PÜ BH 2010/119
PÜ BH 2010/119
2010.05.01.
I. A bányakár a bányászat során, lényegében jogszerű tevékenységgel okozott kár, amelyért kártalanítás jár. A bányászati tevékenységgel okozott egyéb károk megtérítésére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
II. Vízelvonásra alapított bányakár megtérítése iránti követelésnél a károsultnak kell bizonyítania, hogy a növényi kultúrája a bányászati tevékenység következtében – a talajból elvont víz miatt – károsodott [Ptk. 339. §, 1993. évi XLVIII. tv. 37. §].
A felperes keresetében 6 millió forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy Zs. község külterületén levő mezőgazdasági ingatlanjain a hosszú évek óta folytatott családi gazdálkodás az alperes magatartására visszavezethetően lehetetlenné vált. A zs.-i kőolaj- és földgázkutatással, az ingatlanjai közelében történt gáztározók létesítésével kapcsolatban a talajvíz oly mértékben megsüllyedt, hogy a legelők, füves kaszálók kiszáradtak, a növényzet jelentős hányada a vízhiány következtében kipusztult és ez a károsodás fokozódik. A keresetét a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.) 37. §-ának (1) bekezdésére alapította, és kérte az alperesnek a bányakár megtérítésére való kötelezését, amely döntően a vízelvonás folytán keletkezett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy a bányászati tevékenységével összefüggésben a perbeli területek talajvízszintje nem csökkent. A tevékenységéhez ugyanis talajvizet nem von el, a vízszint csökkenésének oka a területre jellemző elsivatagosodás.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes bányászati tevékenységének a felperes károsodásában való 20%-os közrehatását.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét és elutasította a keresetet. Azt a másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes ingatlanjaiban az elmúlt évtizedekben folyamatos környezetkárosodás, vízhiány, talajkiszáradás, talajvízszint csökkenés következett be, és ezen a területen folytatott növénytermesztés, állattenyésztés, erdőgazdálkodás jövedelmezősége csökkent, tehát a felperest kár érte. Azt azonban a felperes nem tudta bizonyítani, hogy kára mennyiben vezethető vissza a talajvízszint csökkenésére, ennek azonban azért nem tulajdonított jelentőséget, mert nem bizonyítható, hogy a talajvízszint csökkenése az alperes tevékenységére vezethető vissza. Ebben a körben a másodfokú bíróság dr. K. B. kiegészített szakértői véleményét fogadta el, és utalt arra, hogy az adott területen történt talajvízszint csökkenéssel foglalkozó tanulmányok egyike sem hozta okozati összefüggésbe a talajvízszint csökkenését az alperes szénhidrogén-bányászati tevékenységével.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes nem bizonyította, hogy az alperes talajvizet kitermelő csőkutakat létesített. A szakértői vélemény, de a vízjogi üzemeltetési engedély szerint is az alperes által létesített kutak rétegvizet használtak fel, és ellenkezőjének bizonyítására nem alkalmas az erre vonatkozó technológiai ismeretekkel nem rendelkező F. I. tanú vallomása. A rétegvíz-kitermelés talajvízszint csökkenést eredményező hatását a tanulmányok 25%-osra tették. Ez a hatás azonban a szakértői vélemény szerint az egész víztestre értelmezendő, a gázkutak fúrásához felhasznált mennyiség pedig a teljes rétegvíz-kitermeléshez viszonyítva csak olyan minimális hányadra tehető, hogy annak a talajvízszint csökkentő hatása gyakorlatilag nem kifejezhető.
Ez irányadó a gázkitermelés során előálló vízvesztés hatására is.
A szeizmikus kutatási eljárás talajvízszint csökkenésre gyakorolt hatása a szakértői vélemény szerint kizárt. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a robbantások miatti vízzáró réteg töredezettsége hozzájárulhatott a talajvízszint csökkenéséhez.
A gázmező üzemeltetése a talajvízszintre nincs kihatással. A gáztárolás a felszín közeli vízadók vízszint csökkenésével nem kapcsolható össze. Ott rezonancia nem keletkezhet, de annak sem lenne hatása a vízzáró, illetőleg a vízvezető képességre.
Az 1979-ben történt zs.-i gázkitörés során felhasznált felszíni és talajvizek sem eredményezhették a perbeli földterület kiszáradását, mert a felhasznált vízmennyiség visszapótlódott, és a csekély mennyiségének, sőt a többszörösének az egyszeri kivétele nem okozhatta a talajvízszint csökkenést, és nem eredményezhette a felperes kútjának kiszáradását. A talajvízszintet mérő kutak adatai sem jeleztek jelentős mértékű vízszint csökkenést.
Mindezek értékelése alapján a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a felperes ingatlanjain bekövetkezett talajvízszint csökkenést 99%-ban a felszín alatti víztermelés felfutása, és maximálisan csak 1%-ban okozhatták a környező vízkivételek. A felperes által hivatkozott két méterből csupán néhány centiméter az, ami az alperes tevékenységére vezethető vissza, ez pedig nem eredményezhette a felperes károsodását. Az okozati összefüggés hiánya miatt ezért a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperes kártalanítási kötelezettségének legalább 70%-ban való megállapítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróságok a tényállást nem tárták fel teljes körűen, illetőleg a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le. A hiányos bizonyítás alapján megállapított tényállásból okszerűtlenül következtettek az okozati összefüggés hiányára.
Tévesnek tartotta a másodfokú bíróságnak dr. K. B. szakértő véleményéből a rétegvíz kivétellel kapcsolatos okfejtését, mert a keresetét a talajvíz és a felszíni vizek megcsapolásával okozott károsodására alapította. Megítélése szerint a másodfokú bíróság nem volt tisztában a talajvíz, a felszín közeli víz és a rétegvíz fogalmával, és nem vette figyelembe az ezek közötti különbséget, holott a szakértő szerint is a talajvízből való vízkivétel okozhat vízszint-csökkenést. Utalt arra, hogy a csőkutak talajvizet vesznek ki, míg a K-6. és K-7. kutak rétegvizet, a kettő pedig nem azonos kategória, márpedig csőkutakat is létesített az alperes és a több mint száz csőkútból kivett víz okozta a talajvízszint csökkenést. Az alperes nem mutatta be a csőkutak létesítéséhez szükséges engedélyt, és nem dokumentálta az onnan kinyert víz mennyiségét sem. A másodfokú bíróság tévesen mellőzte F. I. tanú vallomásának értékelését, holott a tanú tudta azt, hogy az alperes a gázkitörés megszüntetésénél és a gázkutak fúrásához honnan vette a vizet. Az alperes a gázkutak fúrásához nem rétegvizet használt, ilyen kutak nincsenek is, csak talajvizet kitermelő csőkutakat fúrt. Azt pedig nem bizonyította, hogy ballonokban szállította a helyszínre a gázkutak létesítéséhez szükséges vízmennyiséget. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak értelmeznie kellett volna D. Z. tanúnak a gázkitermelés során történő folyamatos vízvesztésre vonatkozó vallomását, amely ellentétes volt K. B. szakértő véleményével. Ezzel sérült a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabály.
Sérelmezte, hogy a bizonyítási indítványainak a bíróság nem adott helyt, holott a nagy mennyiségű talajvíz kivétel bizonyítására vízjogi és egyéb engedélyek beszerzését, a vízvesztés éves mennyiségére vonatkozó adatok beszerzését, szakértői vélemény beszerzését, helyszíni szemle megtartását is indítványozta. Tévesnek tartotta a szakértő véleményét a vízművek rétegvíz kivétellel kapcsolatos fejtegetésére, mert nem ez okozta a perbeli területen a talajvízszint csökkenést, és a szakértő szerint is okozhat vízszint-csökkenést a talajvíz kivétele. Hivatkozott arra, hogy a szakértő véleményei közötti ellentmondást a bíróság nem oldotta fel, ezzel sérült a Pp. 180. §-ának (3) bekezdésében, a 181. §-ának (1) és a 182. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabály. A szakértő egyébként is elfogult volt, így a szakvéleményére ítéletet nem alapíthatott volna a másodfokú bíróság.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a Bt. 37. §-a alapján bányakár megtérítésére kérte az alperes kötelezését. A bányakár sajátos fogalom, amely a bányászat során, lényegében jogszerű tevékenységgel okozott kár, és amelyért kártalanítás jár. Ennek következtében a bányászati tevékenységgel okozott egyéb károk megtérítésére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni [Bt. 37. § (2) bekezdés].
A felperes a talajvízszint csökkenés folytán a mezőgazdasági és állattenyésztéssel kapcsolatos tevékenységében bekövetkezett károk megtérítését követelte, ezért a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabály folytán neki kellett bizonyítania, hogy a talajvízszint csökkenése okozta a kárát, és ez az alperes tevékenysége miatt következett be.
A felszín alatt kezdődő talajvízszint határa a perben nem ismert. A különböző tanulmányok és a szakértői megállapítások is egy-két, sőt három métert is tartalmaznak. Ehhez képest jelentős a másodfokú ítéletnek az a megállapítása, miszerint a felperes nem bizonyította tényszerűen, hogy volt-e olyan növényi kultúrája az általa megjelölt időszakban, amelyek a talajból hiányzó vizek miatt károsodtak. Emiatt nincs jelentősége annak sem, hogy a talajvízszint méterben mérve mennyire csökkent. V. I. tanulmánya szerint elsősorban a csapadékhiány és az időjárás okozta a szárazság miatti terméscsökkenést, tehát a talajvíz szóba sem jöhet, mert a termőrétegben ilyen víz nincs.
A másodfokú bíróság azonban tényként állapította meg, hogy a felperes károsodott, de egyben azt is, hogy nem bizonyított az alperes részéről olyan tevékenységet, amely a kárát okozta volna. A felperes e körben a jogerős ítélet megalapozatlanságára, a bizonyítás hiányosságára, a bizonyítékok téves mérlegelésére és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt eljárási szabály megsértésére hivatkozott. A jogerős ítélet azonban a felperes által állított hibáktól mentes.
A sérelmezett bizonyítás elmaradása nem alkalmas a jogerős ítélet megalapozatlanságának megállapítására, mert a felperes által megjelölt iratok, engedélyek, újabb szakértői vélemény beszerzésére, vagy helyszíni szemle megtartására a jogvita eldöntése szempontjából nem volt szükség.
A bizonyítás anyagának okszerű mérlegeléséből az a következtetés vonható le, hogy az adott területen észlelhető ugyan talajvízszint csökkenés, de ennek több oka van, így a klímaváltozás, a csapadékhiány, és döntően a felszín alatti és a rétegvizekből történő ellenőrizetlen, nagymértékű vízkivétel. Mindebben az alperes általános termelő tevékenységének lényegében elhanyagolható a szerepe. A bíróság jogerős ítéletében helyesen alapította a tényállást dr. K. B. szakértő kiegészített véleményére, amelynek szakmai megalapozottságához kétség nem férhet, végeredményét illetően összhangban áll az iratokhoz csatolt több tanulmány megállapításával, amelyek valamennyien az alperestől független okokra vezetik vissza a talajvízszint csökkenését. A szakértői és szakmai vélemények értékelését – a bizonyítás anyagával együtt – a másodfokú bíróság helyesen végezte el, és a bizonyítás anyagából helyesen következtetett arra, hogy az alperes rétegvíz kivétele elhanyagolható, felszín alatti vízkivétele pedig lényegében nem volt.
Alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság összekeverte a rétegvíz és a talajvíz fogalmát, és nem tett azok között különbséget. A jogerős ítélet helyesen mutatott rá e vizek különbözőségére és helyesen értékelte az alperes tevékenységét a vízkivétel szempontjából.
A felperes által lényegesnek tartott csőkutakból csak a gázkitermelő kutak kiépítéséig, de addig is csak rétegvizet termelt ki az alperes, talajvizet nem használt. Az ellenőrző kutak az alperes károsító szerepét nem mutatták. A K-6. és K-7. kutak vízkivétele engedélyezett, ezek tűzi víz és szociális víz használatát biztosítják. Az alperes által a gázkutak fúrásában felhasznált rétegvíz pedig a teljes rétegvíz-kitermeléshez képest olyan csekély, hogy annak talajvízszint csökkentő hatása alig fejezhető ki. Ugyanez áll a gázkitermelés során előálló vízvesztésre is, a szeizmikus kutatási eljárásnak pedig talajvízszint csökkentő hatása nincs. A gáztároló üzemeltetésénél az a lényeg, hogy a felszín alatti vízrendszertől teljesen elszigetelődjön. A gázmező üzemeltetésének talajvíz csökkentő hatása nincs. Az 1979-ben történt gázkitörés megszüntetésekor pedig a felhasznált vizek nem okozhattak talajvízszint csökkenést. Ezekben a kérdésekben az értékelhető adatokkal szolgáló tanúk vallomásaiból is csak az következik, amit a szakértő állított, és amit a bíróság helyesen elfogadott.
A bizonyítás anyagát tehát a másodfokú bíróság helyesen mérlegelte, a mérlegelés eredményét meghatározó indokai tarthatók, így a jogerős ítélet megalapozatlansága és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárási szabály megsértése nem állapítható meg.
Dr. K. B. szakértő véleményének a másodfokú eljárásban történt kiegészítése kapcsán helyesen hivatkozott a felperes a másodfokú bíróság eljárási szabálysértésére, ennek azonban az ügy érdemi elbírálására nincs kihatása, mert a szakértő véleménye megegyezett az elsőfokú eljárásban adott véleményével. Elfogultságára a felperes korábban nem hivatkozott, a felülvizsgálati eljárásban pedig – e rendkívüli perorvoslat jellegéből következően – a szakértő elfogultságára már nem hivatkozhat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 20.808/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás