• Tartalom
Oldalmenü

A 2010. évi CIV. törvény indokolása

a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól

2011.01.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A javaslat a sajtószabadság alkotmányos kategóriáját részletezi, meghatározva a „sajtó” (a médiaszolgáltatók, médiatartalmak előállítói) alapvető jogait. Ezzel párhuzamosan közérdekű feladatokat telepít a médiapiac szereplőire, amelyeket összefoglalóan „a közönség jogaiként” határoz meg. Az Alkotmány 61. §-a alapján a sajtószabadságról szóló törvény ma is kötelezően kétharmados országgyűlési többséggel fogadandó el, ezt az előírást pontosítaná az e javaslattal egy időben benyújtott, alkotmánymódosításra irányuló törvénytervezet, amely alapján e javaslat szintén csak kétharmados többséggel fogadható el.
Az új, a jogrendszerben korábban nem létezett „média-alkotmány” megalkotása, illetve a jogszabály formálisan magasabb státusa ráirányítja a figyelmet a médiaszabályozás alapvető elveinek, az azokból kiolvasható mögöttes értékek, közösségi érdekek súlyára, illetve időtállóságára. A törvény hatálya valamennyi ma ismert médiumra kiterjed, ideértve a nyomtatott és elektronikus sajtót, illetve az internetes tartalmak egyes szabályozás alá vont részét. A szabályozás e törvényben alapelvi jellegű, és főként a médiatartalmakra fókuszál.
A javaslat rendelkezik a sajtó szabadságáról és az államtól, valamint bármely más érdekcsoporttól való függetlenségéről.
A negatív jellegű – általában tartózkodást előíró – szabályok közül itt szerepel az alkotmányos rend és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó előírás, a gyűlöletkeltés tilalma és az emberi méltóság védelme, a gyermek- és ifjúságvédelmi szabályok valamint bizonyos reklámkorlátozások. A pozitív jellegű előírások közül szerepel a törvényben a média tájékoztatási kötelezettsége, valamint a kiegyensúlyozottság követelménye.
A Polgári Törvénykönyv helyett – az intézmény jogrendszerbeli elhelyezését az 1914. évi sajtótörvényhez hasonlóan kezelve – e javaslat tartalmazza a sajtó-helyreigazítás (új elnevezéssel: válaszadási jog) intézményét is.
A javaslatban szerepelnek a médiát, illetve az újságírókat megillető egyes jogosultságok is, mint például az információforrások titokban tartásának joga, vagy az oknyomozó újságírás védelme, illetve a szerkesztői szabadság is, ami az újságírók számára védelmet nyújt a média tulajdonosaival valamint támogatóival szemben.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
Az új, a médiaszabályozásban használatos alapvető fogalmakat határozza meg.
2–3. §
A törvény hatályáról rendelkezik.
4. §
A sajtószabadság alapjogát deklarálja, pontosítja annak jelentését.
5. §
A médiaszolgáltatás legtöbbször egyszerű nyilvántartásba vétellel elindulhat, kivéve a szűkös erőforrások igénybevétele esetében.
6. §
Az információforrások titokban tartásának jogát deklarálja, a sajtót megillető jogként.
7. §
Az újságírók és a szerkesztők függetlenségét határozza meg, illetve védi a rendelkezés.
8. §
A rendelkezés az oknyomozó újságírás büntetlenségét határozza meg bizonyos feltételek teljesülése esetén.
9. §
Az állami és önkormányzati szerveknek, intézményeknek, tisztségviselőknek, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyeknek a tájékoztatás elősegítése tekintetében előírt kötelezettséget szabályozza.
10. §
A közönséget megillető tájékoztatási, tájékozódási jogot szabályozza.
11. §
A közszolgálati médiaszolgáltatás léte, fenntartása alkotmányos kötelezettségét deklarálja e szakasz.
12. §
A sajtó-helyreigazítás (a válaszadási jog) új szabályait határozza meg e szakasz. A jövőben a válaszadási jog kiterjed az internetes médiatartalmak meghatározott körére, illetve valamennyi, e javaslat által szabályozás alá vont tartalomra is. A javaslat szerint nem csupán a hamis tényállítások, hanem a becsületet, emberi méltóságot sértő egyéb közleményekkel szemben is lehetséges a válaszadási jog gyakorlása.
13. §
A tartalomszolgáltatók tájékoztatási kötelezettségéről rendelkezik.
14. §
Az emberi méltóság védelmét határozza meg e szakasz.
15. §
A médiatartalom közzétételébe történt beleegyezés bizonyos feltételekkel visszavonható.
16. §
Az alkotmányos rend és az emberi jogok tiszteletben tartásáról rendelkezik.
17. §
A különféle közösségek médiatartalmakkal szembeni védelméről rendelkezik.
18. §
A magánélet és más, személyhez fűződő jogok megsértésének tilalmáról rendelkezik.
19. §
A kiskorúak médiatartalmakkal szembeni védelméről rendelkezik.
20. §
A médiatartalmakra nézve általánosan előírható reklámtilalmakról és a médiának nyújtható támogatások megjelenítésének korlátozásáról rendelkezik.
21. §
A tartalomszolgáltatók felelősségéről rendelkezik.
22. §
A tartalomszolgáltatók működése megkezdésének feltétele, hogy kötelesek regisztrálni a hatósági nyilvántartásba. A törvény hatálybalépését megelőzően már nyilvántartásba vett tartalomszolgáltatókra e kötelezettség nem terjed ki, de adataik aktualizálására – azok megváltozása esetén – igen.
23. §
A törvényben kötelezettségek megsértése esetén a média szabályozásáról szóló törvényben foglalt szankciórendszer és eljárásrend megfelelően alkalmazható. E kötelezettség megfelelően módon vonatkozik a médiatartalmak terjesztőire is.
24–26. §
A hatályát vesztő jogszabályhelyekről rendelkezik.
27. §
A sajtó-helyreigazításra vonatkozó, az új polgári törvénykönyvben szereplő rendelkezés nem lép hatályba.
28. §
A válaszadási eljárás új szabályairól rendelkezik, amelyek beépülnek a polgári perrendtartásról szóló törvénybe. Ezen kívül rendelkezik a szakasz az egyéb módosuló törvényekről is.
29. §
A törvény hatálybalépéséről rendelkezik.
_