KÜ BH 2010/111
KÜ BH 2010/111
2010.04.01.
A 3821/85/EGK rendelet hatálya alá tartozó járművet annak tulajdonosaként vezető személy a menetíró készülék megfelelő használata alól nem mentesül (1988. évi I. tv. 20. §)
A Fővámhivatal járőrei 2008. február 28-án a határátkelőhelyen közúti ellenőrzés során a felperes alá vonták a tehergépjárművel kilépésre jelentkező felperest. Az ellenőrzés során felperes a jármű menetíró készülékéből kivett, aktuális adatrögzítő lapon kívül, a járművezetői tevékenységére vonatkozó adatrögzítő lapot, tevékenység igazolást, és más egyéb igazolást nem tudott bemutatni. Az ellenőrzésre átadott menetíró korongon nem tüntette fel a keresztnevét.
Az elsőfokú vámhivatal határozatával a járművezető megszakítás nélküli vezetési idejének; napi, heti vezetési idejének; napi, heti pihenőidejének ellenőrzéséhez szükséges okmányok (adatok) hiányára vonatkozó rendelkezések megszegése miatt 400 000 forint, az adatrögzítő lapok használatát érintő szabályok megszegése miatt 100 000 forint, összesen 500 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, egyben a bírság megfizetéséig a járműszerelvényt visszatartotta.
A határozat elleni fellebbezést követően az alperes az elsőfokú határozatot a 2008. április 16. napján meghozott határozatával helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a felperes az ellenőrzés pillanatában nem rendelkezett semmilyen okmánnyal, amelyek alapján a kérdéses napokra ellenőrizhető lett volna a vezetési és pihenőideje, ezért a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló módosított 3821/85/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 15. cikk (7) bekezdésében foglalt kötelezettség megszegése miatt, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 20. § (1) bekezdés d) pontja alapján bírságot köteles fizetni. A közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló 57/2007. (III. 31.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 4. § 3. táblázat 4. pontját vette figyelembe.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte, arra hivatkozva, hogy a 2008. február 26. napján megvásárolt járműszerelvényt, mint tulajdonos vezette. A szerelvény nem állt munkában, hanem a rendeltetési helyére történő leszállítása során vonták ellenőrzés alá. A jármű visszatartásával a vámhatóság a cselekmény súlyával arányban nem álló joghátrányt okozott.
Az adatrögzítő lapok használatára vonatkozó szabályok megszegéséhez kapcsolódó szankciót nem vitatta.
Az alperes a keresetlevélre tett ellenkérelmében a határozati tényállását kiegészítette, rögzítve, hogy a felperes a tehergépjárművet Németországban 2008. február 20-án vásárolta, a forgalmi engedélyét 2008. február 26-ával állították ki, továbbá az adatrögzítő lapon kiindulási helyként ÖMV-Ács szerepel. Részletesen elemezte a tehergépkocsi által megtett távolságot, kimutatva, hogy a közlekedési szabályok betartása mellett a felperes vezetési és pihenőidőre vonatkozó közösségi rendelkezéseket nem tarthatta be. Amennyiben betartotta volna, úgy a vezetési tevékenységet már 2008. február 26-án meg kellett kezdenie, erről pedig adatrögzítő lappal kellett volna rendelkeznie.
A megyei bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint, az alperesi határozat indokolásában nem található utalás arra, hogy az Ács-ÖMV kút és a határátkelőhely között útszakaszt érintő menetíró korongon kívül, valamint a Rendelet 15. cikk (7) bekezdés a) pontjában feltüntetetteken kívül mivel kellett volna a felperesnek rendelkeznie, figyelemmel a forgalombahelyezés időpontjára is. A Rendelet végrehajtásáról szóló 124/2005. (XII. 29.) GKM Rendelet, (a továbbiakban: Vhr.) 6. § (9) bekezdése szerint a gépjárművezető részére a tevékenységi igazolólapot a munkáltató köteles kiadni. A határozat indokolásából nem derül ki, van-e jelentősége az igazolólap hiányának abban az esetben, ha a felperes a saját tulajdonában álló gépjárművet vezeti. Az alperesi határozat csak a Rendelet 15. cikk (7) bekezdés a) pontjának megsértését hívta fel.
A felülvizsgálni kért határozat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés a) pontjába ütközően a tényállást teljes körűen nem rögzítette, nem jelölte meg azon jogszabályhelyeket, amelyekre döntését az alperes alapította.
A megismételt eljárásra vonatkozóan a megyei bíróság előírta – a tényállás teljes körű rögzítése mellett – a döntés alapjául szolgáló jogszabályoknak az indokolás szövegébe való beépítését és a hivatkozott rendelkezések idézését. A járműszerelvény visszatartásával kapcsolatos határozati rendelkezéseket nem találta jogsértőnek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet sérti a Rendelet 15. cikk (7) bekezdés a) pontjában, a Kkt. 20. § (1) bekezdés c) és d) pontjában, (4) és (7) bekezdésében foglaltakat, ebből kifolyólag a Korm. r. (4) és (5) bekezdésében rögzítetteket, illetve a Pp. 3. § (2) bekezdését, és 221. § (1) bekezdés utolsó fordulatában írtakat.
Kiemelte, a felperes a jogszabályi előírásokkal ellentétben, mindössze egy darab adatrögzítő lapot tudott bemutatni, a tevékenységével kapcsolatosan nyilatkozatot nem tett, értékelhető információt nem szolgáltatott. Őt terhelte annak igazolása és bizonyítása, hogy a Rendelet hatálya alá tartozó vezetési vagy más tevékenységet nem végezett, és ezáltal nem kell az adott napra és az azt megelőző 28 napra visszamenőleg, hanem csak rövidebb időtartamra adatrögzítő lapot vagy igazolást bemutatnia.
Az alperes kereseti ellenkérelmében arra kívánt rámutatni, hogy a vonatkozó közlekedési jogszabályok betartása mellett lehetetlen volt a forgalomba helyezés helyétől a bemutatott adatrögzítő lap szerinti indulás helyéig az ellenőrzés napján eljutni.
Mind a közigazgatási bírság alkalmazhatósága, mind a taxatív módon meghatározott bírságösszeg vonatkozásában irreleváns körülmény az, hogy a felperes az ellenőrzés napjára vonatkozó adatrögzítő lapon kívül további 1 vagy akár 28 napra vonatkozólag köteles visszamenőlegesen a vezetési tevékenységre vonatkozó adatrögzítő lapot, igazolást, kézi feljegyzést bemutatni. Jelentősége csak annak van, hogy ezen kötelezettségének az ellenőrzés időpontjában nem tudott eleget tenni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes vezette járműszerelvényre a Rendelet tárgyi hatálya, illetőleg a felperesre, annak személyi hatálya kiterjed-e, ehhez képest a felperes terhére – a megállapított tényállás alapulvételével – a vezetési és pihenőidő ellenőrzéséhez szükséges okmányok hiányára alapozottan, közigazgatási bírság kiszabható-e.
A Rendelet 2. cikke szerint, e Rendelet céljából a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, valamint a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005. március 15-ei 561/2006/EK Európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Mód.rendelet) 4. cikkében szereplő fogalom-meghatározások alkalmazandók.
A Mód.rendelet 1. cikkéből kitűnik, hogy az a közúti személy- és áruszállítást végző járművezetőkre vonatkozó vezetési időkkel, szünetekkel és pihenőidőkkel kapcsolatban állapít meg szabályokat.
A 4. cikk a)–c) pontja az alábbiakat mondja ki:
Ezen rendelet alkalmazásában:
,,közúti szállítás'': személy- vagy áruszállításra használt rakott vagy üres jármű részben vagy egészében közforgalmú közutakon megtett bármely útja;
a) ,,jármű'': bármilyen gépjármű, vontató, pótkocsi és félpótkocsi vagy ezek kombinációja az alábbi meghatározások szerint:
– ,,gépjármű'': bármely önjáró, úton, és nem állandóan sínpályán közlekedő, rendszerint személy vagy áruszállításra használt gépjármű,
– ,,vontató'': bármely önjáró, úton és nem állandó sínpályán közlekedő, kifejezetten pótkocsik, félpótkocsik, munkaeszközök és gépek húzására, tolására vagy mozgatására tervezett jármű,
b) ,,járművezető'': az a személy, aki akár csak rövid ideig is járművet vezet, vagy aki azért tartózkodik a járművön, hogy szükség esetén feladatai részeként vezesse azt.
A fentebb idézett jogszabályi rendelkezések összevetéséből, illetve a közigazgatási eljárás során feltártakból kétségkívül megállapítható, hogy a felperes által vezetett járműre a Rendelet tárgyi és személyi hatálya kiterjed, lévén felperes közforgalmú közúton vezette járművét. E körben nem bír jelentőséggel az, hogy ezt munkavállalóként vagy a gépjármű tulajdonosaként tette.
A Rendelet 3. cikk (1) bekezdése szerint a közúti áru- vagy személyszállításra alkalmazott, a tagállamokban nyilvántartott járművekbe menetíró berendezést kell beszerelni és használni. A 13. cikk értelmében a menetíró készülék és a járművezetői kártya helyes működéséről és megfelelő használatáról a munkáltató és járművezető gondoskodik, azaz a felperesnek, mint a tulajdonát képező jármű vezetőjének említett kötelezettsége fennáll. A Rendelet 15. cikk (2) bekezdéséből fakadóan a járművezetőknek minden nap használniuk kell az adatrögzítő lapot vagy járművezetői kártyákat, amikor járművet vezetnek, attól az időponttól kezdve, amikor a járművet átveszik.
Tény, hogy a felperes az Unió tagállamában nyilvántartott, a határátlépést megelőzően ideiglenes forgalmi engedéllyel ellátott, menetíró készülékkel felszerelt járművet vezetett (hiszen az Ács-ÖMV kút és a határátkelőhely közötti útszakaszt érintően menetíró koronggal rendelkezett). Az ellenőrzést végző hatósági személy kérésére a Rendelet 15. cikk (7) bekezdés a) pontja alapulvételével be kellett volna tudnia mutatni:
i. az adott héten és az azt megelőző 15. napon a járművezető által használt adatrögzítő lapokat;
ii. járművezető kártyát, ha van ilyen a birtokában és
iii. bármely kézi feljegyzést és kinyomatot, amelyet az adott héten és az azt megelőző 15 napon készítettek, e Rendelet és a Mód.rendeletnek megfelelően.
2008. január 1-je után azonban az i. és a iii. pontokban megadott időszakok az adott napot és az azt megelőző 28 napot fedik.
A felperes csak egy adatrögzítő lapot tudott bemutatni.
A közigazgatási eljárás során nyilatkozatot felhívás ellenére sem tett. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a felperes terhelte annak bizonyítása, végzett-e, ha igen milyen tevékenységet és milyen időtartamban, szem előtt tartva a Rendelet 15. cikk (7) bekezdés a) pontjában foglaltakat. Természetszerűleg, amennyiben az adott napot megelőzően 28 napnál rövidebb időtartamban végzett a Rendelet hatálya tartozó tevékenységet, az igazolási kötelezettség csak ezen időszakra terhelte volna, figyelemmel a jármű ideiglenes forgalomba helyezésének időpontjára is.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, az a körülmény, hogy a járművet, mint tulajdonos vezette és szállította Németországból a rendeltetési helyére, a többször hivatkozott okmányok bemutatása alól nem mentesíti, az idézett jogszabályok hatálya a felperesre és az általa végzett tevékenységre kiterjed.
Az alperesi határozatban megállapított tényállás – az ellenkérelemben foglalt kiegészítéstől függetlenül – a Kkt. 20. § (1) bekezdés c) és d) pontjában felhívott bírság kiszabására alapul szolgált, melynek összegét a Korm.rendelet 4. § 3. táblázat 4. pontjában foglaltakra alapozottan jogszerűen határozott meg 400 000 forintban az eljárt hatóság.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapulvételével hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.507/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás