BÜ BH 2009/97
BÜ BH 2009/97
2009.04.01.
A nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében, a Btk. 209. §-a szerinti – a magánindítványra és nem magánindítványra büntetendő bűncselekmények közötti – összefüggés tartalmát tekintve olyan tárgyi összefüggés, amelyet az a szükségszerű kapcsolat alapoz meg, hogy a nem magánindítványra büntetendő cselekmény felderítése feltételezi a magánindítványra büntetendő cselekmény felderítését is. A tárgyi összefüggés – előző szempontokon alapuló – megállapíthatóságát nem zárja ki az anyagi halmazatban levő bűncselekmények eltérő motívuma (Btk. 209. §, 12. §).
A városi bíróság a 2006. március 28. napján kihirdetett ítéletével B. M. terheltet bűnösnek mondta ki
– folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében (tényállás 3. pontja);
– önbíráskodás bűntettének kísérletében (tényállás 2. pontja);
– 3 rb. – egy esetben aljas indokból és a sértett sanyargatásával elkövetett – személyi szabadság megsértésének bűntettében (tényállás 3. pontja);
– kitartottság bűntettében (tényállás 1., 2. és 3. pontja);
– és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében (tényállás 1. pontja).
Ezért őt – mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2006. november 10. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy az önbíráskodás bűntette kísérleteként értékelt cselekményt súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének minősítette.
Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott – tényállás, felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő.
A terhelt nem kóros elmeállapotú, s beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott.
A tényállás 1. és 2. pontja szerinti cselekmények elkövetési időpontja 2001. augusztus, valamint 2002. év eleje.
A tényállás 3. pontja:
2000 augusztusában a terhelt közölte G. I. sértettel, hogy ismeretlen személytől megvette és (másik két személlyel együtt) prostituáltként kell pénzt keresnie; aminek a sértett eleget tett. A terhelt a sértett által – e tevékenységből – szerzett pénzt elvette, ami ellen a sértett tiltakozott.
Ezt követően a terhelt a sértettet arra kényszerítette, hogy vele gépkocsival H. határába menjen, ahol a sértettet egy oszlophoz kikötötte, ostorral testszerte ütlegelte, majd pedig lakására vitte, és addig nem engedte el, amíg a bántalmazás nyomai el nem múltak.
A terhelt a sértettet – otttartózkodása során – többször bántalmazta, mivel az nem akart óvszer nélkül közösülni; rendszeresen kivitte a város határába, ahol kötéllel, ostorral verte, a gépkocsi után kötötte, majd visszavitte a lakásba, ahol lánccal megkötözve egy disznóólba bezárta.
A terhelt a verések során több alkalommal a sértettel erőszakkal közösült, vele megalázó módon fajtalankodott.
2002 decemberében a sértett a terhelttől Ó.-ra szökött; ahová a terhelt utánament, és erőszakkal kényszerítette hogy a h.-i lakásba visszatérjen. Ezt követően H.-ban a terhelt a sértettet ismét arra kényszerítette, hogy közterületen szexuális szolgáltatás nyújtására ajánlkozzon.
Két-három nap elteltével a sértett újból elszökött, E.-be ment. 1 hét múlva a terhelt megkereste és erőszakkal kényszerítette, hogy vele gépkocsin a h.-i lakásba visszamenjen. 2003. március 15. napján a sértettnek végleg sikerült a terhelttől megszöknie.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a terhelt a tényállás 3. pontjában írt, G. I. sértett vonatkozásában kifejtett magatartásával megvalósította az aljas indokból, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettét és a folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettét; valamint a kitartottság bűntettét.
A másodfokú bíróság ezzel a jogi értékeléssel egyetértett. Egyben kifejtette, hogy bár az erőszakos közösülés alapesetét megvalósító terhelt ellen a sértett joghatályos magánindítványt nem terjesztett elő, de a Btk. 209. §-ára figyelemmel a bűnösség megállapítása törvényes. A terhelt ugyanis a sértett sérelmére elkövetett erőszakos közösüléssel szoros időbeli és tárgyi összefüggésben más – nem magánindítványra büntetendő – bűncselekményeket (személyi szabadság megsértésének bűntettét, kitartottság bűntettét) is elkövetett.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ok értelmében – felülvizsgálati indítványt megváltoztatás és a folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés miatt emelt vád alapján indult eljárás megszüntetése érdekében.
Az indítvány lényege szerint az erőszakos közösülés alapeseteként minősülő cselekmény és a terhelt terhére rótt egyéb bűncselekmények között nem állapítható meg szoros tárgybeli, térbeli és időbeli kapcsolat.
A terheltnek a sértett megkötözésével, bántalmazásával, elzárásával a sértett engedetlensége miatti megtorlás volt a célja, indítéka a bosszúállás volt, amivel az eközben, illetve emellett elkövetett folytatólagos erőszakos közösülés nem áll – az elkövetési időn kívül más körülmények hiányában – szoros összefüggésben. Így – figyelemmel a tanúvallomásokra – nem áll fenn indítékbeli kapcsolódás sem.
Az indítvány szerint a személyi szabadság megsértésével és a kitartottsággal való szoros összefüggés akkor lenne megállapítható, ha bizonyított lenne, hogy a terhelt többszöri alkalommal azért erőszakolta meg a sértettet, hogy ezzel kényszerítse őt prostitúcióra. Ehhez képest – az indítvány szerint – a terhelt a magánindítvány hiánya miatt nem büntethető.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség szerint az indítvány a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg 373. § (1) bekezdése I. pontjának b) alpontja szerinti okból támadta a jogerős határozatot.
A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy miután a folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettével valóságos anyagi halmazatban a terhelt más, olyan bűncselekményeket is elkövetett, amelyek azzal rendkívül szoros időbeli és tárgyi összefüggésben állnak, így a magánindítvány hiánya, a Btk. 209. §-ára figyelemmel nem akadálya a bűnösség megállapításának.
A terhelt felesége a felülvizsgálati eljárás során csatolta a terhelt kezelésére vonatkozó – a büntetés-végrehajtás során született – orvosi zárójelentést.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartva, azzal – az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatával – egyező tartalommal szólalt fel. A terhelt kifejtette továbbá, hogy az erőszakos közösülést nem is követte el.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
Előzetesen a Legfelsőbb Bíróság – a Legfőbb Ügyészség álláspontja kapcsán – rámutat arra, hogy a felülvizsgálati indítvány nem önmagában a magánindítvány hiányát, hanem az e büntethetőséget kizáró ok alóli anyagi jogi kivételt meghatározó Btk. 209. § alkalmazását kifogásolta.
Önmagában a magánindítvány hiánya valóban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontjának b) alpontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértés. Jelen ügyben azonban nem erről van szó.
Ha ugyanis a jogerős határozat szerint a magánindítvány hiánya a Btk. 209. §-a alapján nem akadálya a büntethetőségnek, akkor a bűnösség megállapítását kifogásoló indítvány alapján a felülvizsgálat tárgya – e körben – nem eljárási, hanem anyagi jogi kérdés.
A Btk. 209. §-a alapján a Btk. 197. § (1) bekezdésébe ütköző (és aszerint minősülő) erőszakos közösülés bűntettének elkövetője csak magánindítványra büntethető, kivéve ha azzal összefüggésben nem magánindítványra büntetendő bűncselekményt is elkövet.
Kétségtelen, hogy összefüggő csak valóságos anyagi halmazatot képező cselekmény lehet, az összefüggésnek szorosnak kell lennie, s – amint azt az indítvány is kifejtette – nem elégséges csupán a személyi összefüggés (az elkövető, vagy a sértett azonossága). Ugyanakkor az összefüggés, illetve annak szorossága megállapításának – szemben az indítvány álláspontjával – nem feltétele az egyes cselekmények indítékainak, motívumainak azonossága.
A Btk. 209. §-a szerinti – a magánindítványra és a nem magánindítványra büntetendő bűncselekmény közötti – összefüggés tartalmát tekintve olyan tárgyi összefüggés, amelynek kapcsán jelentősége annak van (azt kell vizsgálni), hogy a nem magánindítványra büntetendő cselekmény felderítése feltételezi a magánindítványra büntetendő cselekmény felderítését.
Másképpen szólva az összefüggés akkor állapítható meg, ha a magánindítványra büntetendő cselekmény egyidejű felderítésének (akadályát képező magánindítvány) hiánya kizárná a hivatalból üldözendő bűncselekmény felderítését, tényállásának tisztázását. Ilyenkor ugyanis a sértett kíméletéhez fűződő – a büntetendőség magánindítványhoz kötésében megnyilvánuló – érdekkel szemben, a Btk. alapján előtérbe kerül a hivatalból üldözendő bűncselekmény felderítésének érdeke.
Az irányadó tényállásból következően az erőszakos közösülés (folytatólagosan) a sértett személyi szabadságának sanyargatással való megsértése során történt. Az irányadó tényállás szerint ,,a terhelt a verések során több alkalommal a sértettel erőszakkal közösült''.
A terhelt az erőszakos közösülés (folytatólagos) megvalósítását megelőzően és követően is – 2000 augusztusa és 2003 márciusa között – a sértettet személyi szabadságától, aljas indokból és sanyargatással megfosztotta, s egyidejűleg felhasználásával a kitartottság bűncselekményét is megvalósította.
A sértettnek a prostitúció révén szerzett pénz elvétele miatti, valamint e tevékenység mikénti végzésével szembeni engedetlensége vezetett a kitartottság és a személyi szabadság megsértése bűncselekmény elkövetéséhez; s utóbbi elkövetése közben, illetve során történt a többlet magatartás, az erőszakos közösülés folytatólagos megvalósítása.
Mindezek alapján kétségtelen, hogy az erőszakos közösüléssel – az egyes elkövetési magatartások alapján – szoros tárgyi összefüggésben állnak a terhelt nem magánindítványra büntetendő bűncselekményei [Btk. 175. § (1) bek., (3) bek. a) és c) pont; 206. §]. Ehhez képest van – nyilvánvalóan – jelentősége annak is, hogy az összefüggő bűncselekmények passzív alanya (sértettje), illetve kitartottság esetében a kitartó személye ugyanaz, és a szintén a tárgyi oldalhoz tartozó egyes körülmények (hely, mód, idő) egybeesnek.
A kifejtettekből következik, hogy az egyes bűncselekmények alanyi oldalához tartozó motívum, indíték – szemben az indítvány álláspontjával – közömbös.
Az eljárt bíróság tehát nem sértett büntető anyagi jogszabályt, amikor az erőszakos közösülés miatt a terhelt bűnösségét – magánindítvány hiányában is – megállapította.
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ez azt jelenti, hogy nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására.
Következésképpen az indítványnak a tanúvallomásokra hivatkozó, valamint a terheltnek az erőszakos közösülés megtörténtét vitató kifogása felülvizsgálat tárgyát nem képezheti.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 754/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás