108/B/2010. AB határozat
108/B/2010. AB határozat*
2011.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése, 2. § 6. pontja, 3. § (1) bekezdése 7. § (1) és (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt – az Alkotmány 9. §-a tekintetében – elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdésének, 6. § (2) bekezdésének és 7. § (2) bekezdésének – az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe ütköző – alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) több rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól. Noha az indítvány a támadott rendelkezések megsemmisítésére irányuló kifejezett kérelmet nem tartalmaz, az indítvány tartalmából megállapíthatóan az kifejezetten utólagos normakontrollra irányul, ezért az Alkotmánybíróság beadvány érdemi vizsgálatát elvégezte.
Az indítványozó álláspontja szerint a Korm.r. 4. § (2) bekezdése, 6. § (2) bekezdése, valamint 7. § (2) bekezdése ellentétes „az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével és Magyarország Európai Uniós csatlakozásáról szóló törvény rendelkezéseivel (az EK szerződés 56. cikkével és az EGT megállapodás 40. cikkével)”. A támadott rendelkezések a devizahitel törlesztőrészletére vonatkozó, továbbá az ingatlanra alapított jelzálogjog fedezet mellett, illetve gépjárművásárláshoz nyújtott euró alapú hitelek, valamint eurohitelek esetén a kitettség elbíráláskori érékének szabályairól rendelkeznek. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések indokolatlanul különböztetik meg az euróban folyósított hiteleket a forintban folyósított hitelekkel szemben, és így ellentétesek a tőke szabad mozgásának elvével.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglalt piacgazdaság elvével ellentétesnek tartja az indítvány a Korm.r. 2. § 6. pontját, 3. § (1) bekezdését, 6. § (1) bekezdését, valamint 7. § (1) és (5) bekezdését. A felhívott szabályok a hitelképességre, a hitelezhetőségre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezésekkel a jogalkotó indokolatlanul korlátozza a felek szerződéses szabadságát, mivel a hitelintézet által folyósított kölcsön összege, a fedezetként elfogadott eszköz értékének aránya a felek megállapodásától kell hogy függjön. Indokolatlan a szerződéses szabadság olyan korlátozása, amely szerint az állam közvetlenül meghatározza egy hitelintézet által nyújtható kölcsön és a vállalható törlesztő-részlet mértékét, valamint a futamidő hosszát. Alkotmányi hivatkozás nélkül utal az indítványozó a tulajdonhoz való jog sérelmére is, amennyiben a támadott rendelkezések korlátozzák egy adott eszköz biztosítékként történő megterhelésének, ezáltal a rendelkezési jog gyakorlásának lehetőségét.
A Korm.r. 2. § 6. pontját, amely a hitelezhetőségi limitet definiálja, ellentétesnek tartja a beadvány az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében szereplő vállalkozáshoz való joggal és a verseny szabadságával. Érvelése szerint a hivatkozott rendelkezés indokolatlanul és hátrányosan különbözteti meg a magánszemélyeket a vállalkozásoktól, valamint a főként magánszemély ügyfelekkel rendelkező hitelezőket a vállalati és állami (önkormányzati) szféra hitelezőivel szemben. [Noha az indítvány támadott rendelkezésként a Korm.r. 2. § 6. pontját jelöli meg, érvelése tartalmilag az 1. § (1) bekezdésére vonatkozik.]
Az indítvány benyújtását követően a Korm.r.-et módosította az egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 152/2010. (IV. 30.) Korm. rendelet, valamint a körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló 361/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 110/2011. (VII. 4.) Korm. rendelet; a módosítások azonban az indítvány érdemét nem érintik.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
2. A Korm.r. támadott rendelkezései:
„1. § (1) E rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni a hitelnyújtó Magyar Köztársaság területén hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenysége keretében természetes személlyel kötött szerződéseire.”
„2. § E rendelet alkalmazásában:
(…)
6. hitelezhetőségi limit: a hitelnyújtó belső szabályzata alapján forintban meghatározott maximális havi hiteltörlesztési képességet kifejező összeg;”
„3. § (1) A hitelnyújtó nem nyújthat hitelt kizárólag a hitelkockázati fedezet figyelembevételével, a természetes személy hitelképességét, illetve hitelezhetőségét minden egyes hitelbírálatkor meg kell vizsgálnia.”
„4. § (2) A devizahitel havi törlesztőrészlete hitelkérelem elbíráltakor nem lehet magasabb:
a) euró alapú hiteleknél és euróhiteleknél a hitelezhetőségi limit 80%-ánál;
b) más devizahiteleknél a hitelezhetőségi limit 60%-ánál.”
„6. § (1) Az ingatlanra alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott forinthiteleknél a kitettség hitelkérelem elbíráltakori értéke nem haladhatja meg az ingatlan forgalmi értékének 75%-át, pénzügyi lízingnél 80%-át. Építés alatt lévő létesítményre nyújtott hitelnél a korlát az ingatlan teljes készültségének elérésekori forgalmi értékre vonatkoztatva értendő.
(2) Az ingatlanra alapított jelzálogjog fedezete mellett nyújtott euró alapú hiteleknél és euróhiteleknél a kitettség hitelkérelem elbíráltakori értéke nem haladhatja meg az ingatlan forgalmi értékének 60%-át, pénzügyi lízingnél 65%-át.”
„7. § (1) Gépjárművásárláshoz nyújtott forinthitel esetén a kitettség hitelkérelem elbíráltakori értéke nem haladhatja meg a gépjármű piaci értékének 75%-át, pénzügyi lízing esetén 80%-át.
(2) Gépjárművásárláshoz nyújtott euró alapú hitel és euróhitel esetén a kitettség hitelkérelem elbíráltakori értéke nem haladhatja meg a gépjármű piaci értékének 60%-át, pénzügyi lízing esetén 65%-át.
(…)
(5) A gépjárművásárláshoz nyújtott hitelek szerződéskötéskori futamideje nem lehet több, mint 84 hónap.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a Korm.r. 4. § (2) bekezdése, 6. § (2) bekezdése, valamint 7. § (2) bekezdése ellentétes „az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével és Magyarország Európai Uniós csatlakozásáról szóló törvény rendelkezéseivel (az EK szerződés 56. cikkével és az EGT megállapodás 40. cikkével)”.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 44. §-a értelmében jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározott szervek vagy személyek (az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész) indítványozhatják. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy az indítványozó nem tartozik a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának kezdeményezésére jogosultak körébe. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § c) pontja alapján a Korm.r.-et nemzetközi szerződésbe ütközőnek minősítő indítványi részt visszautasította.
Az indítványnak „az EK szerződés 56. cikkére” és „az EGT megállapodás 40. cikkére” történő utalásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy gyakorlatában „[a]z Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, (...) e szerződések, mint elsődleges jogforrások (...) közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak” [72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 861.].
2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban megállapította, hogy a „szociális piacgazdaság megvalósítása alkotmányos cél, amely a jogállamiság alapintézményeivel való összefüggésein kívül irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, arra alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható. [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249.; valamint 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119.]
A szerződési szabadság a klasszikus polgári jogi értelemben a szerződés megkötése vagy meg nem kötése közötti választásban, a szerződő fél kiválasztásának, a szerződési típus megválasztásának és a szerződés tartalma meghatározásának a szabadságát jelenti. Olyan intézmény, mely meghatározott közgazdasági teória terméke, konkrét megjelenési formája a mindenkori állami beavatkozás terjedelmétől és intenzitásától függ.
Az Alkotmány nem nevesít szerződési szabadság néven alkotmányos tételként alapvető jogot. Az Alkotmánybíróság felfogásában a szerződési szabadság az alkotmány által védett olyan jog, melynek garanciáit a Ptk. tartalmazza [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 153.; 432/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 608.]
A szerződési szabadság tehát az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint nem részesül az alkotmányos alapjogokat megillető védelemben, de az Alkotmány által is védett jog, melynek az Alkotmánybíróság által ellenőrzött korlátai vannak, vagyis csak megfelelő garanciális rendelkezések mellett korlátozható.
A szerződési szabadság közhatalmi eszközökkel, jogszabállyal való korlátozására a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései adnak módot, a Ptk. 226. § (1) bekezdése lehetőséget ad a szerződés tartalmi elemeinek jogszabállyal való meghatározására. E szabály alkalmazása szempontjából a Ptk. 685. § a) pontja alapján jogszabálynak minősül a törvény, a kormányrendelet és törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között önkormányzati rendelet.
Abból a tényből, hogy sem az Alkotmány, sem az Alkotmánybíróság nem ismeri el a szerződési szabadságot alapvető jogként vagy állampolgári jogként, következik az, hogy a szerződési szabadságra nem vonatkozik az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe foglalt, alapvető jogok lényeges tartalma korlátozására vonatkozó tilalom. Következik továbbá az is, hogy, bár az Alkotmánybíróság a szerződési szabadságot önálló alkotmányos jognak fogja fel és ezáltal védelemben részesíti, ez a védelem más, az Alkotmány által nevesített alapvető jogokon, alkotmányos intézményeken keresztül jut érvényre. Közvetlenül a szerződési szabadságra, mint alkotmányos jogra, az alapvető jogok megsértéséhez hasonló alkotmánysérelem azonban nem alapozható. (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 606–607.)
Az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlatára, vagyis arra, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglalt piacgazdaság, illetve a szerződési szabadság sérelmére hivatkozással alkotmánysérelem nem alapozható, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásában elutasította.
3. Az indítványozó alkotmányi hivatkozás nélkül utal a tulajdonhoz való jog sérelmére is, amennyiben a Korm.r. 2. § 6. pontja, 3. § (1) bekezdése, 6. § (1) bekezdése, valamint 7. § (1) és (5) bekezdései korlátozzák egy adott eszköz biztosítékként történő megterhelésének, ezáltal a tulajdonos rendelkezési joga gyakorlásának lehetőségét.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tulajdonhoz való jog az Alkotmány 13. § (1) bekezdése értelmében alapvető jog. Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. A tulajdonjog részjogosítványai – amelyek még a polgári jog szerint sem mindig a tulajdonost, s egyes esetekben törvénynél fogva nem őt illetik – nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmával. (…) Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig a negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379–380.]
A Korm.r.-nek az indítványozó által hivatkozott rendelkezései hitelnyújtási, illetve -felvételi korlátozást tartalmaznak, ebből következően csak áttételesen hozhatók összefüggésbe – a megterhelhetőség révén – a tulajdonjog részjogosítványát jelentő rendelkezési joggal. Ez az áttételes korlátozás azonban semmiképp nem eredményezi az alkotmányjogi értelemben vett tulajdonjog korlátázását, vagyis a tulajdonhoz való jog és a támadott rendelkezések közötti alkotmányjogi összefüggés nem állapítható meg. Mivel az érdemi összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlatában az indítvány érdemi elutasítását eredményezi [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 575/B/1992. AB határozat, ABH 1999, 456, 460.], az Alkotmánybíróság az indítványt a tulajdonhoz való jog sérelmének tekintetében is elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. Az indítvány tévesen hozza összefüggésbe a vállalkozás jogát a különböző adónemek közötti választás lehetőségével. A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. [54/1993.(X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341–343.]
A vállalkozás alapjogát érintő állami korlátozások alkotmányossága eltérő mérték alapján minősül aszerint, hogy az állam a vállalkozás gyakorlását, vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e. A vállalkozáshoz való jogot az veszélyezteti legsúlyosabban, ha az állam a vállalkozót valamely vállalkozói tevékenység folytatásából teljesen kizárja és ezáltal a vállalkozó azt nem választhatja.
A gazdasági verseny szabadsága az állami célkitűzésként megállapított piacgazdasághoz szervesen kapcsolódó olyan alkotmányos elv, amely többek között arra hivatott, hogy elősegítse a vállalkozás és a foglalkozás szabad megválasztása alapjogának sokszínű és hatékony érvényesülését. (1105/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 637, 640.)
A gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami „elismerése és támogatása” megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog (tulajdonhoz való jog, munkához és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog, szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog) objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs. [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.]
Mindezek alapján a Korm.r.-nek az indítványozó által támadott rendelkezése („2. § E rendelet alkalmazásában: hitelezhetőségi limit: a hitelnyújtó belső szabályzata alapján forintban meghatározott maximális havi hiteltörlesztési képességet kifejező összeg;”), de még az indítvány tartalma alapján figyelembe vehető szabálya [„1. § (1) E rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni a hitelnyújtó Magyar Köztársaság területén hitel és pénzkölcsön nyújtási tevékenysége keretében természetes személlyel kötött szerződéseire.”] sem hozható összefüggésbe az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe foglalt, és az Alkotmánybíróság által értelmezett vállalkozáshoz való jognak, illetve a gazdasági verseny szabadságának elismerésével és támogatásával. Az érdemi összefüggés hiánya miatt – már hivatkozott gyakorlata – alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 9. § (2) bekezdése tekintetében is elutasította.
Budapest, 2011. november 15.
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás