáshasználat ellenértékének tekintette, de a lakáshasználatot csak a keresetindítással tette visszterhessé.
A felperesi jogelőd keresetét 2001. február 2-án terjesztette elő, abban előadta, hogy az alperes szeretné folytatni a szerződéses jogviszonyt, azonban azt ő nem kívánja elfogadni. Mindezekből pedig az következik, hogy a szerződéses jogviszonyban a felek is olyan álláspontra helyezkedtek, hogy az alperest a szerződés alapján még kötelezettség terheli.
A szerződés megszüntetése körében a másodfokú bíróság a felperesi jogelőd kereseti tényállítását idézve azt állapította meg, hogy a 12 éve fennálló szerződéses viszonyban az alperesi jogelőd szerződésszegését nem lehetett megállapítani, még akkor sem, ha az örökhagyó bizonyos szolgáltatások követelésétől a közöttük lévő jó viszonyra figyelemmel eltekintett. Nem lehetett megállapítani a felperes szerződésszegését sem. Az, hogy az eredeti kötelezett halála után a felperesi jogelőd nem kívánta a teljesítést elfogadni, nem eredményezheti a szerződés megszüntetését. Ezzel kapcsolatban utalt a rendelkezésre álló bizonyítékok tartalmára. Rámutatott, hogy a szerződés járadék fizetésére és napi egyszeri meleg étel biztosítására irányult, ápolási, gondozási kötelezettséget nem tartalmazott. Ettől függetlenül utóbbit az alperes felajánlotta, amit a felperesi jogelőd visszautasított, emiatt azonban az alperest hátrány nem érheti. A szerződés megszüntetése iránti kereset ezért alaptalan volt.
A további kereseti kérelemmel kapcsolatban a másodfokú bíróság megállapította, hogy a szerződés a felperesi jogelőd halálával 2001. március 14-én megszűnt és ezzel az időponttal az alperes megörökölte az ingatlant. Ezért az ingatlan kiürítésére nem köteles. Megállapította, hogy az alperes szívességi lakáshasználatát a felperesi jogelőd megvonta, édesanyja halálától kezdődően tette visszterhessé, ezért az alperes használati díj fizetési kötelezettségét is erre az időtartamra állapította meg, és beszámítási kifogását teljes egészében elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, másodlagosan annak megváltoztatásával a jogelődök között létrejött öröklési szerződésnek az alperesi jogelőd halála folytán a törvény alapján bekövetkezett megszűnésének megállapítása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 600., 655. és 689. §-át sérti.
A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtett indokai szerint az öröklési szerződés megszüntetését illetően a jogerős ítélet tévesen alkalmazta a BH 1985. évi 20. számú eseti döntését, mert várományi jogot a hatályos jog nem ismer, valamint az ügy tényállása is jelentősen eltér a perbelitől, mert ott a szerződéses örökös 15 éven keresztül szerződésszerűen teljesített, míg a jelen ügyben az alperesi jogelőd teljesítése nem állapítható meg. A felperesi jogelőd ugyan a teljesítést nem követelte, de arról le sem mondott. A eseti döntés alapjául szolgáló per folytatása során a Legfelsőbb Bíróság a BH 1988. évi 185. számú eseti döntésében akként foglalt állást, hogy a jogutódlás, mint a szerződés megkötését követően bekövetkezett lényeges új körülmény, alapul szolgálhat az öröklési szerződés átváltoztatására, illetve megszüntetésére is.
Álláspontja szerint az öröklési szerződés a szerződő felek között nagyfokú bizalmat feltételez, az örökhagyót viszont nem lehet akarata ellenére arra kötelezni, hogy a bizalmát nem élvező személlyel kerüljön szerződéses kapcsolatba, aki jogutódként véletlenül kerül a kötelembe. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a Ptk. alapján kellett volna dönteni, mégpedig arra figyelemmel, hogy az öröklési szerződés kétoldalú ügylet, az egyoldalúan nem vonható vissza, bármely módosításnak csak a felek konszenzusa alapján van helye.
Az öröklési szerződés megszűnése megállapításával kapcsolatos jogi álláspontját is részletesen indokolta. Sérelmezte azt is, hogy a jogerős ítélet iratellenes abban, hogy a felperesi jogelőd a jogalapot elismerte és a teljesítést elfogadta volna. A lakáshasználat visszterhessé tétele, az alperesi teljesítés visszautasítása és a perindítás egyértelművé teszi azt, hogy a szerződésmódosítást megalapozó bizalom az örökhagyó és az alperes között nem alakult ki.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy a felperesi jogutód módosított keresetében elsődlegesen az öröklési szerződésnek a szerződéses örökös halálával való megszűnésének megállapítását, másodlagosan pedig az öröklési szerződés megszüntetését kérte.
1. Az elsődleges keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. Ez mind az ítélet rendelkező része, mind az indokolás 5-6. oldalán és 7. oldal utolsó bekezdésében kifejtettek alapján kétséget kizáróan megállapítható.
Az alperes fellebbezéssel az elsőfokú ítéletnek az öröklési szerződés megszüntetésére vonatkozó (másodlagos keresetet elbíráló) rendelkezését támadta, a felperes nem fellebbezett. Az elsődleges keresetet elutasító ítéleti rendelkezés ezért fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A Pp. 271. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen és a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból elutasítja, ha felülvizsgálati kérelemnek nincs helye.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsődleges keresettel összefüggő felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatát mellőzte, és azt a rendelkező rész szerint hivatalból elutasította.
2. A másodlagos kereset: a szerződés megszüntetésére vonatkozó kereset elutasításával és annak indokaival a Legfelsőbb Bíróság egyetért.
Helyesen és a bírói gyakorlattal egyezően foglalt állást a jogerős ítélet abban, hogy a Ptk. 658. §-ának utaló szabálya folytán alkalmazott 586. § (4) bekezdésének második fordulata szerint amennyiben a kötelezett haláláig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi, az az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint jogutódjára száll át. A felperesnek a jogirodalmi állásfoglalással kapcsolatos érvelésével szemben a Legfelsőbb Bíróság – miként az elsőfokú bíróság is – arra utal, hogy az utóbbi rendelkezés valójában jogszabályon alapuló helyettes örökös-nevezésnek minősül.
A peradatokkal egyezően állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperesi jogelődnek a szerződéses örökös teljesítésével kapcsolatban kifogása nem volt. A szerződést az eltartott igényeihez képest kell teljesíteni (BH 1995/6/347., BH 2000/1/14. sz. jogeset). A keresetlevélből megállapíthatóan (amelyet a másodfokú ítélet 4. oldal harmadik bekezdésében szó szerint idézett) a szerződéses örökös szerződésszegését maga sem állította. A perben feltárt adatok alapján az alperes szerződésszegése sem volt megállapítható. A felperesi jogelőd az alperestől is csak a szerződésben rögzített szolgáltatások teljesítését volt jogosult követelni. Az alperes által felajánlott többletteljesítés visszautasítása a szerződés megszüntetésére kellő alapul nem szolgálhat.
Annak, hogy az örökhagyó egyoldalú elhatározással a szerződéses örökös halálát követően tartásáról és ápolásáról más módon kívánt gondoskodni, a szerződés megszüntetése szempontjából jelentőséggel nem bír.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi szerződésszegő magatartás hiányában a túlnyomórészt életjáradéki jellegű öröklési szerződés megszüntetésének a feltételei nem állnak fenn. Az örökhagyónak számolnia kellett azzal, hogy ha életkora, egészségi állapota miatt utóbb gondozásra szorul, a szerződés alapján személyesen teljesítendő gondozást, ápolást nem várhat, állapotának romlása legfeljebb az életjáradék felemelésére adhatott alapot, az életjáradéki jellegű öröklési szerződés tehát eredeti célját a jövőben is be tudta volna tölteni (Pfv. V. 23.466/1996.).
Helyesen, a jogszabálynak megfelelően döntött a jogerős ítélet az alperesi használati díj fizetéséről is. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet 5. oldal harmadik-negyedik bekezdésében foglaltakat megismételni nem kívánja, annak helyes indokaira a Pp. 270. § (1) bekezdés szerint alkalmazott 254. § (3) bekezdés szerint csupán visszautal.
A másodlagos kereset elutasítása a felülvizsgálati kérelemben felhívott anyagi jogszabályokat a fentiekre tekintettel nem sérti, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.385/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás