BÜ BH 2009/96
BÜ BH 2009/96
2009.04.01.
I. Bűnszervezetben követi el az embercsempészés bűntettét, aki – általa is tudottan – megfelelő úti okmányokkal nem rendelkező afrikai országok állampolgárainak anyagi ellenszolgáltatás fejében Olaszországba juttatásával foglalkozó csoport tevékenységéhez oly módon kapcsolódik, hogy a migránsokat hamis rendszámmal szállító gépjárművek Magyarországon és Ausztriában való haladását az általa vezetett gépkocsival előfutói tevékenységgel biztosítja [Btk. 137. § 8. pont, 218. § (1) bek.].
II. Bűnszervezetben elkövetést az ítélet rendelkező részében a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéshez kapcsolódóan kell kifejezésre juttatni (Btk. 98. §).
Az elsőfokú bíróság a 2004. december 7. napján kihirdetett ítéletével a XII. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett, vagyoni haszonszerzés végett, több személynek segítséget nyújtva, bűnszervezetben elkövetett embercsempészés bűntettében, mint társtettest. Ezért őt 2 év 4 hónap börtönre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A megállapított tényállás lényege a következő:
2002 decemberében a XVI. r. terhelt megbízta a személyszállítással foglalkozó XX. r. terheltet afrikai országokból származó 15 személynek anyagi ellenszolgáltatás ellenében történő Olaszországba juttatásával.
Az V. r. terhelt szervezte meg a migránsok pihentetését, a szállításukat a XIX. és a XX. r. terheltek végezték. Az útvonalat a VIII. és a XXI. r. terheltek biztosították, akik mobiltelefonon tartották a kapcsolatot a szállítókkal és az V. r. terhelttel. A szállítás közben a XII. r. terhelt előfutói feladatot végzett. Az osztrák-magyar határ gyalogos átlépését a X. r. terhelt vezette, majd a migránsokat a XII. r. terhelt útvonal biztosítása mellett hamis osztrák rendszámú gépkocsival a XXXII. r. terhelt Olaszország felé szállította. Eközben őket az osztrák nyomozó hatóság elfogta.
Hasonló módon biztosította a XII. r. terhelt az általa vezetett gépkocsival az útvonalat, amikor 2003 áprilisában a terhelt-társai 12 afrikai országból származó személyt B.-ről az osztrák-magyar határig szállították, őket a határon gyalogosan átvezették, majd gépkocsival Ausztrián keresztül Olaszországba szállították.
A bűncselekményből származó haszonból mindegyik terhelt részesedett, kivéve a II. r., a XII. r. és a XIII. r. terhelteket. A XII. r. terhelt a részesedéséről a III. r., az V. r. és a VI. r. terheltekkel úgy egyezett meg, hogy majd a következő szállítás után fizetik ki.
A bizonyítékok értékelése körében rögzítette a bíróság, hogy a XII. r. terheltnek az elkövetésben részt vevő személyek számából – hisz maga is több személlyel tartott kapcsolatot – az elkövetés konspiratív körülményeiből, a célszerű feladat-megosztásból, az elkövetői kör hierarchikus felépítéséből tudnia kellett, hogy bűnszervezet tagjaként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében. Rögzítette továbbá, hogy a bűnszervezeten belül az V. r., valamint a VI. r. terhelt szervező és iránytói, más terheltek részirányítói, illetve felbujtó magatartást fejtettek ki, és nekik nyújtott bűnsegédletet – mások mellett – a XII. r. terhelt.
A másodfokon eljárt bíróság a 2005. november hó 23. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a XII. r. terhelt tekintetében a büntetés kiszabására vonatkozó részében akként változtatta meg, hogy börtönbüntetésének tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a XII. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt védője útján a Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata alapján arra hivatkozással, hogy cselekményének törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. Az elsőfokú ítélet ugyanis törvénysértően állapította meg a bűnszervezetben elkövetést. A terheltek közül kizárólag a III. r. terheltet ismerte személyesen, és egyáltalán nem volt tudomása arról, hogy ő bűnszervezet tagja, valaki másokkal alá-, fölérendeltségi viszonyban van, továbbá egyetlen fillért sem kapott az általa nem ismert bűnszervezettől. Kifogásolta továbbá, hogy az eljárt bíróság az egyidejűleg állapította meg a XII. r. terhelt társtettesi és bűnsegédi minőségét. A bűnszervezetben elkövetés törvénysértő megállapítása eredményezte azt a törvénysértő rendelkezést, hogy a XII. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Btk. 218. §-ának (1) bekezdése szerint az embercsempészés bűntettét az követi el, aki államhatárnak más által a) engedély nélkül, b) meg nem engedett módon történő átlépéséhez segítséget nyújt.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2003/928. szám alatt közzétett határozatában már rámutatott arra, hogy az embercsempészés tulajdonképpen nem más, mint az államhatárnak engedély nélküli, vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez nyújtott bűnsegédi magatartások egyike, amelyet a fokozott társadalomra-veszélyességére tekintettel a törvényhozó kiemelt és önálló, sui generis bűncselekményként szabályozott. A bűncselekmény elkövetési magatartása a ,,segítségnyújtás'', amely az említett sui generis alakzatkénti értékelése folytán vált tettesi magatartássá. A segítségnyújtás fizikai és pszichikai tevékenység egyaránt lehet. A fizikai segítségnyújtás – többek között – a határvonalig való kalauzolásban, a határon való átkísérésben, az átlépést megkönnyítő eszközök rendelkezésre bocsátásában realizálódik. Mindebből következik, hogy az embercsempészés bűncselekménye a jogellenes magatartás tanúsításával, a segítségnyújtással befejezetté válik. Nem járulékos jellegű, tehát akkor is megvalósul és befejezett, ha az államhatár tiltott módon történő átlépésének előkészületi jellegű mozzanatához kapcsolódik.
A XII. r. terhelt és társai valamennyi szállítás alkalmával tisztában voltak azzal, hogy a külföldi állampolgárok a magyar határt engedély nélkül és meg nem engedett módon kívánják átlépni, illetve, hogy ők ehhez nyújtanak segítséget. Az ugyanolyan bűncselekményt egységes akarat-elhatározásból fakadóan, azonos jogi tárgy sérelmével, rövid időközökben, többször, és a cselekménysor egészére kiterjedő szándékegységben, egymás tevékenységének kölcsönös tudatával hajtották végre, ezért a folytatólagosság és a társtetteség megállapításának valamennyi törvényi ismérve maradéktalanul megvalósult.
Az eljárt bíróságok ezért helyesen állapították meg, hogy a XII. r. terhelt társtettesként követte el a terhére rótt többszörösen minősülő és a segítségnyújtással befejezetté váló embercsempészés bűntettét. Tévesen hivatkozott ezért a felülvizsgálati indítványában a védő arra, hogy az elsőfokú bíróság egyidejűleg állapította meg a XII. r. terhelt társtettesi és bűnsegédi minőségét.
A minősített esetek megállapítására is törvényesen került sor. A XII. r. terhelt nem vitásan az államhatár átlépéséhez több személynek és vagyoni haszonszerzés célzatával nyújtott segítséget.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a XII. r. terhelt a részesedéséről a III. r., az V. r. és a VI. r. terheltekkel úgy egyezett meg, hogy őt majd a következő szállítás után fizetik ki. Ebből következően a vagyoni haszonszerzés végett cselekvés annak ellenére megállapítható, hogy a XII. r. terhelt ténylegesen nem kapott pénzt a bűnszervezettől.
Az irányadó tényállás szerint a XII. r. terhelt nem csupán a III. r. terhelttel állt személyes kapcsolatban, hanem a bűnszervezet más tagjaival is. Velük együtt vett részt a migránsok Magyarországon belüli szállításában, látta a migránsok átadását, átvételét, értesült a külföldre (Ausztriába) csempészésükről és a társaival összehangoltan és együttműködve közreműködött az Olaszország felé történő továbbszállításukban.
A Btk. 137. §-a 8. pontjának a 2001. évi CXXI. törvény 19. §-ának (5) bekezdésével módosított – 2002. április 1. napjától hatályos – rendelkezése szerint: ,,e törvény alkalmazásában bűnszervezet: három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése''.
A Btk. 98. §-ának (1) bekezdése szerint ez ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekménynek bűnszervezetben elkövetése esetén a bűncselekmény büntetési tételének a felső határa a kétszeresére emelkedik.
A Legfelsőbb Bíróság a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmények elvi kérdéseit tárgyaló 4/2005. számú Büntető jogegységi határozatának II. pontjában elvi éllel rögzítette, hogy a Btk. 98. §-ának (1) bekezdése akkor alkalmazható, ha az elkövető tudata a bűnszervezet Btk. 137. §-ának 8. pontjában meghatározott tárgyi ismérveit átfogja.
Az elkövetőnek a bűnszervezetben elkövetést átfogó tudattartalmára vont következtetés alapja, hogy a hatályos törvény a korábbi szabályozástól eltérően nem a bűnszervezet belső, hanem olyan külső, tárgyi jellegű ismérveit határozza meg, amelyek a kívülálló számára is felismerhetőek. Ehhez képest az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy egy bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében annak ,,működéséhez'' csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik.
E tudattartalom – értelemszerűen – csak szándékos, viszont egyenes és eshetőleges szándékú egyaránt lehet.
A Btk. hatályos rendelkezései nem tesznek különbséget a bűnszervezeten belüli cselekvés hierarchiája (,,posztjai''), aktivitása, intenzitása szempontjából, ezek a büntetéskiszabás körében értékelendő körülmények. Ehhez képest a Btk. 98. §-a (1) bekezdésének alkalmazhatósága szempontjából közömbös a bűnszervezetben kifejtett cselekvés bűnszervezeten belüli szerepe. A bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében kifejtett, a Btk. adott különös részi tényállását megvalósító cselekvésnek a bűnszervezet működéséhez történő bármely hozzájárulása önmagában elégséges.
A ,,összehangolt működés'' a bűnszervezet fogalmi összetevője, amely tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása. Ugyanakkor az összehangoltság meglétének nem feltétele a bűnszervezetben cselekvők közvetlen kapcsolata, a más cselekvések, illetve a más cselekvők kilétének konkrét ismerete. Az összehangolt működés ugyancsak nem az alanyi bűnösség, hanem a bűnszervezet fogalmi alapelemei fennállása megállapíthatóságának a kérdése. Ehhez képest a XII. r. terhelt és a társai által végrehajtott, a legapróbb részletekre is kiterjedően, a konspiráció követelményeinek megtartásával összehangolt és kivitelezett alapcselekmények kellő alapot szolgáltatnak a bűnszervezetben elkövetés megállapításához.
A bűnszervezetben történő elkövetés már nem ún. különös részi minősítő körülmény, hanem a büntetés kiszabására vonatkozó általános részi rendelkezés. A bűnszervezetben elkövetés ezért a cselekmények minősítését nem érinti. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel pontosította a a XII. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmény megnevezését annyiban, hogy abban a bűnszervezetben elkövetésre utalást mellőzte.
Mivel a Btk. 98. § (1) bekezdése szerint bűnszervezetben elkövetés a büntetés kiszabására vonatkozó általános részi rendelkezés, ezért az ítélet rendelkező részében – hasonlóan a visszaesés (valamint a többszörös és a különös visszaesés) megjelenítéséhez – a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéshez kapcsolódáson kell kifejezésre juttatni. A Legfelsőbb Bíróság ezért azt állapította meg, hogy a XII. r. terhelt esetében a börtönbüntetés, mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintendő kiszabottnak.
A Be. 416. §-a (1) bekezdése b) pontjának I. fordulata szerinti felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának a megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A kifejtettekből következik, hogy a XII. r. terhelt cselekményének a minősítése, a bűnszervezetben elkövetés megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak megfelelő. A kiszabott büntetés és annak megállapítása is törvényes, hogy a bűncselekményt bűnszervezetben elkövető XII. r. terhelt a Btk. 47. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerint nem bocsátható feltételes szabadságra.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 860/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás