KÜ BH 2010/106
KÜ BH 2010/106
2010.04.01.
A panasz, közérdekű bejelentés, kérelem elhatárolása (2004. évi XXIX. tv. 141. §, 142. §, 2004. évi CXL. tv. 29. §, 33. §).
A felperes B., T. út 32–34. szám alatti telephelyén huszonnégy órás, folyamatos üzemben látja el a többek között bűnüldözési tevékenység folytatásához szükséges információk megismerését lehetővé tevő informatikai rendszer szerveinek hűtését, mely hűtőberendezés zajkibocsátása meghaladta az üzemi létesítmény részére meghatározott zajkibocsátási határértéket.
2007 júliusában érkezett bejelentés a helyi önkormányzat jegyzőjéhez és a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a zajkibocsátással kapcsolatban. A helyi önkormányzat jegyzője – mérés alapján – a zajkibocsátási határérték túllépést észlelte és megkereste az elsőfokú hatóságot intézkedés végett. Az elsőfokú hatóság a panasz kivizsgálása körében 2007. augusztus 13. napján tájékoztatást kért felperestől, aki 2007. szeptember 4. napján kelt levelében ígéretet tett arra, hogy az egyetlen még zajterhelést okozó kültéri aggregát kompresszoraira 2007. szeptember 10-ével kezdődő héten zajcsillapító burkolat kerül, és erről az érintetteket tájékoztatták.
2008. január 22. napján helyszíni ellenőrzés keretében zajmérést végzett felperes üzemi létesítménye tekintetében az elsőfokú hatóság és a 2008. február 14. napján hivatalból megindított eljárásban 2008. április 4. napján kelt határozatával a felperes terhére a korábbi határozattal megállapított zajkibocsátási határérték túllépése miatt 2 986 000 Ft zajbírságot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. július 14. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet megállapította, hogy a környezeti zaj- és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdésének e) pontja az ügyben nem volt alkalmazható, így a rendelet hatálya kiterjedt a felperesi tevékenységre is. Az R. 1. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti bűnüldözési tevékenység által keltett zaj- és rezgés alatt – melyre a rendelet hatálya nem terjed ki – olyan zajkeltést kell értenünk, amely a bűnüldözési tevékenység során nem elkerülhető (rendőrautó szirénázása) ezért e szabály kiterjesztő értelmezése nem elfogadható.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azonos eljárásjogi kifogását sem, hogy a felperest az eljárás megindításáról késve értesítették, továbbá az elsőfokú hatóság az ügyintézési határidőt sem tartotta be. Utalva arra, hogy csak olyan eljárási jogszabálysértés esetén van helye hatályon kívül helyezésnek, amely az ügy érdemére kihatott. Kifejtette azt is, hogy helyes volt az az alperesi álláspont, miszerint 2007. júliusi bejelentés nem minősült az eljárást megindító kérelemnek, hanem csak az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvényben (a továbbiakban: Tv.) 141. §-a szerinti panasznak, és az eljárás hivatalból történő megindítására csak a 2008. januári ellenőrzés adatainak kiértékelését követően került sor.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet az alperes és az elsőfokú hatóság határozatának hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy az R. 1. § (2) bekezdésének e) pontja folytán a bűnüldözési célokat is szolgáló szervereket hűtő berendezés által keltett zajokra a rendelet hatálya nem terjed ki, mivel a zajt okozó berendezés nem a felperes dolgozóinak kényelmét szolgáló egyszerű klímaberendezés, hanem konkrétan egy olyan hűtőgép, amely a bűnüldözési tevékenységhez szükséges információk megismerését lehetővé tevő informatikai rendszer szervereinek hűtését szolgálja. A zajt okozó berendezés leállítása esetén megszűnne a bűnelkövetők elektronikus hírközlő hálózaton folytatott kommunikációja lehallgatásának, illetve ellenőrzésének lehetősége. Ezért a hűtőberendezések üzemeltetésével a felperes bűnüldözési tevékenységet folytat, az bűnüldöző tevékenység által keltett zajnak tekintendő, mivel e tevékenység és a zajkeltés között nyilvánvaló és közvetlen összefüggés áll fenn. Téves az ítélet azon megállapítása, hogy a rendőrautók szirénáját kell érteni bűnüldözési tevékenység alatt, hiszen ebben az esetben – megkülönböztetett jelzés – fogalmát használta volna a jogszabály.
A felperes álláspontja szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a hatósági eljárás az ügyfél kérelmére, bejelentésére, külön jogszabályban meghatározott panaszra, vagy hivatalból indul meg. Mivel a külön jogszabályban meghatározott panaszt is érti a Ket. kérelem kifejezés alatt, ezért arra a Ket. 33. §-ában előírt eljárási határidők vonatkoznak. A felperesi álláspont szerint az eljárás nem hivatalból, hanem külön jogszabályban, így a Tv.-ben meghatározott panaszra, azaz kérelemre indult. Amennyiben az alperesi hatóság a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt volna el, az jelentős mértékben kihatott volna az érdemi döntésre, mert 2008. január 1. napja előtt az akkor hatályos jogszabályok szerint legfeljebb 680 000 Ft zajbírság lett volna kiszabható. Amennyiben valóban a Tv. került alkalmazásra, akkor az alperes, illetve az elsőfokú határozatnak ezt a tényt tartalmaznia kellett volna a jogszabályhelyre történő utalással, mivel azonban a hatósági határozatokban nem található, ekként e határozatok nem felelnek meg a Ket. 72. § (1) bekezdésének e)–f) pontjaiba foglalt követelményeknek.
A tárgyaláson kérelmét azzal egészítette ki, hogy a panasz kivizsgálására is 30 napon belül sort kellett volna keríteni és ebben az esetben még 2007. évben meg kellett volna indítani hivatalból az eljárást, ekként alacsonyabb összegű bírság kiszabására került volna sor.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, annak helyes indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbi indokok alapján:
Az R. 1. § (1) bekezdése értelmében a rendelet hatálya – a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel – azokra a tevékenységekre, létesítményekre terjed ki, amelyek környezeti zajt, illetve rezgést okoznak vagy okozhatnak. Az R. 1. § (2) bekezdésének e) pontja szerint pedig nem terjed ki a rendelet hatálya az egészségügyi mentési tevékenység, a tűzoltási feladatok, a műszaki mentés és bűnüldözési tevékenység által keltett zajra és rezgésre.
Az R. 1. § (1) bekezdéséből következik, hogy környezeti zajt és rezgést, tevékenység illetve létesítmény okozhat. Jelen esetben létesítmény okozta zajról volt szó, amely egyértelmű abból, hogy a 2006. évben kiadott KTVF:41855-6/2006. (XII. 18.) számú határozatban a felperesi létesítményre megállapított zajkibocsátási határérték vizsgálatára került sor jelen eljárásban, a jogsértés ezen határozatban megjelölt kibocsátási határérték túllépésén alapult. Erre a körülményre figyelemmel állapította meg a helyi önkormányzat jegyzője, hogy az ügyben eljárni nincs hatásköre és ezért kereste meg az elsőfokú hatóságot intézkedés céljából.
A felperes által hivatkozott R. 1. § (2) bekezdésének e) pontja nem létesítményekre, hanem tevékenységekre vonatkozik, melyek jellemzője, hogy legfeljebb rendszeresen visszatérően jelentkező zajhatással járhatnak, de nem folyamatosak. Ezért helytálló volt a jogerős ítélet azon példálódzó jellegűnek tekinthető megállapítása, hogy a ,,sziréna zajhatásaira'' vonatkozik az R. 1. § (1) bekezdésének e) pontja. Általánosítva megállapítható, hogy az R. 1. § (1) bekezdésének e) pontja a bűnüldözési tevékenység folytán bekövetkező átmeneti jellegű – és a tevékenység jellegéből adódóan elkerülhetetlen – zajhatásokra vonatkozik, és helyesen állapította meg a Fővárosi Bíróság, hogy e szabály létesítmények által keltett folyamatos zajhatásokra nem terjedhet ki. Ez következik abból is, hogy a zajkibocsátási határérték már határozattal megállapításra került, melyet a felperes köteles volt betartani.
A Tv. 141–142. §-ai szabályozzák a panaszeljárás és közérdekű bejelentés szabályait, melyeket a Tv. 142. § (1) bekezdése alapján 30 napon belül kell elbírálni, melynek eredményéről a bejelentőt/panaszost tájékoztatni kell.
A Ket. 29. §-ának 2009. október 1. napja előtt hatályos rendelkezése kétségtelenül a bejelentés és panasz esetkörét is kérelemként nevesíti.
A Legfelsőbb Bíróság ezen két jogszabályhely összevetése kapcsán szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a Ket. 29. §-a szerinti panasz és bejelentés fogalma alatt legfeljebb egyes különös eljárási rendelkezések folytán panaszként nevesített, de tartalmát tekintve a Ket. szerint értelmezhető kérelmek esetére vonatkozik. Ettől el kell különíteni azokat az eseteket, amikor egy eljárás csak hivatalból indulhat, de az észlelés a Tv. 141. §-a szerinti panasz vagy bejelentés alapján történik.
Ez a panasz a Tv. 141. § (2) bekezdésében rögzített fogalmából következik, amely szerint a panasz olyan kérelem, amely ugyan egyéni jog vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, de elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, államigazgatási – eljárás (pl. a Ket.) hatálya alá.
A panasz – mivel a panaszt tevő jogát orvosolja – főszabály szerint a panaszt elbíráló szerv (vagy annak irányítása, felügyelete alá tartozó alárendelt szerv) valamely tevékenysége folytán okozott érdeksérelem orvoslására irányul.
A közérdekű bejelentés lényege ezzel szemben az, hogy az valamely harmadik fél által elkövetett jogszabálysértésre tekintettel – amely nem feltétlenül a bejelentőnek okozott jogsérelmet – a harmadik fél elleni eljárás lefolytatását célozza. Ez az eljárás azonban nem a bejelentő (vagy más) jogsérelmének reparálására irányul (a jogsérelem léte nem is feltétel), csak a ,,köz érdekében'' alkalmazott szankciók, jogkövetkezmények (tipikusan bírság kiszabása) megállapítására irányuló hivatalból induló eljárás kezdeményezését jelenti, amely a jogsérelmet – ha van egyáltalán – legfeljebb közvetve, áttételesen (és részben) orvosolhatja.
Jelen ügyben a 2007 júliusában tett bejelentések a Tv. 141–142. §-ai szerint kivizsgálásra kerültek, és az elsőfokú hatóság – figyelemmel felperes intézkedésről tájékoztató levelére – hivatalbóli eljárást – a bejelentés alapján – nem indított.
Ugyanakkor a bejelentés kivizsgálásából tudomása volt arról, hogy a felperes vonatkozásában a zajkibocsátási határérték betartása tekintetében ellenőrzés lehet szükséges, és ezért hatósági ellenőrzést folytatott le felperessel szemben. Ezt követően az elsőfokú hatóság a 2008. január 22-ei zajmérés adatai alapján az eljárás megindításáról értesítette felperest és az eljárási határidőn belül eljárt, de annak esetleges túllépése sem hatott ki az ügy érdemére, a bírság összegszerűségére, mivel az eljárás megindítására 2008. január 1. napját követően került sor.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a felperes egyébként sem tudott olyan jogszabályt megjelölni, amely a panasz kivizsgálását követően – jogszabálysértés észlelése esetén – az eljárás hivatalbóli megindítására határidőt szabna. A Ket. 33. § (1) bekezdése a már megindított eljárás befejezésére ad határidőt, ezért felperes felülvizsgálati kérelme ez okból sem lehetett alapos.
Végül a felperes indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó érvelése sem volt elfogadható, mivel hivatalból indult eljárások esetén nem írja elő a Ket. 72. §-a annak jogszabályi hivatkozásokkal történő megjelölését, hogy a hivatalbóli eljárás bejelentés alapján indult-e. Emellett a perbeli esetben a hatósági ellenőrzésre, az általános ellenőrzési terv alapján – felperes 2007. augusztus 4. napján kelt levelére is figyelemmel – került sor, tehát az eljárás nem a 2007. júliusi bejelentés elbírálására tekintettel indult.
Mindezért a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. III. 37.286/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás