1174/D/2010. AB határozat
1174/D/2010. AB határozat*
2011.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 30. § (1) bekezdése és 34. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság által 11.K.21.116/2009/8. számon hozott jogerős ítélettel kapcsolatban előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet alkalmazási tilalmának kimondására irányuló kérelmet visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó beadványában az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 30. § (1) bekezdése, valamint 34. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság által 11.K.21.116/2009/8. számon hozott jogerős ítélettel kapcsolatban előterjesztett alkotmányjogi panaszában az Inytv. fenti rendelkezései, valamint az annak alapjául szolgáló közigazgatási eljárásban a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet alkalmazási tilalmának kimondását kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó az alkotmányjogi panaszának alapjául szolgáló közigazgatási perben – törvényes örökösként – a hagyatéki eljárásban az illetékes közjegyző által hozott jogerős hagyatékadó végzés alapján tett ingatlan-nyilvántartási bejegyzést vitatta. A hagyatékátadó végzés a hagyaték megnyíltakori inatlan-nyilvántartási adatokat tartalmazta. A beadvány tartalmából megállapíthatóan az indítványozó lényegében ezeket az adatokat vitatja, és álláspontja szerint a hagyatékátadó végzés az általa tudott adatoktól és a tényleges birtoklástól eltérően állapította meg tulajdonrészét.
Az indítványozó álláspontja szerint „az okiratnak nem minősülő (hiányos) akaratnyilvánítást nem tartalmazó iratok alapján” történt az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés és „a hatóság az ingatlan-nyilvántartásba valójában azt jegyeztet be, amit akar, míg a tényleges tulajdonosnak (jóhiszemű birtokosnak) évekig kell pereskednie az igazságos állapot, a valós közhiteleség helyreállításáért”. Mindezek alapján – alkotmányi hivatkozás nélkül – kéri a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet alkalmazási tilalmának kimondását. Alkotmányjogi panaszát, valamint az Inytv. támadott rendelkezései alkotmányellenességét a jogbiztonságban megnyilvánuló jogállamiság sérelmére alapítja.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. Az Inytv. támadott rendelkezései:
„30. § (1) Bejegyzés alapjául szolgálhat a bíróság ítélete, illetőleg a hatóság határozata, ha bejegyezhető jogra és tényre vonatkozik.”
„34. § (1) A bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági (bírósági) határozat tartalmára e törvény 32. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a határozatnak és a bejegyzésre irányuló megkeresésnek – az érdekelt lakcímén túl – vagy az érdekelt természetes személyazonosító adatait vagy az érdekelt családi nevét, utónevét és személyi azonosítóját kell tartalmaznia, továbbá a felek megállapodását a hatóság rendelkezése pótolja. Ez utóbbi rendelkezés bíróság által okiratba foglalt jognyilatkozatra nem vonatkozik.”
III.
Az indítvány nem megalapozott, az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
A jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy
– az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák,
– meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. [25/1992. (IV. 31.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.]
A jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65–66.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81–82.; 28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.].
Az Alkotmánybíróság a fenti értelmezését szem előtt tartva megállapítja, hogy az Inytv.-nek az indítvány által támadott rendelkezései mindezen követelményeknek eleget tesznek; világosak, egyértelműek és kiszámíthatók, következésképp a jogbiztonságban megnyilvánuló jogállamiság elvét nem sértik. Mindezek alapján az Inytv. 30. § (1) bekezdése és 34. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság a rendelkező rész 1. pontja szerint elutasította.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 361–362.; 41/1998 (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]. A 23/1991. (V. 18.) AB végzésben (ABH 1991, 361.), az alkotmányjogi panasz határidejének számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy az indítvány az alkotmányjogi panasz formai követelményeinek megfelel, az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ítéletet az indítványozónak 2010. május 27-én kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt pedig 2010. július 23-án, tehát a jogerős bírósági határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül adták postára.
3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz előterjesztőjének olyan jogsérelemre kell hivatkoznia, amelyet egy – megítélése szerint – alkotmányellenes jogszabály vele szembeni alkalmazása okozott. Az alkotmányjogi panasznak tehát egy konkrét ügyre kell vonatkoznia, melyben az indítványozónak egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelme áll fenn. Az Alkotmánybíróság több határozata is egyértelműen kimondja, hogy az egyedileg meghatározható, konkrét jogsérelemnek egy, az Alkotmányban foglalt alapjog sérelmében kell testet öltenie [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 281–284.; 277/D/1995. AB határozat, ABH 2001, 780, 788–790.].
A 65/1992. (XII. 17.) AB határozat szerint „[a]z alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, mely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására.” (ABH 1992, 289, 291.)
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapítja, hogy az alkotmányjogi panasz tartalmi követelményei jelen ügyben nem teljesülnek. Az indítványozó ugyanis nem hivatkozik az Alkotmányban foglalt valamely alapjogának megsértésére, az alkotmányjogi panaszból kizárólag a jogbiztonság absztrakt követelményének sérelmére való hivatkozás mutatható ki. A jogállamiság részét képező jogbiztonság követelménye önmagában azonban nem minősül az állampolgár Alkotmányban biztosított jogának, ennek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontjában foglaltak szerint az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
4. Az indítványozó – alkotmányi utalás nélkül – a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet alkalmazási tilalmának kimondását is kéri az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 1. §-ában meghatározott hatáskörei között az alkalmazási tilalom kimondása nem szerepel.
Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ítélet nem alkalmazta a hivatkozott rendeletet, annak alkotmányellenességére az indítványozó nem hivatkozott, így az érdemben nem bírálható el, következésképp a kérelmet az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2011. február 14.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás