1/2010. (I. 8.) HM utasítás

2010–2013
Bevezető
A honvédelmi idősügyi politika stabil alapokon nyugszik, amelynek lényege és célja a szolidaritás, megbecsülés és gondoskodás elve.
Az elmúlt közel két évtized társadalmi változásai ráirányították a figyelmet az idősebb korosztályokra. A Honvédség esetében ez különleges jelentőséggel bír, nem csak a hagyományos, élethosszig tartó bajtársi gondoskodás miatt, hanem a szervezeti átalakítások következtében ugrásszerűen megnőtt nyugállományú katonák létszáma miatt is (jelenleg mintegy 24 000 fő).
A tárca vezetése – felismerve a szükségszerűséget – döntött arról, hogy a nyugállományúakról való gondoskodás rendszerét hosszú távra kell kialakítani. A feladat részleteinek kidolgozására az MH új humánstratégiájának elfogadását követően, az MH Idősügyi Stratégiájának kiadásával került sor.
A 2008. év végén elfogadott Idősügyi Stratégia a 2009–2017. közötti időszak célkitűzéseit, azok megvalósításához szükséges nagybani feladatokat vázolta fel.
A stratégia kidolgozásának és megvalósításának kettős célja volt. Egyrészt az, hogy a Honvédség aktív állományú tagjai, rendfokozattól függetlenül továbbra is értéknek tekintsék az időskorúakról történő gondoskodást, az aktív évek alatt felhalmozódott tudást és tapasztalatot, amelyeket a Honvédség hasznosítani kíván a hagyományápolás, a toborzás, a katonagenerációk nevelése, valamint az oktatás, a sport, és a kulturális élet területén.
Másrészt célja volt, hogy a Honvédség az időskorúak számára a különböző élethelyzetekhez igazodó, hosszú távon belátható, sokoldalú gondoskodást nyújtson, világosan jelenítse meg a Honvédség és a nyugállományúak, illetve társadalmi önszerveződéseik kapcsolatrendszerét, és prioritásként jelentkezzen a honvédségi idősügyi politika megszilárdítása, a szemléletformálás is.
A stratégia célcsoportjai – ezzel együtt a megvalósítást célzó programé is – a Honvédség állományából nyugállományba helyezett katonák, valamint hozzátartozóik életkortól, élethelyzettől függetlenül. A tárca jellegzetességeiből fakadóan azonban a stratégia megvalósításának időszakában a célcsoportok kiegészülhetnek a Honvédségtől más jogviszonyból nyugdíjba helyezettek csoportjaival is.
A tárca Idősügyi Stratégiája akkor válhat a tevékenység szerves részévé, ha a célokat támogató, megfelelően előkészített programok egészítik ki azt.
A program célja
A 2010–2013 közötti program célja, hogy összehangolt tervező munkával a tárca idősügyi politikájának megvalósítását a folyamatosan változó környezethez igazítva támogassa. Tekintettel a társadalmi elvárásokra, a stratégia megvalósításának időszakában a célcsoportokat ki kell egészíteni a nyugállományú katonákon és hozzátartozóikon túl a Honvédségtől más foglalkoztatási formákból nyugdíjba helyezettek csoportjaival.
A program prioritásai
– elsődleges fontosságú az időskorúakkal való minél szélesebb körű kapcsolattartás, a folyamatos párbeszéd, a mindkét fél számára előnyös együttműködési formák fenntartása;
– a tevékenység elsődleges célcsoportja a nyugállományú katonák;
– a gondoskodás különböző megvalósulási formáit – a ráfordított erőforrások szintjének megőrzése mellett – a valós igényekhez igazítva, a kor követelményeinek megfelelően át kell alakítani;
– az idősügyi politikából kiindulva a humán szakmai feladatoknak váljon szerves részévé a személyi állomány felkészítése az aktív szolgálat utáni életre, az öngondoskodás elve legyen nagyobb jelentőségű az idős korra történő felkészülésben.
A program megvalósítását befolyásoló tényezők
A program megvalósítása során kiemelt figyelmet kell fordítani a dinamikusan változó környezeti tényezőkre, amelyek különösen:
– a kormányzati idősügyi politika hatásai;
– a Honvédség mindenkori társadalmi presztízse;
– a piacgazdaság hazai feltételrendszerének változásai, azok hatásai a nyugdíjasok életkörülményeire;
– a gondoskodási körbe tartozók összetételének, jellemzőinek, igényeinek változásai;
– a társadalmi önszerveződések jelentősége, érdekérvényesítő képessége.
A honvédség sajátosságaiból adódóan a megvalósítás során tekintettel kell lenni néhány fontos belső körülményre, valamint a magunk elé kitűzött célok folyamatos érvényesítésére is.
Az időseket támogató rendszer az elmúlt években végrehajtott átszervezések során, jelentős átalakításon, korszerűsítésen ment keresztül. A rendszer alapvető funkcióját képes betölteni, azonban néhány eleme nem éri el azt a csoportot, amelyet leginkább kellene támogatni, ugyanakkor működtetése tárca szinten jelentős költséget jelent, tervezése és a felhasználás kontrollálása nehézkes. A problémák legfőbb oka, hogy a jelenlegi ellátási formák döntően más társadalmi, gazdasági rendszerben és körülmények között alakultak ki és azokat más szerkezetű és foglalkoztatású állományra hozták létre.
A jelenlegi rendszer főbb hiányosságai, amelyek alátámasztják az átalakítás szükségességét az alábbiakban foglalhatók össze:
– a jogszabályokban, belső rendelkezésekben biztosított ellátások egy része nem ismert az igényjogosultak előtt, tájékoztatásuk hiányos, ha ismerik is, akkor sem élnek a lehetőségekkel;
– az igényjogosulti kör, a nyugdíjasok nagy többsége már olyan helyőrségekben él, ahol a katonai szervezetek megszűntek, az aktív katonaállomány gondoskodása ezáltal teljesen hiányzik;
– a rendszer rendkívül széttagolt (mintegy 24 juttatási forma) a források elaprózódnak, ezáltal az egyes juttatások hatása csekély;
– a növekvő létszámú igényjogosulti kör miatt a nagyszámú ellátási formák egyre nagyobb költségvetési tételt jelentenek, és ezek folyamatos biztosítása – különösen a gazdasági és pénzügyi válság időszakában – rendkívül nehéz feladat;
– a juttatások elosztása – a fentiek miatt is – számos igazságossági kérdést is felvethet;
– az érintettek jelentős része – elsősorban a folyamatos és célirányos tájékoztatás hiányosságai miatt – nincs tisztában azzal mi az, ami jár és mi az, ami adható, illetve mi a hozzájutás útja.
Fő célkitűzések
Az idősek helyzetével kapcsolatos kérdések komplex válaszokat igényelnek, amelyeket be kell illeszteni a társadalmi, kormányzati programokba. Hangsúlyozni kell a beillesztés kérdését, mivel ez az általános, legalábbis európai tendencia és láthatóan egyre erősebben a hazai társadalmi igény is. A folyamatban nagy a kockázata annak, hogy milyen mértékben őrizhetők, védhetők, adott esetben a korábbiaknál is hangsúlyosabban megjeleníthetők-e bizonyos különbözőségek, privilégiumok.
Mindezt olyan alapelvek érvényesülése mellett kell megvalósítani, mint:
– az anyagi és nem anyagi jellegű támogatások egymásra épülése;
– hatékony kommunikációs rendszer;
– reális célkitűzések kialakítása, amelyek építenek a társadalmi forrásokra;
– a feladatok elvégzéséhez szükséges személyi és anyagi feltételek biztosítása;
– a társadalmi szervezetek és az egyének támogatása közötti egyensúly (helyes arány) megteremtése;
– költséghatékonyság, rugalmasság, differenciáló képesség, belső igazságosság;
– rendkívül fontos a juttatások fajtáinak, mértékeinek és a juttatásra jogosultak körének meghatározása.
A stratégiai célkitűzéseink megvalósítása, megvalósíthatósága érdekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani ezek alkalmazására.
Az MH Idősügyi Stratégiájában meghatározott feladatok megvalósítása érdekében a jelen program időszakában az alábbiakat kell végrehajtani.
Feladatok