115/2010. (VI. 30.) AB határozat
115/2010. (VI. 30.) AB határozat1
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 39/2009. (II. 6.) OVB határozatát megsemmisíti és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján társadalmi szervezet kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 39/2009. (II. 6.) OVB határozata ellen, amelyben az OVB határozatának megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását kéri.
A 39/2009. (II. 6.) OVB határozat (a továbbiakban: OVBh.) a Magyar Közlöny 15. számában 2009. február 6-án jelent meg. A kifogást 2009. február 20-án – a Ve. 130. § (1) bekezdésében előírt határidőn belül és módon – terjesztették elő.
Az OVB vitatott határozatában hitelesítette annak az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ívnek a mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepel:
„Akarja-e Ön, hogy Magyarországon törvény biztosítsa, hogy a magyarországi székhelyű bankok által folyósított, forint alapú, ingatlan vásárlási célú hitelek (ideértve az ingatlanra kötött jelzáloghiteleket is) teljes hiteldíj mutatóját a hitelező ne változtathassa meg egyoldalúan a hitelszerződés aláírását követően?”
A kifogás benyújtója szerint az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. §-ában szabályozott egyértelműség követelményének, ezért az OVB-nek a kérdés hitelesítését meg kellett volna tagadni.
Ezt az álláspontját a következőkkel indokolta:
A teljes hiteldíjmutatót (a továbbiakban: THM) a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hptv.) 212. § (3) bekezdése definiálja. Ugyanezen törvény 235. § (1) bekezdés c) pontja felhatalmazást ad a Kormánynak arra, hogy a rendeletben állapítsa meg a THM számítására és közzétételére vonatkozó részletes szabályokat. E felhatalmazás alapján alkotta meg a Kormány a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről 41/1997. (III. 5.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Kormr.). Ez a rendelet egyrészt meghatározza, hogy a THM számításánál, milyen tényezőket kell figyelembe venni és 5. sz. mellékletében meghatározza azt a képletet, amelyet a THM számítása során alkalmazni kell.
E szabályok alapján megállapítható, hogy a THM-et nem a bank változtatja meg, hanem az magától változik, amennyiben a kiszámításánál figyelembe veendő értékek változnak.
II.
Az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg döntését:
1. Az Nsztv.-nek az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vonatkozó, jelen ügyben alkalmazott szabályai:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
d) ugyanazon tartalmú kérdésben három éven belül eredményes országos népszavazást tartottak,
e) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
2. A Ve.-nek az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vonatkozó, jelen ügyben alkalmazott szabályai:
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
III.
1. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg.
Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás, melynek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve.-ben és az Nsztv.-ben foglalt feltételeknek, és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el.
2. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján azt kellett vizsgálnia, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés megfelel-e az Nsztv. 13. §-ában szabályozott egyértelműség követelményének.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatában értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés – az akkor hatályban lévő jogszabályok szerint – el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 105/2007. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2007, 891, 895.]
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a kifogás benyújtását követően az Országgyűlés 2009. december 30-i ülésnapján elfogadta a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvényt (a továbbiakban: Fhtv.), amely a fogyasztói hitel-megállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv átültetése kapcsán átalakította a fogyasztói hitelek nyújtására vonatkozó szabályozást. E törvény 31. § (5) bekezdés a) pontja 2010. június 11-ei hatállyal hatályon kívül helyezte – többek között – a Hptv.-nek a THM-ről rendelkező 212. §-át. A Kormr.-t pedig – ugyancsak 2010. június 11-ei hatállyal – hatályon kívül helyezte a betéti kamat és az értékpapírok hozama számításáról és közzétételéről szóló 82/2010. (III. 25.) Korm. rendelet 12. §-a. A hatályos jogban a THM-re vonatkozó szabályokat az Fhtv. és a teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormr.) állapítja meg.
Az Fhtv. 3. § 20. pontja alapján a THM: „a hitel teljes díjának aránya a hitel teljes összegéhez éves százalékában kifejezve”. A THM számítási módját a Kormr. szabályozza, meghatározza a THM számítása során figyelembeveendő tényezőket és a számítás során alkalmazandó képletet.
A vonatkozó szabályozás alapján megállapítható, hogy a THM-et nem a hitelező módosítja egyoldalúan, hanem az a jogszabályok alapján változik akkor, ha a kiszámításánál figyelembe veendő értékek megváltoznak.
A jogi szabályozás tükrében nem értelmezhető egyértelműen, hogy a kérdés mire irányul.
Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének: a népszavazás során a választópolgárok nem tudják megítélni, hogy milyen jogalkotást támogatnak, és eredményes népszavazás esetén a jogalkotó sem tudná meghatározni jogalkotási kötelezettsége tartalmát [l. korábban: 51/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 502, 504.; 52/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 506, 508.; 53/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 510, 512–513.].
Mindezekre tekintettel, az Alkotmánybíróság az OVBh.-t megsemmisítette, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította.
Az Alkotmánybíróság e határozatának közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 245/H/2009.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás