BÜ BH 2010/1
BÜ BH 2010/1
2010.01.01.
Feltételes szabadságra bocsátás esetén a büntetés elévülésének kezdő időpontja a feltételes szabadságra bocsátás napja (Btk. 66. §).
A városi bíróság a 2008. február 21. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. terheltet
– a Btk. 282/B. § (2) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (7) bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében [tényállás I. pontja],
– a Btk. 282/A. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségében [tényállás IV/A-B. pontja], valamint
– a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségében [tényállás V. pontja].
Ezért őt, mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül – 1 évi, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte; s megállapította hogy a próbaidő tartama alatt pártfogó felügyelet alatt áll.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2008. június 2. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot – az I. r. terhelt tekintetében – helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által kiegészített, helyesbített – tényállás I. r. terheltre vonatkozó, és a felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő.
Az I. r. terheltet a városi bíróság az 1998. április 30-án jogerős ítéletével, az 1997. május 10. és június 4. napja között elkövetett többrendbeli lopás bűntette és lopás vétsége miatt 1 évi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
Ezt követően az I. r. terheltet a városi bíróság a 2001. október 9-én jogerős – ítéletével a 2000. március 14. napján, fiatalkorú személy sérelmére elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 3 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte az előbbi börtönbüntetés végrehajtását.
A 3 évi börtönbüntetés letöltésének kezdőnapja 2001. október 10-e volt, kitöltésének időpontja 2003. szeptember 13-a lett volna. E büntetéséből az I. r. terhelt 2002. december 14-én feltételesen szabadult. Miután azonban az elrendelt 1 évi börtönbüntetését 2002. július 4. napján megkezdte, melyből 2003. április 13. napján szabadult volna, viszont 2002. december 14. napján ebből is feltételesen szabadult, így a feltételes szabadsága 2003. december 13. napján járt volna le.
Az I. r. terhelt cselekményeinek elkövetési időpontja:
– a tényállás I. pontja esetében 2003. május és november eleje közötti;
– a tényállás IV/A-B. pontja esetében 2004-2005. év és 2006 augusztusa;
– a tényállás V. pontja esetében pedig 2006 szeptembere.
Az elsőfokú bíróság – az ítélete rendelkező része szerinti bűnösségre, és a cselekmények jogi minősítésére vont jogi következtetésén túlmenően – a kiszabott büntetés kapcsán kifejtette, hogy az I. r. terhelt a Btk. 137. § 15. pontja alapján különös visszaeső. Az I. r. terhelttel szemben a Btk. 43. § a) pontja alapján börtönbüntetést szabott ki, melynek végrehajtását a Btk. 89. § (1) és (3) bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette és a Btk. 82. §-a alapján pártfogó felügyeletet rendelt el.
A másodfokú bíróság a bűnösség megállapításával és a jogi minősítéssel egyetértett.
Kifejtette azonban, hogy mivel az I. r. terhelt a tényállás I. pontja szerinti cselekményt feltételes szabadságának ideje alatt követte el, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése a Btk. 90. § a) pontja alapján törvénysértő. Ennek megváltoztatása viszont – a Be. 354. § (4) bekezdés c) pontja szerinti súlyosítási tilalom miatt – nem volt lehetséges.
Utalt továbbá arra, hogy a Btk. 47. § (4) bekezdés a) pontja alapján az I. r. terhelt feltételes szabadságra sem lenne bocsátható, s a Btk. 48. § (4) bekezdés alapján a korábbi feltételes szabadságot is meg kellett volna szüntetni.
Mindemellett pontosította az elsőfokú ítélet indokolását azzal, hogy az I. r. terhelt pártfogó felügyelete elrendelésének jogalapja – helyesen – a Btk. 89. § (6) bekezdése.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség – a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve – 2008. szeptember 30. napján az I. r. terhelt terhére szóló felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, megváltoztatás érdekében.
Az indítvány szerint az I. r. terhelt szabadságvesztése végrehajtásának felfüggesztését a Btk. 90. § a) pontja kizárja; mivel a tényállás I. pontja szerinti bűncselekmény elkövetése feltételes szabadság alatti.
Ezen túlmenően az eljárt bíróságnak az I. r. terhelt korábbi elítéléséből nyert feltételes szabadságát is meg kellett volna szüntetnie és ki kellett volna zárnia a feltételes szabadság lehetőségéből.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt – indokaival egyetértve – fenntartotta és a megtámadott határozat megváltoztatását, törvénynek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta.
Álláspontja szerint meg kell állapítani, hogy a Btk. 90. § a) pontja alapján az I. r. terhelt szabadságvesztése nem függeszthető fel; a Btk. 48. § (4) bekezdése alapján a feltételes szabadságot meg kell szüntetni; és a Btk. 47. § (4) bekezdés a) pontja alapján az I. r. terheltet a feltételes szabadság kedvezményéből ki kell zárni.
Az I. r. terhelt védője útján – a felülvizsgálati indítványra, illetőleg a Legfőbb Ügyészség átiratára – tett észrevételé-ben, megváltoztatás esetében pénzbüntetés vagy közérdekű munka kiszabását indítványozta.
Hivatkozott arra, hogy a tényállás I. pontja szerinti cselekmény kapcsán megállapított bűnösség a II. r. terhelt ellentmondó, és az I. r. terhelttel szembeni bosszú által motivált vallomásán alapul.
Kifejtette, hogy az I. r. terhelt 2003 óta és jelenleg is folyamatosan legális munkahellyel, megélhetést biztosító jövedelemmel rendelkezik. Családi körülményei rendezettek, jövedelméből édesanyját segíti. Pártfogóval való kapcsolata rendszeres.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartva, írásbeli nyilatkozatában, az I. r. terhelt védője pedig az arra tett észrevételben foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány – a következők szerint – alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
A Btk. 90. § a) pontja alapján a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követték el.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt
– a városi bíróság ítéletével kiszabott – eredetileg próbaidőre felfüggesztett, utóbb azonban végrehajtani rendelt – 1 évi börtönbüntetéséből (melynek kapcsán – az iratokból kitűnően – a végrehajtás során a megyei bíróság BV csoportja végzésével, a Btk. 46. § (1) bekezdése alapján fogházfokozatba helyezte); és
– a városi bíróság ítéletével kiszabott 3 évi börtönbüntetéséből
egyaránt 2002. december 14. napján feltételesen szabadult, azzal, hogy feltételes szabadsága lejártának időpontja 2003. december 13.
Az I. r. terhelt, a tényállás I. pontja alatti – a Btk. 282/B. § (2) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (7) bekezdés b) pontjának I. fordulata szerint minősülő, 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – cselekményének elkövetési időpontja 2003. május és november eleje közötti.
Következésképpen a tényállás I. pontja alatti szándékos bűncselekményt feltételes szabadság tartama alatt, ekként a korábbi szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el. Ennélfogva büntetése végrehajtásának felfüggesztése törvénysértő, törvényben kizárt.
Ez egyben értelemszerűen azt is jelenti, hogy – a Btk. 89. § (6) bekezdésén alapuló – pártfogó felügyelete elrendelésének sincs törvényi alapja.
Ugyanakkor – szemben a felülvizsgálati indítvány, illetve a Legfőbb Ügyészség álláspontjával – az I. r. terhelt korábbi két szabadságvesztés büntetésének végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadság megszüntetésére nincs törvényi lehetőség.
A Btk. 66. § b) pontja, illetőleg a Btk. 67. § (1) bekezdés d) pontja alapján ugyanis az 5 évet el nem érő szabadságvesztés büntetés végrehajthatósága 5 év elteltével, elévülés miatt kizárt, megszűnik.
A Btk. 68. § (1) bekezdése alapján a főbüntetés elévülésének határideje a büntetést kiszabó határozat jogerőre emelkedésének napján, ha pedig a büntetés végrehajtását felfüggesztik, a próbaidő leteltének napján kezdődik.
A Btk. 68. § (4) bekezdése alapján az elévülést félbeszakítja az elítélt ellen a büntetés végrehajtása végett tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét elkezdődik.
A Btk. ugyan nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy feltételes szabadságra bocsátás esetében mely időpont tekintendő a büntetés elévülése kezdő időpontjának, azonban következetes ítélkezési gyakorlat, hogy ez a feltételes szabadságra bocsátás napja (BH 1986. 215.; BH 1988. 258.; BH 1989. 299.).
Arról van szó ugyanis, hogy a büntetést kiszabó határozat jogerőre emelkedése napján kezdődő elévülés (miután nyugvásáról a törvény nem rendelkezik) a végrehajtás alatt, a foganatosítás révén folyton félbeszakad és újrakezdődik. A kitöltés napján pedig a büntetés végrehajtottá, egyben elévülésének kérdése közömbössé válik.
A feltételes szabadságra bocsátás napján, a szabadlábra helyezés előtt, nyilvánvalóan még foganatosítás történik, ami az elévülést félbeszakítja, így az – a büntetés, szabadlábra helyezés folytán hátralévő, le nem töltött része tekintetében – újra kezdődik.
Következésképpen ilyenkor az elévülést nem a feltételes szabadságra bocsátás szakítja félbe, hiszen az – értelemszerűen – nem a végrehajtása végett tett intézkedés, hanem a feltételes szabadságra bocsátás napján szükségképpen még foganatosított végrehajtás ténye.
Ezért tekintendő a feltételes szabadságra bocsátás esetében a büntetés elévülése kezdő időpontjának a feltételes szabadságra bocsátás napja.
Jelen ügyben ez 2002. december 14-e, s az ezt követő 5 év alatt a feltételes szabadság megszüntetése, illetve a le nem töltött büntetésrész végrehajtása végett nem történt olyan intézkedés, amely az elévülést félbeszakította volna.
Ehhez képest 2007. december 13. napján (ekként a felülvizsgálati indítvány benyújtásakor, de már az elsőfokú ítélet kihirdetésekor is) a le nem töltött büntetésrész végrehajthatósága elévült.
Ezért az I. r. terhelt korábbi szabadságvesztései végrehajtása során nyert feltételes szabadsága megszüntetésének nincs helye; illetve – szemben a másodfokú bíróság álláspontjával – az elsőfokú ítélet kihirdetésekor sem lehetett helye.
Mindez azonban közömbös az I. r. terhelt feltételes szabadság kedvezményéből való kizárásának kérdése kapcsán.
A Btk. 47. § (4) bekezdésének a) pontja alapján ugyanis nem bocsátható feltételes szabadságra, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el.
A feltételes szabadságra bocsátás kizárása kérdésében a bűncselekmény elkövetése idején fennálló helyzet vizsgálandó. Ekkor pedig a feltételes szabadság végrehajthatósága még nem szűnt meg, a büntetés végrehajtása még nem fejeződött be. Így nincs alap az utóbbi (jelen) ügyben a feltételes szabadság kizárásának mellőzésére azon a címen, hogy a feltételes szabadság megszüntetésére – a hátralévő büntetésrész elévülése miatt – nem kerülhet sor (BH 1991. 219.).
Az I. r. terhelt a tényállás I. pontja szerinti szándékos bűncselekményt feltételes szabadsága alatt, ekként a korábbi szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el. Ennélfogva jelen ügyben nem csupán büntetése végrehajtásának felfüggesztése, hanem – a Btk. 47. § (4) bekezdése a) pontjának kötelező rendelkezése folytán – feltételes szabadságra bocsátása is kizárt.
A védő észrevételében foglaltak kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy felülvizsgálatban a Be. 423. § (1) bekezdése folytán a bizonyítékok mikénti értékelése nem támadható. A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján pedig a kiszabott büntetés neme, illetve mértéke (amennyiben nem sérti a büntető anyagi jog valamely mérlegelést nem tűrő szabályát) önmagában felülvizsgálati okot nem képez.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjának zárófordulata alapján megváltoztatta, s a törvénynek megfelelően a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére, valamint pártfogó felügyeletére vonatkozó rendelkezést mellőzte és megállapította, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
(Legf. Bír. Bfv. III. 997/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás