846/B/2009. AB határozat
846/B/2009. AB határozat*
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 10. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Szüt.) 10. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a Szüt. azon rendelkezése, miszerint szabadalmi ügyvivői társaságban akkor végezhető ügyvivői tevékenység, ha a társaságnak csak természetes személy tagjai vannak, akik közül legalább két tag szabadalmi ügyvivő, a diszkrimináció tilalmába ütközik [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] és sérti a vállalkozáshoz való jogot [Alkotmány 9. § (2) bekezdés]. Úgy vélte, hogy a Szüt. e szabálya indokolatlanul korlátozza a képviseleti jogosultságot, amikor legalább két tag részvételét követeli meg a társaságban, noha a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) ilyen korlátozást nem tartalmaz. Utalva a törvényjavaslat indokolására – amely a szabadalmi ügyvivői tevékenységet az ügyvédi tevékenységhez hasonlítja – előadta, hogy szerinte hátrányos megkülönböztetést valósít meg a támadott rendelkezés, hiszen pl. az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény lehetővé teszi, hogy ügyvédi irodát ügyvéd egyedül is alapítson. Az egyszemélyes gazdasági társaság alapítási jogának kizárása álláspontja szerint sérti a vállalkozáshoz való jogot is, hiszen társulási kényszert hoz létre.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Szüt.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„10. § (1) A szabadalmi ügyvivői társaságban akkor végezhető ügyvivői tevékenység, ha
a) (…)
b) a társaságnak csak természetes személy tagjai vannak, akik közül legalább két tag szabadalmi ügyvivő, (…)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 65/1997. (XII. 18.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta az Szüt. 10. §-ának az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe, valamint a 70/A. § (1) bekezdésébe való vélt ütközését.
1.1. A korábbi alkotmányossági vizsgálatára tekintettel az Alkotmánybíróságnak először azt kellett eldöntenie, hogy az indítványok nem minősülnek-e „ítélt dolognak”. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 31. § c) pontja szerint ugyanis, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre – hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani, az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, mivel az „ítélt dolognak” minősül.
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban részben más alkotmányos összefüggésben (kártérítési felelősség, könyvviteli, adózási kérdések) vizsgálta a Szüt. 10. §-ának vélt alkotmányellenességét, ezért jelen ügyben „ítélt dolgot” nem állapított meg, így az indítványt érdemben vizsgálta. Mindemellett azonban az Abh.-ban tett megállapításokat jelen határozat szempontjából is irányadónak tekinti.
Az Abh. értelmében „[a]z Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában (ABH 1993, 343.) kifejtette, hogy a vállalkozás joga – mint a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik különös szintjén történő megfogalmazása – azt jelenti, hogy az állam bárkinek biztosítja a vállalkozás, azaz a gazdasági életben történő tevékenység folytatását. Ezen alapjog az állam által megteremtett közgazdasági feltételrendszerbe történő bekapcsolódás lehetőségét jelenti, amely adott esetben – akár ugyanazon tevékenységi körre vonatkozóan – többféle, egymástól eltérő feltételek, korlátozások lehetőségét is magában foglalhatja. A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatosan különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy az – például az adórendszer – megfeleljen a piacgazdaság Alkotmányban rögzített feltételének, valamint, hogy ne legyen diszkriminatív.
Ennélfogva – az állam által biztosított közgazdasági feltételrendszerre figyelemmel – a vállalkozáshoz való jog nem korlátlan jogot jelent, azaz senkinek nincs abszolút joga egy meghatározott foglalkozás gyakorlásához, illetőleg valamely foglalkozásnak az általa kiválasztott vállalkozási formában történő gyakorlásához.
Az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezés nem sérti a vállalkozáshoz való alapjogot, tekintettel arra, hogy a Szüt. nem akadályozza meg a szabadalmi ügyvivői tevékenység gyakorlását azzal, hogy azt korlátolt felelősségű társasági formában, illetőleg egyéni és szabadalmi ügyvivői iroda keretén belül, valamint alkalmazottként is engedi folytatni.” (Abh. 1997, 391, 393.).
1.2. Az indítványozó azonban jelen ügyben azt sérelmezte, hogy – az ügyvédektől eltérően, ahol az egyszemélyes iroda alapítása megengedett – egyszemélyes társaságot a szabadalmi ügyvivők nem alapíthatnak. Az Alkotmánybíróság a hatályos szabályozást áttekintve az alábbiakat állapította meg: A Szüt. 6. § (1) bekezdés c) pontját [szabadalmi ügyvivő ügyfelek képviseletével korlátolt felelősségű társaságban (a továbbiakban: szabadalmi ügyvivői társaság) foglalkozhat] az igazságügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi LXXV. törvény 143. § (8) bekezdésének 8. pontja akként módosította hogy a „korlátolt felelősségű” szövegrész helyébe a „gazdasági” szövegrész lépett. Jelenleg tehát nemcsak korlátolt felelősségű társasági formában, hanem valamennyi gazdasági társaság keretében végezhető szabadalmi ügyvivői tevékenység. Emellett az Alkotmánybíróság ismételten és nyomatékosan utal arra, hogy a Szüt. 6. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai alapján a szabadalmi ügyvivő ügyfelek képviseletével nemcsak gazdasági társaság keretén belül foglalkozhat, hanem e tevékenységet egyéni szabadalmi ügyvivőként, továbbá szabadalmi ügyvivői irodában egyaránt folytathatja. Az egyéni szabadalmi ügyvivőt foglalkoztathatja egyrészt gazdálkodó szervezet saját iparjogvédelmi feladatainak és képviseletének ellátására, másrészt az egyéni szabadalmi ügyvivő önállóan is tevékenykedhet.
Ez azt jelenti, hogy a szabadalmi ügyvivő nincs elzárva attól, hogy tevékenységét egyénileg, mindenkitől függetlenül gyakorolja. A jogszabály pusztán arra vonatkozóan tartalmaz kötelezettséget, hogy amennyiben az ügyvivő ilyen jellegű tevékenységét társasági formában kívánja kifejteni, akkor ahhoz legalább két tag részvétele szükséges. Emiatt nem helytálló az indítványozó azon megállapítása, hogy a jogszabály minden esetben társulási kényszert hoz létre, és emiatt a vállalkozáshoz való jogot sértené. Emellett az Alkotmánybíróság utal az Abh.-ra abban a vonatkozásban, hogy senkinek nincs alanyi joga arra, hogy tevékenységét az általa kiválasztott vállalkozási formában gyakorolhassa. Az, hogy az ügyvivői társaság legalább két taggal alapítható – addig amíg az ügyvivőkre vonatkozó szabályozás nem zárja ki, hogy valaki szabadalmi ügyvivői tevékenységet akár egyedül is folytathasson –, nem eredményezi a vállalkozáshoz való jog sérelmét. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a támadott rendelkezés tiltott hátrányos megkülönböztetést valósít-e meg.
Az Alkotmány e rendelkezését az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte és kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom – ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot – kiterjed az egész jogrendszerre. Így abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140. stb.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161–162.; 1043/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 397/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 786, 787.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.; 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 112, 115.; 624/E/1999. AB határozat, ABH 2002, 1023, 1035. stb.].
Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján azt kellett megvizsgálnia, hogy a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek – jelen jogszabályi rendelkezés szempontjából – homogén csoportot képeznek-e.
Helytálló az indítványozó azon hivatkozása, hogy a jogalkotó a Szüt. törvényjavaslatához fűzött miniszteri indokolásban utal az „ügyvédi jellegű” ügyfélképviseletre, azonban ez nem eredményezi azt – ahogyan azt az indítványozó sugallja –, hogy az ügyvivői és az ügyvédi tevékenység azonos természetű volna. Mind a szabadalmi ügyvivőkénti működéshez szükséges végzettség/képzettség, mind az ilyen minőségben kifejtett tevékenység, illetve a különböző fórumok előtti képviselet jellege lényegesen különbözik az ügyvédi munkától. Önmagában már ez megalapozza azt, hogy a jogalkotó ne kezelje a két csoportot azonosan. Emiatt az a tény, hogy a jogalkotó az ügyvédek és az ügyvivők tekintetében a tevékenység kereteit illetően nem azonos szabályokat alkalmaz, nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben jegyzi meg, hogy – az indítványozó állításával ellentétben – az ügyvédek tevékenységüket gazdasági társasági formák keretei között nem gyakorolhatják.
Mivel a fentiek alapján a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek nem tartoznak azonos szabályozási körbe, ezért közöttük a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a sérelme nem merül fel, így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
Budapest, 2010. június 22.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás